60. fejezet

 

Le se tudom venni a tekintetemet róla. Mióta lejöttünk a klubba ő pörög. Táncol, iszogat és mindenkivel akivel tud beszélget. Ez nem is nehéz feladat számára, hiszen elég sokan ismerik. Szüksége van arra, hogy kicsikét kikapcsolódjon.  Nehéz és kemény időszak vár rá az elkövetkezendő hetekben. Tisztában vagyunk vele mind a ketten, hogy addig amíg Martinez úr nem jelenti be a szerződését addig van csak nyugalma. Utána az élete olyan lesz, mint egy felfordult méh kas… Ki tudja, hogy Vettel is hogy áll majd egyáltalán hozzá? Hiszen személy szerint Ő az egyetlen aki nem sejt az egészből semmit se. Fogalma sincs arról, hogy mi folyik körülötte…

A bourbonos pohár száján járatom az ujjaimat körbe, körbe miközben azt néztem, hogy Naty éppen Spies-szel táncol.

-Mi lenne ha végre elég tökös lennél és lekérnéd táncolni?-vágódott az asztalhoz valaki és úgy meglepődtem, hogy kis híján lefordultam a magas székről. Értetlenül pislogtam a váratlan vendégemre. Hector Barbera vigyorgott rám pofátlanul. Igazából nincs semmi bajom vele, de néha napján az idegeimen táncol a flegma és pofátlan viselkedésével.

-Neked mi bajod van?-kérdeztem vissza miközben megráztam a fejem, hiszen teljesen nem értettem, hogy mit mondott az előbb. Vagy is nem akartam érteni, hogy mit mondott.

- Mióta itt vagytok csak őt bámulod. Pedig hidd el Alvaro van pár jó csaj itt a klubba. De te csak Natalient látod.

- Te engem figyeltél egész este?-nevettem fel harsányan.

- Nem. Csak a hülye is látja, hogy beindultál rá.-vonta meg a vállát lazán és bele kortyolt az üveg sörbe amit éppen szorongatott. Szemeimet forgattam csak és azon gondolkoztam mennyire is szórakoztat az a tény amit „megállapított” az előbb. Nem is bámulom egész este Naty-t?... Nem vagyok féltékeny arra, hogy Spies táncol vele… Nem vagyok beindulva rá… Nyeltem egyet és megcsóváltam a fejem. De igen. Egész este őt bámulom…. De igen… Féltékeny vagyok Spies-re pedig tudom jelen pillanatban ő nem akarja elcsábítani a lányt… És igen. Rohadt mód be vagyok indulva… Főleg azok után, ami a futam előtt történt. Eszembe jutott, ahogy megcsókolt az öltözőmbe.

Ha nem kopogtak volna az ajtón jelezve, hogy jelenésem van a garázsban… Ha nem zavarnak meg biztosra venném, hogy ott helyben leteperem.  Egyszer már bele estünk ugyan ebbe a hibába karácsonykor, de most mindennél jobban kiélveztem volna a pillanatot… Bele akarok újra esni ebbe a hibába… És minden vágyam alaposan ki is élvezni.

-Hol jársz Alvaro? Mert nem itt.-szólalt meg Barbera.

- Csak gondolkoztam.-vallottam be jelen pillanatban teljesen őszintén. Rápillantottam, de csak megvontam a vállam és bele kortyoltam az italomban. Éreztem ahogy az alkohol végig marja a torkomat. Reméltem, hogy a gondolataim lassulnak az italtól, de erre semmi esélyem nincs jelenleg. Túlságosan élénk a fantáziám jelenleg.

- Tippelhetek?-nevetett fel.- Nagy összegbe mernék fogadni rá, hogy milyen is a Natalien meztelenül… Vagy éppen milyen az ágyban.

- Bunkó vagy Barbera.-horkantottam fel hangosan.

- Tudod, hogy igazam van. De miattam hazudj csak magadnak.-nevetett fel. Csak a szemeimet forgattam és jobbnak láttam, hogy ha jelen pillanatban inkább csendben maradok. A magam védelmében.- De pontosan te vagy az aki tudja ezekre a választ.-szúrt biztos ami biztos alapon oda a motoros társam, mire jobb híján bemutattam neki a középső ujjamat.

- Ez most a válaszom.-vontam meg a vállam és bele kortyoltam az italomba.  Barbera látványosan körbe pillantott, majd megfontoltan közelebb hajolt hozzám.

- Ha akarsz valamit tőle jobb ha most teszed meg és lépsz, mert más is észre fogja venni a lehetőséget… És teperni fog… és ki tudja… Lehet még sikere is lesz. Ezt akarod Alvaro?-tette fel diplomatikusan a kérdést. Mit ne mondjak… szívesen képen törölném...

…Ha Barberának az volt a célja, hogy teli beszélje a fejemet sikerült neki. Még két pohár ital után elég bátorságom volt arra, hogy lekérjem az amerikaitól a nőt. Együtt táncoltunk. Meg nem tudnám mondani, hogy mennyi ideig andalogtunk a tánctéren, de nem is érdekelt. Nem akartam elengedni. Nem akartam, hogy mással táncoljon. Közelebb húztam magamhoz, amit mosolyogva fogadott. Az egyik kezét a nyakamba tettem, miközben a saját kezemet a derekára csúsztattam. Egyikünk se szólalt meg, pedig tudom, mind a kettőnknek a fejébe az jár ami a futam előtt történt. Ujjait éreztem a tarkómon, majd finoman a hajamba túrt.  Fura érzés kerített hatalmába... A dal adta lehetőséget kihasználva közelebb húztam magamhoz… A teste az enyémhez simult… Érezhettem, hogy szaporábban szedi a levegőt… A tekintetem a dekoltázsára vándorolt, majd az ajkaira. Érezni akarom az ízét… Csókolni akarom…

…Elszakadt az a bizonyos cérna. Addig a pillanatig tudtam magam tartani amíg felkísértem a szobájához. Volt egy sejtésem, hogy nem fogom kibírni nélküle az estét… De amikor kinyitotta az ajtót megfordult és nemes egyszerűséggel megcsókolt. Mohón csókoltam az ajkait… A csípőjére markoltam és tuszkoltam be a szobába. Pillanatok alatt szabadítottam meg a felsőjétől. Megbabonáz a bőre selymessége… A barackos illata… Akarom… Elvette az eszemet ebben biztos vagyok…

 

***

 

Lassan mozdultam meg és éreztem, hogy abban a pillanatban valaki szorosabban magához húzott. A nyakamba szuszog és ezzel elérte, hogy halkan kuncogni kezdjek.

-Mi az?-szólalt meg Bati rekedtes hangon.

- Semmi.-mosolyogtam magam elé. Óvatos puszit nyomott a nyakamba és valahogy egyikünk se akart megmozdulni. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért tettük meg. Nem tudom és nem is akarom az alkohol számlájára írni, hiszen a futam előtt én csókoltam meg… és nem ütköztem ellenállásba. Viszont be kell vallanom kellemesebb most az ébredés így, hogy itt van velem. Karácsonykor is kellemes éjszakát töltöttünk együtt és még is egyedül ébredtem reggel az ágyban.

Percek teltek el néma csendben és csak a karját cirógattam.  Néha-néha puszit nyomott a bőrömre.

-Ugye tudod, hogy nem maradhatunk itt sokáig.-dünnyögtem halkan, mire ő csak nevetni kezdett.

- Ugye tudod, hogy elég illúzió romboló vagy így korán reggel Naty.

- Inkább csak másnapos.-szórakozottan kuncogtam én is, úgy fordulva, hogy lássam az arcát. Láttam rajta, hogy álmos még, de elhúzta a száját egy tipikus Alvaros mosolyra. A tenyeremet a borostás arcára csúsztattam. –Köszönöm.

- Mit?-lepődött meg és felkönyökölt az ágyon.

- Azt, hogy most nem hagytál magamra.-tudom neki elmondhatom az igazat. Jelen pillanatban erre van szükségem. Saját döntésből engedtem el Ramost, de nem gondoltam ilyen nehéz lesz egyedül. Nyomasztóan közeleg az időpont miszerint nyilvánosságra kerül a szerződtetésem és nagyon is jól tudom, hogy nem mindenki fogja díjazni a döntésemet.

Alvaro homlokát ráncolva hajolt közelebb hozzám és megsimogatta az arcomat, majd talán meglepetésemre megcsókolt. Agyam leblokkolt és nem akartam semmi felé kifogást keresni arra, hogy ezt miért nem kellene folytatnunk. Hívogatóan simultam a meztelen testéhez, mire elégedetten mordult az ajkaim közé. Viszont a hang a folyosón észhez térített mind kettőnket. Felnevetett.

-Valakinek elment az esze.-konstatálta, hiszen az előbb tényleg valaki sikongatva vágtázott el az ajtó előtt.

- Üdv a való világban.-forgattam a szemeimet és hozzá bújtam. Néma csendben rajzoltam köröket a mellkasára. –Lassan össze kellene szednünk magunkat nem?

- Szükséges?

- Meddig akarsz itt maradni?

- Egy jó ideig.-húzta meg a vállát lazán és elnevettem magam és a vállához húzódtam.

- Ugye tudod, hogy ha nem kellene Silverstoneba utaznom még bele is mennék ebbe.

- Tudom.-vigyorgott.- Mi lesz veled Naty, ha kiderül a szerződtetésed?

- Nem tudom.-ráztam meg a fejemet.- Alvaro őszintén nem akarok még erre gondolni…