35. fejezet

-Nem kellett volna idejönnöm.-sóhajtottam fel, miközben felültem a hatalmas franciaágy közepén. Takarót a meztelen mellkasomra szorítottam az egyik kezemmel, míg a másikkal a kócos hajamat igazgattam. Igazából nem így terveztem az egész látogatást. De mivel tudtam, hogy újra meccse lesz gondoltam még előtte eljövök hozzá.

-És miért gondolod azt, hogy esetleg bánom az itt létedet?-nevetett fel a sevillai miközben végig cirógatta a hátamat. Óvatosan bánik velem ismét.

- Most nem is bánod csak esetleg holnap este ha nem nyertek.-forgattam a szemeimet látványosan, miközben felült az ágyban ő is. Óvatosan kihúzta a hajamat a nyakamból és egy lágy puszit kaptam a bőrömre.

- Ohh… Sose tennék ilyet Főleg ha esetleg sikerül megint elcsábítani téged… Ha már itt vagyunk…-sóhajtott színpadiasan mire én csak a szemeimet forgatva fogtam meg az állát és húztam közelebb magamhoz egy csókra.

- Disznó vagy.-vigyorogtam.

- Inkább csak kíváncsi. Mitől vagy kék zöld foltos Naty?-tette fel a kérdést óvatosan.- Általában én szoktam így kinézni egy húzós meccs után.

Ajkaimat kezdtem el rágcsálni, hiszen elfelejtettem, hogy az elmúlt napokban kicsit átestem a ló… illetve a motoron. Napok teltével egyre bátrabb lettem és bele mentem Alvaro minden hülyeségben. Ennek lett a következménye, hogy jó párszor bukfenceztem.

-Ki fogsz akadni?-kérdeztem rá bátortalanul, de valahol sejtettem, hogy szó sincs arról, hogy kiakadna. Hiszen az elmúlt időszakban túl sok hülyeségemben támogatott.

- Azon fogok kiakadni ha nem mondasz semmit se.-felelte egyszerűen és végig simított az oldalamon lévő sötétebb folton. Kicsit megrándultam, de nem a fájdalomtól hanem a meglepettségtől. Rápillantottam és egy apró mosoly jelent meg az arcán.

- Elkezdtem edzeni… Motorozni.-feleltem csendesen és abban a pillanatban azt hittem ki fog borulni. Megértem… Megértem, hogy ha kiakadna. De ehelyett csak feküdt az oldalán és cirógatott.- Pár hete kaptam egy ajánlatot Martinez úrtól.

- Attól a Martineztől?-kérdezett vissza.

- Igen.-bólintottam lassan és megfontoltan.- Kaptam ajánlatot. Pontosan nem tudom miért rám gondolt. De motorozhatnék. Versenyeken.

- Remélem elvállaltad.

- Még nem.-ráztam meg a fejemet.

- Naty…-sóhajtott fel és addig fészkelődött, míg az ölébe nem kerültem. Meztelen mellkasához simultam, miközben végig cirógatta az arcomat.- Vállald el! Mindig is ezért éltél. A motorozás a legnagyobb álmod. Életed a motorozás.

- Tudom.-dünnyögtem és átkaroltam a nyakát. Adtam egy apró csókot a szájára. Nagy szemekkel pislogott rám és közben az ujjaimat végig húztam az ajkain.-Tudom Sese.

- Akkor mire vársz még?-mosolygott rám bátorítólag.

- Mit fognak szólni….-kezdtem volna bele, de egy csókkal elhallgatott.

- Ne ezzel foglalkozz! Azzal foglalkozz, amit élvezni tudsz.

- Ez jelenleg nagyon kétértelmű.-nevettem fel.

- Lehet nem véletlen.-vonta meg a vállát somolyogva.- Édesem… Ne gondolkozz! Vállald el és élvezd a lehetőséget. Ha nem tennéd akkor megbánnád. Örök életedre bánnád, hogy elszalasztottad ezt a lehetőséget.

- Sergio…

- Ne köszönj semmit se! Melletted állok és támogatlak amennyire tudlak és engeded.

- De…

- Ha most a sérülésekkel jössz ugye tudod, hogy azok után ami az ősszel történt nem tudsz meghatni? Annál rosszabb szerintem nem lehet.-vigyorodott el és elnevettem magam. Megcsókoltam és kezembe vettem az irányítást. Ebben a pillanatban nem akartam veszni hagyni az alkalmat…

…Táskámat a vállamra vettem, ahogy kiszálltam a kocsimból és elindultam a kapu felé. Hatalmasat sóhajtottam és rájöttem fáradt vagyok. Nem vágyok semmi másra csak egy kellemes fürdőre és arra, hogy végig feküdhessek a kanapén. A mobilomat kezdtem el nyomkodni, amikor hirtelen neki ütköztem valakinek. Két lépésből képes vagyok letarolni ismeretlent az utcán.

-Bocsánat.-ráztam meg a fejem és próbáltam visszaszerezni az egyensúlyomat.

- Semmi baj.-szólalt meg egy mély hangú férfi. Az a bizonyos ütő megállt bennem és megráztam a fejemet.

- Andreas… Te…-lepődtem meg és tettem egy lépést hátra, hogy jobban szemügyre vegyem a férfit… És tényleg Ő állt előttem. Harmincas évei közepén járó férfi, akit régóta ismerek. De fogalmazhatunk úgy, ahogy Sergio eltűnt az életünkből ő is. Hosszabb haját szokás szerint lófarokba kötötte emellett szokás szerint szakállas.

- Tudom… Tudom…-sóhajtott fel és hirtelen végig dörzsölte a borostás arcát.- A bá…

- Sergio nincs itthon. Dolgozik.-nyitottam ki a kaput és önkéntelenül utat engedtem neki. Több éve nem láttam és talán nem is kellene megbíznom benne.

- Csak…-kezdett bele valami monológba a fiatal férfi, de elakadt a szava. Meglepődtem, hiszen ő mindig határozott volt. Nagyon is határozott. Most pedig pont az ellentéte annak a személynek akit annó megismertem. Szótlanul követett a nappaliba, és miután a kanapéra mutattam helyett foglalt.

- Andreas nem lepődök meg semmin se. Néhány hete Santiago és Theresa is feltűnt az életünkben. Így már meg se lepődök, hogy te is itt vagy.-ültem le vele szembe és úgy gondoltam jelenleg nem kell mellé beszélnem..- Miért jöttél ide?

- Natalien én rendőr vagyok. Évek óta rendőr vagyok.

- A bátyám keveredett bajba?-ráncoltam össze a homlokomat. Mi másra gondolhat az ember hirtelen.

- Nem.-rázta meg a fejét.

- Akkor nem értem hogy kerülsz ide.-vallottam be őszintén.

- Tudnom kell, hogy hol van Theresa. Csak az ő segítségével kaphatjuk el Santiagot.

- És úgy gondolod, hogy Sergio tudja hol van Theresa.-jöttem rá a monológ lényegére.

- Annó amikor még egy suliba jártunk… Állandóan együtt lógtak. Gondolom most is tudja, hogy hol van.

- Miért kell a bátyámat megint bele kevernetek az ügyeitekbe? Miért kell megint?-bukott ki belőlem a kérdés és a férfi csak szótlanul bámult engem.-Nagyon jól tudod, hogy hol van Sergio…Ott van a cége… Egyenesbe jött az élete és sikeres a munkájában. De úgy sejtem azt is tudod, hogy hol van Theresa. Igazam van?-nem válaszolt.- Andreas igazam van.-csattantam rá hirtelen. A hangom enyhén hisztérikusnak tűnt a csendben.

- Igen, tudom hol van Theresa.-vallotta be.- De a bátyád nélkül nem tudom megpuhítani Theresát. Nem tudom elérni, hogy segítsen.

- Te tisztába vagy vele, hogy Sergio azt hitte meghalt a szerelme? Theresa volt az akiért mindent feladott volna.  Karjaiban tartotta és azt hitte meghalt. Évekre eltűnt. Fogalmam sincs mibe keveredett abban az időszakban, de jobb is ha nem tudom.-fakadtam ki egyre indulatosabban.- Barátja voltál… Miért akarod bele keverni? Miért akarod újra bele keverni ebbe a szarságba? Ott a cége. Szereti a munkáját… és még attól is eltekintek, hogy balfasz módjára olyan nőbe szeretett bele akibe nem kellett volna… Normális élete van.

- Mert csak így tudom Santigaot odaküldeni ahova való. Ha Santiago a rács mögé kerül, akkor a bátyádnak újra… Teljesen nyugodt élete lehet. Addig hidd el Natalien Sergionak sose lesz normális élete. Tudhatod, hogy Santiago milyen. Ő irányítja a szálakat és ha megakarja szerezni akkor meg is fogja.

Csak figyeltem a férfit. Farkas szemet néztünk és tudtam megtörtem. Felsóhajtottam és a hajamba túrtam.

-Mit akarsz tőlem Andreas? Mert most már tényleg nem értem mire gondolsz.

- Csak tudni akartam, hogy tudj róla…-állt fel a kanapéról.- Te vagy az egyetlen aki tud nekem segíteni. Sergio egyedül rád hallgatott régen.

- Változzunk… Mindannyian változzunk.-zártam rövidre a beszélgetést…

…Legnagyobb meglepetésemre Sebastian megjelent Madridban. Nem volt róla szó, hogy ide jön így tényleg meglepetésként ért amikor megszólalt a telefonom.

-Miért nem szóltál korábban Sebi?

- Hirtelen ötlet volt.-vonta meg a vállát, miközben helyet foglalt mellettem a kocsiba.- Igazából Tommi miatt jöttem ide.

- Tommi?

- Hát…-kezdett bele.

- Van egy tippem. Rosie meghívta Tommit a mérkőzésre?-összegeztem a gondolataimat.

- Igen.-bólogatott.- Személy szerint így eszembe jutott, hogy én pedig téged foglak boldogítani.

- Ezt pedig nekem bóknak kellene vennem?-vigyorogtam rá. Jól esik, hogy mellettem áll. Régen éreztem ennyire közel Sebastiant magamhoz.

- Na ná.-húzta meg a vállát.- Mondjuk én szívesebben drukkolok a Barcelonának.

- Ugye tudod, ezt most inkább nem hallottam meg.-forgattam a szemeimet.

- Tudom.-nevetett fel…

…Kellemes bizsergető érzés fogott el ahogy elfoglaltuk a helyünket Sebastiannal. Igazából ragaszkodott hozzá Sergio, hogy az ő páholyába nézzük végig a mérkőzést, de én nem akartam. A legutóbbi fiaskó után inkább nem. Nem akartam egy újabb kínos találkozót Rosieval… Hiszen jelenleg nem csak nekem, de Sebastiannak is ugyan úgy kínos lenne.

-Imádom ezt a hangulatot.-mosolyodtam el ahogy megtaláltuk a helyünket.

- Fantasztikus.

- Ez Spanyolország. Ezaz El Classico.-húztam meg a vállam.

- Hány mérkőzésen voltál eddig amúgy?

- Nem sok.-húztam meg a vállam.- De kis koromban apával és Sergioval mindig kijöttünk a meccsekre.

- És elméletileg focistával jársz.-nevetett fel a német barátom. Ellenkezni nem tudtam ez ellen, hiszen együtt vagyunk.

- De mindig is a technikai sportokért rajongtam.-húztam meg a vállam.- Amúgy tudod Sebi nem lenne muszáj velem lógnod. Tommi és Rosie is a barátod. Még most is.

- Szerinted mennyire díjazná a világ, ha a volt szeretőmmel lógnék?-kérdezte a vállát meghúzva a német.

- De tudod így is elég elfuserált dolog ez nem? A volt pasim szeretője, a te volt szeretőd…

- Tudod mit Naty… Inkább ne fejtegessük tovább ezt a dolgot. Szerintem mind kettőnknek egyszerűbb.

- Benne vagyok…

…Sajnos 90 perc elteltével nem volt sok kedvem mosolyogni, hiszen a Real Madrid 2:0-ra kikapott. Igazából volt ezen a meccsen minden. Vitatott belépőktől kezdve, színészkedésen át a vezető bíró kiállításáig. Mourinho nem bírta befogni a száját és a partjelző megunta a sértegetését és száműzte a lelátóra. Igazából nem ő az egyetlen, aki eltiltást kap. Pepe és Sergio is kénytelen kihagyni a következő mérkőzést.

Hirtelen ötlettől vezényelve rángattam magammal Sebastiant. Találkozni akartam Sergioval minél előbb és tudtam ezt csak úgy tudom kivitelezni, hogy ha lemegyünk az öltözőkhöz.

-Mindig meglepődök, hogy mire vagy képes ha el akarsz érni valamit.

- Ez a munkám általában. Így azért is eltudom érni amit akarok magamnak is.-húztam meg a vállam a folyosón ácsorogva. Nem akartam tolakodó lenni, hiszen több családtag is itt várakozott már. A focisták szomorúan távoztak, hiszen nem erre számítottak. Nem számítottak rá, hogy ilyen csúfos vereséget szenvednek.

-Naty?... Azt hittem…-fordult hirtelen szembe velem Ramos és meglepődöttségében csak hebegett és habogott. Azonban én se gondolkoztam csak megöleltem. Meglepődtem hiszen szorosan bújt hozzám egy árva szó nélkül. Megsimogattam a haját és rájöttem mennyire megbánta a tettét. Lapot kapott… Amivel elérte, hogy a következő mérkőzésen nem játszhat.

- Sajnálom.-motyogtam.

- Az én hibám.-vonta meg a vállát ahogy ellépett tőlem és a barátom felé fordult kezett nyújtva.- Sebastian.

- Sergio… Köszönöm a meghívást.

- Semmiség. Azért jobbra számítottam.

- Majd esetleg legközelebb.-vonta meg a vállát Sebastian és halkan felnyögtem csak.

- Csak a legközelebben nem leszek ott.

- Hülye voltál.

- Nem mondasz újat Naty.-forgatta a szemeit a sevillai.

- Tudom nem a legjobb alkalom… De Sergio… Nincs esetleg kedved eljönni Monacoba a futamra? A csapat vendégeként… Hiszen Monaco az Monaco.

Kíváncsian néztem a focistára aki egy pár pillanatig elgondolkozott majd lassan bólintott.

-Köszönöm. Köszönöm elfogadom az ajánlatot.