39. fejezet

 Későn értünk vissza a szállodába. Egyáltalán nem volt kínos ez

az egész. Tommival szótlanul sétáltunk az üres folyosón és valahogy tudtuk mind a ketten nincs most itt az ideje annak, hogy megtárgyaljuk azt ami elhangzott a kocsiban. Nem vágytam semmi másra csak egy forró fürdőre és alvásra hiszen holnap kezdődik minden elölről. Holnap már itt a kvali is és mindenkinek észen kell lennie.

-Akkor…-kezdett bele Tommi váratlanul, de talán nagyobb meglepetésként ért mind a kettőnket, hogy Sebastian ott ücsörgött előttünk a folyosó padlóján.- Te mi a fenét csinálsz itt?

- Inkább ti mondjátok meg hol a fenébe voltatok eddig? Hamarabb eljöttetek a pályáról mint én.-pattant fel a német barátunk és kért számon minket teljesen jogosan. Persze most esett le. Elfelejtettünk szólni Sebastiannak, hogy mi történt.

- Sebi sajnálom.-sóhajtottam fel.

- Hol voltatok?

- Elfelejtettünk szólni, hogy…-kezdtem bele, de a finn társam megelőzött.

- Figyelmetlen voltam és koccantunk. Eddig tartott a rendőrségi procedúra és egyszerűen elfelejtettünk szólni neked.

- Baleset?-összegezte röviden és tömören a német barátunk.- De ugye jól vagytok?

- Mint látod itt vagyunk. Semmi bajunk.-morgott Tommi.

- És te jól vagy?-szegezte nekem a kérdést Sebastian.

- Igen. Csak zuhanyozni és aludni szeretnék.-vallottam be teljesen őszintén. A két férfi csodálkozva pislogtak rám. Megvontam a vállamat csak, hiszen nem értettem miért ilyen meglepő dolog ez.- Tényleg csak ennyit szeretnék.

- Holnap…

- Holnap reggel mindent megbeszélünk Sebi.-adtam egy puszit neki és minden magyarázat nélkül magukra hagytam őket…

…Szombat van már és hamarosan az időmérőre kell koncentrálnunk. Nem vagyok igazán kipihent, hiszen mindenem hasogat a fáradtságtól. Alig aludtam valamennyit. Azon járt az agyam, hogy jó ötlet volt e egyáltalán Tomminak elmondani azt, hogy mibe fogok bele fogni. Hiszen teljesen igaza van. Sebastian nem fog egyáltalán örülni ennek a dolognak. A német barátom sisakját készítettem elő a pihenő szobájába amikor hirtelen kinyílt a szoba ajtaja és pontosan ő lépett be rajta.

-Szia Sebi!-mosolyogtam rá.

- Hoztam neked kávét Naty.-lépett közelebb hozzám és a sisakja mellé lehelyezte a jól ismert fehér bögrét az asztalra.

- Köszönöm. Gondolat olvasó vagy.

- Csak gondoltam rád fér.-vonta meg a vállát és még éppen elfért az asztal szélén így helyett foglalt ott. Sokat mondóan méregette az arcomat.- Minden rendben Naty?

- Tessék?-lepődtem meg.

- Jól vagy? Tegnap…

- Csak egy koccanásos balesetünk volt. Nincs semmi baj.-vontam meg a vállamat.

- Végül is nem egy versenyautóval kenődtél fel a korlátra.

- Ezt most viccnek szántad?-kontráztam vissza homlokomat ráncolva. Valahogy nem volt nevethetnékem ahogy eszembe jutottak a novemberi események a Race of Championsról. A baleset… a beszélgetés Heikkivel… Gyomrom ebben a szent pillanatban is görcsbe rándult.

- Bocs…-motyogta, hiszen rájött ingatagos terepre sétált.- Nem akartam.

- Semmi baj.-ráztam meg a fejemet és bele kortyoltam a fekete nedűbe.- De minden rendben van. Viszont te koncentrálj az időmérőre.

- Az menni fog ugye tudod?-kontrázott vissza egy sunyi mosollyal az arcán.

- Akkor pole pozicíó?

- Akkor pole pozicíó.-jelentette ki büszkén.

…Valami istentelenül rezeg az éjjeli szekrényen… De nem lehet, hogy az ébresztőm szól már. Hiszen még korom sötét van. Azonban a telefonom illetve az illető aki úgy gondolja, hogy eleget aludtam már nem akarja feladni.

-Igen?-morogtam bele a készülékbe.

- Húgi… Azt hiszem van egy kis gond.-szólalt meg a bátyám csendesen. A gyomrom hirtelen vetett bukfencet és Andreas megjelenése óta jó dolgok ebben a szent pillanatban nem jutottak eszembe. Bár kinek ne jutna eszébe rossz dolog az éjszaka közepén felhívnák és így kezdenének egy mondatot.

- Mi a fene történt?-ültem fel az ágyon és felkapcsoltam az éjjeli lámpát.

- Fernandoval és a barátnőtökkel…

- Isabel.-fejeztem be helyette a mondatot, hiszen más nem jutott eszembe, akivel közösen elmehettek volna itt Isztambulban bulizni.

- Igen vele. Eljöttünk bulizni… és kicsit szétcsapta magát. Nem hajlandó velünk jönni. Vissza a szállodába. Bezárkózott a mosdóba és elég hülyén fest, hogy be akarunk jutni a női mosdóba…

…Talán 20 perc se telt és a bátyám által megadott szórakozóhelyen voltam. Meglepetésemre a bejáratnál a kidobó beengedett és célirányosan a mosdók felé indultam. A két férfi ott sátorozott a folyosón tehetetlenül és tanácstalanul.

-Hol van Isa?-szólaltam meg és összerezzentek a hangom hallatán. Fernando gyorsabban pattant fel a hideg kőről és lépett elém.

- Saj… sajnálom Natalien.

- Ne nekem magyarázkodj Fernando!-ráztam meg a fejem.- A csapatod mióta engedi a szombat esti bulikat?

- Nem is tudják, hogy itt vagyunk.-vonta meg a vállát a bátyám.

- Remek! Kettőtökkel később számolok.-fenyegettem meg őket és benyitottam. Üres volt az ajtó csak az egyik fülkéből láttam kikandikáló lábakat. Lassan nyitottam ki az ajtót és Isabel ott ült a földön elfolyt sminkkel szörnyű állapotban.

- Isa…-szólaltam meg csendesen.

- Naty… Szia.-mosolyogott rám de cseppet se nézett ki jobban mint az előző pillanatban.

- Gyere.-segítettem felállni neki és kivezettem a csapokhoz.- Miért csináltad ezt?-kérdeztem csendesen miközben ő leroskadt a földre. Csapokhoz léptem és jobb híján bevizeztem egy papírtörlőt és próbáltam letörölni az elkenődött festéket az arcáról.

- Túlságosan zsong a fejem.

- Tapasztalatból mondom az alkoholtól nem lesz jobb.-csóváltam meg a fejemet.

- Rájöttem.-horkantott fel és a szemébe könnyek gyűltek.

- Elmondhatod nekem a gondokat Isa.

- Gio elment…-kezdte suttogva.- Elengedtem, hiszen tudom nem volt boldog mellettem. Hónapok óta.-rázta meg a fejét.

- Elmondhattad volna korábban is.

- Neked is meg volt… Meg van a magad baja Naty. Nem akartalak terhelni.

- Ez butaság Isa.-öleltem meg. Meglepetésemre szorosan ölelt ő is. Nem akart elengedni. Tudom, hogy jelenleg szüksége van erre.

- Valamit még el kell mondanom…-motyogta.

- Igen?

- Azt hiszem szerelmes vagyok… Újra… Robertbe…

…Néma csendbe töltöttük a taxi utat. Fernando elől ült a sofőr mellett. Bátyám szótlanul bámult ki az ablakon, miközben Isabel a vállára borulva szundikált. Nyomasztott minden… Nyomasztott amit az elmúlt időszakban hallottam… nyomasztott, hogy nem mindenkivel oszthattam meg azt a dolgot amire készülök… Bár Tomminak elmondtam.

-Elkövetkezendő hetekben szerződést fogok aláírni… És motorozni fogok.-hadartam el és a két férfi meglepődve fordult felém. De még a taxi sofőr is kíváncsian kezdett el fészkelődni a volán mögött.

- Te most szívatsz?-fakadt ki a bátyám teljesen őszintén.

- Szerinted ilyennel szívatnálak?-kontráztam vissza.

- Kinek az épületes ötlete volt ez a marhaság?

- Enyém.-vontam meg a vállam.

- Nem hiszem. Tuti azé a balfék…

- Nem kell sértegetned Alvarot.-forgattam a szemeimet.- Martinez úr keresett meg.

- Idióta vagy.-puffogott a bátyám.

- Erről ugye tudod, hogy vitatkozhatnánk.-nyögtem fel és a mellkasom előtt összefontam a karjaimat. Nem vártam más reakcióra a bátyámtól. Talán még könnyebben ment mint gondoltam…