2017. április 17., hétfő

52. fejezet



Szép napot kívánok Mindenkinek! 
Kellemes Húsvétot és jó szórakozást kívánok! :)
Millió Puszi :)


Kedd reggel van és hatalmasat nyújtózkodtam az ágyban. Nem a saját ágyamban. Hunyorogva tapogattam meg mellettem a helyet és konstatáltam, hogy egyedül vagyok. Lassan nyomtam ki magam az ágyon és csúsztam fel, amikor kinyílt a háló ajtaja. Mosolyra húztam a számat, hiszen a finn lány sétált be az ajtón. Csak a pólómat viselte. Kicsit kócos volt a haja, a kezében két bögrével egyensúlyozott miközben az újság összetekerve az oldalának szorítva volt. Mosolyra húzta a száját amint meglátta, hogy ébren vagyok.
-Most lelőtted a meglepetésemet.-sóhajtott fel színpadiasan és a kerámia tárgyakat az éjjeli szekrényre

helyezte, meg még az újságot is.


- Szia Szépségem!-mosolyodtam el én is és a hajamba túrtam fél kézzel.- Hiányoztál mellőlem.
- Nem tudtam aludni. Kicsit még össze vagyok zavarodva.
- Persze az idő eltolódás.-bólintottam és húztam közelebb magamhoz.
- Kávét főztem remélem szereted.-csicseregte és láttam rajta mennyire ki van virulva az arca… és ilyenkor olyan gyönyörű. Az oldalamhoz fészkelte magát és egyszerűen megcsókoltam.
- Tökéletes.-cirógattam meg az arcát miután elszakadtam az ajkaitól. Láthatólag elpirult és a nyakamhoz bújt.
- Nem sokára haza kell menned.
- Nem sokára edzésre kell mennem.-javítottam ki.
- Nagyon szükséges?-dünnyögte.
- Hát…-nevettem fel, de erre mellkason csapott.
- Nem lóghatsz. Te vagy a Kapitány és példát kell mutatnod.-bökdösött minden egyes szó után, de elkaptam a kezét és magam alá gyűrtem és egyszerűen megcsókoltam. Kacagva karolta át a nyakamat. A hajamat simogatta meg egy szó nélkül.
- Reggelizünk együtt?-kérdezte csendesen.
- Szeretnék.-pusziltam meg.
- De előtte igyuk meg a kávét és olvassuk el az újságot.-engedett el és lökött rajtam egyet, hogy feküdjek vissza újra ahogy az előbb voltam. Szemeimet forgattam és kényelmesen elhelyezkedtem. Egyik kezemben ott volt a bögrém a másikkal pedig a haját piszkáltam. Rosie hatalmasat kortyolt a forró csokijából és ölébe vette az újságot. Legnagyobb meglepetésként ért amikor kibukott belőle egy káromkodás.
- Mi a picsa?
- Mi az Édesem?-fordultam felé.
- Rólad írnak.-jelentette ki lazán.
- Rólam?
- Igen. Ezt hallgasd…-kezdte el olvasni a cikket.

Iker Casillas megcsalta a barátnőjét?
Állítólag Argentínában lépett félre Lionel Messi exkedvesével a Real Madrid focistája

MADRID — Az ellenfelek lövéseit ki tudja védeni Iker Casillas (29). A Paparazzi című újság ugyanis azt írta a játékosról, hogy a spanyol válogatott Argentínában lejátszott barátságos mérkőzése után félrelépett: összeismerkedett Luciana Salazar (29) modellel, aki korábban a Barcelona-sztár Lionel Messi (23) barátnője volt, és közeli „kapcsolatba" került vele.

A lap szerint Casillas egy szenvedélyes éjszakát töltött el a nő társaságában, s erről nyilván nem mosolyogva olvasott a kapus barátnője, Natalien González (27), aki a Forma-1-es RedBull csapatnál dolgozik. Nem tudni mit szól az esethez.

-Na ez igaz?-kérdezett rá.
- Ezt te most komolyan megkérdezted?-kontráztam vissza és szinte elnevettem magam.
- Miért? Megkérdezhetem… Hiszen én se a barátnőd vagyok…-fecsegte nekem és egy pillanatra csendbe maradt. Azt gondolom a megfelelő szavakat kereste.- Hiszen én is csak a szeretőd vagyok. Csak kíváncsi vagyok akad-e még egy nő, aki bedőlt neked.
- Rosiem.-nyögtem fel és kivettem a kezéből az újságot amit lazán ledobtam a földre.- Ez egy rohadt nagy hülyeség. Ez a nő csak feltűnési viszketegségben szenved. Még találkozni se találkoztam vele sose.
- Nekem elmondhatod az igazat.-húzta meg a vállát lazán. Csak cirógattam az arcát és tudtam semennyire se biztos magában. Részben még mindig az a lány, aki elcsavarta a fejemet a medence szélén teljesen. A bájos mosolyával, de sajnos teljesen össze volt törve a lelke és az önbizalma. Hiszen tudom szerelmes volt Sebastianba és talán most is az… De elhatároztam megmutatom jobb ennél… Lehet boldog… Hiszen minden rossz után jön valami jó.
- Héé… Nekem csak te kellesz…
- Meg gondolom a Kedvesed… Aki vakon megbízik benned valami miatt.-piszkálta a kezemet, majd óvatosan a kezét az enyémbe csúsztatta.- Pedig nem is érdemled meg… Egy rohadék vagy ahogy én is.
- Megegyeztünk, hogy nem beszélünk ilyenről. Nem vagy rohadék.
- Csak te?-csodálkozva nézett fel rám.
- Lehet. De nem akarok beszélni róla.-húztam meg a vállam.
- Gondolom a reggeli most így tárgytalan. Biztosan nem akarsz miattam is magyarázkodni a barátnődnek.
- Szerintem a világ legjobb dolga lenne közösen reggelizni.
- Bolond vagy?-horkantott fel.- Ezek után főleg a nyomodban lesz minden firkász.
- Nem érdekel… és amúgy is. A barátom is vagy.-simogattam meg az arcát. Elmosolyodott és megpuszilta az arcomat.
- Mindig tudod, hogyan érd el azt, hogy bízzak benned.-cirógatta meg az arcomat. Mosolyogtam csak és még körülbelül egy negyed órát lustálkodtunk az ágyban. Mind a ketten készülődni kezdtünk ezek után. Tudtuk, hogy az étterembe normálisan kell viselkednünk így utána mentem a fürdőszobába és miközben a sminkjét ellenőrizte átkaroltam a derekát.
- Nem csábulok el Iker!-vágta rá azonnal és bele csókoltam a nyakába.
- Nem elcsábítani akarlak.
- Annyira.-nyögött fel.- Mikor jön Naty?
- Ma… Délután.-húztam meg a vállam.
- Szereted?
- Elmondtam már neked, hogy mit érzek Rosie.
- Ő szeretett téged… Szerintem igen.-piszkálta a kezébe lévő kis csecsebecsét. Megfordítottam és az álla alá nyúltam, hogy rám pillantson.
- Mi a baj Rosie?
- Szeretek veled lenni… Élvezem… Nagggyon.-nyögte ki az utolsó szót és elmosolyodtam.- De eljön azaz időszak amikor maximum annyira foglak érdekelni, míg megfektetsz egy motelben… vagy egy kocsi hátsó ülésén… És akkor is lelkiismeret furdalásom lesz és most is az van. Naty mellettem állt ebben az idióta korszakban. Amikor azt se tudtam mihez fogjak Sebastian nélkül.
- Egyszer se erőltettem rád semmit se.-simogattam meg az arcát.
- Mindegy. Készen vagyok. Indulhatunk.-zárta le a témát és tudtam jelenleg úgy se hallgat meg…
…Kicsit késve értem ki a pályára hiszen egyenesen berontottam az öltöző ajtaján és egyedül Ramos tollászkodott még a helységben. A többiek már a folyosón lézengtek vagy már a pálya szélén élvezték a kora őszi napsütést.
-Azt hittem már nem is jössz.-állapította meg a barátom.- Haza ért Naty és nem engedett ki az ágyból?
- Naty még Belgiumban volt tegnap este.-húztam meg a vállam és ledobtam a pólómat magamról. Tudom ezzel el is árultam magam, hogy másnál voltam… És Ő pontosan tudja kinél voltam.
- Akkor gondolom a Kedvesednél voltál.
- Megmondtam, hogy ne hívd így!-mordultam rá, hiszen az elmúlt időszakban folyamatosan így hívta Rosiet. A válogatott időszakban is, meg itt is.- Amúgy is ha jól emlékszek a házi bulid környékén te tanácsoltad, hogy szedjem fel. Hogy olyan nő kell aki nem a saját életét éli, aki nem a saját karrierjét építi… Bár ez Rosiera se igaz, hiszen a gyakorlatát tölti a MotoGpben.
- Lehet… De arra is emlékezz, hogy nem azt mondtam, hogy két nőt szédíts!
- Neked nem mindegy mit csinálok?-fordultam vele szembe miközben már a cipőmbe próbáltam bele lépni. Persze tudok én gyorsan öltözni ha akarok.
- Ugyan azt csinálod, mint Sebastian… Rosieval.-motyogta.
- Rosie nem olyan hiszékeny már mint a kis görcs némettel volt.-vágtam rá és szerencsém, hogy Naty nem hallja a megjegyzésemet a barátjára.
- Ugyan azt csinálod vele! Csak hab a tortán, hogy Naty mind kettőtökben bízik.
- Oké… Azt hiszem lassan kezdem érteni.-ejtettem ki megfontoltan minden szót és Ramos egész testébe megmerevedett. Azt hitte, hogy elért valamit a szent beszédével.- Te meg akarod fektetni a barátnőmet.
- Mi bajod van?-csodálkozott el.
- Csak nem igazam van Sergio? Meg akarod fektetni a barátnőmet! Igazam van?
- Melyiket? Aki otthon vár rád amikor itthon van és mindent megpróbál adni neked, vagy amelyiket a szeretődnek tartod? Akihez néha napján beugrasz… Amikor unatkozol…-lépett közelebb hozzám.
- Natalienre gondolok te is tudod jól. Meg akarod fektetni vagy sem?
- Semmi közöd hozzá.- vicsorgott és pont belépett az öltözőbe Alonso. Először tátott szájjal bámult minket, majd közelebb lépett hozzánk. Szerintem hallotta, hogy veszekszünk, de próbált úgy tenni mint ha nem tudna semmit se.
- Minden rendben fiúk?-kérdezett rá nagy bölcsen, mint ahogy szokta. Jelen pillanatban túlságosan idegesít a nyugodtsága.
- Persze.-vágta rá a sevillai. Úgy látom ő se örül a társaságnak.
- Csak tárgyaltunk valamit. De amúgy tudod a szabályt.-címeztem Ramosnak, de ellépett tőlünk közben.
- Melyik szabályt?-kérdezett rá Xabi.- Melyik szabályra gondolsz Iker?
- Hogy volt nő tabu.-morogta Sergio engem megelőzve.
- Kire akarsz rá mozdulni Sese? Csak nem a firkászra… Carbonero-ra? Ő a volt csajod nem Iker?
- Te ebbe most ne szólj bele!-csattantam rá idegesen. Nem hiányzott nekem, hogy hallgassam még az ő okoskodását is. Carbonerora mondhatjuk, hogy egy baki volt az életemben… És arra jó volt, hogy az aktuális igényeimet kielégítse… Xabi szeme kikerekedett a beszólásom miatt és hiába nyitotta ki a száját egy szó se hagyta el.
- Iker szeretőt tart Naty mellett.-közölte Sergio a tényeket. Reméltem, hogy ezt senki se fogja megtudni, hiszen elég pletykás a társaság… De talán Xabi nem fogja az első adandó alkalommal elkotyogni Nataliennek. Bár ahogy ránéztem szerintem még fel se fogta a védő szavait.
- Mi van?-bukott ki a baszkból nem túl értelmesen. Szívem szerint most mostam volna be a sevillai társamnak, de Alonso köztünk állt.- Igazat mondott Sergio? Szeretőd van?
- Nem a szeretőm.-dühöngtem, hiszen egyenesen sértőnek találtam, hogy a finn nőt ilyen jelzővel illeti. Hiszen ő egy csodás nő… Törékeny… Szeretni való és vágyakozik azután, hogy foglalkozzak vele…
- De dugod Rosiet. Tehát a szeretőd!-magyarázta védő.
- Fogd be vagy ki verem a fogad!-sziszegtem és annyi szerencséje volt csak, hogy a baszk játékos távol tartott tőle.
- Attól még igazam van.- vont vállat Ramos lazán. - Csak nem fáj az igazság?
- De min veszekedtetek eredetileg?-vakarta meg a homlokát Xabi. Szerintem próbálta terelni a szót és próbálta átlátni a káoszt amit mi okoztunk.
- Biztosra veszem, hogy meg akarja húzni Naty-t.-böktem a védőre és egyre jobban dühített, hogy egyáltalán ilyenre gondol. A szabályunk… Volt nővel nem kezdünk… És Naty az én barátnőm. Nem nyúlhat hozzá.
- Honnan veszed, hogy nem volt már meg?-tette fel a kérdést lazán Ramos. Lefagytunk mind a ketten és nem tudtam előbb üssek vagy kérdezzek.
- Ramos...-nyögött fel Xabi.-Ezt most miért kell? Tudjuk, hogy nem igaz.
- Megfektetted a barátnőmet?-fakadtam ki.
 -Dehogy fektette.-szólt közbe a baszk és intett, hogy nyugodjak le.
- Honnan vagy ennyire biztos benne?-horkantottam fel. Sergio arcán átfutott egy sunyi vigyor először és kezébe vett egy üveg vizet. Lassan kortyolt bele.
- Csak tudom.-vágta rá Xabi amivel nyugtatni próbált.
- Fektettem már meg más csapattársam nőjét is.-közölte velünk, amivel mi is tisztában voltunk.- Szabályok azért vannak, hogy felrúgjuk őket.
Hirtelen kerültem ki Alonsot és kaptam el Ramos grabancát. Baszk társunk hiába kapott utánnam Sergio hamarabb csattant az öltöző szekrényen mint bármelyikünk is számított rá.
-Mit mondtál az előbb?
- Honnan veszed, hogy nem volt már meg?-tette fel újra a kérdést szóról szóra ugyan úgy. Felment bennem az a bizonyos pumpa és hirtelen azt hittem felrobbanok.- Te vagy egy idióta Iker! Nem csak Rosie csodálatos ahogy te gondolod, hanem az a nő is aki melletted van amikor teheti.
- Állj le Ramos.-szólt rá Alonso.
- Naty is csodálatos… Érti a humort… Benne van minden ami kell egy jó nőbe… Hogy jól érezze magát vele az ember… Emellett rohadt jó teste van… Azok a hosszú combok… A formás feneke… A hasán pedig sakkozni lehetne nő létére… Az ajkait pedig csak csókolná az ember… Mellei pedig…
- Ember!-fakadt ki Xabi ezzel pedig elérte, hogy Sergio torkán akadjon minden szó amit eddig kigondolt már.- Ez már nekem kínos. Állj le!
A dühömet egy pillanat alatt a meglepettség vette át és elengedtem a sevillait. Hátráltam tőle pár lépést.
-Hidd el Iker… Más pasi is észreveszi ezt. Több motoros vagy bármelyik férfi a paddockban odaadná a fél kezét vagy lábát, hogy megkapja legalább egy éjszakára a TE barátnődet… és hidd el tudnának annyit adni neki, mint te. Boldoggá tennék… Kielégítenék.-morogta Sergio.- Csak te nem látod meg mekkora kincs van melletted. Neked rögtön más kell… Pontosabban neked minden kell!

***

Nem igazán sikerült jól a hétvégénk.  Vasárnapra megérkezett az eső és minden megbolondult.  Fernando az évfordulós Barrichelloval ütközött, míg Sebastiant megdobta egy bucka és a mellette haladó Jenson Buttonba bele szaladt. A brit kiesett, de Sebi tovább tudott menni. Azonban kapott egy büntetést… Később már édes mindegy volt neki, mert egyszerűen besokkalt. Összeakadt még Tonioval is…  A futom nekünk nem hozott pontot, de a csapat másik fele örülhetett, hiszen Mark a dobogón végzett.
Kedd dél körül érkeztem haza és tudtam Iker nincs már rég itthon. Edzése van és egyéb programjai lehetnek a csapatnál. Nem zavar és addig is tudok gondolkozni azon az idióta újságcikken amit pár órája fedeztem fel az egyik napi lapban a benzinkútnál. Egy részben hihetetlennek tűnik… Iker nem bukik az ilyen műanyag nőkre… Másodrészben… Férfi… Ha engedi bármikor elcsábítható. Az összegyűrt újságot a dohányzó asztalra dobtam és először a fürdőszobába sétáltam, hogy lezuhanyozzak. Iszonyatosan jól esett a lemerevedett izmaimnak a meleg víz. Talán fél órát is eltöltöttem a fördőbe. Majd ahogy végeztem elzártam a csapott. Kiléptem a zuhany kabinból és először magam köré tekertem a hófehér törölközőt, majd a hajammal is ugyan így tettem. Éhes lettem így első utam a konyhába vezetett. Természetesen Ikerben nem kellett csalódnom, hiszen rögtön találtam legalább egy szendvicsnek valót. A kenyért kentem éppen amikor megszólalt a mobilom. Az ujjamról nyalogatva a vajat sétáltam a nappaliba és vettem a kezembe a készüléket.
-Szia Bati.-mosolyodtam el ahogy bele szóltam.
- Szia. Gondoltam megcsörgetlek ha már nem tudok aludni.
- Időeltolódás?
- Igggen.-nyomta meg a szót.- Mit csinálsz?
- Éppen?-kérdeztem rá, de már folytattam is.- Egy szál törölközőben ücsörgök a kanapén, de előtte éppen egy szendvicset csináltam, mert rohadt éhes vagyok.
- Azt hittem rohadt mérges vagy.
- Ezek szerint te is láttad a cikket?-sóhajtottam fel.
- Naty van egy rossz hírem… Fél Spanyolország látta a cikket. Nem én vagyok az egyetlen.
- Remek.-nyögtem fel.
- Szerinted igaz?
- Láttad te azt a nőt?-kontráztam vissza.- Te megdugnád?
- Személy szerint nekem nem az esetem. Jobban bírom a természetességet.-felelte lazán Bati és visszasétáltam a konyhába. Be akartam fejezni a kajámat.- De azt hittem tapasztaltad már.
- Bati te most a tinédzser korunkra utalgatsz vissza.-nyögtem fel.
- De szerintem már akkor is tudatosítottam benned valamit.
- Ez most nagyon két értelmű volt.-közöltem vele és bele haraptam a szendvicsembe.
- Miért? Két dologra is gondolok.-nevetett fel.
- Aha…-bukott ki belőlem miután lenyeltem a falatot.- Figyelj! Nő hiányod van?
- Mi van?-fakadt ki a barátom.
- Ritkán utalgatsz ennyire… főleg arra ami 16 éves korunkban történt és utána.
- De a szex akkor is jó volt.
- Disznó vagy.-kacagtam.-Inkább keress valakit.
- Majd lesz valami. Nem megyünk el motokrosszozni?
- Ma én csak pihenni szeretnék.
- Elhiheted Naty, hogy én is. Aludni akarok egy nagyot.-sóhajtott fel vágyakozva.
- Akkor miért velem beszélsz?
- Mert nem tudok.-dünnyögte.
Majd egy órát beszélgettünk mire tényleg eltudott aludni. Kaja és a telefon után arra döntöttem, hogy először is elindítok egy mosást. Ahogy ezzel végeztem a kanapéra kucorodtam és a tv-t nyomkodtam. Próbáltam nem tudomást venni az asztalon heverő újságról. De minden egyes pillanatban alattomosan visszakúszott a gondolataimba a cikk, és a kép. Nem igaz… Hiszen ez a nő csak a pár perces hírnévre akart törekedni ezzel az újságcikkel…
Elaludhattam a kanapén, hiszen arra riadtam, hogy az újság kiesett a kezemből. Vagy is csak azt hittem. Ahogy kinyitottam a szemem és körbe pillantottam Iker ücsörgött a kanapé szélén mellettem.
-Szia!-motyogtam.
- Szia Édesem.-mosolyodott el, pedig elég megtörtnek tűnt. Megcirógatta az arcomat majd az újságot az asztalra lökte.- Miért olvasol ilyen szennyet?
Nem válaszoltam a kérdésre csak lassan ülő helyzetbe küzdöttem magam és a hajamba túrtam. Próbáltam be azonosítani mennyi az idő… Mennyit aludhattam, de nem találtam se az órámat, se a telefonomat. Iker szó nélkül figyelt.
-Csak láttam benne a cikket… Rólad…-morogtam, majd nyeltem egyet.- Rólunk.-nyögtem fel és bele túrtam a kicsit kócos hajamba.
- Ugye nem hiszed el? Naty ez hazugság. Az a ribanc csak a hírnévre vágyott. Az se tudom kicsoda. Sose találkoztam vele.
- Iker kérlek!-nyögtem fel. A kapus felpattant és a konyhába sietett. Annyira meglepődtem, hogy azonnal utána indultam és a saját szemmel láttam ahogy a kukába landol a lap.
- Nem feküdtem le ezzel a ribanccal.-fakadt ki idegesen.
- Iker…
- Nem szokásom megfektetni minden nőt, aki az utamba kerül.- hadarta továbbra is és ha akartam volna meg se tudtam volna szólalni. Valamiért Iker jobban ideges, mint amire gondoltam először. Csak mondja, mondja és mondja.
- Iker! Állj!-fakadtam ki és egy pillanat alatt elhallgatott. Meglepődve pislogott rám.- Meg se fordult a fejembe, hogy igaz a cikk. Bízok benned, ha tetszik hanem.-rántottam meg a vállam. Ismét az értetlenség és a meglepetség keverékét láttam a kapus arcán. Megpusziltam az arcát, majd kicsúsztam a kanapé szélére. Láttam rajta, hogy gondolkozik így felpattantam és elindultam a konyha felé.
- Rendeljünk vacsorát vagy menjünk el valahova? Mondanám, hogy főzök neked, de semmi sincs itthon jelenleg.-csicseregtem, de mire észbe kaptam elkapta a kezemet. Meg akartam szólalni, hogy mi a baj, de lehetőségem se volt rá, hiszen magához rántott és már az ajkaimat ostromolta. Nem tudom pontosan mire is foghatom ezt a fajta hevességét, de már nem is érdekelt. Viszonoztam a csókjait, miközben a keze a testemen kalandozott el. Imádom amikor ilyen és most már nem is érdekel semmi. Csak Ő…

2017. április 7., péntek

51. fejezet




Isa magán akciója miatt elment a kedvünk a vacsorához. Vagy is nem volt kedvünk ahhoz, hogy bepofátlankodjunk az étterembe. Mondtam Heikkinek, hogy nem is vagyok annyira éhes… De még is ragaszkodott a vacsorához így az ötletem miatt egy gyorsétterem autós kiszolgálójánál vásároltuk meg az ételt. Ahogy a finn leparkolt valahol a pálya közelébe kikapta a kezemből az egyik zacskót és osztozkodni kezdett.
-Ez a tied.-nyújtotta felém Heikki az üdítőt.
- Tiéd pedig a saláta.
- Pedig nem vagyok nyúl.-forgatta a szemeit.
- Nem vagy nyuszi, de mivel holnap kocsiba kell ülnöd így marad a saláta.
- Sebastiannal is ilyen szadista vagy?-tette fel meglepetésemre a kérdést ami miatt először elkerekdett a szemem majd elnevettem magam.
- Az Tommi dolga és nem az enyém.
- Akkor Alvaroval vagy kegyetlen?
- Nyugi Heikki. Feleslegesen aggódsz a férfi társaid miatt, de személy szerint én nem vagyok kegyetlen velük.-vélekedtem pedig tudom, hogy akármelyiküket kérdeznénk erről azt mondanák, hogy hazudok.
- Elhiszem.
- Még szerencse.-vigyorogtam rá és a számba nyomtam egy száll sült krumplit.
- Mesélj a tavalyi idényről.-kért kedvesen a finn és ahogy rám nézett valahogy nem bírtam nem igent mondani. Nagyon jól tudja, hogy a szívszaggató kiskutya tekintetével bármit eltud nálam érni… Bár eléggé fura, hogy szinte gondolkozás nélkül engedelmeskedek neki. Ez nem valami jó hír.
- Rendben.-sóhajtottam fel.- Már másodjára kezdődött Katarban az idény éjszakai versennyel. Meleg van ott, de tetszik hogy minden fordítva működik… Napközben pihenünk, de hajnalig a pályán vagyunk. Azonban nem hittem, hogy a sivatagban bőrig lehet ázni.
- Tessék?-csodálkozott el Heikki.
- Katarban el kellet halasztani a nagyok versenyét, mert olyan eső jött fel, hogy a víz elvezetők alig tudták elvezetni az esőt. Azonban még is attól tartottak legjobban, hogy a forró reflektorok szét robbannak. Így ezt a versenyt elhalasztották hétfő estére, mert pont húsvétkor volt. Alvaro polet szerzett a saját kategóriájában, de a versenyen már nem tudott jól szerepelni technikai hiba miatt.
- Elesett?-jött reflexből a kérdés.
- Nem, de nem sok híja volt.
- És ezek után? Mi történt?
- Volt egy nyugodtabb futam Japánban majd visszajöttünk Európába… Jerezbe.
- Mi volt Japánba?-kezdem magam úgy érezni, mint egy vallatáson és sejtem nem is Alvaro tavalyi szereplésére kíváncsi, de meséltem. Töretlenül meséltem tovább.
- Alvaro utolsó kör utolsó kanyarjában előzte meg a helyi hőst. Csak sajna Spanyolországban ez pont fordítva sikerült. –húztam el a számat egy apró kis mosolyra.-Jó idény volt…Jó idény volt, de tényleg. Voltak azért húzós esetek. Pályán és azon kívül is. Például Barcelonában nagyon-nagyon meleg volt. Majd negyven fok volt a levegő és az aszfalt hőmérséklete az 50-et is elérte. Egyszerűen elviselhetetlen volt délben a rajt. Motorosokat és a táblakezelőket az ájulás kerülgette a verseny végére. Volt aki el is ájult… Például én.-nyögtem fel.- Mugello pedig pont az ellenkezője volt Barcelonánk, hideg volt és esett az eső. A versen pedig régen látott nem látott izgalmakat hozott. Simoncelli, Pasini és Bati elszakadtak a mezőnytől és előnyre tettek szert. Simoncelli egyre többet hibázott a követői nyomására és amikor Bati megelőzte egy kör elteltével vissza akarta szerezni a helyét. Egyik balos kanyarban betette a motort az Aspar mellé és jött a baj.-magyaráztam kézzel, hogy mi hogyan is történt.- Összeértek és mindketten a fűre szaladtak. Bati szívta meg, mert az egész kavicságyon át kellett mennie, hogy visszatérjen a pályára. Martinez urat se hallottam még úgy káromkodni. Végül harmadik lett.
- És Assen?-szólt közbe.
- Ott Alvaro sokkalt be. Ezt bevallotta nekem. De év közben is eljött egy hullámvölgy és folyamatosan hibázott… Estoril, Sepang, Philip Island…sorolhatnám…-kortyoltam bele az üdítőmbe.
- De segítettél neki.-mosolygott rám Heikki, mire lesütöttem a szemem. Zavarba jöttem.- És mi volt Brnoba?
- Az égés volt…-kezdtem el kacagni úgy, hogy pár ember még felém is fordult.- Ritkán töri az ember totál károsra a motort a levezető körben.
- Az totál káros lett?
- Nagyon is. Nem untatlak?
- Dehogy. Érdekes.-biztosított róla és ezek után már én is kérdezgettem. Tizenegy óra fele értünk vissza a szállódába és először kikértük a kulcsainkat. Majd elindultunk a lift felé.
- Ez nagyon jó este volt.-szólalt meg csendesen.
- Azt hittem untatlak mind végig.
- Bolond vagy.-forgatta a szemeit.
- Isat máskor is kihozzuk a dutyiból?-kérdeztem rá, mire a finn felnevetett. A felvonó megállt és ahogy kinyílt az ajtó mind a ketten meglepődtünk, hiszen a menyasszonya állt előttünk és fogalmazhatunk úgy, hogy nem igazán volt boldog.
- Catherine hogy kerülsz ide?
- Ezt én is kérdezhetném tőled. Vagy is tőletek.-egy sokat mondó pillantást vettet felém. Persze ő se számított erre. Meglepetésből jöhetett ide és a vőlegényét az exével találja… Vagy is először nem is találta. Ezaz igazán kínos helyzet.
- Mi csak…- habogtam ezerrel. Inkább maradtam volna csendben… De természetesen megint hamarabb járt a szám, mint hogy gondolkoztam volna.
- Kihúztuk Isat a bajból.- zárta rövidre a témát Heikki.- Letartóztatták.
- Muszáj mindig vele?-bökött rám idegesen a brit lány.
- Van nevem is.-morogtam és tudtam nem sokáig tudom magam féken tartani. Fusztrál a helyzet, hogy Catherine számon kér, még akkor is hogy ha joga van hozzá… Részben.
- Jó neked.- flegmázott. A számat is nyitva felejtettem egy pillanatra. Sose viselkedett még így a nő… Hiszen ő a csendes és megfontolt lány, aki eddig mindent megbocsátott Heikkinek. Tettem egy lépést felé, de a finn elkapta a könyökömet és ezzel tartott vissza, hogy bármilyen hülyeséget csináljak.
- Nem kell a balhé Csajok.-morogta.  
- Én nem balhézok.-csattantam fel sértetten, hiszen jelen pillanatban nem is én kezdtem.
- Unatkozol és most jó Heikki is? Menj vissza a drágalátos Spanyolországodba és maradj ott!-osztott ki Catherine.
- Én ezt nem hallgatom tovább.- sarkon fordultam és elindultam a lépcső felé. Talán ez a legjobb amit tehettem ebben a pillanatban…
…Szombat délelőtt van, vagyis Sebastian és Tommi már ebédelnek hiszen egy óra múlva elkezdődik az időmérő. Az időnk nem igazán a legjobb, hiszen hideg van és szinte bármelyik pillanatban eleredhetett az eső. Bár itt Spaban ez elég enyhe kifejezés. Sebastian sisakján cseréltem éppen a plexit amikor megszólalt a mobilom. Kicsit csodálkozva vettem tudomásul, hogy Alvaro keress.
- Neked nem aludnod kellene?-kérdeztem rá köszönés helyett. Alvaro vidáman felnevetett.
- Már a pályán vagyok. Tudod lassan kezdődnek a szabadedzések… Amúgy szia neked is Naty!
- Jól mentél tegnap! Gratulálok… Amúgy szia neked is Bati.
- Lehetne jobb is.-nyögött fel.- Milyen az idő nálatok?
- Hideg van… és szerintem lassan esni fog.
- Minket szerencsére elkerül most minden rossz.-közölte velem csak azért is. Tudja mennyire utálom az ilyen időt.
- Ezt majd vasárnap mond nekem a futam után.
- Ne aggódj már állandóan.
- Bla-bla-bla.
- Mikor jössz haza?
- Hétfő reggel indulok. Elég hosszú lesz az út így is.
- Kocsival mentél?
- Ühüm.-motyogtam és közbe befejeztem az elkezdett feladatott.
- Láttad a meccset?
- Nem. Csak az összefoglalót néztem meg. De Iker nem védett.
- De akkor is sok ez a 4-0 nem?
- Bati ne légy már ennyire telhetetlen.-korholtam le. – Nem mindig játszhatnak vb döntőt.
- Tudom…tudom.
- Most pofákat vágsz ugye?-kérdeztem vissza, mire nagy csend volt a túl oldalon.
- Honnan tudod?
- Ismerlek már, mint a tenyeremet.-nevettem el magam.- Bati mennem kell, de még estig beszélünk jó?
- Persze. Vigyázz magadra Naty.
- Inkább te vigyázz magadra. Szia Alvaro.-tettem le a mobilt és bele vetettem magam a munka forgatagába…
…Az időmérő rég nem látott izgalmakat hozott, mivel megérkezett a várt eső… Bár nem mindenki rajongott érte… Vagyis nem igazán tudta, hogyan is viselkedjen a vizes aszfalton. Petrov első megmozdulása volt, hogy ripityára törte a Renault versenygépét. Így meg van egy biztos kieső a Q1-ben. Végül 20 perc elteltével kiosztották az utolsó sorokat. Az orosz mellé csatlakozott még Trulli, Kobayashi, Senna, Yamamoto, de la Rosa és di Grassi. Szerencséje volt Heikkinek és Timonak, mert a tapasztalatuknak hála és nem mellékesen egy kis mázlinak köszönhetően tovább jutottak a második részbe, hiszen a zuhé előtt ki tudtak jönni a pályára és mért kört tudtak futni. Végül persze csodát egyikük se tudott véghez vinni, hiszen a német fiú 17-dik, míg a finn barátom pedig 16-dik pozicíóba végzett. A Q3 végén pedig kiderült, hogy Hamilton rajtol a poleból, míg Webber a második helyről. Harmadik pozíciót Robert szerezte meg, míg Sebastian a negyedik lett. Nem rossz. Kijelenthetjük azt, hogy ez a pozíció nem is olyan rossz. Holnap még bármi megtörténhet és akár dobogóra is kerülhet Sebi. Tommi megölelt gratuláció képen, majd engedte, hogy magamhoz vegyem Sebastian sapkáját,  kulacsát és kabátját. Elindultam a mérlegeléshez, hogy utána elkísérjem őt a lassan szokásosnak mondható interjúkra…
…Késő este van már és minden munkámmal végeztem. Összeszedtem a cuccaimat, magamra vettem a csapat kabátomat és elindultam a parkoló felé.  Délután az edzés után eszembe jutott valami és nem hagyott nyugodni… Pedig megfogadtam nem fogok foglalkozni vele… Túlságosan mérges vagyok rá.  De amikor elhaladtam a Ferrari motorhomeja mellett megtorpantam és visszafordultam. Szerencse, hogy már eléggé kihalt a paddock és senkinek se fog feltűnni, hogy RedBullosként a konkurencia motorhomejába tartózkodok. Az olasz együttes vendéglátó egységében is kevesen tartózkodtak. Páran még most vacsoráztak, miközben hangosan beszélgettek. Tanácstalanul pillantottam körbe, hogy kitől is kérjek segítséget… De nem volt szükség segítségre, hiszen akit kerestem éppen kilépett az egyik folyosóról, már civilben illetve hátizsákkal a vállán.
- Naty…-csodálkozott el, de közelebb lépett hozzám és nyomott két puszit az arcomra.- Szia! Eltévedtél?
- Nando… Szia…-köszöntöttem hasonlóan.- Nem. Csak beszélni szeretnék veled.
- Pont velem?
- Igen.-bólintottam.- Pont veled!
- Kérsz valamit? Teát? Sütit? Kávét?
- Nem… Köszönöm. Látom, hogy indultál… A parkolóig elmondom amit szeretnék.
- Látom, hogy valami nagyon nyomja a lelkedet. Inkább ülj le és kérek addig egy teát.-mosolygott rám és megsimogatta a karomat. Lassan bólintottam és most már kezdem érteni, hogy mire is gondolt Rosie amikor egyszer azt mondta, hogy ha Fernando nem versenyző lenne elmenne agytúrkásznak.  Helyett foglaltam az egyik félre eső asztalnál és a honfitársam pár perc múlva csatlakozott hozzám.
- Köszönöm.-mosolyogtam rá ahogy elém tette a bögrét.
- Semmiség. Mi újság? Miben segíthetek én pont neked?
- Csak kíváncsi vagyok…
- Azt látom rajtad.-sóhajtott fel és elvigyorodott.- Nos?
- Bele botlottál a bátyámba valahol…
- Ez azért túlzás.-nevetett fel. Sőt egyenesen kacagott rajtam.
- Ennyire szórakoztató vagyok?
- Picit.
- Tudod nekem ezen most meg kellene sértődnöm.
- Tudom.-vigyorgott.
- De tudni szeretném.-sóhajtottam fel.
- Oroszországban ismertem meg a bátyádat.
- Mit kerestél te Oroszországban?-bukott ki belőlem legőszintébben a kérdés. Pedig tudom nem kérhetem számon a spanyolt.
- Tudod Naty… Orosz a barátnőm.-vigyorgott. Lesütöttem a szemem, hiszen ez így elég cikinek tűnt, hiszen tudom igaza van.- Ott találkoztam vele. Jó fej. Rögtön szót értettünk.
Ahogy rám pillantott nem tudom mit olvashatott le az arcomról. Próbáltam nem pofákat vágni. Óvatosan fogta meg a kezemet, mire rá pillantottam.
-Naty Sergio jó ember lett. Megváltozott még akkor is, hogy ha nem hiszed el.
- Te ezt nem érted Fer.-csóváltam meg a fejem.
- De megértem… Azt hiszed jogod van rá haragudni.
- Jogom is van rá haragudni.-vágtam rá.- Anyu heteket, hónapokat sírt miatta… Csak azért mert szónélkül eltűnt… Nem tudtuk mi történt vele… És a menyasszonyát is megölték.
- Naty… Tudtommal te is tűntél már el szónélkül… Te is hagytad magára azokat akik szeretnek.
- De az…
- Dehogy más az.-jelentette be.- Heikki szeretett téged… Sebastiannak szüksége lett volna rád…
- Elég! Elég! Elég Nando!-hadartam el.- Nem arra kértelek, hogy tájékoztass a hibáimról. Csak azt akarom tudni, hogy mit gondolsz? Hogy normális életet él-e?
- Egy testőr cég vezetője. Szerinted? Szerinted mennyire él normális életet?
- Nem tudom.
- Naty meg kell tanulnod bízni benne. Ő a testvéred… Ha tetszik ha nem… Ezen nem tudsz változtatni…

2017. március 14., kedd

50. fejezet

Pontosan délbe szálltam ki a fekete Audiból és csuktam be az ajtót. Táskámat a vállamra vettem és a napszemüvegemet az orromra bigyesztettem. Kellemes idő van ezen a késő nyári napon is… Ezért is imádom Spanyolországot. Az előttem élő étteremben hatalmas a nyüzsgés. Nem meglepő, hiszen csúcs forgalomban érkezhettem meg. Hatalmasat sóhajtottam és elindultam az ajtó felé. Ahogy beléptem rajta konstatáltam, hogy szinte minden asztalnál ülnek. A pincérek jönnek mennek… A vendégek beszélgetnek.
-Elnézést…-szólítottam meg az egyik alkalmazottat, aki elvágtatott mellettem. Megtorpant a fiatal férfi és kíváncsian fordult felém.
- Igen?
- Natalien González vagyok és a főnökét Antoniot keresem. Itt találom?
- Megkérhetem, hogy fáradjon a pulthoz és én szólok a főnökömnek jó?-kérdezett vissza és én csak bólintottam. A pult melletti bár széken foglaltam helyett és kértem egy pohár baracklevet. Jó pár percet várnom kellett, mire megjelent Antonio.
- Natalien…-nyögte ki a nevemet ahogy mellém ért.
- Szia. Beszélhetnénk?
- Ott voltam Brnoban… Még se akartál beszélni velem.
- Brnoba más dolgok jöttek közbe ezt te is tudod.-jelentettem ki szigorúan. Pár pillanatig csak egymás szemébe néztünk és abban a pillanatban csak reménykedni tudtam, hogy erősebb vagyok és megtudom törni. Meglepetésemre Antonio hangosan felnyögött és ennyit mondott.
- Gyere az irodámba!-mutatott az egyik irányba és én csak bólintottam. Megittam az italom felét és követtem a volt főnökömet az irodájába. Ahogy beléptünk az ajtón, gondosan becsukta és tudtam nagy valószínűséggel senki se fogja hallani azt, hogy miről beszélünk.
- Sajnálom ami Brnoba történt.-szólaltam meg legelőször. Nem tudtam mit is mondhatnék.- Nem így terveztem.
- Gondolom, hogy nem volt számításban az ami történt… Nem volt tervbe, hogy Bautista összetöri magát.
- Tudod, hogy milyen.-mosolyodtam el halványan.
- Ha arra gondolsz, hogy ritkán töri össze magát… De ha összetöri alapos… Igen tudom milyen. Te is ilyen voltál. Minden egyes alkalommal.
- Sajnálom.
- Kezdjük ott, hogy egy csapatfőnök nem kér állandóan bocsánatot.
- Antonio…-sóhajtottam fel.
- A mai napig azt mondom, hogy nagyon nagy hülyeség bele kezdeni az ötletbe.-nyögött fel a volt főnököm és leült az asztal szélére.
- Ezt már mondtad legutóbb is.-nyögtem fel és a hajamba túrtam.- Csak a tanácsodat szeretném tudni. Azon kívül, hogy hülye vagyok… Meg a hasonló jelzőket is hanyagolhatjuk.
- Akkor kezdjük az elején…-sóhajtott fel és beszélni kezdett, nekem pedig nem volt más dolgom mint néma csendben hallgatni…
… Ikerrel összesen csak három napot tudtunk együtt tölteni, mert be kellett vonulnia a válogatottba, mert hét elején Argentínában lesz egy barátságos mérkőzést fognak játszani Messi vezette hazai válogatottal. Nekem pedig jelenésem van egy versenyhétvégén Spa-ban. Sebastian miatt várom csak a hétvégét. Tudni akarom, hogy van a nyári szünet után… Túl tudott-e lépni már Rosien… Hiszen tudja ő is… Aki leginkább hibáztatható a történtekért, az Ő… Csütörtök délelőtt van és most érkeztem meg a pályához. Közel 17 órás autó út áll mögöttem, de mondhatom azt, hogy egész jól viseltem. A parkolóba körbe nézve rájöttem már szinte mindenki itt lehet. Így erőt kell vennem magamon és csatlakoznom kell hozzájuk. Magamhoz vettem a táskámat és előkerestem belőle a belépő kártyámat.
Egyszerűen bejutottam a paddockba és a többieket kerestem azonnal a szememmel, hiszen reménykedtem benne, hogy valamelyik barátom szembe téved velem és nem kell egyedül caplatnom a csapatig, de sajnos csalódnom kellett. Senkivel se találkoztam. A motorhomeunkba belépve a két jó madarat az egyik asztalnál ücsörögve pillantottam meg. Finn férfi kávét iszik a jellegzetes fehér bögréből, míg Sebastian előtt pedig egy RedBullos doboz pihent.  Annyira el vannak merülve az élet nagy dolgaiban, hogy csak akkor vettek észre amikor harmadiknak lehuppantam az asztal mellé. Pár pillanatig úgy néztek rám, mint ha szellem lennék.
- Naty?-csodálkozott el Sebi.
- Szia Bambi. Tommi.-biccentettem a finnek, majd odaszóltam a pultos lánynak.- Kérnék szépen egy dupla kávét. Jó erős legyen.
- Rendben.-biccentett mosolyogva és tudtam pár perc és tényleg megkapom a koffein adagomat.
- Mikor érkeztél?
- Talán most Sebastian?-kontráztam vissza.
- Kocsival jöttél?
- Vallatáson vagyunk?-kuncogtam a fejemet csóválva.- Mert kezdem magam úgy érezni.
- Naty…-nyögött fel a német, mire Tommi mobilja megszólalt. Elnézést kérve vonult félre. Értetlenül pillogtam Sebre, aki először csak megvonta a vállát.
- Csajozik… Eléggé rákattant Fernando unokahúgára. Miss Zűrre.
- Kire?-bukott ki belőlem a kérdés.
- Kath elég zűrös csaj… És szerintem pontosan ez tetszik Tomminak benne.
- És ez miért baj?-kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben a pincérlány elém tette a bögrémet.- Köszönöm.
A lány mosolyogva sietett vissza a pult mögé és én először elkavartam a kávémat, majd Sebastianra néztem és vártam az esetleges válaszát.
-Miért baj ha Tommi esetleg összejön a lánnyal?
- Ha ismernéd a lány múltját rájönnél mire gondolok.-mormogta, mire egyszerűen felnevettem.- Neked meg mi bajod van?
- Sebastian szerintem nem ítélkezhetsz! Elég sok hülyeséget tettél az elmúlt időszakban te is. Ezt pedig nem tudod  letagadni.
- Miért kell ezt felhánytorgatni?
- Mert úgy veszem észre elfelejtetted.
- Inkább túl akarok lépni rajta.-nyögött fel, miközben ujjaival a doboz száján körözött.
- Rosie is ezt teszi. Ezért választotta a MotoGp-t.-feleltem csendesen és meghúztam a vállam.
- Minden egyes alkalommal belém akarsz rúgni emiatt?
- Inkább tedd fel a másik kérdést, ami a lelkedet nyomja Sebastian. Ha megkérdezed, hogy van Rosie eltudom mondani, hogy volt Brnoba…-húztam meg a vállam.
- Naty…-nyitotta ki a száját majd be is csukta.
- Igen?
- Hogy van Rosie?-tette fel végre a kérdést. Tudtam ez már jó ideje nyomhatta a lelkét.
- Jól van… Szerintem… Első hétvégéje volt még csak.
- Hiányzik nekem…-sóhajtott fel.
- Sejtettem Sebi.-simogattam meg az arcát, ami miatt elmosolyodott.
- De megbántottam… Összetörtem… Megaláztam… A baba…
- Leginkább az bánthatja, hogy csak második volt… Hogy mindig második volt Hanna mögött.
- Tudom… És most már változtatnék ezen.
- De már nem tudsz Sebastian.-ráztam meg a fejem. Hatalmasat sóhajtott csak és az asztal lapját bámulta. Majd egy órát beszélgettünk kettesben, majd muszáj volt megmozdulnunk és arra a pár interjúra elmenni amin még nem esett túl Britta társaságában. Késő délután volt, amikor külön váltunk a fiúkkal. Nekem még akadt még egy-két elintézni valóm. Pár hülye kis papír munka amivel könnyebbé tudom tenni a holnapi napomat. Ahogy ezzel végeztem sétáltam a parkolóba és már a kezembe tartottam a sluszkulcsokat, amikor észre vettem a bal első gumiabroncsom defektes.
- Fene egye meg.-nyögtem fel és szemügyre vettem, hogy jól láttam-e.- Francokat!
- Gond van?-szólalt meg pár méternyire tőlem egy ismerős. Lassan egyenesedtem ki és pillantottam meg Heikkit.
- Öhmm… Szia!-nyögtem ki zavaromban.
- Minden rendben Naty?-kérdezett rá és a sporttáskáját ledobta a földre.
- Csak defektem van.-rántottam meg a vállam.-Megyek! Szólok Luisnak ő kicseréli a kereket nekem.
- Nem szükséges.-jelentette be legnagyobb meglepetésemre.
- Tessék?
- Majd én megcsinálom.
- Heikki biztos várnak már rád.-csóváltam meg a fejem.
- Ha Catherine-re gondolsz csak közlöm veled, hogy Londonban van.
- Ki másra gondolhattam volna?-kérdeztem vissza, mire a finn már a csomagtartóhoz lépett és önállóan kezdte el magát kiszolgálni, hogy mire is van szüksége a kerékcseréhez.
- Humoros kedvedbe vagy.-állapította meg.
- Nem. Csak fáradt vagyok. Gondolom te is…
- Naty nem fogsz rábeszélni arra, hogy ne segítsek.-csóválta meg a fejét. Csak neki dőltem a kocsinak és figyeltem ahogy gyakorlott mozdulatokkal cseréli ki a defektes abroncsot. Nem tudtam mit mondani neki… Magyarországon elég kínos beszélgetésen estünk túl, de nem mondanám, hogy a kapcsolatunk valamelyik irányba elmozdult… Ugyan úgy kínosan érezzük magunkat egymás társaságában.
- Köszönöm.-szólaltam meg miközben megtörölte a kezét a nadrágjába.- Adtam volna papír zsepit.
- Nem baj.-vigyorodott el.
- Valamivel meghálálom majd.
- Tudok valamit amivel meghálálhatod.-felelte nyugodtan és én egy pillanatra megdermedtem. Heikki egy sunyi vigyorra húzta a száját.- Naty nyugi… Semmi olyanra nem kell gondolnod.
- Nem gondoltam semmi olyanra.-forgattam a szemeimet, bár tudom minden az arcomra volt írva.
- Gondolom.
- Akkor mivel tudom meghálálni?
- Gyere el ma este velem vacsorázni.-közölte velem egyszerűen. Egyik felem nemet mondott volna és azonnal elrohant volna… De a másik felem tudja, hogy nem tehetem meg. Lógok neki ennyivel.
- Nincs más programod?
- Miért lenne?
- Vagy unatkozol egyedül?-vigyorodtam el én is már.
- Is.
- Heikki. Nem akarok bajt okozni.
- Nem fogsz. Szokj hozzá, hogy lógsz nekem egyel.-mosolygott rám.
- Rendben. Hányra készüljek el?
- Mondjuk fél nyolcra?
- Nyugi… Elkészülök addigra…
…Este hét óra van már. Heikkivel fél nyolcra beszéltük meg a találkát. Vagy is ő jelentette ki, hogy ekkor találkozzunk. A tükör előtt ácsorgok és a kezemben lévő szempillaspirált bámultam amikor kinyílt a szobám ajtaja. A tükör miatt láttam, hogy Sebastian az aki engedély nélkül rontott rám.
-Mire vársz Naty? Csodára?-dőlt el az ágyamon.
- Nem igazán.-sóhajtottam fel és dobtam le az apró kis tárgyat.- Amúgy kopogni luxus?
- Sejtettem, hogy nem egy száll törölközőben fogsz flangálni.-felelte meg vonva a vállát és vigyorgott.- Amúgy miért nyaltad ki magad ennyire?
- Nem nyaltam ki magam. Csak Heikkivel vacsorázok.
- Heikkivel? A volt pasiddal?
- Nem igazán ismerek másik ilyen nevű férfit.-huppantam le mellé.- Lógtam neki eggyel és ezt akarta.
- Hogy vacsorázzatok együtt?
- Aha… Nyugi reggel kipihent leszek attól.
- Nekem nincs semmi ellenvetésem ezzel kapcsolatban. Ha ezt szeretnéd csinálni.
- Fura dolog tudom… és azt is, hogy nincs férfi és nő közt barátság… De szeretném, hogy normalizálódjon a kapcsolatunk.
Sebastian felült az ágyon és megsimogatta az arcomat. Halványan elmosolyodtam.
-Nagyon csinos vagy. Sose láttalak még ilyen ruhában.
- Sebi ez azért túlzás.-nevettem el magam. Egy fehér nadrágot viseltem, egy fekete csipkés felsővel, és egy magassarkúval. Hajamat összefogtam. Pici smink és egy picike kis fülbevaló és azt hiszem egész normálisan nézek ki.
- Mehetünk?-kérdeztem rá.
- Persze.-sóhajtott fel Sebastian.- Tomminak is randija van ma este… Neked is… Csak én kuksolok itt egyedül.
- Nekem nincs randim…-vinnyogtam, de a barátom csak hangosan kacagott rajtam…
…Heikkivel a recepciónál találkoztam. Fekete inget és farmert viselt. Egy apró mosollyal a arcán kísért ki a kocsihoz. Cseppet kínos volt a csend, de nem akartam megszólalni. Azt akartam, hogy a finn törje meg a csendet, hiszen ő volt az aki ragaszkodott ehhez a vacsorához.
- Indulhatunk?-szólalt meg Heikki váratlanul. Sejtem ez csak az alkalom miatt van… Ismerem már annyira, hogy tudjam kínosnak érzi ezt.
- Persze. Találtál valami jó helyet?
- Igen. Bent a városban.-mosolygott rám.
- Kíváncsian várom.-feleltem teljesen lazán, miközben megszólalt a mobilja. A kedvenc finn együttesének az egyik dala szólt, de úgy tűnt nem akarja elhallgattatni a szerkezetet.- Nem veszed fel?
- Majd leteszi. -legyintett és vártuk, hogy elhallgasson a szerkezet. Sikertelen volt. Elő halászta a zsebéből és az arcáról meglepettséget tudtam leolvasni.- Isa?...Tessék?...Hogy-hogy a rendőrségen vagy?
Egy pillanat alatt dermedtem meg. Azt hittem rosszul hallok, de amikor Heikkire pillantottam és azonnal rájöttem, hogy jól hallottam. Pár perc hallgatás illetve hümmögés után szólalt meg a finn újra.
- Megszerzem. Fél óra és ott vagyok.-tette le a telefont Heikki és az értetlen arc kifejezésemet látva beszélni kezdett.- Isa a rendőrségen van. Igazoltatni akarták a rendőrök, de nem volt nála semmilyen irat, ráadásul még gyorsan is hajtott. Annyi haladékot kapott, hogy ha felmutatja az jogosítványát és az útlevelét akkor nem állítják elő és max pénz bírságot kap.
- Hol vannak az iratai?
- A szobájában a dohányzó asztalon.
- Akkor menjünk már.-néztem rá könyörgően.
- Valamire megkért még…
- Heikki ne szívass!
- Egyedül menjek.
- Ezzel lekéstél nem gondolod?-jelent meg egy sunyi mosoly az arcán.
- Mindent rád fogok.-mutatott rám, miközben elindultunk kifelé.
- Tudtam, hogy szeretsz.-vágtam rá, mire zavartan minden felé elkezdett kémlelni, csak rám ne kelljen néznie…