2017. május 23., kedd

...


"...Hétfő késő délután elhunyt Nicky Hayden, aki múlt szerdán szenvedett súlyos sérüléseket okozó kerékpárbalesetet. Halálával nem csak egy bajnok, egy legenda, hanem egy csupaszív sportember távozott közülünk..." 
 
RideOnKentuckyKid :(

2017. május 18., csütörtök

54. fejezet

Sziasztok!
Meghoztam az új részt. Nem a legjobb és a legboldogabb részek következnek... De ez is a történtek része. 
Sajnos a való világban sem történtek a napokban jó dolgok. Nicky Hayden Olaszországban bicikli balesetet szenvedett, és sajnos eddig jó hírek nem érkeztek az állapotáról. Szurkoljunk neki, hogy rendbe jöjjön...

Jól olvasást:
Kira


A hideg padlón ülök a sötét szobában… és egyedül a sírásom hallatszódik. Nem hittem, hogy ilyet fogok itt átélni, pedig ez benne van a pakliba… Bármikor benne lehet és ezzel régebben én is tisztában voltam. De most… Most úgy történt, mint derült égből a villám csapás… és be kell vallanunk erre senki se készült fel… Erre nem is lehet felkészülni…

Két nappal korábban…

Péntek reggel van és még a paddock most kezd éledezni. A legkisebb kategórai versenyzői már a szabadedzésekre készülnek, míg talán a MotoGp versenyzői közül még alszanak páran. Nincs szerencsém… Hector nem alszik… És éppen engem nyaggat.
-Mond már el!
- Miért fontos ennyire hogy van-e szabad barátnőm?-nevettem fel.
- Csak…-gondolkozott el.- Mert.
- Csak?... Mert?-kérdeztem vissza meglepődve, majd elnevettem magam.- Szókincseden még azért csiszolj egy kicsikét.
- Nos mi a válaszod?-lépett elém hirtelen és neki is ütköztem.
- Az a válaszom, hogy állj az utamból, mert átgyalogolok rajtad.
- Na Natalien… Válaszolj!-nyűglődött.
- Van egy barátnőm, de neki párja… És szerintem Gio képen csapna ha rárepülnél a barátnőjére.
- Akkor van másik barátnőd esetleg?-dörzsölte össze a tenyerét.
- Esetleg Rosie… De ő túl nagy falat neked.-jelentettem ki vállat vonva mire az említett személy jelent meg mellettem. Nagyon csinos így korán reggel. Farmer nadrágot és csak egy egyszerű inget viselt, egy narancssárga magassarkúval. Haját befonta és csodaszépen feltűzte.
- Miért emlegettek engem korán reggel?-vigyorodott el.
- Drága jó Hector barátunk kíváncsi, hogy van-e szabad barátnőm, mert szeretne becsajozni.-kezdtem el a finn lánynak magyarázni, miközben ő átkarolta a vállamat és fapofával végig mérte a honfitársamat. Ha jól sejtem lassan sikerül zavarba hoznunk a motorost, és pont ezért folytattam.- És mivel Isa foglalt esetleg szóba jöttél te. De nem hiszem, hogy az eseted.
- Hát Naty… Egy Spiesre vagy Haydenre jobban vevő lennék.-felelte teljesen lazán a lány. Hector már enyhén vörös színbe játszott, de úgy tűnik állta a mi „kínzásunkat”, ami becsületére váljon. Más már rég elmenekült volna.
- Amúgy Rosie vagyok.-mosolygott a finn lány a honfitársamra, aki kicsikét bambán pislogott rá, majd egyszerűen elfogadta a kéz fogást.
- Hector.
- Tudom. Ismerlek a pályáról. Mindig összeakadsz Marcoval…
- Az külön történet.-legyintett lazán Hector, ami miatt átfutott az arcomon egy halvány mosoly. Nos igen… Hasonló a helyzet Alvaroval is. A korábbi évek során jó párszor akadt össze az olasz motorossal.
- Alvaro is szóról szóra ezt mondaná.-forgattam a szemeimet. Rosie felnevetett vidáman.- Este ráérsz?
- Vacsorázni megyek…
- Ohh…-nyögte ki Hector helyettem.- Randid lesz?
- Héé… Ez nem tartozik rád.-fakadt ki a finn lány és elpirult.
- Hector neked nincs valami más dolgod? Például nem lesz a közel jövőben valami mérnöki megbeszélésed?
- Talán.-húzta meg a vállát.
- Akkor?-tártam szét a karjaimat. Hectornak kellett pár pillanat mire fel fogta, hogy neki most ebben a pillanatban távoznia kell. Csak vigyorogva intett nekünk és elindult az Aspar csapat felé, mi pedig Rosieval a Gresini Honda felé.
- Tényleg randid lesz?-kérdeztem rá csendesen. Rosie csak illegett billeget az egyik lábáról a másikra zsebre dugott kézzel.
- Nem mondanám kimondottan randinak.
- Akkor?
- Nicky hívott el egy vacsorára… és mivel voltál olyan kedves, hogy megadtad a számomat neki elég régóta teper… Ezért…
- Megszántad?
- Igen… Nem…-vágta rá azonnal, de elnevettem magam.- Értsd jól Naty.
- Nyugi. Értem mire gondolsz.-paskoltam meg a vállát, mire megszólalt a mobilom. Kíváncsian halásztam elő a zsebemből és még Rosie is a nyakát nyújtogatva figyelte, hogy kitől érkezik a hívás.- Sebastian az.
- Akkor én inkább megyek.-sóhajtott fel.
- Nem beszéltek?
- Egy ideig még jobb ha nem találkozok és nem is beszélek vele.-felelte csendesen és puszit nyomott az arcomra.- Beszélünk még! Szia Naty.
Fejemet csóválva néztem a távolodó lány után és eszembe jutott fel kellene vennem telefont, hiszem még mindig nem adta fel Sebastian.
-Szia.-szóltam bele és már a garázsba léptem be.
- Azt hittem megsüketültél ott Olaszországban.
- Az olaszok hangosak.-mosolyodtam el.
- Miattad sose felejtem el.-tudom direkt hánytorgatja ezt fel nekem.
- Most meg kellene sértődnöm?
- Nem.-nevetett fel.- Mert ha megsértődnél nem tudnál elkísérni egy bálba.
- Hova kellene elkísérnelek?-lepődtem meg és azt hiszem elég látványosra sikerült, hiszen több szerelő fiú is megbámult.
- Egy jótékonysági bálba… Azt hiszem. Christian azt írta az emailben, hogy vinnem kellene magammal egy csinos kísérőt… és jelen esetben szerintem nem Tommira gondolt.
- Szerintem Hannara gondolt és nem rám.-nyögtem fel.
- Kérlek Naty. Mondj igent.
Felnyögtem és azon gondolkoztam most az egyszer nemet mondok neki. Egye meg azt amit ő főzött. De még is megesik rajta minden egyes alkalommal a szívem, hiszen ő Sebi… Akinek kell a támogatás…
-Hamar lelépünk?
- Hamar. Amilyen hamar csak tudunk. Akkor eljössz velem?-faggatott izgatottan.
- Igen. Elmegyek veled.
- Köszönöm.-sóhajtott fel megkönnyebbülten. Pár pillanat csend állt be a beszélgetésbe. Csak a német barátom szuszogását hallottam és tudom nem véletlen.
- Mit szeretnél tudni Sebi?
- Hogy van?- lényegre törő volt a kérdése, de még is tudtam mire gondol… Vagy is kire. Felsóhajtottam csak.
- Miért mindig engem faggatsz ezzel a kérdéssel?
- Mert nem merem Tommitól megkérdezni. Előbb-utóbb tuti képen vág.
- Lehet meg is érdemelnéd.-forgattam a szemeimet.
-  Naty kérlek. Ne szadziz már te is jó?-horkantott fel.
- Sebi… Azt hiszem boldog… Élvezi a munkát… Látom rajta, hogy jól érzi magát itt. Tényleg beváltotta az ígéretét és boldog próbál lenni.
- Naty…
- Hétvégén randija lesz.-kotyogtam el.
- Ohh…-nyögte be Sebastian.- Akkor…
- Sajnálom Sebi.
- Nem kell Naty. Amúgy is… Ki kell vernem a fejemből. Megbeszéltünk mindent. Új élet… Vagy is nekem régi. Neki van szüksége az új életre.
- Tudom.-sóhajtottam fel.
- Mindegy. Találkozzunk hamarosan… És el ne felejtsd! Csinosnak kell lenned. Vásárolj valami jó ruhát.
- Nem a csajod leszek csak a kísérőd.-nevettem fel.
- De a csapat állja a csekket…
…Alvaronak nem volt gondja a motorral a mai nap folyamán és csodák csodájára egyszer sem esett el. Igen… Brno után már így gondolkozzunk. A második szabadedzés nagy részét arra szánták a mérnökökkel, hogy a beállításokat már az időmérőre próbálták belőni és így a mérnökök is elégedettek voltak a mai nappal.
Késő délután van és a garázsban ücsörgök Alvaro székében. A lábamat felhúztam és egyik kezemmel ölelem, míg a másikkal a mobilomat nyomkodom. A barátomra várok, hiszen megígértem neki, hogy együtt vacsorázzunk.
-Hali…-érintette meg a vállamat az előbb említett személy és erre hatalmasat ugrottam. Alvaro arcán egy vigyor jelent meg.- Ennyire rémisztő vagyok?
- Nem… De…-habogtam.- Csak nem hallottalak.
Leült közben a kisebbik székre, hiába ajánlottam fel neki, hogy átadom a helyem, hiszen ez az ő széke amúgy is. Burkoltan lehülyézett és a szemeit forgatta mellé. Ennyire szeret csak.
-Végeztél a megbeszélésekkel?
- Még nem. Más fél óra körülbelül.
- Alvaro…-nyögtem fel.
- De hoztam neked csokit.
- Ezzel akarsz lekenyerezni?-nevettem fel.
- Miért? Le lehet téged kenyerezni egyáltalán?-nyújtotta felém a tábla csokit egy ártatlan mosollyal az arcán.
- Le lehet. A kiskutya nézéseddel.-bontottam ki a csokit és az első kockát a szájába nyomtam.
- Naty…-nyögött fel miután lenyelte a falatot.
- Fáradt vagy.-állapítottam meg és megsimogattam a kicsikét borostás arcát.
- Csak egy kicsit.-bólintott. Az arcáról a kezem a hajához vándorolt és csavargatni kezdtem a melírozott szőke tincseit.
- Nem sokat kell már kibírni.
- Most a hétvégére gondolsz vagy a szezonra?-nevetett fel és csak a szemeimet forgattam.
- Most kigúnyoltál?
- Én?... Lenne is merszem hozzá.-szórakozott rajtam és már nevettem én is.
- Gonosz vagy.-jelentettem ki komolyan.
- De attól szeretsz nem?-ott volt az arcán az a tipikus batis mosolya.
- Persze… persze…-hajoltam közelebb hozzá, hogy megpusziljam. Nem tudom mi történt hirtelen, de nem tudtam megpuszilni az arcát, hiszen ő megcsókolt. Fogalmam sincs, hogy miért… Hiszen több éve… Több éve mi csak barátok vagyunk… Barátok…
- Bati…-motyogtam zavaromban és hamar észbe kaptam. Nem hagyhattam, hogy bármelyikünk is elveszítse a fejét… Ennél is jobban. Először csak egy csalódott sóhaj hagyta el a száját, majd a homlokát az enyémnek támasztotta.- Ezt nem lehet. Te is tudod…
- Tudom…-morogta és megsimogattam az arcát.
- Csak szét csúsztál… Fáradt vagy… és magányos.-cirógattam meg az arcát.
- Ne analizálj kérlek.-kapta el a csuklómat.- Abba sosem voltál jó.
- Megcsókoltál.-nyögtem ki úgy, mint ha ő ezt fel se fogta volna. Pedig szinte biztos vagyok benne, hogy tudja mit tett… Hiszen ő volt az aki kezdeményezett.
- Oké Naty! Fel fogtam! Hülye voltam.-nyögött fel és felpattant mellőlem.- Azt hiszem mennem kell a megbeszélésre.
- A vacsora…?
- Mindegy…-legyintett.
- Megvárlak itt!-kiabáltam utána, de csak legyintett. Szerintem fel se fogta mit mondtam neki. Fejemet csóválva dőltem hátra a székben és bele haraptam a csokiba, amit kaptam tőle.
- És mi lenne ha érteném is a pasikat?-tettem fel magamnak a költői kérdést…

2017. április 28., péntek

53. fejezet



Sziasztok!
Először is köszönöm az előző részhez a hozzászólást. Remélem ez a rész és elnyeri a tetszéseteket. Ahogy időm engedi dolgozok a sztorin. A héten nagy ötletek születtek meg a fejemben. De erről majd később :D
Millió puszi:
Kira






Másnap ahogy megfordultam az ágyon hiába akartam Ikerhez bújni már sehol se volt. Hatalmasat sóhajtottam és rájöttem elkezdődött az idény és hozzá kell szoknom ahhoz, hogy újra elkezdődtek az edzések. Novemberig elég kevés időt fogunk együtt tölteni, hiszen elkezdődött Ikernek is a szezon ami azt jelenti, hogy a hétvégék nagy részében mérkőzései lesznek. Emellett nekünk is megkezdődik a végső hajrá. Mind a két sorozatban és tudjuk elég nagy dolgok forognak kockán… Hiszen Sebi jól áll. Bajnok lehet… De ennyire ne rohanjunk előre. Hiszen tudhatjuk és tudjuk is… Technikai sportban bármi megtörténhet.
…Reggeli után szólalt meg a mobilom és Alvaro hívott, hogy nincs-e kedvem kimenni a pályára vele. Igent mondtam. Talán azért is, mert Iker nincs itthon és nem fog csúnyán nézni rám. Nem fog annyit mondani, hogy felőlem mindegy, de tudnod kell róla, hogy veszélyes. Jó… Jó… Tudom, hogy félt. De akkor is. Ha akarok tudok vigyázni magamra. Általában. Alvaro egy órán belül érkezett meg és a cuccaimmal a kezembe ültem be a Mercedes anyósülésére.
-Jó reggelt!-nyomtam egy cuppanós puszit a barátom arcára.
- Neked is… Bár úgy látom ki vagy virulva és ki vagy simulva.
- Hmm?-tettem az értetlent.
- Azt hittem a tegnapi cikk után le leszel törve mint a bili füle.
- Az hülyeség. De tudhatnád te is.-korholtam le, mire ő csak lazán vállat vont és elindult. Egész úton fecsegtem neki. Lehet már unta, de egy árva szót se szólt emiatt. Személy szerint elakartam mondani a gondolataimat valakinek, és ő az áldozat. Már csak akkor vettem észre, hogy nem is motocrossozni megyünk ahogy szoktunk, amikor leparkolt a pálya előtt. Az értetlen arckifejezésemet látva megszólalt.
- Apa hívott meg minket szórakozni.
- Ez király.-vigyorogtam.- Azt se tudom már mikor szórakoztunk aszfalton.
- Régen… Mert ha aszfaltra engedtelek tuti összetörted magad.
- Ez szánalmas rágalom.-vágtam rá kacagva miközben már kimásztam a kocsiból és a csomagtartóhoz sétáltam.
- Tényleg? Legutóbb mi is történt veled? Agyrázkódás?
- Nem emlékszek rá.-feleltem teljesen ártatlanul, mire Alvaro egyszerűen kinevetett…
…El se tudom mondani, hogy milyen jól éreztem magam. Először szokatlan volt a gép és a körülmény, de a végén bele jöttem. Tudtam tartani a lépést Alvaroval de sejtésem szerint sokszor hagyott érvényesülni. Azt akarta csak, hogy önbizalmam legyen a pályán. Hagytam, hogy Alvaro kicsit szórakozzon, így kiálltam alkalmi „boksz utcába”. Javier ott várt rám és átnyújtott nekem egy üveg vizet.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá és miután bele kortyoltam az üvegbe kibújtam a bőr ruhából.
- Semmiség. Legalább te is jól érzed magad.
- Az tuti.-vigyorogtam.- Régen éreztem magam ilyen jól. De Alvaro is jól érzi magát szerintem.
- Egész jól megy most… A pályán és itt is.
- Részben kiegyensúlyozott.-bólintottam.- Nehezen indult a szezon, de jól van.
- Biztos vagy benne?
- A szezon nagy részét mellette töltöttem így igen.-bólintottam lassan.
- Nem hiányzik az életéből valami? Vagy inkább valaki?
- Javier én nem tudok Bati nő ügyeiről.-emeltem fel védekezően a kezeimet.-De tudod jól, hogy ha akar úgy is talál valakit.
- Tudom… Tudom…-gondolkozott el. Alvaro is kiállt egy kicsit pihenni. Régen éreztem magam ilyen jól. Rengeteget nevettünk és a délután kisebb „versenyeket” is rendeztünk. Tudom először szándékosan hagyott nyerni, ahogy mindig is csinálja… Utána pedig hiába keménykedett többségében én nyertem. Kisebb és fürgébb vagyok. Jóval ebéd után szálltunk le a gépről. Kacagva roskadtam le a műanyag székre.
- Te csaltál!-jelentette ki Alvaro.
- Hogyan?-kérdeztem vissza bár még mindig majd megpukkadtam a nevetéstől.
- Azt nem tudom hogyan de csaltál.
- Majd szólj ha kitaláltad. Mit szólsz hozzá?-vettem elő a legbájosabb mosolyomat. Alvaro egy pillanatra lefagyott majd elmosolyodott ő is.
- Annyira utállak amikor mindenre van válaszod.
- Többségére van.-vontam meg a vállam mire kaptam egy puszit az arcomra.
- Azért mert bolond vagy.
- De attól szeretsz.-állapítottam meg…
…Kellemes fáradtság uralkodott el rajtam miközben beültem Bati mellé az anyós ülésre. Szórakozva indította el a kocsit a barátom és fordult ki a parkolóból.
-Remélem tudod, hogy a családod aggódik érted.
- Tessék?-kérdezett rá meglepve.
- Apukád aggódik érted.-kezdtem el fecsegni.- És aggódik amiatt is, hogy nincs csajod.
- Ezt te most komolyan mondod?-kontrázott vissza immár kacagva.
- Megkérdezte, hogy nem-e hiányzik valaki az életedből.
- Ohhh…
- Ezért gondolom, hogy aggódik.
- Tudott Noeliaról így…-kezdett bele, de el is hallgatott. Persze, hiszen én nem igazán ismertem a lányt, akivel nem rég szakított vele.
- Nem kell magyarázkodnod róla.-vágtam rá, hiszen tudtam cseppet kínosnak gondolja a helyzetet. Valljuk be igaza is van. Ezer éve nincs köztünk semmi se… De még is dugdosta előlem a lányt, mint ha féltékeny lennék.. De ez butaság. Örültem volna a boldogságának.
- Most egész jó így.-szólalt meg pár perc hallgatás után. Homlokomat ráncolva pillantottam rá és tudom arcomra volt írva az értetlenség.- Egész jól érzem magam most így… Egyedül.
- Nem vagy egyedül… Sose leszel egyedül.-mosolyogtam magam elé.- A fél világ ismer és szeret.
- Naty…-nyögött fel szemeit forgatva.
- És vannak barátaid is.
- Itt vagy nekem te!-vágta rá azonnal.
- Most ez jó neked vagy rossz. Legtöbbször csak nyűg vagyok nem?
- Te hülye vagy!-vágta rá teljesen őszintén…
…Amikor haza értem egyedül voltam. De túlságosan fáradtnak és koszosnak éreztem magam, hogy ne a zuhanyzást válasszam először. Elég sokáig áztattam magam így felszabadultan és egy fokkal vidámabban másztam ki a zuhanyfülkéből és tekertem magam köré a puha törölközőmet. Hajamból csöpögött a víz, de nem igazán érdekelt.  Első utam a hálóba, illetve a ruhás szekrényhez vezetett. Futtában össze kell szednem a dolgaimat, hiszen holnap utazunk Olaszországba Alvaroval. Hétvégén Misanoban lesz a verseny, ami egész jó helyszín. Szeretik a szurkolók a sorozatot, de ez nem is meglepő, hiszen olaszok… Ducati… De a kulcs szó talán az, hogy Rossi.
-Naty! Itthon vagy?-kiabált Iker szinte ahogy belépett a bejárati ajtón.
- A hálóba vagyok.-tettem hasonlóan és három-négy rövid nadrágot az ágyra dobtam, két szponzori felsővel. Ahogy felnéztem Iker már az ajtóban állt.- Szia!-mosolyodtam el.
- Beszélni szeretnék veled.-jelentette ki ami miatt igen csak kikerekedett a szemem.
- Baj van?
- Gyere ki a konyhába.-fogta meg a kezemet és húzott is magával.
- Fel se öltözhetek?
- Csak mi vagyunk itthon.-rántotta meg a vállát és csak akkor engedte el a kezemet amikor az asztalhoz értünk.- Ülj le!
- Most miért vagy velem is diktátor?-nyögtem fel, de természetesen szót fogadtam neki. Elégedetten elmosolyodott, majd egy hófehér borítékot helyezett le elém.- Ez mi Iker?-csodálkoztam el a homlokomat ráncolva.
- Nyisd ki!-kért meg mire kezembe vettem a borítékot és kinyitottam azt. Meglepetésemre egy csekk volt benne… Túl nagy számmal…
- Ezt miért adod?
- Segíteni akarok neked. Egész jól elindultál ezen az úton és nem akarom, hogy megtorpanj. Most úgy veszem észre látod a fényt az alagút végén… Azt akarom, hogy sikerüljön.
- De ez rengeteg… Ez…-hebegtem.- Nem fogadhatom el.
- Kicsim…-kerülte meg az asztalt és leguggolt elém.- Ez ne számítson.
- De…
- Tedd el és amikor szükséges felhasználod.
- De…-kezdtem volna bele ismét, mire már egyszerűen felnevetett és megcsókolt.
- Ne mondj semmit se Naty…
…Szerda délután van és már a repülőgépen ülök Alvaro társaságában. Az ablakon bámulok kifelé és gondolkozok… Vagy legalább is azon jár az agyam ami tegnap történt… Iker és a boríték… Mennyi pénzt ajánlott fel…
-Mi a baj Naty?-szólalt meg Alvaro ami miatt összerezzentem.
- Hmm?
- Jól vagy? Olyan fura vagy.-simította meg a kézfejemet.
- Csak elgondolkoztam.-húztam meg a vállam.
- Biztos? Nem vagy beteg… Lázas esetleg?
- Nyugalom Doktor Bautista. Nem vagyok beteg.-nevettem fel. Alvaro arcán is átfutott egy mosoly szerű így én inkább kibámultam az ablakon. Nem vagyok a repülés nagy híve, de ha akarnám se tudnám letagadni hogy milyen gyönyörű látvány az ami jelenleg elénk tárul.
- Ikerrel van gond?-kérdezett rám ami miatt egy pillanat alatt kikerekedett a szemem.
- Ezt honnan veszed?
- Csak ismerlek már eléggé és tudom gondterhelt vagy… Azt hittem az újságcikk vagy valami más.
- Csak a csapat dolog miatt vagyok gondterhelt… De nyugi. Hétvégén melletted állok ahogy eddig. Jóban rosszban.-szorítottam meg a kezét és először csak a kezünket bámulta, majd megpusziltam az arcát.- Semmi baj se lesz. Megígérem!

2017. április 17., hétfő

52. fejezet



Szép napot kívánok Mindenkinek! 
Kellemes Húsvétot és jó szórakozást kívánok! :)
Millió Puszi :)


Kedd reggel van és hatalmasat nyújtózkodtam az ágyban. Nem a saját ágyamban. Hunyorogva tapogattam meg mellettem a helyet és konstatáltam, hogy egyedül vagyok. Lassan nyomtam ki magam az ágyon és csúsztam fel, amikor kinyílt a háló ajtaja. Mosolyra húztam a számat, hiszen a finn lány sétált be az ajtón. Csak a pólómat viselte. Kicsit kócos volt a haja, a kezében két bögrével egyensúlyozott miközben az újság összetekerve az oldalának szorítva volt. Mosolyra húzta a száját amint meglátta, hogy ébren vagyok.
-Most lelőtted a meglepetésemet.-sóhajtott fel színpadiasan és a kerámia tárgyakat az éjjeli szekrényre

helyezte, meg még az újságot is.


- Szia Szépségem!-mosolyodtam el én is és a hajamba túrtam fél kézzel.- Hiányoztál mellőlem.
- Nem tudtam aludni. Kicsit még össze vagyok zavarodva.
- Persze az idő eltolódás.-bólintottam és húztam közelebb magamhoz.
- Kávét főztem remélem szereted.-csicseregte és láttam rajta mennyire ki van virulva az arca… és ilyenkor olyan gyönyörű. Az oldalamhoz fészkelte magát és egyszerűen megcsókoltam.
- Tökéletes.-cirógattam meg az arcát miután elszakadtam az ajkaitól. Láthatólag elpirult és a nyakamhoz bújt.
- Nem sokára haza kell menned.
- Nem sokára edzésre kell mennem.-javítottam ki.
- Nagyon szükséges?-dünnyögte.
- Hát…-nevettem fel, de erre mellkason csapott.
- Nem lóghatsz. Te vagy a Kapitány és példát kell mutatnod.-bökdösött minden egyes szó után, de elkaptam a kezét és magam alá gyűrtem és egyszerűen megcsókoltam. Kacagva karolta át a nyakamat. A hajamat simogatta meg egy szó nélkül.
- Reggelizünk együtt?-kérdezte csendesen.
- Szeretnék.-pusziltam meg.
- De előtte igyuk meg a kávét és olvassuk el az újságot.-engedett el és lökött rajtam egyet, hogy feküdjek vissza újra ahogy az előbb voltam. Szemeimet forgattam és kényelmesen elhelyezkedtem. Egyik kezemben ott volt a bögrém a másikkal pedig a haját piszkáltam. Rosie hatalmasat kortyolt a forró csokijából és ölébe vette az újságot. Legnagyobb meglepetésként ért amikor kibukott belőle egy káromkodás.
- Mi a picsa?
- Mi az Édesem?-fordultam felé.
- Rólad írnak.-jelentette ki lazán.
- Rólam?
- Igen. Ezt hallgasd…-kezdte el olvasni a cikket.

Iker Casillas megcsalta a barátnőjét?
Állítólag Argentínában lépett félre Lionel Messi exkedvesével a Real Madrid focistája

MADRID — Az ellenfelek lövéseit ki tudja védeni Iker Casillas (29). A Paparazzi című újság ugyanis azt írta a játékosról, hogy a spanyol válogatott Argentínában lejátszott barátságos mérkőzése után félrelépett: összeismerkedett Luciana Salazar (29) modellel, aki korábban a Barcelona-sztár Lionel Messi (23) barátnője volt, és közeli „kapcsolatba" került vele.

A lap szerint Casillas egy szenvedélyes éjszakát töltött el a nő társaságában, s erről nyilván nem mosolyogva olvasott a kapus barátnője, Natalien González (27), aki a Forma-1-es RedBull csapatnál dolgozik. Nem tudni mit szól az esethez.

-Na ez igaz?-kérdezett rá.
- Ezt te most komolyan megkérdezted?-kontráztam vissza és szinte elnevettem magam.
- Miért? Megkérdezhetem… Hiszen én se a barátnőd vagyok…-fecsegte nekem és egy pillanatra csendbe maradt. Azt gondolom a megfelelő szavakat kereste.- Hiszen én is csak a szeretőd vagyok. Csak kíváncsi vagyok akad-e még egy nő, aki bedőlt neked.
- Rosiem.-nyögtem fel és kivettem a kezéből az újságot amit lazán ledobtam a földre.- Ez egy rohadt nagy hülyeség. Ez a nő csak feltűnési viszketegségben szenved. Még találkozni se találkoztam vele sose.
- Nekem elmondhatod az igazat.-húzta meg a vállát lazán. Csak cirógattam az arcát és tudtam semennyire se biztos magában. Részben még mindig az a lány, aki elcsavarta a fejemet a medence szélén teljesen. A bájos mosolyával, de sajnos teljesen össze volt törve a lelke és az önbizalma. Hiszen tudom szerelmes volt Sebastianba és talán most is az… De elhatároztam megmutatom jobb ennél… Lehet boldog… Hiszen minden rossz után jön valami jó.
- Héé… Nekem csak te kellesz…
- Meg gondolom a Kedvesed… Aki vakon megbízik benned valami miatt.-piszkálta a kezemet, majd óvatosan a kezét az enyémbe csúsztatta.- Pedig nem is érdemled meg… Egy rohadék vagy ahogy én is.
- Megegyeztünk, hogy nem beszélünk ilyenről. Nem vagy rohadék.
- Csak te?-csodálkozva nézett fel rám.
- Lehet. De nem akarok beszélni róla.-húztam meg a vállam.
- Gondolom a reggeli most így tárgytalan. Biztosan nem akarsz miattam is magyarázkodni a barátnődnek.
- Szerintem a világ legjobb dolga lenne közösen reggelizni.
- Bolond vagy?-horkantott fel.- Ezek után főleg a nyomodban lesz minden firkász.
- Nem érdekel… és amúgy is. A barátom is vagy.-simogattam meg az arcát. Elmosolyodott és megpuszilta az arcomat.
- Mindig tudod, hogyan érd el azt, hogy bízzak benned.-cirógatta meg az arcomat. Mosolyogtam csak és még körülbelül egy negyed órát lustálkodtunk az ágyban. Mind a ketten készülődni kezdtünk ezek után. Tudtuk, hogy az étterembe normálisan kell viselkednünk így utána mentem a fürdőszobába és miközben a sminkjét ellenőrizte átkaroltam a derekát.
- Nem csábulok el Iker!-vágta rá azonnal és bele csókoltam a nyakába.
- Nem elcsábítani akarlak.
- Annyira.-nyögött fel.- Mikor jön Naty?
- Ma… Délután.-húztam meg a vállam.
- Szereted?
- Elmondtam már neked, hogy mit érzek Rosie.
- Ő szeretett téged… Szerintem igen.-piszkálta a kezébe lévő kis csecsebecsét. Megfordítottam és az álla alá nyúltam, hogy rám pillantson.
- Mi a baj Rosie?
- Szeretek veled lenni… Élvezem… Nagggyon.-nyögte ki az utolsó szót és elmosolyodtam.- De eljön azaz időszak amikor maximum annyira foglak érdekelni, míg megfektetsz egy motelben… vagy egy kocsi hátsó ülésén… És akkor is lelkiismeret furdalásom lesz és most is az van. Naty mellettem állt ebben az idióta korszakban. Amikor azt se tudtam mihez fogjak Sebastian nélkül.
- Egyszer se erőltettem rád semmit se.-simogattam meg az arcát.
- Mindegy. Készen vagyok. Indulhatunk.-zárta le a témát és tudtam jelenleg úgy se hallgat meg…
…Kicsit késve értem ki a pályára hiszen egyenesen berontottam az öltöző ajtaján és egyedül Ramos tollászkodott még a helységben. A többiek már a folyosón lézengtek vagy már a pálya szélén élvezték a kora őszi napsütést.
-Azt hittem már nem is jössz.-állapította meg a barátom.- Haza ért Naty és nem engedett ki az ágyból?
- Naty még Belgiumban volt tegnap este.-húztam meg a vállam és ledobtam a pólómat magamról. Tudom ezzel el is árultam magam, hogy másnál voltam… És Ő pontosan tudja kinél voltam.
- Akkor gondolom a Kedvesednél voltál.
- Megmondtam, hogy ne hívd így!-mordultam rá, hiszen az elmúlt időszakban folyamatosan így hívta Rosiet. A válogatott időszakban is, meg itt is.- Amúgy is ha jól emlékszek a házi bulid környékén te tanácsoltad, hogy szedjem fel. Hogy olyan nő kell aki nem a saját életét éli, aki nem a saját karrierjét építi… Bár ez Rosiera se igaz, hiszen a gyakorlatát tölti a MotoGpben.
- Lehet… De arra is emlékezz, hogy nem azt mondtam, hogy két nőt szédíts!
- Neked nem mindegy mit csinálok?-fordultam vele szembe miközben már a cipőmbe próbáltam bele lépni. Persze tudok én gyorsan öltözni ha akarok.
- Ugyan azt csinálod, mint Sebastian… Rosieval.-motyogta.
- Rosie nem olyan hiszékeny már mint a kis görcs némettel volt.-vágtam rá és szerencsém, hogy Naty nem hallja a megjegyzésemet a barátjára.
- Ugyan azt csinálod vele! Csak hab a tortán, hogy Naty mind kettőtökben bízik.
- Oké… Azt hiszem lassan kezdem érteni.-ejtettem ki megfontoltan minden szót és Ramos egész testébe megmerevedett. Azt hitte, hogy elért valamit a szent beszédével.- Te meg akarod fektetni a barátnőmet.
- Mi bajod van?-csodálkozott el.
- Csak nem igazam van Sergio? Meg akarod fektetni a barátnőmet! Igazam van?
- Melyiket? Aki otthon vár rád amikor itthon van és mindent megpróbál adni neked, vagy amelyiket a szeretődnek tartod? Akihez néha napján beugrasz… Amikor unatkozol…-lépett közelebb hozzám.
- Natalienre gondolok te is tudod jól. Meg akarod fektetni vagy sem?
- Semmi közöd hozzá.- vicsorgott és pont belépett az öltözőbe Alonso. Először tátott szájjal bámult minket, majd közelebb lépett hozzánk. Szerintem hallotta, hogy veszekszünk, de próbált úgy tenni mint ha nem tudna semmit se.
- Minden rendben fiúk?-kérdezett rá nagy bölcsen, mint ahogy szokta. Jelen pillanatban túlságosan idegesít a nyugodtsága.
- Persze.-vágta rá a sevillai. Úgy látom ő se örül a társaságnak.
- Csak tárgyaltunk valamit. De amúgy tudod a szabályt.-címeztem Ramosnak, de ellépett tőlünk közben.
- Melyik szabályt?-kérdezett rá Xabi.- Melyik szabályra gondolsz Iker?
- Hogy volt nő tabu.-morogta Sergio engem megelőzve.
- Kire akarsz rá mozdulni Sese? Csak nem a firkászra… Carbonero-ra? Ő a volt csajod nem Iker?
- Te ebbe most ne szólj bele!-csattantam rá idegesen. Nem hiányzott nekem, hogy hallgassam még az ő okoskodását is. Carbonerora mondhatjuk, hogy egy baki volt az életemben… És arra jó volt, hogy az aktuális igényeimet kielégítse… Xabi szeme kikerekedett a beszólásom miatt és hiába nyitotta ki a száját egy szó se hagyta el.
- Iker szeretőt tart Naty mellett.-közölte Sergio a tényeket. Reméltem, hogy ezt senki se fogja megtudni, hiszen elég pletykás a társaság… De talán Xabi nem fogja az első adandó alkalommal elkotyogni Nataliennek. Bár ahogy ránéztem szerintem még fel se fogta a védő szavait.
- Mi van?-bukott ki a baszkból nem túl értelmesen. Szívem szerint most mostam volna be a sevillai társamnak, de Alonso köztünk állt.- Igazat mondott Sergio? Szeretőd van?
- Nem a szeretőm.-dühöngtem, hiszen egyenesen sértőnek találtam, hogy a finn nőt ilyen jelzővel illeti. Hiszen ő egy csodás nő… Törékeny… Szeretni való és vágyakozik azután, hogy foglalkozzak vele…
- De dugod Rosiet. Tehát a szeretőd!-magyarázta védő.
- Fogd be vagy ki verem a fogad!-sziszegtem és annyi szerencséje volt csak, hogy a baszk játékos távol tartott tőle.
- Attól még igazam van.- vont vállat Ramos lazán. - Csak nem fáj az igazság?
- De min veszekedtetek eredetileg?-vakarta meg a homlokát Xabi. Szerintem próbálta terelni a szót és próbálta átlátni a káoszt amit mi okoztunk.
- Biztosra veszem, hogy meg akarja húzni Naty-t.-böktem a védőre és egyre jobban dühített, hogy egyáltalán ilyenre gondol. A szabályunk… Volt nővel nem kezdünk… És Naty az én barátnőm. Nem nyúlhat hozzá.
- Honnan veszed, hogy nem volt már meg?-tette fel a kérdést lazán Ramos. Lefagytunk mind a ketten és nem tudtam előbb üssek vagy kérdezzek.
- Ramos...-nyögött fel Xabi.-Ezt most miért kell? Tudjuk, hogy nem igaz.
- Megfektetted a barátnőmet?-fakadtam ki.
 -Dehogy fektette.-szólt közbe a baszk és intett, hogy nyugodjak le.
- Honnan vagy ennyire biztos benne?-horkantottam fel. Sergio arcán átfutott egy sunyi vigyor először és kezébe vett egy üveg vizet. Lassan kortyolt bele.
- Csak tudom.-vágta rá Xabi amivel nyugtatni próbált.
- Fektettem már meg más csapattársam nőjét is.-közölte velünk, amivel mi is tisztában voltunk.- Szabályok azért vannak, hogy felrúgjuk őket.
Hirtelen kerültem ki Alonsot és kaptam el Ramos grabancát. Baszk társunk hiába kapott utánnam Sergio hamarabb csattant az öltöző szekrényen mint bármelyikünk is számított rá.
-Mit mondtál az előbb?
- Honnan veszed, hogy nem volt már meg?-tette fel újra a kérdést szóról szóra ugyan úgy. Felment bennem az a bizonyos pumpa és hirtelen azt hittem felrobbanok.- Te vagy egy idióta Iker! Nem csak Rosie csodálatos ahogy te gondolod, hanem az a nő is aki melletted van amikor teheti.
- Állj le Ramos.-szólt rá Alonso.
- Naty is csodálatos… Érti a humort… Benne van minden ami kell egy jó nőbe… Hogy jól érezze magát vele az ember… Emellett rohadt jó teste van… Azok a hosszú combok… A formás feneke… A hasán pedig sakkozni lehetne nő létére… Az ajkait pedig csak csókolná az ember… Mellei pedig…
- Ember!-fakadt ki Xabi ezzel pedig elérte, hogy Sergio torkán akadjon minden szó amit eddig kigondolt már.- Ez már nekem kínos. Állj le!
A dühömet egy pillanat alatt a meglepettség vette át és elengedtem a sevillait. Hátráltam tőle pár lépést.
-Hidd el Iker… Más pasi is észreveszi ezt. Több motoros vagy bármelyik férfi a paddockban odaadná a fél kezét vagy lábát, hogy megkapja legalább egy éjszakára a TE barátnődet… és hidd el tudnának annyit adni neki, mint te. Boldoggá tennék… Kielégítenék.-morogta Sergio.- Csak te nem látod meg mekkora kincs van melletted. Neked rögtön más kell… Pontosabban neked minden kell!

***

Nem igazán sikerült jól a hétvégénk.  Vasárnapra megérkezett az eső és minden megbolondult.  Fernando az évfordulós Barrichelloval ütközött, míg Sebastiant megdobta egy bucka és a mellette haladó Jenson Buttonba bele szaladt. A brit kiesett, de Sebi tovább tudott menni. Azonban kapott egy büntetést… Később már édes mindegy volt neki, mert egyszerűen besokkalt. Összeakadt még Tonioval is…  A futom nekünk nem hozott pontot, de a csapat másik fele örülhetett, hiszen Mark a dobogón végzett.
Kedd dél körül érkeztem haza és tudtam Iker nincs már rég itthon. Edzése van és egyéb programjai lehetnek a csapatnál. Nem zavar és addig is tudok gondolkozni azon az idióta újságcikken amit pár órája fedeztem fel az egyik napi lapban a benzinkútnál. Egy részben hihetetlennek tűnik… Iker nem bukik az ilyen műanyag nőkre… Másodrészben… Férfi… Ha engedi bármikor elcsábítható. Az összegyűrt újságot a dohányzó asztalra dobtam és először a fürdőszobába sétáltam, hogy lezuhanyozzak. Iszonyatosan jól esett a lemerevedett izmaimnak a meleg víz. Talán fél órát is eltöltöttem a fördőbe. Majd ahogy végeztem elzártam a csapott. Kiléptem a zuhany kabinból és először magam köré tekertem a hófehér törölközőt, majd a hajammal is ugyan így tettem. Éhes lettem így első utam a konyhába vezetett. Természetesen Ikerben nem kellett csalódnom, hiszen rögtön találtam legalább egy szendvicsnek valót. A kenyért kentem éppen amikor megszólalt a mobilom. Az ujjamról nyalogatva a vajat sétáltam a nappaliba és vettem a kezembe a készüléket.
-Szia Bati.-mosolyodtam el ahogy bele szóltam.
- Szia. Gondoltam megcsörgetlek ha már nem tudok aludni.
- Időeltolódás?
- Igggen.-nyomta meg a szót.- Mit csinálsz?
- Éppen?-kérdeztem rá, de már folytattam is.- Egy szál törölközőben ücsörgök a kanapén, de előtte éppen egy szendvicset csináltam, mert rohadt éhes vagyok.
- Azt hittem rohadt mérges vagy.
- Ezek szerint te is láttad a cikket?-sóhajtottam fel.
- Naty van egy rossz hírem… Fél Spanyolország látta a cikket. Nem én vagyok az egyetlen.
- Remek.-nyögtem fel.
- Szerinted igaz?
- Láttad te azt a nőt?-kontráztam vissza.- Te megdugnád?
- Személy szerint nekem nem az esetem. Jobban bírom a természetességet.-felelte lazán Bati és visszasétáltam a konyhába. Be akartam fejezni a kajámat.- De azt hittem tapasztaltad már.
- Bati te most a tinédzser korunkra utalgatsz vissza.-nyögtem fel.
- De szerintem már akkor is tudatosítottam benned valamit.
- Ez most nagyon két értelmű volt.-közöltem vele és bele haraptam a szendvicsembe.
- Miért? Két dologra is gondolok.-nevetett fel.
- Aha…-bukott ki belőlem miután lenyeltem a falatot.- Figyelj! Nő hiányod van?
- Mi van?-fakadt ki a barátom.
- Ritkán utalgatsz ennyire… főleg arra ami 16 éves korunkban történt és utána.
- De a szex akkor is jó volt.
- Disznó vagy.-kacagtam.-Inkább keress valakit.
- Majd lesz valami. Nem megyünk el motokrosszozni?
- Ma én csak pihenni szeretnék.
- Elhiheted Naty, hogy én is. Aludni akarok egy nagyot.-sóhajtott fel vágyakozva.
- Akkor miért velem beszélsz?
- Mert nem tudok.-dünnyögte.
Majd egy órát beszélgettünk mire tényleg eltudott aludni. Kaja és a telefon után arra döntöttem, hogy először is elindítok egy mosást. Ahogy ezzel végeztem a kanapéra kucorodtam és a tv-t nyomkodtam. Próbáltam nem tudomást venni az asztalon heverő újságról. De minden egyes pillanatban alattomosan visszakúszott a gondolataimba a cikk, és a kép. Nem igaz… Hiszen ez a nő csak a pár perces hírnévre akart törekedni ezzel az újságcikkel…
Elaludhattam a kanapén, hiszen arra riadtam, hogy az újság kiesett a kezemből. Vagy is csak azt hittem. Ahogy kinyitottam a szemem és körbe pillantottam Iker ücsörgött a kanapé szélén mellettem.
-Szia!-motyogtam.
- Szia Édesem.-mosolyodott el, pedig elég megtörtnek tűnt. Megcirógatta az arcomat majd az újságot az asztalra lökte.- Miért olvasol ilyen szennyet?
Nem válaszoltam a kérdésre csak lassan ülő helyzetbe küzdöttem magam és a hajamba túrtam. Próbáltam be azonosítani mennyi az idő… Mennyit aludhattam, de nem találtam se az órámat, se a telefonomat. Iker szó nélkül figyelt.
-Csak láttam benne a cikket… Rólad…-morogtam, majd nyeltem egyet.- Rólunk.-nyögtem fel és bele túrtam a kicsit kócos hajamba.
- Ugye nem hiszed el? Naty ez hazugság. Az a ribanc csak a hírnévre vágyott. Az se tudom kicsoda. Sose találkoztam vele.
- Iker kérlek!-nyögtem fel. A kapus felpattant és a konyhába sietett. Annyira meglepődtem, hogy azonnal utána indultam és a saját szemmel láttam ahogy a kukába landol a lap.
- Nem feküdtem le ezzel a ribanccal.-fakadt ki idegesen.
- Iker…
- Nem szokásom megfektetni minden nőt, aki az utamba kerül.- hadarta továbbra is és ha akartam volna meg se tudtam volna szólalni. Valamiért Iker jobban ideges, mint amire gondoltam először. Csak mondja, mondja és mondja.
- Iker! Állj!-fakadtam ki és egy pillanat alatt elhallgatott. Meglepődve pislogott rám.- Meg se fordult a fejembe, hogy igaz a cikk. Bízok benned, ha tetszik hanem.-rántottam meg a vállam. Ismét az értetlenség és a meglepetség keverékét láttam a kapus arcán. Megpusziltam az arcát, majd kicsúsztam a kanapé szélére. Láttam rajta, hogy gondolkozik így felpattantam és elindultam a konyha felé.
- Rendeljünk vacsorát vagy menjünk el valahova? Mondanám, hogy főzök neked, de semmi sincs itthon jelenleg.-csicseregtem, de mire észbe kaptam elkapta a kezemet. Meg akartam szólalni, hogy mi a baj, de lehetőségem se volt rá, hiszen magához rántott és már az ajkaimat ostromolta. Nem tudom pontosan mire is foghatom ezt a fajta hevességét, de már nem is érdekelt. Viszonoztam a csókjait, miközben a keze a testemen kalandozott el. Imádom amikor ilyen és most már nem is érdekel semmi. Csak Ő…