28.fejezet

Hiába van vasárnap és már futam mindenki foci lázba néz, hiszen ma este egy „ősirangadó” lesz. A német válogatott csap össze az angol válogatottal. Mindenki erről beszél a RedBull motorhomejába is. Sebastiantól már tegnap a telefonban végig hallgattam egy esélylatolgatást. Kezembe vettem a mobilomat és lassan kisétáltam a szabadba. A betét futamok versenyei már zajlanak, de sokan még csak lézengenek. Hasonlóan kell tennem nekem is. Élvezem a spanyol nyarat és talán azt is, hogy páran megnéznek maguknak. Ez csak amolyan elismerés… Napszemüvegemet az orromra bigyesztettem ismét és a pánt nélküli narancssárga ruhámat megigazítottam. Nézelődni akartam, kikapcsolódni és pihenni. Kifordultam a motorhomeunktól és hirtelen pont Heikkivel találtam magam szemben.

- Ohh…-nyögtem ki. Be kell vallanom tudtam, hogy találkozni fogok vele… Csak nem tudtam, hogyan kezeljem azt ami a legutolsó találkozásunkkor történt velünk. Megtudta, hogy ki a párom… Berúgott és még meg is akart csókolni.- Szia.

- Szia Naty.-mosolyodott el.- Hogy vagy?-tette fel udvariasan a kérdést. Addig is volt alkalmam végig nézni rajta. Farmert viselt még, a sötét zöld csapat felsőjében és a kezében ott volt a sisakja.

- Csak nézelődtem… Vagy is nézelődök.-feleltem csendesen- Ma csak vendég vagyok a csapatnál.

- Nagyon csinos vagy.-közölte velem olyan hirtelen, hogy köpni nyelni nem tudtam, de azt elérte, hogy hasonlóan vörös legyek, mint a Ferrari.

- Ez nem igaz.-ráztam meg a fejem és a hajamat kisepertem az arcomból miközben végig néztem magamon.

- De.-nevetett fel. Nem tudtam mit mondhatnék neki, hiszen azt se tudom emlékszik-e arra, hogy mi történt a buliba… A buli után. Zavartan tördeltem az ujjaimat mire megszólalt újra.

- Nincs kedved meginni velem egy üdítőt? Elég meleg van…

- De Ca…-kezdtem volna el mentegetőzni.

- Nincs itt.-jelenttette ki.

- Akkor…-gondolkoztam el.- Elfogadom.

- Remek.-mosolygott rám.

A sötét zöld motorhomeba kísért, ahol meglepetésemre alig lézengett pár ember. Szinte bántotta a fülemet a csend. A finn az egyik üres, távol eső asztalhoz vezetett. Udvariasan kihúzta nekem a széket és helyet foglaltam. A pincér lánytól kért két limonádét és felém fordult.

- Gondolom kicsit fura ez a csend.-mosolyodott el.

- Nagyon… A RedBullhoz képest itt csend van…-húztam meg a vállam.

- Hát… Csend is van.-felelte nemesegyszerűséggel. Csak a fejemet csóváltam és megkaptuk a limonádékat jégkockával. Biccentettem a pincérnőnek, hogy köszönöm a frissítőt.

- Naty…-szólalt meg a férfi.

- Igen?

- Ami Isanál történt?

- Megtörtént… Megtörtént Heikki és nem tudjuk visszacsinálni. Hülye voltam, mert titkolóztam. El kellett volna korábban mondanom, hogy Iker a barátom… Már jó ideje.

- Natalien… személy szerint a csókra gondoltam.

- Nem csókoltál meg!-jelentettem ki kezeimet felemelve. Heikki egy pillanatra elmosolyodott, majd a poharába bámult.- Heikki nem csókoltál meg. Csak sokat ittál… Ennyi.

- De meg akartalak.

- Muszáj erről beszélnünk? Mind a ketten hibáztunk… Oké?-sóhajtottam fel.- Te sokat ittál… én pedig hülye voltam és nem mondtam el az igazat. Kvittek vagyunk azt hiszem. Jobb lenne ha erről nem beszélnénk többet. Benne vagy?

- Igen.-húzta el a száját egy sunyi mosolyra. Hasonlóan tettem én is. Talán megtaláljuk az aranyközép utat. Nem akarok örökre haragba lenni vele, hiszen a gondjai többségét én okoztam…

…Nem sokkal később inkább visszasétáltam a RedBullhoz, hiszen nem akartam Heikkit bajba keverni. Biztosan van szponzori kötelezettsége amin részt kell venni. A csapat hűs, légkondis motorhomejába belépve azonnal megpillantottam Sebastiant Isa és Tommi társaságában. A két német fiatal lelkesen beszélt valamiről, míg a finn egyszerűen hallgat. Közelebb sétáltam hozzájuk.

- Mi az Sebi? Lyukat beszélsz a többiek hasába?-csodálkozva pislogott rám, miközben lehuppantam mellé.

- Nem beszélek senkinek se lyukat a hasába… De te hol voltál?-tette fel a kérdést szinte számon kérően.

- Ejnye Sebi, nem vagy az apám… Se a férjem.-nevettem fel.

- Még szerencse.-dohogta úgy mint ha nem is akarta volna, hogy halljam. Azért nyakon csaptam, amin már hangosan kacagott.- Bocsi… Bocsi…

- Amúgy csak Heikkivel beszélgettem.-húztam meg a vállam mire a többiek szeme elkerekedett és úgy pislogtak rám, mint valami idiótára ezért kicsikét feszengve fészkelődtem a helyemen.-Most miért néztek így rám?

- A bulin…-kezdett bele Sebastian, de sikerült azonnal elhallgattatnom.

- Azon a bulin sok minden történt.-jelentettem ki ami miatt a német barátom sunyítva húzta be a nyakát. Szerencsére Tommi nem kérdezett rá, hogy mi is volt azon az estén. Bár szerintem személy szerint egyik érintettől se tud semmit arról a bizonyos kalandról, de nem hülye… Láthatta mi folyik az orra előtt…

- Mit csinálunk este?-kérdezett rá Isa, miközben kiseperte a nyakából a szőke tincseit és összecsukta a dossziéját.

- Gondolom meccset nézünk.-húztam meg a vállam, miközben megszólalt az üvegasztalon pihenő mobilom. Mindenki engem bámult hiszen elég lassan mozdultam meg.- Iker az. Bocsánat.

Az egyik üres irodába sétáltam és lehuppantam az asztal szélére.

- Szia Kicsim.-szóltam bele.- Hogy vagy?

- Egész jól vagyok. Csak fáradt.-hallottam a hangján, hogy igazat mond. Fáradtnak tűnik.- Pedig ma még nem is volt edzés.

- Sejtem, hogy nem egyszerű.-sóhajtottam fel.

- Megkaptam amit küldtél nekem tegnap este.-gondolt a fix nyaralásunkra, amit elintéztem tegnapi ide utazás előtt.- Akkor majd nem két hetet fogunk Los Angelesben és San Fransiscoban tölteni?

- Pontosan.-bólintottam.

- Nekem ez így tökéletes. Várom… Várom, hogy kettesben legyünk.

- Mennyire?-kuncogtam kislányosan.

- Nagyon?-kérdezett vissza amin már ő is nevetett.

- Ha jól sejtem kezdesz… Hiányzok mellőled az ágyból?

- Nagyon finoman fogalmaztál.

- Nem akartam kegyetlen lenni.-kuncogtam.- De a végén még rám unsz a nyaralás során.

- Nem hiszem Szépségem… Nem hiszem…-nyögött fel, mire hangzavart hallottam a vonal másik oldalán.- Te idióta barom!-véleményezte Iker röviden és tömören.

- Ez mi volt?-kíváncsiskodtam és az ablakhoz sétáltam.

- Csak Sergio. Idióta Ramos!-kacagtam hangosan rajta.

- Eddig is tudtam, hogy idióta.

- Tudom… Este felhívlak jó? Amikor minden csendes és nyugodt lesz jó?-kedves és olyan lágy volt a hangja. Szívem szerint most hozzá bújnék és megcsókolnám… De hát nem tehetem…

- Rendben Iker… Szeretlek…

…Fél óra múlva rajtol a mai verseny és már kint állunk a rajtrácson. Igen… Itt vagyok én is, hiszen Tommi talán csak viccből, de bogarat ültetett Sebastian fülébe, hogy egész jól néznék ki a rajtrácson mellette… Így természetesen itt kötöttem ki. Esernyőt éppen nem tartom, de Sebi kulacsa és napszemüvege nálam van. Szótlanul pásztáztam a tömeget. Eszembe jutott az a bizonyos 2008-as idény. Akkor mi tartoztunk a Toro Rossoval a középmezőnyhöz, illetve néha a sereghajtók voltunk. Most pedig Heikki az, aki egy élcsapattól került egy újonc csapathoz és ezzel együtt a mezőny végére.

- Naty itt vagy?-lengette meg előttem a kezét Sebastian ami miatt összerezzentem.

- Persze.-mosolyodtam el és kihúztam magam. Átadtam neki a kulacsot, amiből azonnal kortyolt.- Csak elgondolkoztam.

- Azt észre vettem. És mi kötött le ennyire? Mert valahogy gondolom nem az amit látsz.

- Nem mondom el, mert kinevetnél.-húztam meg a vállam.

- Legalább jól szórakoznék így a futam előtt.

- Olyan gonosz bírsz lenni Sebastian… Olyan gonosz!-nyögtem fel.

…A rajtot az élről Sebastian tökéletesen kapta el, annál kevésbé indult jól csapattársa, az ausztrál Mark Webber, aki a második helyről a 9.-re esett vissza. Az ausztrál szerelői cseppet se voltak boldogak, hiszen már az első kanyart követően elé került Hamilton, és a két ferraris, Fernando Alonso és Felipe Massa is. Ellenkező utat járt be a hétszeres világbajnok német Michael Schumacher, aki a 15. pozícióból gyorsan a 11.-re tornászta előre magát. Az itt töltött éveim alatt ismertem meg a hétszeres világbajnokot Sebastian révén és rájöttem nagyszerű ember… Nagyszerű ember, aki a pályán kívül minden bolondságban benne van, de a pályán kegyetlen sportoló… A gyomrom egyre kisebb és csak gubbasztok a széken és próbálok koncentrálni. Nehéz… Még mindig nehezen viselem ezt a fajta stresszt… Akár Sebastianról, akár Alvaroról van szó.

Tizedik körben járt a mezőny és olyan hirtelen történt minden. A pályán és a garázsban egyaránt. Webber és Heikki a pálya leggyorsabb szakaszán jártak. Az ausztrál próbálta lekörözni a finnt, de a tempó különbség miatt hirtelen dobbantónak használta Webber a zöld Lotust. Heikki megpördült, de ennél látványosabbra sikerült a RedBull pörgése a levegőben. 360° fordulatot tett meg a levegőben, majd a bukótérbe érkezve lassult az autó és csúszott bele a gumifalba… Mark saját lábán szállt ki az összetört roncsból, és Heikki lábon hozta be az autóját.

Gyomrom még kisebb görcsbe rándult és még jobban aggódtam a német barátomért. Összekulcsolt ujjakkal bámultam a képernyőt továbbra is és hallgattam néma csendben a rádiózást. A verseny felénél Vettel-Hamilton-Kobajasi-Button-Barrichello volt a sorrend annak dacára, hogy a vb-pontversenyben jelenleg vezető, 2008-as világbajnok Hamilton áthajtásos büntetést kapott, de ennek ellenére is visszatudott érni Sebastian mögé a második helyre. Hirtelen nagy beszédre lettem figyelmes a hangzavar ellenére is. Kíváncsian fordultam arra és meglepődtem, hogy Heikkit pillantottam meg a garázs végében ahogy Hornerrel fogott kezet. Azt hiszem elnézést kért a történtek miatt. Kicsit sápadtnak tűnik, de ezen nem csodálkozok, hiszen nem rég eltrafálta hátulról valaki egy forma-1-es autóval. Szívem szerint odamennék hozzá és csak azért megölelném, de ezt nem tehetem meg… és nem is teszem meg. Nagyot sóhajtva fordultam vissza a tv felé és tettem volna vissza a fejemre a fülest amikor valaki megfogta a vállam. Nem néztem fel, csak a kezére csúsztattam az enyémet. Éreztem a gyűrűt az ujján.
- Jól vagy?-szólalt meg kedvesen. Annyira nyugodtnak tűnik a hangja.
- Most nem én vagyok a fontos, hanem te. Jól vagy?-vettem erőt magamon és felé fordultam a széken. Láthatta rajtam, hogy aggódok… Hiszen aggódtam érte.
- Igen. Necces volt, de semmi bajom.- válaszolta mosolyogva, miközben megfontoltan leguggolt elém és a térdemre rakta az egyik kezét.- Nincs semmi bajom. Nem kell aggódnod.
- Vigyázz magadra Heikki.-simogattam meg az arcát. Talán nem kellett volna, de már megtettem. Egy mosolyt csaltam ezzel az arcára.
- Ígérem fogok.- erre megöleltem. Pár pillanatig öleltük egymást, majd Heikki szelíden kicsit eltolt magától- Muszáj mennem Naty. Silverstone-ban találkozzunk.
- Ott leszek.

- Rendben. Szia.-intett nekem és elsétált.