31. fejezet

Hétfő dél körül érkeztem meg Madridba. Kellemes meleg fogadott és élveztem a napsütés a bőrömön. Végre… Végre itthon vagyok. Mondhatom úgy, hogy megváltás végre… Hiszen nem igazán szeretem azt az esős szürke ázsiai időjárást. Meg se tudom magyarázni miért jöttem ide? Szinte azonnal. Gyomrom görcsbe van és várom, hogy újra lássam. Pedig nem vagyok benne biztos mit érzek. Csak annyit tudok, hogy látni akarom, hiszen napok óta csak telefonon beszélgettünk. Megnyomtam a csengőt és egyik lábamról billegtem a másikra. Pillanatok kellettek és kinyílt előttem az ajtó.

-Szia.-húztam apró kis mosolyra a számat.

- Naty…-lepődött meg majd nemes egyszerűséggel tett egy lépést felém és megcsókolt.

- Remélem nem baj, hogy idejöttem.

- Reméltem, hogy idejössz.-vallotta be és a derekamra csúsztatta a karjait.-Bejössz?

- Szerinted?-kérdeztem vissza. Elvigyorodott és tett egy lépést hátra ami egyenes arányos volt azzal, hogy tettem én is egy lépést befelé. Kezét az arcomra csúsztatta és lágyan az ajkaimra tapadt. Igazából nem volt más feladatom, mint élvezni… és élveztem is. Hallottam ahogy becsukódik a hatalmas fa ajtó, de a hátam már a hideg falnak passzírozódott. Tudtam mi fog következni, de nem ellenkeztem. Miért is ellenkeznék, hiszen élvezem? Élvezem ahogy hozzám ér… Boldoggá tesz. Nagy hévvel próbált megszabadítani a fekete trikómtól, de segítettem neki… A ruhadarab nemes egyszerűséggel a földön landolt a bokámnál. Sunyi vigyor jelent meg az arcán ahogy egymásra pillantottunk de ezek után tényleg nem érdekelt már semmi. Átkaroltam a nyakát és magamhoz húztam egy csókra…

…Szótlanul húzódtam a focista vállához miközben a mellkasára apró kis köröket rajzoltam. Óvatosan piszkálta a hajamat. Felnéztem rá és egy apró kis csókot nyomtam az ajkaira.

-Ezek szerint hiányoztam?-kérdezett rá egy önelégült mosollyal az arcán.

- Ezt kérdezhetném én is.

- Hosszú volt.

- Most mire is gondolsz?-kuncogtam és a nyakához bújtam. Gonosz módon incselkedtem vele, de tudom meddig húzhatom azt a bizonyos húrt.

- Ohh… Sok mindenre gondoltam először.-kuncogott.- De kezded elterelni a gondolataimat.

- És ha pont ez a célom?

- Jó úton haladsz.-jelentette ki és abban a pillanatban már csak bújtam hozzá.-  Örülök, hogy idejöttél… Bíztam benne.

- Nem is akartam máshoz menni.-húztam meg a vállam.- Hosszú volt ez a másfél hét… Sok minden történt és nem akartam mást csak veled lenni.

- Tehát kihasználsz?

- Hülye vagy?-kérdeztem rá spontán és elnevette magát.

- Tudod, hogy csak vicceltem.

- Tudom.-puszit kaptam a homlokomra.- Sok-sok mindent történt és fárasztó is volt.

- Mesélsz?

- Rengeteg munka… Számomra kiderült, hogy Isa kapcsolata romokban… És összevesztem a volt pasimmal és a medencében kötöttünk ki.

- Te sose tudsz viselkedni?-vigyorgott rám és a hajamat birizgálta.

- És elfelejtettem hozzá tenni, hogy mind ez Kínába történt.-forgattam a szemeimet.

- Szédült egy fruska vagy.-elismerésnek hangzott.

- Mi lesz a következő két napban?-néztem fel rá, miközben gondosan betakart.

- Mi már holnap délután elutazunk Valenciába. Nem fogunk semmit se csinálni, de José ragaszkodik hozzá. Szerinte jobban tudunk koncentrálni így.

- Lehet igaza van nem?

- Tudom… Csak így nem sok kedvem van elmenni.

- Meccsed lesz. Ráadásul a Barcelona ellen. Kupa döntő.

- Ezzel akarsz meggyőzni?

- Akár.

- Naty a konyhapulton van egy boríték?

- Igen?-lepődtem meg hirtelen a komolyságán.

- Van benne egy repülő jegy… és… Naty szeretném, hogy ott légy.

- Persze. Ott leszek a nézőtéren.

- Nem… Nem ott. Hozzátartozóként szeretném.

- Ez most komoly?

- Természetesen…

…Konyhapult mellett ücsörgök és a borítékkal szemezek. Elhívott. El szeretnék menni és tudom ő is ezt szeretné. Viszont abba nem vagyok benne biztos, hogy más oda lenne az ötletért. Hiszen jelen pillanatban én vagyok a nem kívánatos személy. Sajnos a barátaim hamar tudtomra adták, hogy más programuk van, így egyedül kell mennem.

-Jó reggelt!-puszilt bele a nyakamba a focista.

- Szia.-mosolyogtam rá.- Kérsz reggelit? Kávét?

- Mind a kettőt.-huppant le mellém és megcsókoltam mielőtt megcsináltam volna neki a kért dolgokat.- Köszönöm. Akkor eljössz?

- Tessék?-helyeztem le a pultra a szendvicseket és a bögre kávét.

- Akkor eljössz Valenciába?-kérdezett rá és hatalmasat harapott a szendvicsből.

- Igen. Igen elmegyek.-bólintottam egy apró kis mosollyal az arcomon. Nagyon jól tudtam, hogy abban reménykedett mind végig, hogy ott leszek.

- Köszönöm.-csókolt meg…

…Néma csendben figyelem ahogy készülődik Sergio, hiszen lassan indulnia kell. Tökéletesre vasalt inget vette fel a fekete nadrághoz.

-Segítsek a nyakkendővel?-álltam fel a franciaágy széléről és léptem közelebb hozzá.

- Azt hiszem megoldom.-vonta meg a vállát, de még is ellenkezés nélkül hagyta, hogy kezembe vegyem az említett dolgot. Komolyan és megfontoltan igazítottam meg a gallérját.- Minden rendben van Naty?

- Persze.-biccentettem.-Ugye sikerülni fog holnap?

- Nyerni? Szerintem igen. Mindent megteszünk, hogy nyerjünk.

- Félre kell raknotok az ellentéteket.

- Mire gondolsz?

- Tudod te nagyon jól Ramos, hogy mire is gondolok.-forgattam a szemeimet, miközben átkarolta a derekamat és lehuppant az ágy szélére. Hasamba fúrta az arcát és így a haját piszkáltam csak.- Tudod mire gondolok ugye?

- Naty…-nyögött fel.- Ha arra gondolsz nem fogom orrba vágni Casillast. Pedig megtenném.

- Sergio…dohogtam csak, mire elvigyorodott. Az ölébe húzott és így átöleltem a lábaimmal a derekát. Két hatalmas tenyere a fenekemre vándorolt.- Ezt jobb ha most abba hagyod.

- Mire is gondolsz?-hajolt a nyakamhoz.

- Nem merülhetünk bele… Az inged… Az utazás… A meccs előtti szex tilalom.

- Most ezzel akarsz meggyőzni?-csókolt meg.

- Tudok ennél hatásosabb meggyőzést is.-sóhajtottam fel és minden erőmet be kellett vetnem, hogy elszakadjak tőle.- Most a holnapi napra kell koncentrálnod és nem rám.

- Naty…-nyögött fel és hanyatt vágta magát az ágyon. Felnevettem.- Most szórakozol rajtam?

- Miért ne?

- Gyere ide.-nyújtotta felém a kezét és szótlanul engedelmeskedtem neki. Ahogy hanyatt fekve helyezkedett el az ágyon a csípőjére ültem. Fülem mögé tűrte a hajamat.- Máskor nem fogsz így lerázni?

- Várom örömmel…

…Este fele indultam el Alvarohoz, hiszen unatkoztam otthon. Van egy sejtésem a bátyám szánt szándékkal vonult be az irodájában, hiszen még mindig haragudhat rám. A közeli boltban vettem egy nagy tábla Milkát és a jól ismert ajtó előtt toporogtam. Kellett pár pillanat mire kinyílt a szerkezett előttem és a kicsit csapzott Alvaro meglepetten pislogott rám.

-Naty…

- Zavarok?-mosolyogtam rá.

- Dehogy.-ölelt meg.- Csak nem hittem, hogy már itthon vagy.

- Tegnap érkeztem… Csak…

- Tudom. Nem kell befejezned.-rázta meg a fejét és elengedett.  Jobban szemügyre vettem és megláttam,  hogy a műtött lábára jégakku vannak rögzítve.

- Mit csináltál?

- Nyugi jól vagyok. Csak edzettem és megfájdult.

- Túl erőlteted.-követtem a nappaliba.

- Kénytelen vagyok. Hiszen Estorilban rajthoz állok.

- Biztos vagy benne?-ráncoltam össze a homlokomat.

- Persze. Ma bicikliztem. Hétvégén pedig ki akarok menni motorozni a pályára.

- Ésszel Bati.

- Mert szerinted van olyanom?-vigyorgott rám és én nemes egyszerűséggel bemutattam neki.

- Tudod nagyon jól, hogy most kell észen lenned. Nem hiányzik, hogy összetörd magad. Nagyon nem.

- Nyugi Naty… Nem fogom összetörni magam. Vissza akarok térni végre valahára.

- Ezt most csak azért mondod, mert ezt akarom hallani?-kérdeztem rá homlokomat ráncolva. Szemeit forgatta és kicsikét kényelembe helyezte magát. Látom rajta, hogy tényleg elfáradt.

- Naty kérdezhetek valamit?

- Ha gondolod elmegyek veled Estorilba.-húztam meg a vállam pedig még meg se kérdezte azt amit akart.

- Pontosan ezt akartam kérni.

- Ismerlek már. Tehát már előre gondolkoztam és mindent úgy intéztem, hogy elmenjek veled.

- Ezek szerint Martinez úrral is beszélsz?

- Tessék?-lepődtem meg, hiszen alkalmam még nem volt teljesen elmondani a volt csapatfőnökünk ajánlatát.

- Ismerlek már annyira, hogy tudjam nem beszéltél még…

- Idő kell még…

- Tudhatnád Naty, hogy ebben a sportban kevés időt kapunk gondolkozni…

30. fejezet

Mit ne mondjak reggel megért mindenki kinézete egy misét… Tommi büdös bogár módjára szuszogott a kanapén és nem tudtam egyáltalán hozzá merjek-e szólni vagy sem. Bele kortyoltam a kávémba majd óvatosan löktem meg a hátsóját a lábammal. Hangosan morogni kezdett.

-Jobb reggelt!-vigyorogtam.

- Mi a fészkes fene történt?-fordult a hátára hunyorogva.

- Rácuppantál egy vodkás üvegre és szerintem másnapos vagy.

- Neked mitől van ilyen fene jó kedved?-tápászkodott fentebb és elvette a bögrét amit neki szántam.

- Kicsit szórakoztatóak vagytok.

- Vagytok? Lemaradtam valamiről?-kérdezett rá és bele kortyolt a kávéjába.

- Kanos Sebastian rám mozdult.-húztam meg a vállam, mire bele prüszkölt a fekete nedűbe.

- Tessék?

- Azt hitte azért vetkőztetem az este, hogy elcsábítsam.-nevettem fel és ekkor jelent meg az ajtóban az emlegetett szamár. Kócos és messziről lerítt róla, hogy másnapos.

- Már reggel van?

- Már kijózanodtál?-kontráztam vissza miközben közelebb sétált és elvette az egyetlen szabad bögrét az asztalról.

- Már szívod a véremet Naty?-sóhajtott fel és lehuppant a kanapéra Tommi mellé.

- Így jár az aki azt hiszi, hogy ágyba akarom csábítani.

- Mi van?-kérdezett vissza kikerekedett szemekkel. A finn férfi hangosan és felszabadultan nevetett a barátja értetlen arckifejezésén.

- Azt hitted ágyba akarlak csábítani. Pedig csak részegen felrángattalak fogalmam sincs hanyadik emeletre.

- Én… Téged?-gondolkozott a német, mire csak a szemeimet forgattam.

- Azért ennyire ne akadj ki. Annyira azért nem vagyok szörnyű.

- Sajnálom Naty… én nem vagyok ilyen.

- Csak részeg voltál, de azt elnézem neked…

…Vasárnap hajnali három fele jár az idő. Egyszerűen kidobott az ágy magából, hiszen a fejemben csak az járt, hogy otthon Madridban kezdődik a Real Madrid-Barcelona mérkőzés.

Melegítőbe bújtam és az állandóan nyitva tartó étterembe mentem le, ahol először is  kértem egy kávét majd kérésemre a pincér átkapcsolt a sportcsatornára. Hamar rá kellett jönnöm egyedül én vagyok olyan hülye, hogy képes voltam fel kelni a mérkőzés miatt . A pincérek velem együtt nézték a meccset és hamar le is szűrték, hogy a fehér mezeseknek szurkolok. Már a fél időnél jártunk, amikor megkaptam a második habos kávémat és a társaságot is. Először Jaime huppant le mellém, majd Fernando.
- Nektek nem kellene aludni?- érdeklődtem komolyan, hiszen nem számítottam arra, hogy pont ők fognak megjelenni mellettem.
- És neked?-vágott vissza a fiatal katalán egy sunyi mosollyal az arcán.

- Nem versenyzek. –rántottam meg a vállam.
- De zombi még lehetsz attól.- „kedveskedett” a Ferraris.- Sebastian nem tudom mennyire fog ennek örülni.
- Max török zúzok. -kuncogtam egy sort, mert eszembe jutott, amikor tavaly meghülyültem a fáradságtól.- Ja és valakit tekegolyó módjára eltrafálok. Amúgy is. Most inkább ő maradjon csendben. Régen kellett pasit ágyba dugnom mert piás volt.
- Nem értelek!-rázta meg a fejét Jaime.
- Nem is kell.
- Eddig milyen a mérkőzés?-mutatott a tv-re Fernando.
- Unalmas.-szaladt ki a számon az őszinte válasz.- ezen kívül még háromszor játszanak egymás ellen és nem akarnak ajtóstól betörni a házba… És talán jobb is.
Együtt néztük a második fél időt, ahol először a Barcelona kapott egy 11-est. Messi volt az aki sikerrel értékesítette. Iker duzzogva vette tudomásul, hogy ez most nem sikerült. Alig öt perc múlva a pálya másik oldalán is hasonló dolgok történtek. A Real Madrid javára ítéltek meg egy 11-est. Cristiano Ronaldo állt oda Victor Valdes kapuja elé. Koncentrált a portugál és elrúgta… 10 másodperc múlva a stadion tombolt, de én is… 1-1…. Legalább nem 5-0, mint ősszel.  Hiszen az elég nagy égés volt akármennyire is akarom szépen megfogalmazni.
- Naty te közveszélyes vagy!-simogatta meg fájós arccal a combját Jaime. Miután kiegyenlítették a mérkőzést talán a kelleténél erősebben bele csíptem.
- Bocsánat!- bár sütött rólam, hogy annyira nem is sajnálom. Ilyen vagyok, ha valakinek szurkolok.
Végül maradt ez az 1:1-es eredmény. Folytatás tehát szerdán Valenciában. Elköszöntem a fiúktól, mert még arra döntöttek visszafekszenek még egy kicsit aludni. Végül is 5:30 van és 8-ig tudnak aludni. Nekem ez nem fog összejönni, hiszen már magamba öntöttem három kávét. Sétálgattam a szálóda haljában és nézelődtem. Lelkileg felkészültem a mai napra….
… 13:35-t mutat az órám. Már a rajtrácson ácsorgunk és várjuk Sebit, hogy megérkezzen. Tegnapi időmérő katasztrofálisra sikeredett… volt itt minden. Az első nagy baki, hogy a csapat eltaktikázta ( vagy legalább is először annak tűnt) a dolgot és Mark Webber csak a 17-dik helyről fog rajtolni. Kemény dolga lesz, de mivel van egy csomó új gumija ez segíthet neki. A Q2-ben Vitaly Petrov miatt kellett bemutatni a piros zászlót… A Lotus vagy a Renault… már gőzöm sincs, hogy mi a nevük egyszerűen megállt az út közepén és vége. Ezek után Sebi szerezte meg a pole-t a két McLarenes előtt.

 Megérkezett Sebi. A szerelők az autóján elvégzik az ilyenkor alapvető utolsó simításokat, addig a kis német hozzám sétált. Tartom neki az esernyőt, és nálam van a kulacsa is. Levette a sisakját azt átadta nekem, míg én a kulacsát adtam oda. Egyszerű csere.
- Csinosabb esernyőtartó vagy, mint én.-szólalt meg Tommi, mire nevetni kezdtem.

- Kicsikét szemre valóbb, mint te.-egyezett a véleményén Sebi is.

- Akkor én ezt most bóknak veszem.

Kettőig rohant az idő és mind annyian tudtuk, hogy most már komolyan a dolgainkra kell összpontosítanunk. Sebastian a maga módján koncentrál, mi pedig tudjuk csendbe kell most maradnunk.

Felvezető körre elindult a mezőny, így Tommi elfoglalta a helyét a boxutca falánál, hiszen ő fogja kezelni a táblát, nekem pedig jelen pillanatban a garázsban van kirajzolva a helyem.
A rajtot Sebi elrontotta, mivel az első kanyarban, már mind a két McLarenes elé került. Rosberg szerencsére nem került támadási pozícióba, hiszen őt a két Ferrari piszkálja hátulról egyre lelkesebben.  Mark viszont hátulról tökéletesen rajtolt. Sorra hódítja meg a jobbnál jobb helyezéseket. Körök teltével nem láttunk mást, csak csúszkáló autókat, egy elszabadult kereket és a 14-dik körben vészesen lassuló Hamiltont, akinek elfogytak az abroncsai. Sebi simán elment mellette… Következett Sebastian első kerék cseréje. A garázsajtóhoz sétáltam, hogy lássam mit csinálnak a fiúk. Azonban meglepődtem, amikor nem a szokásos sötét kék autó áll a szerelőknél, ha nem egy szürke. Mindenki egy pillanatra lefagyott, majd lázas kalimpálással jelezték Button-nak ideje lenne távozni.
- Ez bolond.-motyogtam fejemet csóválva.
Szerencsére ez a hiba nekünk kedvezett, hiszen Seb megelőzte az angolt. Elnézve a fiúkat leszaladt náluk az a bizonyos roló. Előzgették, lökdösték egymást. Ráadásul csapattársak képesek voltak olyan akciót bemutatni, hogy nem csodálnám, ha a csapatfőnököt újra kellene élszteni. A 44-dik körben Kobayashi egy nagyon elegáns mozdulattal tekézte arrébb az útjából Heidfeldet. Mark viszont sorra futja a leggyorsabb köröket, és előzi meg az ellenfeleit. Itt jön ki a 3 zsír új szett lágy gumi előnye.
Hat kör volt hátra, amikor jelentkeztek a problémák. Sebastian rádión közölte, hogy a gumik teljesen elfogytak az autóján. Ezzel ellentétben Hamilton mögötte vészesen gyorsabb nála. Három lehetőség volt… 1. megpróbálja maga mögött tartani a McLarenest és kihúzni a hátra lévő köröket. 2. elengedi a britet és hozz egy biztos második helyet. 3. kijön a boxba. A harmadiktól kapásból búcsúzzunk el, mert akkor nem csak a győzelemtől bukna el, de még a dobogótól is. Így az első kettőnek az ötvözetét fogjuk látni. Be is jött a jóslatom. Hamilton minden lehetséges szögből próbált előzni, mind addig, amíg 4 körrel a vége előtt elment Sebi mellett. Így a végeredmény Lewis, Sebi és Mark.
Leintés után elindultunk a dobogó felé. Szerencsére a fiúk mindig előzékenyek velem és a kordonhoz közel engednek. Megérkezett Mark és Sebi. Mind a ketten kikászálódnak a kocsiból és hiába próbálnának közel jönni hozzánk az FIA illetékes embere eltereli őket.  Hozzá szokhattunk volna már… Hiszen többségében ez mindig így történik. Megérkezett a győztes is. Kiszállt a kocsiból, visszarakta a kormányt és a kamerával bolondozik. Látom a mozgásán nehezen fogta fel még, hogy ő a győztes. Nagy meglepetésemre Heikkit fedeztem fel mellette. Úgy ahogy volt a finn idejött gratulálni a volt csapattársának…

Ez a nap sose akart a végére érni. Kilenc óra fele keveredtünk vissza a szálódába fáradtan, de boldogan. Nem rossz ez a második hely, ezt mindenki tudja. Viszont azzal is tisztában vagyok már, hogy Sebastian nem szeretne mást csak pihenni.
- Következő menet Törökország.-dőltem neki a lift üveg falának egy aprócska kis mosollyal az arcomon.
- Pontosan.-bólintott Sebi.
- Mit fogsz csinálni Naty addig?-érdeklődött Tommi. Behunyt szemmel kezdtem el beszélni.
- Megpróbálok kicsit Sergioval  lenni a sok El Classico közt, Isa-t kicsit pátyolgatom, meglátogatom Toniot és szerintem el kell kísérnem Alvarot Estorillba.-álszentnek éreztem magam jelen pillanatban. Amikor pontosan neki mondtam el, hogy mit érzek.
- Ez se lesz nyugodt pihenés.-véleményezte fél hangosan.
- Volt nekünk valaha nyugodt életünk?- kérdeztem vissza.
- Nem és nem is lesz soha.- vigyorgott ránk Sebastian.