26. fejezet

Egy napot tudtunk csak a családdal tölteni és már Isabel lakásavató bulijára készülünk. Igazából már rég Assen felé kellene tartanunk, de jelen pillanatban a barátnőm és a bulija sokkal, de sokkal fontosabb. Nem minden esetben a munkát kell előtérbe helyezni. Zuhanyzóból másztam ki és egy nagy törölközőt magam köré csavartam. A szőke hajtincseimből is csöpögött a víz… Egy kisebb törölközőt kerestem, amit szorosan a hajamra csavartam… Körülbelül van egy órám amíg Alvaro megérkezik. A szobába sétáltam és bekapcsoltam a tv-t, ahol jelenleg is a tegnapi mérkőzés képeit láthatom. Apró kis mosoly jelent meg az arcomon ahogy megpillantottam Ikert… Nyertek és tudom erre nagyon is szükségük volt. Egy farmer mini szoknyát szedtem elő és egy kivágott felsőt. Szerintem nem kell túl öltöznöm, hiszen csak mi leszünk ott… Pár barát a paddockból. A törölközőmet ledobtam a földre ahogy magamra vettem a fekete fehérnemű szettemet és a hajamat is megráztam, ami már félig száraz volt már. Már a szoknyámért nyúltam amikor megszólalt a mobilom.

- Igen?-vettem fel és fél kézzel próbáltam öltözködni.

- Szia Kicsim.-hallottam meg Iker hangját ahogy kacagását, ami miatt elmosolyodtam én is.

- Mitől van ilyen jó kedved?

- Csak Sergio marhul itt… Azt hiszem agyára ment a nőhiány.

- Mondanék valamit, de inkább nem mondom.-hangosítottam ki a készüléket hiszen rájöttem egy kézzel nem tudok felöltözni. Iker ismét felnevetett.

- Mond csak. Hallani szeretném.

- Tudod… Van a segíts magadon mozgalom.-rántottam meg a vállam és begomboltam végre a ruhadarabomat. Természetesen ismét vidámságot hoztam a barátom életébe.

- Ha gondolod tolmácsolom neki…

- Ne!-vágtam rá azonnal.- Inkább ne… Akkor ezek után mindig ezt hallgatnám.

- Amúgy…

- Igen Iker?-húztam el a számat, pedig sejtem, hogy mire akar kilyukadni.

- Hasonló szituban vagyok én is.

- Iker…-jöttem zavarba hirtelen.

- Jó… Jó… Segíts magadon mozgalom tagja leszek.

- Disznó vagy!-kacagtam felszabadultan.

- Tudom.-felelte sompolyogva.- Amúgy mit csinálsz most?

- Öltözködök. Isa ma tartja a lakás avató buliját. Holnap pedig már megyünk Alvaroval Assenbe.

- Várod már?-kérdezett rá. A hangjába éreztem a gyengédséget… és talán valamennyi szórakozotságott is.

- Nagyon… és talán motorozni is elmegyünk.

- Natalien…

- Vigyázok magamra Iker. Megígértem! Emlékszel? Nem csinálok semmi hülyeséget.-vettem fel a fekete-fehér kockás fűzőmet.- Azt hiszem egész jól nézek ki.

- Tudod, hogy ez mennyire gonosz volt?

- Tudom.-nevettem fel…

…Megérkeztünk Madrid kellemes hangulatú kerületébe, ahol már az egyik házból kihallatszódott a zene. Nos igen. Azt hiszem jó helyen járunk.

- Ez az a cím ugye?-kérdeztem rá ahogy kiszálltam a kocsiból.

- Szerintem ez hülye kérdés volt Naty.-csóválta meg a fejét Alvaro miközben átkarolta a derekamat és már terelt is a bejárat felé. A sötétben nem igazán tudtam felmérni, hogy mennyire tökéletes is ez a környék… Bár mire észbe kaptam ajtón belül voltam, ahol még hangosabbnak tűnt a zene és rögtön sejtettem több a részeg ember mint amire számítottam. Isa a semmiből libbent elém és adott két-két puszit nekünk.

- Jó szórakozást!-nevetett fel és egy-egy üveget is a kezünkbe nyomott. Köpni nyelni nem tudtam a viselkedése miatt és mire megszólaltam tovább is állt.

- Ez mi volt?-csodálkoztam el.

- Ne nézz rám Naty! Ugyan akkor jöttem amikor te.-vonta meg a vállát és a zsebébe kutatott. Egyszerűen a kezembe ejtette a sluszkulcsot.

- Most miért?

- Szórakozni jöttem. Te leszel a sofőr.-felelte úgy mint ha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga és kicserélte az üvegét egy sörre és bele vetette magát a buliba. Táncolni kezdett Isa egyik kolleganőjével. Nagyot nyögtem és tudtam nekem kell ma este józannak maradnom. Konyhát próbáltam megkeresni. Üdítőt akartam vagy egy pohár vizet. Szerencsére hamar megtaláltam a konyhát ahol senki se volt. Először a hűtőbe néztem bele és kivettem egy flakon ásványvizet. Lassan egyenesedtem ki és a legnagyobb meglepetésemre Hanna állt a küszöbön. Teljesen egyszerű, visszafogott lány. Ami az öltözködésében és a viselkedésében is látszik.

- Szia.-mosolyogtam rá.- Rég láttalak Hanna.

- Szia Natalien.-lépett közelebb hozzám.- Tényleg rég találkoztunk. Hogy vagy? Miért nem szórakozol te is?

- Még csak most jöttünk.

- A pároddal?-kérdezett rá.

- Nem.-nevettem el magam.- A párom focista és jelenleg Dél-Afrikában van. Alvaro a a barátom. Hasonlóan dolgozok vele, mint Sebivel.

- Ohh…

- Elnézést Hanna. Megkeresem a fürdőszobát.-mosolyogtam rá. Megkerültem a lányát és elindultam megkeresni a mosdót. Láttam ahogy Alvaro még mindig a riporter nőt fűzi. Ráfér… Noelia óta nem igazán csajozott azt hiszem. Hirtelen nyitottam be az egyik ajtón és egyik részem megörült, hiszen a fürdőszobát találtam meg… De a másik oldalam ledöbbent, hiszen Rosie és Sebastian állt előttem… És a német barátom eléggé ostromolta a lányt. Észre se vettek… Csak csókolták egymást így megköszörültem a torkomat. Először még erre se reagáltak, így hangosan becsaptam magam mögött az ajtót. Szerencsére most már szét rebbentek.

- Naty…-vakarta meg a homlokát Sebi zavarában.

- A nevemet legalább tudod.-horkantottam fel.- Elment az eszetek? Itt van Hanna.

- Tudom…-motyogta a német. Rosie csak ácsorgott. Zavartan rágcsálta az ajkait.

- És ha ő nyit be?

- Nem ő nyitott be!-csattant fel Sebi idegesen. Rosie pedig hirtelen rontott ki a fürdőből és csapta be maga mögött az ajtót.

- Miért csinálod ezt Sebastian? Azt hittem tanultál a hibáidból…-léptem közelebb hozzá.- Nem tanultál abból ami történt?

- Ne szólj bele Naty.

- Itt van a barátnőd is Sebi… Ne szédítsd mind a két lányt.

- Hiányzik… Hiányzik Rosie is.

- De még is Hannaval vagy.-emlékeztettem, mire felnyögött és a fal mellett leguggolt. Homlokomat ráncolva figyeltem és leguggoltam hozzá. A térdére tettem a kezemet és megkértem nézzen rá.

- Hannat választottad.

- Tudom.-motyogta.

- Most egyedül hagylak. Jó?-kérdeztem rá és bólintott. Adtam egy apró puszit az arcára és magára hagytam. Becsuktam magam mögött az ajtót és inkább a bulizó embereket kikerülve a teraszra siettem. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor megcsapott a kellemes nyári levegő… A szabadban vagyok… Egy hatalmas kő esett le a szívemről azzal, hogy a zajos bulit pár lépésnyire magam mögött tudtam.

- Minden rendben Naty?-szólalt meg egy férfi, akit eddig észre se vettem.

- Heikki?-csodálkoztam el, hiszen tényleg ő volt az. Egy üveg vodka társaságában. A tekintetén láttam, hogy már rég nem józan. Lassan sétáltam közelebb hozzá és a járó kövön a bentről kihallatszódó zene ellenére is hangosnak tűnt a cipőm kopogása.- Te hogy kerülsz ide?

- Isa meghívott?-vicceskedte el a szitut, miközben leültem a szabad helyre a hintaágyba.

- Bocsi… Ez tényleg hülye kérdés volt.-sóhajtottam fel.

- Kérsz?-nyújtotta felém az üveget.

- Köszi… De nem.-húztam ki a zsebemből a sluszkulcsot, amivel jeleztem nekem ma este józannak kell maradnom. Megvonta a vállát és bele kortyolt az italba.- Miért iszol Heikki? Catherine biztos nem fog örülni neki. Szóljak neki?

- Kathy nincs itt.-rázta meg a fejét.

- Ohh…-csodálkoztam el.

- Csak egyedül jöttem. El akartam kerülni az olyan szóváltást mint ami Kanadában történt.

- Én… én azt nem akartam.-ráztam meg a fejem és magam elé bámultam.- Igazából nem is én kezdtem. Nem akartam veszekedni vele… Nem akartam, hogy féltékeny legyen. Hiszen te szereted őt… És nekem is van valakim…

- Tudom…-szólt közbe egy pillanatra, de hagyta hogy beszéljek. Igazából talán nem is figyeltem rá teljesen.

- De én boldog vagyok… Nem kell féltékenynek lennie! Van barátom nekem is, akit szeretek.-bukott ki belőlem és ahogy ránéztem Heikki láttam, hogy azért ez rosszul esett neki. Csak bámultam magam elé és szidtam magam, hogy megint járt a szám és nem gondolkoztam. Ezek után következtek azok a bizonyos kínos néma percek. Tudtam Heikki a szavaimon filózik még akkor is, ha jelenleg ittas.

- Heikki…-szólaltam meg csendesen és megfogtam a kezét. Rám pillantott és halványan elmosolyodott. Nem engedte el a kezemet hanem óvatosan cirógatni kezdte a kézfejemet, és valami miatt nem húztam el a kezem tőle hanem bámultam magam elé.

- Naty…-rontott ki az ajtón Alvaro és mind a ketten meglepődtünk. Elhúzta a kezemet a finntől.

- Mi az Bati?-csodálkozva pillantottam rá. Meglebegtette a telefonját.

- Casillas kereset. Azt mondta nem ért el.

Ahogy ezt kimondta valahogy mind a ketten tudtuk, hogy baj lesz. Alvaro száján kicsúszott egy káromkodás és én csak hátra fordultam. A finn pilóta értetlen arcával találtam magam szembe magam.

- Heikki…

- Casillas… Az a Casillas?-csattant fel hirtelen. Felpattant és láttam rajta, hogy ideges.

- Igen… Igen ő az.-bólintottam lassan.- De megmagyarázom.

- Nem érdekel.-jelentette ki.

- Alvaro magunkra hagynál?-fordultam csak hátra.

- Nem szívesen teszem.

- Kérlek.-pillogtam csak rá és a motoros barátom bólintott és magunkra hagyott. Bátortalanul sétáltam közelebb a finnhez. Megérintettem a vállát.

- Heikki. Megmagyarázom.

- Mit? Elhagytál…. Egy szó nélkül elhagytál.-csattant fel hirtelen a finn és a hangjától összerezzentem.- Most pedig kiderül, hogy egy focistával vagy együtt. Egy híres gazdag focistával.

- Mire akarsz kilyukadni? Ezzel mire akarsz kilyukadni Heikki?-ráncoltam a homlokomat.

- Semmire.-zárte le a vitát pedig tudom nem mondta ki azt amit akart. Fejemet csóváltam csak amikor kikerült és elindult be fele. Hirtelen ötlet miatt mentem utána és így láttam, hogy köszönés nélkül átvág az emberek közt és kirontott az ajtón. Felkaptam a táskámat és utána rohantam.

- Állj meg Heikki!

- Békén hagynál?-dohogta maga elé és megtorpant. Gondterhelten masszírozta az orrnyergét és így közelebb léptem hozzá.

- Enged meg, hogy visszavigyelek a szállódába. Jobb lenne ha aludnál egy kicsit. Kérlek.-Felnyögött és rám nézett.

- Legyen.

Szerencsére nem ellenkezett. Elmondta nekem melyik szállódába szállt meg. Lassan tudtunk csak haladni. Hatalmas volt még a forgalom a késő este ellenére, és az eső is eleredt. Heikki az járókelőket figyelte egyetlen árva szó nélkül, nekem pedig a vezetésre kellett koncentrálnom. Csak akkor szólaltam már meg amikor leparkoltam a szállóda előtt.

- Heikki…-szólaltam meg csendesen.

- Nem érdekel.-jelentette ki és lassan mászott ki a kocsiból. Nem akartam ennyivel lezárni a dolgot így kipattantam én is. Pillanatok alatt bőrig áztam, de már a finn előtt álltam.

- Meg akarom magyarázni.

- Nem akarom meghallgatni Natalien.-rázta meg a fejét. A keze után kaptam amit szerencsére nem húzott el tőlem.

- Nem is emlékeznél rá… De nem a te hibád ami történt… De majd egyszer elmondom…-motyogtam és mire észbe kaptam meg akart csókolni, de elhúzódtam tőle.- Ezt nem szabad. Te is tudod.