39. fejezet

 Későn értünk vissza a szállodába. Egyáltalán nem volt kínos ez

az egész. Tommival szótlanul sétáltunk az üres folyosón és valahogy tudtuk mind a ketten nincs most itt az ideje annak, hogy megtárgyaljuk azt ami elhangzott a kocsiban. Nem vágytam semmi másra csak egy forró fürdőre és alvásra hiszen holnap kezdődik minden elölről. Holnap már itt a kvali is és mindenkinek észen kell lennie.

-Akkor…-kezdett bele Tommi váratlanul, de talán nagyobb meglepetésként ért mind a kettőnket, hogy Sebastian ott ücsörgött előttünk a folyosó padlóján.- Te mi a fenét csinálsz itt?

- Inkább ti mondjátok meg hol a fenébe voltatok eddig? Hamarabb eljöttetek a pályáról mint én.-pattant fel a német barátunk és kért számon minket teljesen jogosan. Persze most esett le. Elfelejtettünk szólni Sebastiannak, hogy mi történt.

- Sebi sajnálom.-sóhajtottam fel.

- Hol voltatok?

- Elfelejtettünk szólni, hogy…-kezdtem bele, de a finn társam megelőzött.

- Figyelmetlen voltam és koccantunk. Eddig tartott a rendőrségi procedúra és egyszerűen elfelejtettünk szólni neked.

- Baleset?-összegezte röviden és tömören a német barátunk.- De ugye jól vagytok?

- Mint látod itt vagyunk. Semmi bajunk.-morgott Tommi.

- És te jól vagy?-szegezte nekem a kérdést Sebastian.

- Igen. Csak zuhanyozni és aludni szeretnék.-vallottam be teljesen őszintén. A két férfi csodálkozva pislogtak rám. Megvontam a vállamat csak, hiszen nem értettem miért ilyen meglepő dolog ez.- Tényleg csak ennyit szeretnék.

- Holnap…

- Holnap reggel mindent megbeszélünk Sebi.-adtam egy puszit neki és minden magyarázat nélkül magukra hagytam őket…

…Szombat van már és hamarosan az időmérőre kell koncentrálnunk. Nem vagyok igazán kipihent, hiszen mindenem hasogat a fáradtságtól. Alig aludtam valamennyit. Azon járt az agyam, hogy jó ötlet volt e egyáltalán Tomminak elmondani azt, hogy mibe fogok bele fogni. Hiszen teljesen igaza van. Sebastian nem fog egyáltalán örülni ennek a dolognak. A német barátom sisakját készítettem elő a pihenő szobájába amikor hirtelen kinyílt a szoba ajtaja és pontosan ő lépett be rajta.

-Szia Sebi!-mosolyogtam rá.

- Hoztam neked kávét Naty.-lépett közelebb hozzám és a sisakja mellé lehelyezte a jól ismert fehér bögrét az asztalra.

- Köszönöm. Gondolat olvasó vagy.

- Csak gondoltam rád fér.-vonta meg a vállát és még éppen elfért az asztal szélén így helyett foglalt ott. Sokat mondóan méregette az arcomat.- Minden rendben Naty?

- Tessék?-lepődtem meg.

- Jól vagy? Tegnap…

- Csak egy koccanásos balesetünk volt. Nincs semmi baj.-vontam meg a vállamat.

- Végül is nem egy versenyautóval kenődtél fel a korlátra.

- Ezt most viccnek szántad?-kontráztam vissza homlokomat ráncolva. Valahogy nem volt nevethetnékem ahogy eszembe jutottak a novemberi események a Race of Championsról. A baleset… a beszélgetés Heikkivel… Gyomrom ebben a szent pillanatban is görcsbe rándult.

- Bocs…-motyogta, hiszen rájött ingatagos terepre sétált.- Nem akartam.

- Semmi baj.-ráztam meg a fejemet és bele kortyoltam a fekete nedűbe.- De minden rendben van. Viszont te koncentrálj az időmérőre.

- Az menni fog ugye tudod?-kontrázott vissza egy sunyi mosollyal az arcán.

- Akkor pole pozicíó?

- Akkor pole pozicíó.-jelentette ki büszkén.

…Valami istentelenül rezeg az éjjeli szekrényen… De nem lehet, hogy az ébresztőm szól már. Hiszen még korom sötét van. Azonban a telefonom illetve az illető aki úgy gondolja, hogy eleget aludtam már nem akarja feladni.

-Igen?-morogtam bele a készülékbe.

- Húgi… Azt hiszem van egy kis gond.-szólalt meg a bátyám csendesen. A gyomrom hirtelen vetett bukfencet és Andreas megjelenése óta jó dolgok ebben a szent pillanatban nem jutottak eszembe. Bár kinek ne jutna eszébe rossz dolog az éjszaka közepén felhívnák és így kezdenének egy mondatot.

- Mi a fene történt?-ültem fel az ágyon és felkapcsoltam az éjjeli lámpát.

- Fernandoval és a barátnőtökkel…

- Isabel.-fejeztem be helyette a mondatot, hiszen más nem jutott eszembe, akivel közösen elmehettek volna itt Isztambulban bulizni.

- Igen vele. Eljöttünk bulizni… és kicsit szétcsapta magát. Nem hajlandó velünk jönni. Vissza a szállodába. Bezárkózott a mosdóba és elég hülyén fest, hogy be akarunk jutni a női mosdóba…

…Talán 20 perc se telt és a bátyám által megadott szórakozóhelyen voltam. Meglepetésemre a bejáratnál a kidobó beengedett és célirányosan a mosdók felé indultam. A két férfi ott sátorozott a folyosón tehetetlenül és tanácstalanul.

-Hol van Isa?-szólaltam meg és összerezzentek a hangom hallatán. Fernando gyorsabban pattant fel a hideg kőről és lépett elém.

- Saj… sajnálom Natalien.

- Ne nekem magyarázkodj Fernando!-ráztam meg a fejem.- A csapatod mióta engedi a szombat esti bulikat?

- Nem is tudják, hogy itt vagyunk.-vonta meg a vállát a bátyám.

- Remek! Kettőtökkel később számolok.-fenyegettem meg őket és benyitottam. Üres volt az ajtó csak az egyik fülkéből láttam kikandikáló lábakat. Lassan nyitottam ki az ajtót és Isabel ott ült a földön elfolyt sminkkel szörnyű állapotban.

- Isa…-szólaltam meg csendesen.

- Naty… Szia.-mosolyogott rám de cseppet se nézett ki jobban mint az előző pillanatban.

- Gyere.-segítettem felállni neki és kivezettem a csapokhoz.- Miért csináltad ezt?-kérdeztem csendesen miközben ő leroskadt a földre. Csapokhoz léptem és jobb híján bevizeztem egy papírtörlőt és próbáltam letörölni az elkenődött festéket az arcáról.

- Túlságosan zsong a fejem.

- Tapasztalatból mondom az alkoholtól nem lesz jobb.-csóváltam meg a fejemet.

- Rájöttem.-horkantott fel és a szemébe könnyek gyűltek.

- Elmondhatod nekem a gondokat Isa.

- Gio elment…-kezdte suttogva.- Elengedtem, hiszen tudom nem volt boldog mellettem. Hónapok óta.-rázta meg a fejét.

- Elmondhattad volna korábban is.

- Neked is meg volt… Meg van a magad baja Naty. Nem akartalak terhelni.

- Ez butaság Isa.-öleltem meg. Meglepetésemre szorosan ölelt ő is. Nem akart elengedni. Tudom, hogy jelenleg szüksége van erre.

- Valamit még el kell mondanom…-motyogta.

- Igen?

- Azt hiszem szerelmes vagyok… Újra… Robertbe…

…Néma csendbe töltöttük a taxi utat. Fernando elől ült a sofőr mellett. Bátyám szótlanul bámult ki az ablakon, miközben Isabel a vállára borulva szundikált. Nyomasztott minden… Nyomasztott amit az elmúlt időszakban hallottam… nyomasztott, hogy nem mindenkivel oszthattam meg azt a dolgot amire készülök… Bár Tomminak elmondtam.

-Elkövetkezendő hetekben szerződést fogok aláírni… És motorozni fogok.-hadartam el és a két férfi meglepődve fordult felém. De még a taxi sofőr is kíváncsian kezdett el fészkelődni a volán mögött.

- Te most szívatsz?-fakadt ki a bátyám teljesen őszintén.

- Szerinted ilyennel szívatnálak?-kontráztam vissza.

- Kinek az épületes ötlete volt ez a marhaság?

- Enyém.-vontam meg a vállam.

- Nem hiszem. Tuti azé a balfék…

- Nem kell sértegetned Alvarot.-forgattam a szemeimet.- Martinez úr keresett meg.

- Idióta vagy.-puffogott a bátyám.

- Erről ugye tudod, hogy vitatkozhatnánk.-nyögtem fel és a mellkasom előtt összefontam a karjaimat. Nem vártam más reakcióra a bátyámtól. Talán még könnyebben ment mint gondoltam…

38. fejezet

Egész nap azon gondolkoztam, hogy beszélnem kellene valakivel a még alá se írt szerződésemről. Itt vagyok… Egy olyan helyen ahol talán találhatok esetleg szponzorokat. Gyomrom apró kis görcsbe állt amikor kopogtam a jól ismert ajtón.

-Szabad.

- Christian…-léptem be az irodába és gondosan becsuktam magam mögött az ajtót. Izgulok. Meglepetésemre nagyon is izgulok.

- Natalien. Minden rendben? Sebastiannal van gond?

- Tessék? Dehogy. Sebastiannal minden rendben. Csak beszélni szeretnék veled. Négy szemközt… És jelenleg most rólam lenne szó.-hadartam el és őszinte meglepettséget láttam a csapat főnök arcán.

- Rólad? Gyere foglalj helyet.-mutatott az asztal melletti székre. Bólintottam és teljesítettem a kérését és beszélni kezdtem. Elejétől a végéig elmondtam mindent Christiannak, aki nemes egyszerűséggel csak hallgatott és jó érzékkel néha bele hümmögött a monológomba.

- Talán nem éri meg a RedBullnak, hogy támogasson… Hiszen sokkal, de sokkal sikeresebb csapatokat és személyeket támogatnak a MotoGp-ben.-vontam meg a vállam.- De talán reklámfogásnak még is jó lennék. A marketing fogás és felhozatal tökéletes. Egy teljesen női csapat egy ilyen sportágban.

- Ugye te Sebastian mindenese vagy?-kérdezett rá csendesen.

- Igen… Miért?-lepődtem meg.

- Még szerencse. Ha te lennél a menedzsere még több pénzt csikarnál ki belőlünk.

- Ezt nem értem.-vallottam be csendesen, de teljesen őszintén.

- Jól el tudni adni magad. Eléggé meggyőző vagy.

- Tudok az lenni, de Sebastian saját maga intézi a szerződésével kapcsolatos dolgokat. Számomra ez csak egy lehetőség lenne. De nem tudom, hogy ti a csapat vagy is a RedBull vezetői akarnak –e vele élni.

- Natalien…-sóhajtott fel.

- Megértem ha nemet mondasz.

- Beszélek a felettem állókkal… Mert szerintem ez egy nagyon is jó ötlet. De tudod, hogy működik ez.

- Tudom.-biccentettem.

- Csak annyit kérek légy türelemmel Natalien.

- Még nincs szerződésem. Türelmes ember vagyok.-vontam meg a vállam és felálltam a székről.- Köszönöm.

- Amint megtudok valamit jelentkezek…

…Mit ne mondjak… Túl sok gondolat jár a fejemben. Hiszen Christiannal való beszélgetés óta azon rágódok, hogy el kellene mondanom a barátaimnak is a dolgot. De nem tudom mennyire jó ötlet ez? Mennyire fogadnák el, hogy újra motorozni akarok és fogok is? Azt hiszem nem fognak repesni az örömtől… Hiszen mindig is ellenezték ezt a dolgot. Sebastiannak még volt egy két megbeszélése így elküldött minket Tommival pihenni. Most valahogy egyikünk se ragaszkodott hozzá, hogy maradjunk a pályán addig amíg vége nem lesz az eszme cseréknek. Szótlanul ücsörgök a finn mellett és figyelem a körülöttünk lévő autósokat, akik türelmetlenül próbálnak előrébb jutni.

-Mondhatok valamit Tommi?

- Ha most a vezetési stílusomat akarod kritizálni bele se kezdj! Elég Sebastiantól hallgatnom mindig. Tudok vezetni csak nem vagyok pilóta.-morogta szemeit forgatva, de láttam rajta majdnem elnevette magát abban a szent pillanatban.

- Nem arról lenne szó.

- Akkor?-lepődött meg. Nem bírtam megszólalni. Próbáltam megtalálni a hangomat és ezzel együtt a bátorságomat.- Úristen Naty terhes vagy?

- Mi van?-bukott ki belőlem.

- Terhes vagy? Ramos tudja?

- Dehogy vagyok terhes. Másról lenne szó.

- Másról?-kérdezett vissza.

- Tommi motorozni fogok.-hadartam el és azok után minden túlságosan hirtelen történt. Már csak az ütést éreztem hátulról és azt fogtam fel, hogy előttünk is befékeztek és csattantunk. Nem tudom mennyi időre fagytam le… Hiszen csak bámultam magam elé…

- Naty… -éreztem meg egy kellemesen meleg kezet az arcomon.- Naty nézz rám!-lassan fogtam fel, hogy Tommi beszél hozzám. Gépiesen fordultam felé és szinte úgy pislogtam rá, mint aki a mai nap folyamán először látja a finnt.

- Jól vagyok.-motyogtam magam elé és kicsatoltam az övemet.- Mi történt?

- Nem figyeltem. Szállj ki.-parancsolt rám…

…Csak ültem a földön és figyeltem az embereket körülöttem. Tommi nem akarta, hogy segítsek. Hibásnak tartja magát a történtekért, de ugyan olyan hibás vagyok én is. Nem most kellett volna előhozakodnom ezzel a témával.

-A csapat küld nekünk egy másik kocsit.-lépett közelebb hozzám a finn és leült törökülésbe a földre.

-Sajnálom.-motyogtam.

- Nem figyeltem…

- Eltereltem a figyelmedet. Nem most kellett volna előhozakodnom ezzel a témával.

- De. Talán jobb, hogy előhozakodtál ezzel a témával.-felelte csendesen és a mobilját forgatta a kezébe.- Mióta tudod ezt? És ki tudja?

- Hetek alatt rajzolódott ki ez a dolog.-kezdtem el mesélni csendesen.- Nem voltam biztos magamba, de bele mentem. Alvaro és Sergio segítettek nekem. Emellett Christian és most már te tudod.

- Ha félsz…

- Nem félek Tommi. Inkább a csalódástól félek… Hogy leszerepelek.

- Naty ugye tudod, hogy Sebastian egyáltalán nem fog örülni ennek a dolognak.-véleményezte csendesen. Csak bámultam magam elé és nem tudtam mit is mondhatnék a finn barátomnak. Hiszen teljes mértékben igaza van. Leginkább Sebastiantól félek… Hiszen tudja mivel jár a motorozás és azt is látta tavaly mennyire a padlóra kerültem azok után, hogy évek elteltével meghalt valaki a pályán.

- Nagyon jól tudom Tommi. De…-nem tudtam befejezni a gondolatomat, hiszen egy rendőr lépett mellénk és megkérte Tommit, hogy mondja el mi is történt pontosan. Egyedül maradtam. Nem mondom, hogy így könnyebb lett. Hiszen egyáltalán nem érzem könnyebbnek. Fogalmam sincs mi vár rám, de annyi biztos, hogy nehéz menet lesz.

 

37. fejezet

Hatalmasat sóhajtottam amikor kinéztem a szálódai szobám ablakán. Már Isztambulban vagyunk. A Forma-1-es szezon itt fog folytatódni. Napok elteltével fura izgalom jelent meg a lelkemben és egy szinten világgá kürtölném, hogy mire készülök… Azonban még se tehetem meg… Nem teszem meg… A barátaim szinte borítékolható, hogy ki fognak akadni. Sebastian… Tommi… Isabel. Mindenkinek meg van a saját gondja… és talán jelen helyzetben jobb is, hogy ha meg hagyom nekik a békességet. Azt hiszem jelenleg nagyon is sokat jelent nekem, hogy Alvaro és Ramos támogatnak. Ők mellettem állnak és még mindig legnagyobb meglepetésemre támogatnak.

Ramos most nem jött velem, hiszen a napokban rendezik a szezon utolsó mérkőzéseit a Real-nak
. Arra kell koncentrálnia és nem rám. Napok elteltével is sokszor hallom Nagore szavait a fejemben és lassan kezdek tisztán látni. Nem vagyok különb… Semmivel se vagyok jobb, mint Iker vagy Rosie… Csak annyi a különbség, hogy én nem csaltam meg a sevillai focistát… De talán nem tudom viszonozni azt amit érez. Hiszen kimondatlanul is érzem… Valahogy tudom. Azonban azt is tudom, hogy valaki előbb utóbb sérülni fog… Pedig szeretném ezt elkerülni…

…A pultnál ácsorgok és arra várok, hogy Summer elkészítse a két kávét amit kértem. Általában összeszedett lány, de valahogy a bátyám mosolya összezavarta. Teljesen szét van csúszva szerencsétlen.

-Legközelebb akkor kezdj el udvarolni a pultos lánynak ha már megkaptuk a kávénkat.-nyögtem fel és beléptem a géphez, hogy elkészítsem magunknak a fekete nedűt. Addig semmi baj sincs, amíg Christian meg nem látja ezt.

- Tehetek róla?-eresztett meg a bátyám egy fél oldalas vigyort.

- Erre most inkább nem válaszolok. Azt hiszem mind a ketten jobban járunk.-húztam meg a vállam.

- Persze. Mindenért én vagyok a hibás… Mint mindig?-szúrkálódott tovább és tudom arra megy, mikor küldöm el a fenébe.

- Erre inkább nem mondok semmit se.-forgattam a szemeimet és tálcára tettem a két kávét, majd két sütit is tettem tányérra.

- Persze. De gondolni gondolsz.

- A gondolataimat remélem azért megtarthatom magamnak.-sétáltam a tálcával az asztalunkhoz és pakoltam le a dolgainkat. A tálcát visszaraktam a pultra majd helyet foglaltunk.- Amúgy is nem Fernando vendége vagy? Több időt töltesz a RedBullnál, mint a Ferrarinál.

- Nem tudtam, hogy gond ha itt vagyok.-húzta meg a vállát Sergio lazán. Szemeimet forgattam és

lenyaltam a habot a kanálról. Tudom előbb-utóbb, vagyis minél hamarabb le kell állnom az édességekkel. Valamit valami alapon kell ezek után… A bátyámmal pár pillanatig néma csendben ültünk egymás mellett és mind a ketten valahol máshol jártunk. Mind a kettőnknek meg volt a maga gondja gondolata. Elmondhatnám neki. Könnyíthetnék a lelkemen és elmondhatnék mindent neki.

- Csókolóztam Rosieval.-bukott ki belőle teljesen hirtelen. Szemem egy pillanatra elkerekedett és megvontam a vállamat. Tudom ő se erre a reakcióra számított, de nem is tudtam mit mondhatnék neki. Nem tudtam mit is mondhatnék erre. Csak kíváncsian pislogott rám és újra megvontam a vállamat.- Mondanál valamit?

- Miért? Mit akarsz? Mit mondjak?-csattantam fel hirtelen értetlenül.

- Most miért akadtál ki?

- Miért? Szerinted  ki akadtam?-tettem le a hófehér bögrét az asztalra. Nem kaptam először választ így megfigyelhettem ahogy a bátyám feszülten fészkelődni kezdett a széken, majd közelebb hajolt hozzám.

- Nem igazán úgy fogadtad, mint gondoltam.-felelte őszintén.

- Nem fogok öröm táncot járni, hogy hagyod… Hagyod, hogy hülyére vegyenek.-vontam meg a vállam.

- Elhiheted fel fogtam, hogy Rosie foglalt.

- És ő fel fogta? Sergio többet legyeskedik körülötted ez a nő mint kellene. Tudom, hogy nem közömbös neked… Sose volt az. Nem vagyok hülye.

- De…

- Csak egy akarsz lenni te is?-ráncoltam össze a homlokomat. Rájöttem ezt nem kellett volna a fejéhez vágnom. Megint csak azután gondolkoztam, miután beszéltem. Sergio fejét csóválva pislogott rám majd bele kortyolt a kávéjába.- Sajnálom.

- Nem kell. Nem kell. Csak elmondtad a véleményedet.

- Tudod Sergio nem akarom, hogy pofára ess.

- Natalien…

- Bátyám vagy és… Túl sok nő miatt csalódtál már. Nem akarom…

- Ez butaság.-rázta meg a fejét.

- De…

- Lehet, hogy ragaszkodok Rosiehoz… Lehet, hogy érzek is valamit. Főleg amikor Japánban velem volt…-jutatta eszembe azt a dolgot amit próbálok elfelejteni.- De tudom, hogy mi a jó nekem.

- Az, hogy vársz? Hogy talán egyszer lesz valami?-kérdeztem vissza csodálkozva.

- Talán… De annak jobban örülnék, hogy ha legközelebb elmondanád ki járt nálunk.

- Ha most megint Theresára gondolsz már mondtam, hogy sajnálom.- fakadtam ki hirtelen.

- Nem rá gondoltam. Andreas engem is megkeresett…

…Igazából semmit se fogtam fel a csütörtök délutáni eligazításokból. Csak sétáltam a fiúkkal a szokásos pálya bejáráson és gondolkoztam. Azon amit a bátyám mondott… és igazából azon, hogy őszinte volt velem. Teljesen őszinte. Így arra döntöttem, hogy most rajtam a sor.  El kellene mindent mondanom a testvéremnek. Hajamat összefogtam egy lófarokba és ledobtam magamról a csapat felsőmet. Egy sima fekete topot viseltem és fekete farmert. Így indultam el az egyik legnagyobb riválisunkhoz.

Egy véletlen miatt jutottam be a hatalmas motorhomeba és az asztalnál ülő embereket pásztáztam. Remélni tudtam csak, hogy itt találom a testvéremet.

-Natalien.-szólított meglepetésemre mögöttem valaki. Csodálkozva fordultam meg és a honfitársam állt előttem. Még mindig a piros csapat felsőjét viselte és egy tányér tészta volt a kezében.

- Fernando… Én… Megmagyarázom.-habogtam meglepetésemben.

- Mit szeretnél megmagyarázni?-vigyorodott el.- Még gyakorolnod kell a besurranást.

- Csak…-esetlenül álltam az asztalok közt és mutogattam. Valahogy az összes önbizalmam egy pillanat alatt elpárolgott.

- A bátyádat keresed?-kérdezett rá, de inkább megállapításnak tűnt.

- Azt hiszem igen.

- Elvonult telefonálni… Tudod üzleti ügy.-vonta meg a vállát.- Amúgy nem csatlakozol hozzám? Kajálhatnánk együtt. Benne vagy?

- Persze.-biccentettem. Nem tudom miért ragaszkodik ahhoz, hogy vele vacsorázzak. Megmutatta Fernando, hogy melyik asztalhoz üljek addig ő rendelt nekem is egy adag tésztát. Csak ücsörögtem és bámultam ki az ablakon. Figyeltem a csendesedő paddockot. Ez egy olyan oldala ennek a közegnek amit ritkán látnak az emberek.

- Itt is vagyok.-kaptam meg az ételt a honfitársamtól és lehuppant velem szembe.

- Köszi. Ugye tudod furán hat, hogy itt vagyok.

- Kinek fura? Mert nekem nem.

- Nekem fura.-húztam meg a vállam. Éreztem, hogy hasonló színt veszek fel, mint a pilóta felsője, aki nemes egyszerűséggel szórakozottan vigyorgott rajtam.- Nekem túlságosan is fura.

- Ki tudja? Talán egyszer ennek a csapatnak leszel a tagja.-vonta meg a vállát, és én elővettem a „te hülye vagy ez egyszer biztos” tekintetemet.

- Nem látok esélyt rá.

- Soha se mond, hogy soha.-rántotta meg a vállát Fernando. Jobbnak láttam, hogy ha most az egyszer csendben maradok. Pár perc némaság után köszörülte meg a torkát a honfitársam. Homlokomat ráncolva pillantottam fel rá.- Sergio mesélt neked ugye?

- Ha arra gondolsz, hogy Rosieval smárolt akkor igen mesélt.

- Tudod, hogy…

- Fernando ugye tudod, hogy az ő élete és döntése? Nem szólok bele. Megtanultam, hogy nem fogok bele szólni.

- De nem örülsz neki ugye?

- Erről most veled kell pont beszélnem?

- Miért? Vettel-el jobban tudsz erről csevegni?-kontrázott vissza.

- Nem kértem, hogy bele keverd ebbe a dologba Sebastiant.-mordultam rá nem túl kedvesen.

- Jó akkor ebbe a dologba ne menjünk bele.

- Te is tudtál arról amit tettek.

- Tudtam és minden áron le akartam beszélni róla Rosiet.

- És arról tudtál, hogy Iker szeretője lett?-bukott ki belőlem a kérdés hirtelen. Először elkerekedett a szeme majd kellemetlenül fészkelődni kezdett a széken.

- Natalien…

- Egyszerű kérdést tettem fel Fernando.

- Tudtam.-bólintott lassan és megfontoltan.

- És le akartad beszélni róla?

- Naty…

- Igen vagy nem?

- Nem, mert boldog volt.

- Mert Sebastian mellett nem volt az?

- Nem.-jelentette ki komolyan a Ferraris versenyző.- Egyáltalán nem volt az. Tudta. Tudhatta, hogy sose ő lesz az első Vettel életében. Hiszen a mai napig Hanna mellett szenved.

- Mert Iker mellett boldog?-kontráztam vissza. Egyáltalán nem tudom, hogy mennyire jó ötlet faggatni Fernandot. Hiszen a saját sebeimet szaggatom fel.

- Kezdetektől.-felelte teljesen őszintén és én nem szólaltam meg. Nem tudtam, hogy mit kellene mondanom. Csak a fejemet csóválva piszkáltam az ételt. Igazából már rég elment az étvágyam, de nem akartam bunkó lenni. 

- Tudod Nando én csak egy dolgot akarok. Csak is egyet. A bátyám ne sérüljön. Ő már egy jó nőt érdemel.