27.fejezet

Nem hiszem, hogy ez volt életem egyik legjobb bulija… De most értem vissza Isabel házához ahol már csend van legnagyobb meglepetésemre. Kipattantam a kocsiból és pár lépés után már ajtón belül voltam. Rosiet pillantottam meg, aki pakolászik és lassan mozog a halk zenére.

- Szia.-mosolygott rám.- Minden rendben?

- Persze.-biccentettem.- A többiek? Hova lettek?

- Isa azt hiszen kidőlt… Alvaro és Sebi összevesztek valamin… Így Sebi elviharzott Hannával… Alvaro szerintem elvitte egy körre a riporter nőt… Így én meg úgy gondoltam pakolászok egy kicsit.

- Remek.-huppantam le.

- Minden rendben? Heikki?

- Visszavittem a szálódába. Elaludt szerencsére… és remélem nem fog emlékezni a mai napra.

- Te is így vagy vele?-huppant le mellém a finn lány is.

- Ami történt…

- Tudom… Tudom. Senkinek se mondom el.-jelentettem ki.

- Naty… én… Haragszok Sebastianra… De…

- De még is vonzódsz még hozzá.-fejeztem be helyette a mondatott.

- Tudom, hogy nem helyes… és tudom, hogy tovább tudok lépni… Mert tovább kell lépnem. Ez tuti.

- Rosie fiatal vagy. Előtted áll az élet még. Találsz olyan férfit, aki megérdemel téged. Minden porcikádat…

- Remélem…-dünnyögte.- Naty kérdezhetek valamit?

- Persze.-bólintottam.

- Te szoktál azon gondolkozni, hogy mi lett volna ha? Ha Heikkivel maradsz… esetleg Alvaroval?

- Nem… nem igazán.-ráztam meg a fejem.- Mert ha a múlton rágódsz akkor nem tudsz a jelenre koncentrálni. Boldog vagyok Ikerrel. Nem egyszerű az életünk, de én boldog vagyok.

Láttam rajta, hogy a szavaimon gondolkodik. Tudom, hogy nehezen tud elszakadni Sebastiantól, de bízok benne hogy sikerülni fog…

…Assen az egyik kedvenc pályám. Leginkább a hangulata miatt, hiszen rengeteg szurkoló jön el erre a versenyhétvégére, amit még mindig hagyomány szerint egy nappal korábban tartanak. Lassan ötven éve ez így van. Szótlanul sétálok Alvaro mellett a sajtóközpont felé. Sok minden jár a fejemben… Főleg az elmúlt napok. Isabel bulija… Heikki kiborulása és az, hogy meg akart csókolni… és még jó pár dolog, amiről még Alvaronak se beszélhetek.

- Minden rendben Naty?-kérdezett rá Bati mikor a karom után kapott hiszen majd nem hasra estem egy apró kis akadályban.

- Persze… Csak elgondolkoztam.

- Eléggé.-állapította meg.

- Ne piszkálj már.-dohogtam.- Csak azon gondolkoztam jó ötlet-e elutazni Valenciába.

- De miért? Egyszerű… Megígérted Sebastiannak, hogy ott leszel. Szerintem örülni fog neked.-vonta meg a vállát és kicsikét meglepődtem, hiszen eddig nem nagyon állt Sebastian pártján.

- Rendben. Ezt megértettem.

- Mással pedig ne foglalkozz jó?-tette fel a kérdést, amikor megfogta a kezemet és maga felé fordított. Ajkaimat rágcsáltam, de bólintottam.- Ez a helyes válasz Naty.

- Még mindig nem tudom mihez kezdenénk nélküled.-nyögtem fel és ő megölelt.

- Semmire se mennél nélkülem.-nevetett fel. Megérkeztünk a sajtóközpontban, és felsétáltunk az emeletre. Oda felérve Alvaro azonnal Casey Stonerrel és Andrea Doviziosoval kezdett el beszélgetni, addig én csak a háttérbe húzódtam és a mobilomat nyomkodtam, hiszen sms-t kaptam Ikertől. A kezdésig lévő pár perc nagyon hamar elrepült így a mobilomat a zsebembe dugtam. Az ilyen események mindig tartogatnak valami féle meglepetést. Helyet foglaltam az egyik üres széken és figyeltem. A csapatunk küldött ki külön egy sajtóst, akinek ilyenkor az apró részleteig fel kell jegyeznie mindent, hogy csak olyan dolgok hangoztak el ami engedélyezett. Alvaro ült a hosszú asztal legszélen, mellette pedig az amerikai Ben Spies, aki szintén újonc ebben az évben. A konkurens sorozatban versenyzett még tavaly, de egy világbajnoki címmel a zsebébe érkezett meg ide. Spies beceneve a „Könyök Kölyök”, amire a válasz egyszerű hiszen a többiekhez képest elég magasan tartja a könyökét és ez veszélyes és kellemetlen egyaránt. Éppen arról faggatták, hogy mekkora hátrány neki, hogy nem ismeri a pályák nagy részét, hiszen a Superbike sorozatban versenyzett és ott a versenyek javát többségében más pályákon rendezték. Alvaroval összenéztünk, mire én vágtam egy grimaszt. Direkt persze, hogy ugrassam. Erre vigyorgogni kezdett. Majd ő is vágott egy grimaszt és mellé ki is nyújtotta a nyelvét. Meglepett és nevetnem kellett. Megnyikkantam, mire mindenki engem kezdett el nézni, még az öt versenyző is. Ezek után gyorsan köhögni kezdtem, hogy nekem ez igazából a problémám. Sokak csak a fejüket csóválták és ezek után próbáltam kerülni Bati tekintetét, mert tudtam nem bírnám ki nevetés nélkül…

…Vacsoránál ücsörgök a motorhomeban. Igazából a saláta leveleket döfködöm a villámmal, hiszen nem igazán voltam éhes egész nap. Alvaro éppen most csatlakozik hozzám.

- Szerinted milyen Los Angeles?-bukott ki belőlem a kérdés.

- Neked is szia Naty.-csodálkozott el.- Jó étvágyat vagy valami?

- Bocsi… Jó étvágyat vagy valami.-forgattam a szemeimet.

- Köszi. Nos mi is volt a kérdés?

- Szerinted milyen Los Angeles?

- Nem tudom… Nem voltam még ott.
- És San Fransiscoban voltál?
- Egyszer, de csak a repterén. Miért érdekel?

- Nyaralni szeretnék menni tudod… Iker bele egyezett csak ki kell találnom mindent és még igazából fogalmam sincs hova is menjünk.

- Ugye tudod, hogy már június vége van?

- Ezzel most hülyének nézel? Szőke vagyok, de nem idióta.

- Nem is mondtam ilyet.-emelte fel védekezően a kezeit.

- Reméltem is… Különben beléd döfném a villát.-emeltem fel az evőeszközt.

- Nyugi… Nyugi.-emelte fel védekezően a kezeit.- Csak hát a nyaralást jóval korábban megszokták szervezni. Azt hittem csak szórakozol amikor azt ecsetelted nyaralni akarsz.

- Ez most így jött össze.-húztam meg a vállam.- Amúgy tudod, hogy a szervezés nem az én tökéletességem… és amúgy is…. Eddig nem volt arról szó, hogy elmenjünk nyaralni.

- Te se gondolhattad, hogy egyik napról a másikra eltudsz intézni mindent.

- Megoldom Bati.-húztam meg a vállam…

…Vége a mai versenynek és Alvaro sajnos az utolsó előtti helyen végzett. Sajnos ennél több nem volt a motorban. Lehetetlenség lett volna előrébb végezni. Szótlanul helyeztem az orromra a napszemüvegemet és sóhajtottam hatalmasat ahogy a kellemes meleg szellő bele kapott a hajamba. Alvaronak átnyújtottam a kulacsát aki szintén eléggé szótlan volt.

- Jobb lesz legközelebb Bati.-mosolyogtam rá. Először csodálkozva pislogott rám, de végül átkarolta a nyakamat és közelebb vont magához.

- Remélem… Végül is ennél már csak jobbak lehetünk nem?

- Ez igaz.-adtam át neki a kulacsot.- Most haza mész és pihensz egy kicsit jó?

- Előbb tudjuk le az interjúkat.-nyögött fel gondterhelten.

- Mindig van remény.-mosolyogtam rá.

- Ikernek is ezt mondtad tegnap?-puszilta meg a homlokomat. Nos igen… Tegnap a spanyol válogatott 2-1-re győzedelmeskedett a chilei csapat felett... A kezdő csapatban ott voltak a legjobbak… Iker, Sergio, Xabi Alonso, Torres, Iniesta, Villa… Ezzel a sikerrel elmondható, hogy lezárultak a csoportmérkőzések… A H-csoport első helyén a honfitársaim végeztek. Következő mérkőzést június 29-én játszák a Portugálok ellen.

- Igen ezt mondtam… Hiszen igaz.-húztam meg a vállam.

- Van egy jó hírem…-mosolygott végre.- Megegyeztem a csapattal. Nem kell szállódába mennünk Barcelonába. Igaz mind a ketten cuccaink többségét már Madridba küldtük, de akkor is otthonosabb lesz ott mint egy szálódába.

- Ez remek Bati.

- Tudom…

…Vasárnap reggel van már és jó ideje ébren vagyok. Már a második kávémat szürcsölöm és a várost figyelem. A ruhám kikészítve az ágyon hever és próbálom feldolgozni azt amit Sebastian adott ki nekem. Pihennem… Lazítanom kell… Élveznem kell a körülményeket. Menni fog ez nekem? Fogalmam sincs. Hiszen szeretem a munkámat… és az életemet is valamennyire… Változtatnék rajta, de tudom szinte lehetetlen… A ruhámra pillantottam és tudtam erőt kell vennem magamon. El kell készülnöm, ha nem akarok elkésni…

…Talán egy óra se telt el, amikor a taxi leparkolt a pálya főbejáratánál. Kifizettem az utat és a táskámat magamhoz vettem és kiszálltam a kocsiból. Hét ágra süt a nap és így mosolyogva bigyesztettem az orromra a napszemüvegemet. Szőke leengedett hajamba bele kapott a szél. Táskámból előszedtem a táskámból a belépőmet és ebben a pillanatban puszilt meg. Csodálkozva pislogtam és rájöttem Sebastian volt az. Isa pedig pár lépésnyire mögött kuncogott.

-Szevasztok.-mosolyodtam el a végén.

- Tudtam, hogy meglepődsz..-nevetett fel Sebastian és először megölelt. Majd alaposan végig nézett rajtam.- Elmondanád kinek öltöztél ki ennyire?

- Mondjuk… Magamnak?-tettem a hülyét és beléptem forgóvillás ajtón.

- Akkor egész csinos vagy… Magadnak.-véleményezte a barátom. Isa csak a szemeit forgatta.

- Szóhoz juthatok én is végre Sebi?-kérdezett rá a lány.

- Persze. Miben akadályoztalak eddig is?

- Mondjuk… Folyamatosan járt a szád. De Naty… Van egy hírem Naty…-jelentette ki ahogy felém fordult.

- Igen?

- Új állást kaptam… Egy tv csatornánál.

- Egy tv csatornánál?-csodálkoztam el.- Eddig mindig újságnál dolgoztál.

- Tudom… De csak nem lehet sokkal nehezebb mint újságírónak lenni.-húzta meg a vállát.

- Sok szerencsét kívánok Isa.-öleltem meg…