34 fejezet

Nem sokat gondolkoztam azon, hogy mihez kezdjek ma. Alvaro szokás szerint a pályán kínozza  magát, hiszen egyre közelebb kerül a visszatéréshez. Leparkoltam a jól ismert pálya mellett és vettem ki a táskámat a csomagtartóból. Orromra biggyesztettem a napszemüvegemet és elindultam a hangok irányában. Ott találtam Alvarot és az egyik jó barátja. Nevetve diskuráltak arról, hogy mennyire jó is a gép.

-És engem kihagytok a buliból?-szólaltam meg és a két férfi összerezzent.

-Naty.-vigyorgott rám Alvaro.

- Igen úgy hívnak még mindig.-forgattam a szemeimet.- Szia Mario. Rég találkoztunk.

- Felválltva pátyolgatjuk ezt a nagy gyereket.-vonta meg a vállát vigyorogva.

- Nem zavar benneteket, hogy én is itt vagyok?-nyögött fel Bati, miközben leült a mellettem lévő műanyag székre.

- Miért zavarna? Te is ezt csinálod általában.

- Ezt nevezik öngólnak Alvaro.-vigyorgott Mario. Általában együtt szokták a véremet szívni, de néha az én oldalamra áll… Tehát… Kölcsön kenyér visszajár.

- Inkább nem mondok semmit se.-forgatta szemeit a motoros.- De te hogy kerülsz ide? Nem is szóltam, hogy itt vagyunk.

- Ismerlek már 20 éve körülbelül. Tudom, hogy mi jár a fejedben általában.

- Nincs nehéz dolgod Naty… Hiszen általában üres a feje.-vonta meg a vállát Mario mire Alvaro bemutatott neki.

- Amúgy is motorozni akarok én is.-fejeztem be a gondolat menetemet.

- Elfogadod az ajánlatot?-szólalt meg Bati komoly arccal. Azonban nem tudtam mást tenni csak tanácstalanul megvontam a vállam. Fogalmam sincs. Nem tudom mit mondhatnék. Egyik oldalam azonnal igent mondana. Pontosan úgy mint amikor legutóbb kijártuk az egyetlen futamos szabadkártyát a csapatnál. Bár be kell vallanom nem életem legjobb alakítása volt, hiszen a kavicságyban kötöttem ki.

- Meg kellene próbálnod Naty.-szólalt meg csendesen Mario. Csodálkozva pislogtam rá és rögtön leesett mindenről tud.

- Te…?

- Amit Javier tud és szervezz abban általában én is benne vagyok. Tehát igen… Tudok róla.-bólintott. Hápogtam mint egy kacsa. Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék.

- Látod. Más is ezt mondja.-szorította meg bátorítólag a combomat Alvaro.

- Csatlakozhatok? Motorozhatok veletek én is?-tettem fel csendesen a kérdésemet és elmosolyodtam. Tudom nem szükséges elővennem a boci szemeimet hiszen úgy is igent fognak mondani nekem…

…Órák teltek el és meg nem tudnám mondani hány kört tettünk meg két férfival. De be kell vallanom elfáradtam. Alvaro megkért, hogy vigyem haza.

-Bejössz egy kicsit?-szólalt meg ahogy leparkoltam a ház előtt.

- Persze.-vágtam rá azonnal.- Nincs kedvem még haza menni.

- Miért?-lepődött meg ahogy a táskáját kivette a csomagtartóból.

- Sergio és Rosie otthon dolgoznak egész nap.

- Azt hiszem én most lemaradtam valamiről.-ráncolta a homlokát amikor már a bejárat előtt ácsorogtunk.

- Elég hosszú sztori, de a lényeg együtt dolgoznak hétköznap.

- Ezt most komolyan mondod?

- Ne akadj már ki!-húztam meg a vállam.- Hazudtak… Hazudtatok, de ugyan ezt tettem én is.

- Utálom a többes számot.-nyögött fel ahogy előre engedett az ajtóban.

- De nem mondhatod, hogy nincs igazam.-húztam meg a vállam. Csak morgott valamit, miközben elvágtatott mellettem. Szemeimet forgatva rúgtam le magamról a cipőmet és sétáltam utána a konyhába. Tisztába vagyok vele, hogy mindig is szálka lesz a lelkébe ez az egész.

-Hagyjuk ezt a témát jó?-kontrázott vissza.

- Hagyjuk… Nemes egyszerűséggel nem akarok haza menni még.

- És Ramost hol hagytad?

- Elhagynád ezt a perverz vigyort? Nem szexelünk állandóan vagy hasonló ami éppen eszedbe jutott.

- Nem gondoltam semmit se.

- A vigyorod nem ezt jelenti. Amúgy edzésen van. Utolsó pár mérkőzés van hátra a szezonból és utána lesz a válogatott mérkőzések. Tehát elvagyunk…

- Miért tűnt annyira vérszegénynek ez a kijelentés?-tett le elém egy pohár frissítőt.

- Nem értelek.

- Azt hittem jól el vagytok.

- Jól el vagyunk ez igaz.-húztam meg a vállam.

- Csak…

- Nem tudom Bati. Fogalmam sincs Bati.-fakadtam ki, mire a motoros barátom csak összeráncolta a homlokát.- Túl sok minden jár a fejemben.

- Össze vagy zavarodva.

- Kicsit… Azt hiszem kicsit nagyon.

- De Naty…

- Túl tudom magam tenni rajta. Csak fura… Fura volt ott ülni a csapat vacsorán.

- Naty az lett volna fura, ha nem fura.-tárta szét a karjait Alvaro.- Ott voltál a csapat vacsorán. Casillas és Rosie társaságában.

- Nem tudom Alvaro. Nem tudom, hogyan kezeljem ezt az egészet. Hibáztam… Hibáztunk. De egyszerűen a görcs itt… Itt a torkomban meg van még mindig.

- El kell engedned Naty.

- Próbálom.-vontam meg a vállam és bele kortyoltam a hideg üdítőmbe.

- Szereted Ramost? Bele szerettél?

- Nem...-ráztam meg a fejem.- Jó vele… Kikapcsolódok… El tudok szakadni a bajoktól, de nem érzem azt amit kellene. Nem érzem azt amit éreznem kellene.

- Nem kell semmit se érezned Naty.-nyúlt át az asztal felett Alvaro és megcirógatta az arcomat.- Nem tudod elengedni  a múltat. Addig pedig…

- Tudom.-nyögtem fel.- Pedig akarom. Tényleg akarom.

- Ki fog alakulni Naty. Ki fog csak időt kellene adnod magadnak. Megint túl nagyok az elvárásaid magaddal szemben…

…Fáradtan értem haza és meglepetésemre a finn nő kocsija még mindig a ház előtt parkolt. Be kell vallanom jelen pillanatban nem vágytam másra, mint egy forró zuhanyra és az ágyamra. Hosszú volt a mai nap és holnap ugyan úgy folytatni akarom. Alvaro az edzőterembe hívott el. Hatalmasat sóhajtottam és beléptem a bejárati ajtón. Összerezzentek az érkezésem hallatán.

-Húgi…-szólalt meg a bátyám és felpattant a kanapéról.- Már haza jöttél?

-Nem fogok zavarni. Lezuhanyzok és a szobámba megyek. Felőlem dolgozhattok addig amíg akartok. De azért lassan pihennetek is kell.

Rosie csak szótlanul rendezgette a papírokat az asztalon és tudtam ő jelenleg kellemetlenebbül érzi magát mint én. Sergio lassan állt fel a kanapéról és sétált közelebb hozzám.

-Hol voltál egész nap? Azért nem kell távol lenned egész nap…

- Alvaroval motoroztam kint a pályán. Kikapcsolódtam csak.-húztam meg a vállam.- Ne nézz így Sergio. Jól vagyok.

- Biztos?-kérdezett rá, de csak megöleltem.

- Jó éjt Bátyus!