60. fejezet

 

Le se tudom venni a tekintetemet róla. Mióta lejöttünk a klubba ő pörög. Táncol, iszogat és mindenkivel akivel tud beszélget. Ez nem is nehéz feladat számára, hiszen elég sokan ismerik. Szüksége van arra, hogy kicsikét kikapcsolódjon.  Nehéz és kemény időszak vár rá az elkövetkezendő hetekben. Tisztában vagyunk vele mind a ketten, hogy addig amíg Martinez úr nem jelenti be a szerződését addig van csak nyugalma. Utána az élete olyan lesz, mint egy felfordult méh kas… Ki tudja, hogy Vettel is hogy áll majd egyáltalán hozzá? Hiszen személy szerint Ő az egyetlen aki nem sejt az egészből semmit se. Fogalma sincs arról, hogy mi folyik körülötte…

A bourbonos pohár száján járatom az ujjaimat körbe, körbe miközben azt néztem, hogy Naty éppen Spies-szel táncol.

-Mi lenne ha végre elég tökös lennél és lekérnéd táncolni?-vágódott az asztalhoz valaki és úgy meglepődtem, hogy kis híján lefordultam a magas székről. Értetlenül pislogtam a váratlan vendégemre. Hector Barbera vigyorgott rám pofátlanul. Igazából nincs semmi bajom vele, de néha napján az idegeimen táncol a flegma és pofátlan viselkedésével.

-Neked mi bajod van?-kérdeztem vissza miközben megráztam a fejem, hiszen teljesen nem értettem, hogy mit mondott az előbb. Vagy is nem akartam érteni, hogy mit mondott.

- Mióta itt vagytok csak őt bámulod. Pedig hidd el Alvaro van pár jó csaj itt a klubba. De te csak Natalient látod.

- Te engem figyeltél egész este?-nevettem fel harsányan.

- Nem. Csak a hülye is látja, hogy beindultál rá.-vonta meg a vállát lazán és bele kortyolt az üveg sörbe amit éppen szorongatott. Szemeimet forgattam csak és azon gondolkoztam mennyire is szórakoztat az a tény amit „megállapított” az előbb. Nem is bámulom egész este Naty-t?... Nem vagyok féltékeny arra, hogy Spies táncol vele… Nem vagyok beindulva rá… Nyeltem egyet és megcsóváltam a fejem. De igen. Egész este őt bámulom…. De igen… Féltékeny vagyok Spies-re pedig tudom jelen pillanatban ő nem akarja elcsábítani a lányt… És igen. Rohadt mód be vagyok indulva… Főleg azok után, ami a futam előtt történt. Eszembe jutott, ahogy megcsókolt az öltözőmbe.

Ha nem kopogtak volna az ajtón jelezve, hogy jelenésem van a garázsban… Ha nem zavarnak meg biztosra venném, hogy ott helyben leteperem.  Egyszer már bele estünk ugyan ebbe a hibába karácsonykor, de most mindennél jobban kiélveztem volna a pillanatot… Bele akarok újra esni ebbe a hibába… És minden vágyam alaposan ki is élvezni.

-Hol jársz Alvaro? Mert nem itt.-szólalt meg Barbera.

- Csak gondolkoztam.-vallottam be jelen pillanatban teljesen őszintén. Rápillantottam, de csak megvontam a vállam és bele kortyoltam az italomban. Éreztem ahogy az alkohol végig marja a torkomat. Reméltem, hogy a gondolataim lassulnak az italtól, de erre semmi esélyem nincs jelenleg. Túlságosan élénk a fantáziám jelenleg.

- Tippelhetek?-nevetett fel.- Nagy összegbe mernék fogadni rá, hogy milyen is a Natalien meztelenül… Vagy éppen milyen az ágyban.

- Bunkó vagy Barbera.-horkantottam fel hangosan.

- Tudod, hogy igazam van. De miattam hazudj csak magadnak.-nevetett fel. Csak a szemeimet forgattam és jobbnak láttam, hogy ha jelen pillanatban inkább csendben maradok. A magam védelmében.- De pontosan te vagy az aki tudja ezekre a választ.-szúrt biztos ami biztos alapon oda a motoros társam, mire jobb híján bemutattam neki a középső ujjamat.

- Ez most a válaszom.-vontam meg a vállam és bele kortyoltam az italomba.  Barbera látványosan körbe pillantott, majd megfontoltan közelebb hajolt hozzám.

- Ha akarsz valamit tőle jobb ha most teszed meg és lépsz, mert más is észre fogja venni a lehetőséget… És teperni fog… és ki tudja… Lehet még sikere is lesz. Ezt akarod Alvaro?-tette fel diplomatikusan a kérdést. Mit ne mondjak… szívesen képen törölném...

…Ha Barberának az volt a célja, hogy teli beszélje a fejemet sikerült neki. Még két pohár ital után elég bátorságom volt arra, hogy lekérjem az amerikaitól a nőt. Együtt táncoltunk. Meg nem tudnám mondani, hogy mennyi ideig andalogtunk a tánctéren, de nem is érdekelt. Nem akartam elengedni. Nem akartam, hogy mással táncoljon. Közelebb húztam magamhoz, amit mosolyogva fogadott. Az egyik kezét a nyakamba tettem, miközben a saját kezemet a derekára csúsztattam. Egyikünk se szólalt meg, pedig tudom, mind a kettőnknek a fejébe az jár ami a futam előtt történt. Ujjait éreztem a tarkómon, majd finoman a hajamba túrt.  Fura érzés kerített hatalmába... A dal adta lehetőséget kihasználva közelebb húztam magamhoz… A teste az enyémhez simult… Érezhettem, hogy szaporábban szedi a levegőt… A tekintetem a dekoltázsára vándorolt, majd az ajkaira. Érezni akarom az ízét… Csókolni akarom…

…Elszakadt az a bizonyos cérna. Addig a pillanatig tudtam magam tartani amíg felkísértem a szobájához. Volt egy sejtésem, hogy nem fogom kibírni nélküle az estét… De amikor kinyitotta az ajtót megfordult és nemes egyszerűséggel megcsókolt. Mohón csókoltam az ajkait… A csípőjére markoltam és tuszkoltam be a szobába. Pillanatok alatt szabadítottam meg a felsőjétől. Megbabonáz a bőre selymessége… A barackos illata… Akarom… Elvette az eszemet ebben biztos vagyok…

 

***

 

Lassan mozdultam meg és éreztem, hogy abban a pillanatban valaki szorosabban magához húzott. A nyakamba szuszog és ezzel elérte, hogy halkan kuncogni kezdjek.

-Mi az?-szólalt meg Bati rekedtes hangon.

- Semmi.-mosolyogtam magam elé. Óvatos puszit nyomott a nyakamba és valahogy egyikünk se akart megmozdulni. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért tettük meg. Nem tudom és nem is akarom az alkohol számlájára írni, hiszen a futam előtt én csókoltam meg… és nem ütköztem ellenállásba. Viszont be kell vallanom kellemesebb most az ébredés így, hogy itt van velem. Karácsonykor is kellemes éjszakát töltöttünk együtt és még is egyedül ébredtem reggel az ágyban.

Percek teltek el néma csendben és csak a karját cirógattam.  Néha-néha puszit nyomott a bőrömre.

-Ugye tudod, hogy nem maradhatunk itt sokáig.-dünnyögtem halkan, mire ő csak nevetni kezdett.

- Ugye tudod, hogy elég illúzió romboló vagy így korán reggel Naty.

- Inkább csak másnapos.-szórakozottan kuncogtam én is, úgy fordulva, hogy lássam az arcát. Láttam rajta, hogy álmos még, de elhúzta a száját egy tipikus Alvaros mosolyra. A tenyeremet a borostás arcára csúsztattam. –Köszönöm.

- Mit?-lepődött meg és felkönyökölt az ágyon.

- Azt, hogy most nem hagytál magamra.-tudom neki elmondhatom az igazat. Jelen pillanatban erre van szükségem. Saját döntésből engedtem el Ramost, de nem gondoltam ilyen nehéz lesz egyedül. Nyomasztóan közeleg az időpont miszerint nyilvánosságra kerül a szerződtetésem és nagyon is jól tudom, hogy nem mindenki fogja díjazni a döntésemet.

Alvaro homlokát ráncolva hajolt közelebb hozzám és megsimogatta az arcomat, majd talán meglepetésemre megcsókolt. Agyam leblokkolt és nem akartam semmi felé kifogást keresni arra, hogy ezt miért nem kellene folytatnunk. Hívogatóan simultam a meztelen testéhez, mire elégedetten mordult az ajkaim közé. Viszont a hang a folyosón észhez térített mind kettőnket. Felnevetett.

-Valakinek elment az esze.-konstatálta, hiszen az előbb tényleg valaki sikongatva vágtázott el az ajtó előtt.

- Üdv a való világban.-forgattam a szemeimet és hozzá bújtam. Néma csendben rajzoltam köröket a mellkasára. –Lassan össze kellene szednünk magunkat nem?

- Szükséges?

- Meddig akarsz itt maradni?

- Egy jó ideig.-húzta meg a vállát lazán és elnevettem magam és a vállához húzódtam.

- Ugye tudod, hogy ha nem kellene Silverstoneba utaznom még bele is mennék ebbe.

- Tudom.-vigyorgott.- Mi lesz veled Naty, ha kiderül a szerződtetésed?

- Nem tudom.-ráztam meg a fejemet.- Alvaro őszintén nem akarok még erre gondolni…

59. fejezet

 Imádom Olaszországot. Talán azért is, mert kis koromban rengeteg időt töltöttünk itt a nagyszüleinknél. Viszont ahogy nőttünk, és egyre komolyabbra fordult a motorozás a nyári szünetet inkább a versenypályákon töltöttem és nem Olaszországban.

-Naty… Szia.-szólalt meg mögöttem egy ismerős. Mosolyogva fordultam meg és öleltem meg az amerikai motorost.

-Ben.-adtam a borostás arcára két puszit.- Azt hittem már programotok van a pályán.

-Aki Amerikában kési le a gépet egy hamar nem tud ide érni.-vonta meg a vállát és vigyorgott. Olyan jellegzetes mosoly volt az arcán, amivel tuti biztos csajozni szokott. Pont erre gondoltam amikor tavaly vele és Nickyvel iszogattam. Ben a jó fiú… Talán csak idézőjelben jó fiú. Ha akar bármilyen csajt az ujja köré tud csavarni kedvére.

- Akkor neked ma szabadnapod van?-nevettem fel és kaptuk meg a szobakulcsainkat. Biccentettünk csak a recepciósnak és elindultunk a lift felé.

- Fogjuk rá. Azért vár rám egy-két unalmas mérnöki megbeszélés.

- Annyira imádjátok az ilyen megbeszéléseket.

- Bagoly mondja verébnek. Szerintem te se díjazod az ilyen eszme futtatásokat.-nevetett fel.

- Utálom.-forgattam a szemeimet, miközben megkaptuk a recepcióstól a kulcsainkat. Együtt indultunk a lift felé.

- Alvaro tudja, hogy itt vagy?

- Még nem.-nevettem fel.- Mondhatjuk azt, hogy én leszek a meglepetése a mai napra.

- Ezen nem csodálkozok. Naty este nem lenne kedved esetleg velem vacsorázni?

- Vacsorázni vagy inkább inni mint legutóbb?-vigyorogtam sunyin. Egy pillanatra lefagyott majd hangosan és felszabadultan nevetett fel.

- Hidd el. Ez most csak vacsora lesz. Haydent nem fogom meghívni.

- Benne vagyok. Vacsorázhatunk együtt.-mosolyogtam…

…Alvaronak szóltam, hogy itt vagyok. Bár nem akartam már kimenni a pályára. Inkább elintéztem pár dolgot, pihentem és készültem az esti vacsorára. Lezuhanyoztam és próbáltam nem túl kihívó ruhát választani. Persze egy versenyhétvégére amúgy se szükséges a kihívó ruházat, így főleg nem tudom eldönteni mit kellene felvennem. Tudom nem randi. Szóba se jöhet az, hogy ez randi lenne.

-Te mit csinálsz?-nevetett fel Alvaro ahogy belépett a szobám ajtaján.

- Vacsorázni fogok Bennel.-vontam meg a vállam lazán. Apró mosoly jelent meg az arcomon ahogy a barátom felé fordultam. Még mindig a világos kék csapat felsőt viselte ami egyenesen arányosan azzal, hogy eddig a pályán volt.

- Tehát randizol Spies-szel?

- Alvaro…-dünnyögtem hangosan.

- Most miért? Az se lenne baj, hogy ha randi lenne… Vagy…-gondolkozott el és csodálkozva pislogtam rá, hiszen kíváncsi voltam mire akar jelenleg kilyukadni.- Az se lenne baj, hogy ha az ágyba vinne. Legalább kicsit ellazulnál.

- Most komolyan az én szexuális életemmel foglalkozol?-grimaszolva forgattam a szemeimet.- Ha ennyire kanos vagy inkább szerezz magadnak csajt. Szerintem nagyon meg se kellene erőltetned magad. Pár bugyi olvasztó mosoly és bedőlt neked bármelyik csaj a paddockban.

Ahogy végeztem az eszme futtatásommal Alvaro közelebb sétált az ágyamhoz és hasonlóan csak a szemeit forgatta.

-Humoros vagy ma Naty… Nagyon humos.-véleményezte, miközben leült az ágyam szélére.

- Csak tanácsoltam valamit.-rántottam meg a vállam, majd a tükör felé fordulva befejeztem a sminkemet. A barátom minden mozdulatomat szótlanul nézett végig. A cipőimbe léptem bele, miközben Batira pillantottam aki egy hatalmas sóhaj után a plafont bámulta, hiszen zsák módjára dőlt el az ágyon.

-Jól vagy Alvaro?-kérdeztem rá, hiszen a sóhaja alapján valami nyomja a lelkét.

- Persze…-szólalt meg pár pillanat után.- Csak fáradt vagyok.

- Biztos?

- Miért ne lenne biztos?-kontrázott vissza, miközben rám nézett. Egy tipikus Batis mosoly megjelent az arcán amit képtelen voltam nem viszonozni.- Fáradt vagyok… És már várom a nyári szünetet. De addig még van egy kis idő.-tápászkodott fel a matracról és két lépésből előttem termed. Megsimogatta az arcomat óvatosan. Csak mosolyogtam rá pedig éreztem, hogy a gyomrom egy pillanat alatt görcsbe rándult. Azaz ismerős érzés… Nagyon régen éreztem ezt. Hiányzik ez az érzés be kell vallanom. Éreztem Alvaro illatát az orromban és rögtön kiszáradt a szám.

- Érezd jól magad… És holnap találkozzunk. Ki viszlek a pályára.-nyomott egy puszit a homlokomra Alvaro és magamra hagyott.

 

***

 

Ben társaságában kellemesen telt az estém. Tényleg meg se fordult a fejemben, hogy ez egy randi lenne, hiszen mesélt. Mesélt nekem arról, hogy alakul a kapcsolata egy olasz lánnyal a paddockból. Nem igazán tudja senki se, hiszen a lánynak előtte is egy motorossal volt kapcsolata. Nem ítélem el egyiküket se. Főleg, ha boldogok lesznek.

Az étterem teraszán ücsörgök és figyelem az embereket, hiszen Bennek el kellett intéznie egy telefont. Imádom ezt a helyet. Tipikus olasz város, az étterem is… Túlságosan otthon érzem magam itt, pedig évek teltek el. Még kis koromban töltöttünk itt pár hónapot a nagyszüleinknél a nyáron, de utána jött a motorozás és minden más. Figyeltem a szomszédos étteremnél ücsörgő embereket is és meg akadt a szemem egy ismerősön.

-Bocs Naty. Muszáj volt ezt elintéznem.-ült vissza az asztalhoz az amerikai motoros mosolyogva.

-Semmi baj. Kérdezhetek valamit?

- Baj van?-csodálkozott el homlokát ráncolva.

- Ott Nicky ücsörög egy nővel?-böktem magam mögé. Egy pillanatra lefagyott majd vidáman felnevetett.

- Azt hittem valami nagyobb baj van.

- Csak ismerős a csaj aki vele van, de nem tudom honnan.-vontam meg a vállam. Pár pillanatig nyújtogatta a nyakát így simán ellátott a fejem felett és szemügyre tudta venni a párost.

- Ja ő Isabella… Isabella Morelli. De mindenki csak Bellának hívja. A Ducatinál dolgozik a vendéglátórészben.

- Akkor ők most randiznak?-tettem fel kíváncsian a kérdést.

- Ugye tudod, hogy az erőteljesen túlzás… Hogy is fogalmazzam meg, hogy te is megértsd?-gondolkozott el.

- Ben nő vagyok és spanyol. Azért értem, hogy mire gondolsz.-horkantottam fel.

- Nicky kapcsolatra vágyik szerintem… Normális kapcsolatra. De türelmetlen. Így inkább most talált egy nőt, aki bele van habarodva és hagyja, hogy kedvére kihasználja. Az ágyban legalább is. Hogy is mondjam finoman?-gondolkozott el látványosan, de ahogy összenéztünk inkább meg se szólalt. Pontosan tudtam mire is gondol jelenleg az amerikai motoros.

-Megesik.-vontam meg a vállam, hiszen ismerős számomra ez a helyzet. Ezt akartam Ramos-szal én is. De persze nem úgy sült el, ahogy gondoltam. Mondhatom, hogy a két szék közül a földre estem… Azonban így kis idő elteltével be kell vallanom megérdemeltem. Megérdemeltem azt a pofont. Képletesen, de akár szó szerint is megérdemeltem volna. A páros felé fordultam és jobban szemügyre vettem a nőt. Fél hosszú szőke haja hullámosan omlik a vállára. Így messziről látva is csinosnak látom még nőként is. Hosszú, csinos lábait kiemeli a rövid ruhája. Mosolyogva… Már már csodálva figyeli az amerikait.

 

***

Már vasárnap délelőtt van. Rengeteg minden szakadt a nyakamba hirtelen, hiszen Alvaro dolgai mellett tegnap este kaptam egy telefon hívást Christian Hornertől miszerint a bemelegítő edzések után pályára érkezik majd a csapatunk másik versenyzője Mark Webber, amolyan szponzori megjelenés miatt. Megkért… és mi mást is tehettem volna, hogy igent mondok. Amibe tudok úgy is segítek az ausztrálnak.

-Szia!-találtam magam hirtelen szemben Rosieval. A finn nő köszönt először egy apró mosoly kíséretében. Egy pillanatra lefagytam, de megráztam magam.

-Szia!-viszonoztam a gesztust. Jobban szemügyre vettem és rájöttem, hogy az elmúlt időszakban nem éppen a legjobb formájában van a lány. Fogyott… Sápadt és beesett az arca. Karikásak a szemei. Tudom hosszú heteken van túl, hiszen rengeteg időt töltött a bátyámmal. Kórházban és otthon is.

- Úgy látom téged is befogtak melózni.-mutatott a papír paksa métára a kezemben.

- Szükséges.-sóhajtottam fel. Pár pillanatig csak csend honolt köztünk.- Rosie…

-Igen?-kérdezett vissza.

- Köszönöm… Köszönöm amit a bátyámért tettél az elmúlt időszakban.

- Ezt nem kell megköszönnöd. Sergio a barátom.

- Nem baj… Akkor is köszönöm. Hanyagoltad a munkádat miatta.

- Ne köszönd!-jelentette ki szigorúan.

 

***

 

Kis időre Markot magára hagytam a Repsol Hondánál, hiszen segíteni akartam Alvaronak az öltözködésben. A hétvége során rengeteg időt töltöttünk együtt. Amikor csak lehetett egymás társaságát élveztük. Együtt edzettünk, vacsoráztunk, filmeztünk és egyszerűen csak beszélgettünk.

-Köszönetet mondtam Rosienak.-szólaltam meg, miközben Alvaro a koptatóit ellenőrizte én pedig a sisakján a plexit. Tudom, hogy számomra teljesen felesleges megmozdulás de valamit csinálnom kell.

-Miért?-csodálkozott el és megállt még a mozdulatában is.

- Rengeteget vigyázott Sergiora. Sokat segített neki. Így úgy gondoltam, hogy meg kell köszönnöm az egészet neki.-vontam meg a vállam lazán és a sisakot tökéletesnek ítéltem. Alvaro felé fordultam és a mellkasom előtt összefontam a karjaimat miközben neki dőltem az asztalnak.

- Jól vagy?-tette fel csendesen a kérdést.

- Miért ne lennék?-nevettem el magam. Viccesnek tűnt, hogy ő aggódik értem, miközben neki már a futamra kellene koncentrálnia.

- Csak megkérdeztem.-vonta meg a vállát lazán.-Segítesz?-mutatott a protektorokra és én csak bólintottam. Ellöktem magam az asztaltól és közelebb léptem hozzá. Megszokott, de annál gondosabb mozdulatokkal tettem a dolgomat. Zsongott a fejem a gondolataimtól, viszont egy árva szót se szóltam. Nem akartam egy árva szót se szólni. Alvaro is szólás nélkül tudta, hogy mikor mit akarok. Rásegítettem a bőrruhát és felém fordult. Mellkasához helyeztem az utolsó védelmi eszközt és felhúztam a cipzárt a ruháján. Csak egymásra néztünk és rám mosolygott. Abba a mosolyban minden benne volt. Óvatosan az arcára csúsztattam a tenyeremet. Borostái végig karistolták a bőrömet, ami miatt mosolyra húztam a számat. Nem akarom túl gondolni a tetteimet. Csak cselekedni akartam… És meg is tettem. Alvaro tarkójára csúsztattam a kezem és közelebb húztam magamhoz. Finoman tapadtam az ajkaira és csak abba bíztam, hogy nem lök el magától. Meglepetésemre viszont nem ütköztem ellenállásba. Viszonozta a csókomat miközben a derekamra csúsztatta a kezét. Azonban szerencsénkre mielőtt bármi hülyeséget tettünk volna kopogtak az ajtón jelezve, hogy idő van… Úgy rebbentünk szét Alvaroval, mint ha lebuktunk volna. Zavaromban az ajkaimat rágcsáltam miközben az arcom lángvörös lett.

- Bocs…-motyogta.- Mennem kell a rajtrácsra.

- Tudom…-bólogattam.- Ott leszek a fal mellett.

Rám mosolygott és adott egy puszit az arcomra és magamra hagyott. Ahogy becsukódott mögötte az ajtó egyet kívántam… Miért nem gondolkoztam először?