40. fejezet

Vasárnap este van már és kedden utazunk tovább San Fransiscoba. Ikernek megesküdtem, hogy nem fogom megnézni Alvaro versenyét hiszen nagyjából hajnali egykor lesz. Már több órája fekszek álmatlanul a barátom mellett. Óvatosan cirógatom a karját ami a derekamon pihen. Elég sokat alszik mostanában, de rájöttem az elmúlt másfél hónap feszült hajtás után ez csak természetes. Kinyúltam óvastosan a mobilomért ami az éjjeli szekrényen hevert és megnéztem mennyi az idő. 0 óra 55 perc… Tehár közel öt perc múlva rajtolni fognak. Ha eddig nem tudtam elaludni ezek után se tudok… Így egye fene. Óvatosan kicsúsztam Iker mellől, hogy ne ébresszem fel. Betakartam és halkan kisétáltam a hatalmas nappaliba. Török ülésbe telepedtem le a kanapéra és kapcsoltam be a tv-t.  A verseny pontban egykor elkezdődött. A rajt elég simán ment, hiszen senki se esett el. A Repsol Hondás Dani, Ducatis Casey Stoner és a Yamahás Lorenzo álltak az élen és mindenki tudta, hogy itt bármi megtörténhet még. Nyolc kör telt el, amikor Randy-t mutatták, akit hirtelen ledobott a motorja. Csak az volt a gáz, hogy fel felé repült a francia és úgy csapódott neki az aszfaltnak. A többiek pedig mögötte szorosan jöttek így esélyük se volt arra, hogy észre vegyék vagy éppen kikerüljék a repülő franciát. Először a zöld-fehér motoros Espargaro érkezett meg, aki neki ment Randy lábának, majd hatalmasat esett ő is. Lorisnak volt ideje elrántani a kormányt és ezzel elkerülte az ütközést, de Alvaronak nem. Átbukfencezett az előtte fekvő motoron és fenékre esett. Úgy tűnik ő úszta meg a legkönnyebben. Randy és Espargaro is a földön maradtak. Ráadásul a Honda ki is gyulladt…Lendült a piros zászló és félbe szakították a versenyt… Természetes volt, hogy szinte azonnal megszakították a versenyt… Égő motor… Két aszfalton maradt motoros.

Újra indították a versenyt, természetesen a két spanyol és a francia versenyző nélkül. Bár igazából jelenleg csak egy dolog érdekel, hogy Alvaro ténylegesen megúszta komolyabb sérülés nélkül. A mobilomat szorongatva bámultam a tv-t továbbra is és szinte a leintéssel egy időben kaptam egy sms-t. „Jól vagyok! Ne izgulj! Pihenj tovább: B”

-Mint ha ez olyan egyszerű lenne.-dohogtam magam elé.

Végül is az alacsony spanyol nyert…azaz Pedrosa, Lorenzo és Stoner előtt. A lábtöréséből ezen a hétvégén visszatérő Valentino pedig negyedik lett. Dani egy csillagos spanyol mezbe lépett fel a dobogó tetejére. Ezzel tiszteleg a gesztussal tiszteleg a válogatottnak. Ahogy vége lett az interjúknak is olyan óvatosan próbáltam visszabújni az ágyba, ahogy sikerült ki is másznom. Éppen elhelyezkedtem és már szinte megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor Iker megszólalt.
- Ki nyert?-rekedtes volt a hangja, de tudom már akkor észrevettem, hogy nem vagyok mellette amikor kimásztam az ágyból.
- Dani.-válaszoltam csendesen de ő már a derekamat átkarolta és a nyakamba fúrta az arcát. Szerintem már alszik is. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel és hunytam le a szemeimet. Szinte azonnal elaludtam én is…

***

Hanna Németországba maradt pedig megígérte, hogy eljön hozzám Svájcba és pár napot együtt tudtunk volna tölteni mielőtt elutaztam volna Magyarországra. De természetesen… Szinte mostanában szinte természetes módon iskolai programja közbe szól. Kivettem a fülesemet a fülemből és lassítottam futásba… Elfáradtam már így leroskadtam az utamba kerülő padra. Természetesen Kimi lusta volt ahhoz, hogy velem jöjjön. Tommi pedig még Londonban van… Rosienál. Tudom a lány direkt kerül mostanában. Meg is értem… Hiszen bántottam… Megbántottam. Gyereket várt tőlem, de meghozott egy döntést amiben támogatnom kellett. Pedig azt hiszem szerelmes vagyok a lányba… De túlságosan ragaszkodok a megszokott dolgokhoz… Ragaszkodok Hannahoz is, pedig már rég nem érzem azt amit kellene.

-Sebastian.-szólalt meg Heikki pár lépésnyire tőlem.

- Hát te?-csodálkoztam el őszintén.

- Csak ideszoktam járni edzeni.-húzta meg a vállát a finn versenyzőtársam.- Leülhetek?-mutatott a padra és én bólintottam. Pár pillanatig jobban megtudtam nézni. Megtörtnek és igazából kialvatlannak tűnik Heikki. De pár hete már tényleg ilyen állapotban van.

- Persze. Hogy-hogy egyedül vagy?

- Általában egyedül edzek. De te? Tommi?

- Londonban van… Vagy Finnországban. Annyi a lényeg, hogy a családjánál.-húztam meg a vállam. Talán túlságosan kedvetlen voltam.

- És Rosie?-kérdezett rá, mire a szemem kikerekedett.

- Honnan?

- Sebastian senki se hülye… és amúgy egyszer láttalak benneteket Ausztráliában a folyosón csókolózni. Gondoltam nem a szájon át lélegeztetést mutatod be neki.-rántotta meg a vállát lazán, mire csak hápogni tudtam. Tényleg hápogtam mint egy kacsa.

- Most mi van?-tárta szét a karját tanácstalanul.

- Mindenki tudja?

- Túlságosan ismerjük már egymást. Hiába akarjuk rejtegetni.

- Tudom.-nyögtem fel.

- Tehát te és Rosie?

- Jártunk… Vagy is…

- Vagy is kavartatok miközben Hanna várt rád itthon.-fejezte be legtökéletesebben a mondandómat.

- Igen. Igazad van.-bólintottam és felsóhajtottam. Túlságosan igaza van a finnek. Utálom őket ilyen szempontból, hogy így kiismerik az embert.

- Csak bele szerettél igaz?-bukott ki hirtelen belőle a kérdés. Elkerekedett a szemem, de nem tudtam válaszolni neki. Ha kimondom hangosan még fájdalmasabb lenne a beismerés mint gondolnám. Persze, hogy szeretem csak hát gyáva voltam. Rosie pedig…

- Rosie tovább lépett… Azt hiszem tovább lépett.-feleltem csendesen.

- Az lehetséges… Hiszen Rosie gyönyörű fiatal és különleges lány. Van lehetősége a tovább lépésre. Neked is lenne ha bátor lennél.

- Te se vagy bátor.-szúrtam oda, hogy ne kötözködjön tovább. Heikki torkán akadt minden szó és kínjába fészkelődni kezdett mellettem a padon.

- Ezt nem értem mire mondod.-nyögte ki végül.

- Heikki láttam, hogy rohantál el a döntő után. Naty…

- Naty csak a barátom.-hangoztatta cseppet se maga biztosan. Elhúztam a számat egy sunyi mosolyra. Azt hiszem bele találtam a tutiba. Felhorkantott csak és elfordította a tekintetét. Nem fogom ennyibe hagyni ezt a beszélgetést. Tisztába akarok lenni a barátnőm életével, hogy ha baj is lenne megtudjam oldani. Egyszer már hagytam tönkre menni Naty életét és hagytam, hogy elszökjön.

- A barátok nem így viselkednek.

- Sebastian nekem menyasszonyom van. Catherine otthon vár rám.-pattant fel a padról és tudtam, hogy menekülni akarna.

- Te is tudod jól, hogy ez csak egy kifogás. Egy ócska ki fogás. Mert ha nem éreznél semmit nem így reagáltál volna. El akarsz menekülni? Menj! De attól szereted Naty-t. Leginkább ezzel bizonyítod.

- Szeretem… Jó tényleg szeretem.-nyögte ki.

- Ohh…

- De boldognak tűnik a focista mellett… Csak hát… Ahogy Silverstoneba megjelent… Minden olyan volt mint régen. Pontosan az a lány állt előttem akibe bele szerettem.

- Heikki…-próbáltam valami olyasmit mondani amivel neki lenne könnyebb, de nem igazán tudtam mondani neki bármit is.- Pontosan olyan Naty mint régen. Akkor is olyan volt amikor szőke volt a haja… Ugyan az a bolondos lány… Imádja a motorokat… Bármit megtesz a barátjaiért…

- Sebastian…

- Bármit megtesz a barátaiért… És meg is tud bocsátani a barátainak akik hibáznak…

- Elég!-csattant fel és csendbe maradtam. Összenéztük és inkább nem folytatom tovább. Kölcsönösen egymásba rúgtunk az okoskodásunkkal és jobbnak láttam, hogy ha ezek után inkább nem mondok semmit se. Zenélt a mobilja és idegesen rángatta elő a melegítője zsebéből a készüléket. Azt hiszem csak sms-t kapott, hiszen nyomkodott valamit és visszatette az előző helyére a telefont.

- Mennem kell.-tájékoztatott róla.

- Rendben… Azt hiszem nekem is.-sóhajtottam fel. Lassan tápászkodtam fel a padról.- Amúgy Heikki…

- Igen?-nézett rám csodálkozva.

- Naty ott lesz velünk Magyarországon. Beszélj vele. Bármikor… Bármiről.

…Holnap este indulunk Magyarországra és Naty emailje szerint ő másnap reggel érkezik meg. Korán reggel van és tudom Tommi is lassan rám töri az ajtót, hogy idege elkezdenünk a napi edzést. Hallom ahogy a konyhába szöszmötöl. Biztos a kávé főzővel bajlódik. Mióta Heikkivel beszéltem azaz időszak jár a fejemben. Milyen volt akkor az életünk… Ahogy megismertem a spanyol lányt rögtön tudtam, hogy lázad minden ellen ami hétköznapi… és mindig annak az ellenkezőjét akarta csinálni/és csinálta is meg mint amit elvártak tőle. Hiszen nem egyszer esett meg az, hogy ha azt mondták neki menj balra ő csak azért is jobbra ment. Aztán jött Heikki és úgy tűnt Naty lenyugszik. Hirtelen megváltozott és most már többségében neki kellett engem felügyelni és nem fordítva. De ilyenkor bizonyítja a sors, hogy nem olyan kegyes. Jött az a hülye baleset és a régi Naty-t elveszítettem, de az újat is…. Eltűnt… Egyik napról a másikra és nem tudtunk mást tenni, mint a rendőrségen bejelenteni. Ők pedig nem mondtak semmi mást, hogy várnunk kell. Türelmesen várnunk. De még is három nappal ezután késő este kaptunk egy hívást. Fáradjunk be a kapitányságra és azonosítsunk egy ismeretlen személyt. Abban a pillanatban egy világ dőlt össze bennem. Fogalmam sincs Isabel és Rosie nélkül hogyan tudtam volna ezt végig csinálni. Hiszen rettegtem attól, hogy a legrosszabbal találom magam szemben…  Amikor év elején összetalálkoztam Nataliennel a kínai paddockban hirtelen mérges lettem, de utána nem tudtam leginkább, hogy mihez kezdjek. Anyu mindig azt mondogatta nekem, hogy a legjobb megoldás a megbocsájtás és rájöttem nagyon is igaza van. Mióta újra itt van és kialakult a csapatunkban egy hármas Natyval és Tommival boldogabb vagyok, mint bármikor. Tudtam, hogy Naty is boldog attól, hogy eleinte nem árulta el, hogy kivel is jár. Azonban amikor megismertem Ikert kicsit megnyugodtam. Hiszen egész normális pasinak tűnik Casillas.

Kimásztam az ágyből és úgy gondoltam csatlakozok Tommihoz. Ritkán iszok kávét, de most az egyszer megengedhetek magamnak ennyi bűnözést. Ahogy megjósoltam az edzőm a konyhapultnál ücsörgött és a mai újságot lapozgatta miközben hatalmast kortyolt a fekete nedűből.

-Jó reggelt.-léptem a konyhaszekrényhez és vettem ki a saját bögrémet. Majd felkaptam a kiöntőt és öntöttem.

- Neked is… Mióta kávézol?-kérdezett rá azonnal.

- Tommi ne atyáskodj korán reggel.-nyögtem fel.- Csak egy kis kávé. Alig aludtam valamit.

- Mi történt? Baj van?

- Semmi gond.-ráztam meg a fejem.- Csak túl sok minden járt a fejemben. A vb-vel kapcsolatban… Meg a többiekkel.

- Többiek?

- Lényegtelen.-legyintettem és a sport rovatott elhúztam előle. A finn csak összeráncolt homlokkal bámult rám. Tudom jól, hogy jelen pillanatban nem igazán érti, hogy mit akartam kinyögni.

- Ugye tudod, hogy nekem bármiről beszélhetsz? Tőlem nem tudja meg senki se.

- Tudom, hogy agytúrkász is tudsz lenni, de nincsen szükségem rá.-ráztam meg a fejem és lapoztam egyet az újságban. Egy egész oldalas cikk fogadott arról, hogy a spanyol válogatott tagjai hol is töltik jelenleg a szabadságukat. Natyékról is volt három-négy kép és egy rövidke kis szöveg is.- Rosie eljön Budapestre?-kérdeztem rá miután elolvastam a cikkrészletet.

- Persze.-biccentett.- Péntek reggel érkezik, mert még van egy-két dolga a gyakorlata miatt.

- Gyakorlat?-csodálkoztam el.

- Szakmai gyakorlata lesz a suli miatt.

- És már tudja, hogy hol lesz?-kérdeztem rá. Mióta a lány kerül igazából nem sok mindent tudok róla. Bár valahogy el kell érnem, hogy Budapesten szóba álljon velem.

- MotoGp csapatnál.

- Ohh…-nyögtem ki nem túl értelmesen. Csalódtam… Hatalmasat csalódtam, hiszen hónapokkal ezelőtt Rosie elárulta nekem, hogy a RedBullnál akarja letölteni a gyakorlatát. Tisztában vagyok vele, hogy ez miattam nem történik meg…

39. fejezet

Kézen fogva sétálunk San Fransisco utcáin és Iker meséjét hallgatom arról, hogy mi a tervei az elkövetkezendő hetekben. Szeretem hallgatni a terveit a csapattal kapcsolatban, milyen kötelezetségei vannak… Ő pedig szívesen mesél azokról a dolgokról, amik gyerekekkel kapcsolatos.

-Szeretem a gyerekeket.-bukott ki belőlem egyszer csak. Mind a ketten meglepődtünk, hiszen sose beszéltünk még a baba dologról és tisztában vagyok vele, hogy korai is még erről beszélnünk. Hirtelen nem is foglalkoztam a szavaim jelentőségével hiszen én indultam is tovább, de kis híján orra is buktam, mert Iker lecölöpölt a járda közepén. Ha nem fogja a kezem tuti hasra esek.- Iker ilyet többet ne csinálj!

- Mit mondtál az előbb?

- Csak annyit, hogy szeretem a gyerekeket.-húztam meg a vállamat és láttam a homlokát ráncolja. Pont úgy amikor nem ért valamit.- Nyugi… Ezzel nem céloztam semmire.

- Naty…-szólalt meg de szavába vágtam azonnal.

- Iker  fiatalok vagyunk még… Nem vagyunk felkészülve egy babára… És én se vagyok még felkészülve rá.-magyaráztam. Próbálom menteni ami még talán menthető. Nem akarok veszekedni a nyaralás alatt. De legnagyobb meglepetésemre szavamba vágott, de nem volt dühös. Inkább szórakozott rajtam.

- Naty szóhoz juthatok én is már?

- Öhmm…-akadt el a szavam és lassan bólintottam.- Persze.

- Köszönöm.-vigyorgott rám és két hatalmas kezével közre fogta az arcomat.- Igen… Abban igazad van, hogy még fiatalok… És talán nem vagyunk felkészülve egy babára… De összeköltöztünk.

- Fogunk…-szóltam közbe, hiszen még nem is élünk együtt. Csak odacuccoltam hozzá.

- Ez apró kis részlet kérdés. Ezt te is tudod.-cirógatta meg az arcomat és elmosolyodtam rajta.- De idővel bármi lehet ezt te is tudod… Tisztába vagy vele. Akkor pedig leülünk és nyugodtan megbeszélünk mindent. Megegyeztünk?

- Igen.-sóhajtottam fel megkönnyebbülten.

- Addig is pedig…

- Pedig?-kérdeztem vissza. Nem értettem, hogy mit szeretne kinyögni nekem.

- Vehetnénk magunknak egy kis kutyát.

- Kis kutyát?-csodálkoztam el miközben bólogatott először. A hajamat piszkálta először majd megszólalt.

- Már meg is van… Csak arra vártam, hogy igent mondj. Labrador kölyök… és Uno a neve.-sorolta az információkat mire én csak megcsókoltam.

- Benne vagyok.-mosolyogtam rá végül…

…Iker zuhanyzik éppen miközben a ruháimat rendezgetem a bőröndömbe. Valami csinosabb ruhát próbáltam keresni, hiszen a kapus vacsorázni akar vinni engem és mivel jól ismerem tudom elegáns hely lesz. Egy fekete kis ruhával szemeztem amikor megszólalt a mobilom. Olyan megszokott módon kaptam fel a készüléket.

-González.-szóltam bele.

- Tudom Csillagom.-nevetett bele a barátom.

- Alvaro?-csodálkoztam el.- Te…? Az időeltolódás.

- Próba szerencse alapon hívtalak.

- Baj van?-szorult össze a gyomrom hirtelen.- Megint összetörted magad edzés közben? Megint idióta voltál?

- Dehogy. Jelen pillanatban teljesen ártatlan vagyok.

- Te és az ártatlanság messze álltok egymástól.-horkantottam fel, mire ő csak vidáman felnevetett.

- Ugye tudod, hogy most jelen pillanatban a bagoly mondja verébnek esett áll fent?

- Bati a lényegre térnél végre valahára? Tudom, hogy selejtes vagyok eléggé… Nem kell még részletezned is.

- Van a közeledben egy toll és egy papír?-kérdezett rá és hallottam a hangján még mindig rajtam szórakozik. Ledobtam a ruhát az ágyra és körbe néztem, hogy találok-e tollat és papírt ahogy Alvaro kérte. De végül a táskámból elő húztam a noteszomat, amivel együtt az íróeszköz is meg lett.

- Igen? Mit kell nekem körmölnöm? Mit találtál már ki?

- Csak írd le jó? Antonio Brian Madrid…-sorolta a címet és az elérhetőséget. Homlokomat ráncolva bámultam a macskakaparásomat.- Bati mit jelent ez? Olyan ismerős ez a név…

- Csoda lenne ha nem lenne ismerős. Antonio… Vagyis Tonio a volt csapatfőnökünk.

- Alvaro Bautista Arce…-morogtam az egész nevét. Tudom mire akar kilyukadni. Miért szervezkedik egyáltalán.

- Ne harapd át a torkomat kérlek. Csak menj el Toniohoz… És beszélj vele. Kérj tanácsot tőle… Nem az anyagiakról még… Csak…

- Átgondolom.-szóltam közbe, hogy abba hagyja végre a magyarázkodást.

- Kérj tanácsot!

- Jelenleg csak nyugalmat kérek!

- Megkapod, ha nem leszel már hülye.-hallottam a hangján, hogy szinte kinevett engem.

- Alvaro…

- Ha nem keresed meg Toniot én cipellek oda… A hátamon és kicseszettül nem érdekel, hogy ha végig visítod egész Madridot.-felelte lazán és nekem elakadt a szavam.

- Jó… Jó. Átgondolom. Most pedig sziiiaaa… Öltözni akarok!...

…Igazából két napja gondolkozok Alvaro szavain. Édességet falatozunk az ágyban feküdve. Iker a lábamon simított végig amikor megszólaltam.

-Mesélhetek valamit?-szólaltam meg bátortalanul miközben kibontottam egy bonbont.

- Ez buta kérdés volt.- nevetett fel.- Baj van?

- Csak először elmesélek mindent és utána kérem a véleményedet… Azt is megértem ha lehülyézel.

-Naty… Inkább kezdj bele jó?-paskolta meg a combomat és rám mosolygott. Bólogattam csak és törökülésbe húztam a lábaimat… és mesélni kezdtem. Elejétől a végéig… Hogy Alvaro ültette a bogarat a fülembe és azóta se hagy nyugton a gondolat. Alvaro ötlete, hogy keressem fel a volt főnökömet… És igen… Van egy kisebb anyagi hátterem amivel eltudnék indulni, de ha bele is vágnék szükségem lesz támogatókra. Talán fél órát beszéltem anélkül, hogy félbe szakított volna.

- Beszélj a Főnököddel!-szólalt meg végül a kapus, amivel talán jobban meglepett mint ha azt mondta volna, hogy teljesen hülyeség.- Már mint a volt főnököddel.

- Tessék?-kérdeztem vissza reflexből.

- Jól hallottad. Beszélj vele.

- Iker…

- Szerintem jó főnök lennél… és segítek.

- Alvaro is ezt hajtogatja.-motyogtam az ágytakarót piszkálva.- De egyedül kell bele vágnom.

Iker felült az ágyon és megcirógatta a hajamat óvatosan. Csak elmosolyodtam először.

-Tudod jól, hogy egyedül nem fog menni. Már mint pénzügyeileg. Mi pedig segítünk neked.

- Megpróbálom azért.-suttogtam.

- Tudom, mert pontosan ilyen vagy.-csókolt meg.

- Maximum a saját csapatom versenyzője leszek.-húztam meg a vállam lazán miután elvállt az ajkaimtól. Homlokát összeráncolva bámult rám és tudom jelenleg köpni nyelni nem tud a meglepetségtől.- Nyugolom Iker. Csak vicceltem.

- Humoros kedvedben vagy ma este.-nyögött fel és eldőlt az ágyon. Csak kuncogtam rajta és az oldalához kuporodtam. A vállára hajtottam a fejemet és a hajamat kezdte el birizgálni.

- Tényleg csak vicceltem.-bizonygattam és nyomott a homlokomra egy puszit.

- Tudom Édesem. De akkor is támogatlak, hogy ha te leszel a saját csapatod versenyzője.

- Ugye tudod ez nem hangzott túlságosan lelkesen?-kuncogtam.

- Szerintem ezen nem kellene csodálkoznod.-forgatta a szemeit.

- Nyugi. A versenyző kiválasztása az utolsó dolog. Addig még rengeteg dolgott kell megtennem és illetve kijárnom. De sikerül akkor még talán Rosiet is áttudom csábítani a Gresinitől.

- Rosiet? Gresinitől?-bukott ki teljesen őszintén belőle a csodálkozás.

- Te nem is tudod igaz.-esett le nekem is az a bizonyos tantusz.- Rosie a Gresini Hondánál fogja ledolgozni a szakmai gyakorlatát. Amikor velünk volt a versenyhétvégén mondjuk úgy, hogy összekötötte a kellemest a hasznossal. Elbeszélgetett Gresini úrral, aki munkát ajánlott neki.

- Ez nem jó ötlet szerintem.-motyogta.

- De szerintem jól tette. Az, hogy azt a pár hónapot a csapatnál tölti nem jelent semmit se.

- De neki új ez a környezet.

- Iker nem sokban különbözik a Forma-1 a MotoGp-től… Rosie tudja… Ismeri már ezt a környezetet.

Csak hümmögött hosszú perceken keresztül. Nem tudtam mi jár a fejében és talán nem is érdekelt jelenleg. Hiszen ölel engem és a hajamat piszkálja. Bár a plafont bámulja és nem szól hozzám egy árva szót se. Lehunytam a szemem és hatalmasat sóhajtottam. Kicsikét közelebb húzódtam hozzá.

-Alszol?-kérdezett rá, miközben betakart.

- Nem hiszem.-dünnyögtem, de szorosabban fúrtam az arcomat a nyakához. Nem ellenkezett csak átölelt.

- Mi lesz hogy ha sikerül minden?-kérdezett rá.

- A csapatra gondolsz? Arra minimális az esély ugye tudod? De ha nem sikerül akkor is kialakul valami…-motyogtam, de ki se nyitottam a szemem.- Szeretlek… és ha együtt maradunk akkor… Akkor ahogy mondtad majd megbeszélünk mindent. Nem igaz?-sóhajtottam hatalmasat és be kell vallanom talán már félig aludtam is. Nem reagált először Iker csak homlokon puszilt és annyit súgott a fülembe, hogy szeret…

…Másnap Ikernek elmeséltem azt is reggeli közben, hogy megígértem a finn lánynak azt, hogy elutazok hozzá Finnországba, amikor elkezdődik számára a felkészülés. De a legnagyobb meglepetés még is inkább engem ért, amikor ő mesélte el nekem, hogy a Magyar Nagydíj után el kellene kísérnem egy elég elegáns rendezvényre.

-Miért lenne muszáj?-kérdeztem rá.

- Naty… Kérlek. Már úgy is tud mindenki rólunk. Az, hogy most megjelenünk ott…

- Nem mondtam még igent neked.-emlékeztettem rá szigorúan.

- De úgy is igent fogsz mondani.-vágott vissza úgy, mint aki nem is hallotta volna meg a kijelentésemet. Mellkasom előtt összefontam a karomat és homlokomat ráncolva figyeltem a barátomat, hogy mire is akar kilyukadni ezzel a beszélgetéssel.- Fogd fel úgy, mint ha egy ismerkedési est lenne… Megismerheted a csapattársaimat.

- De ismerem a csapattársaidat. Egytől-egyig.

- Akkor ez az újra ismerkedési est.-karolta át a derekamat és egy sunyi fél oldalas vigyor ott volt az arcán. Durcázni próbáltam. Legalább is az orromat durcásan ráncoltam.- Ott lesz Sergio és Xabi is.

Elnevettem magam. Ez az utolsó mondata olyan volt, mint ha az aduászt húzta volna elő a pakliból. Mint ha ezzel akart volna leginkább meggyőzni.

-Rendben. Elmegyek veled.-adtam be a derekam és erre egy hatalmas elégedett mosoly jelent meg az arcán.- De tudnod kell semmilyen ruhám sincs… Semmilyen elegáns ruhám sincs.

- Ezt nagyon jól tudom.-húzott közelebb magához és erre válaszként egy nyelv nyújtást kapott. Meg is csókolt. – És ezt orvosolni is tudjuk.

- Vásárolni fogunk?-húztam el a számat.

- Igen. Vásárolni fogunk.-helyeselt és ezek után nem volt igazán más dolgom, mint sodródni az árral. Több tucat ruhát próbáltam fel és már több órája tartózkodunk ebben az üzletben… De azt hiszem sikerült kiválasztanunk a legtökéletesebb darabot. Szolíd fehér ruha, aminek nincs túl nagy kivágása, comb középig ér. Egy fehér magassarkút is választottam, ami illett a ruhához, de szinte biztosra tudom, hogy 10 perc után már tuti fájni fog a lábam, de egy ilyen helyre nem mehetek a kényelmes cipőmbe. Iker átvette tőlem a hatalmas papír szatyrot ahogy kiléptünk az üzlet ajtaján és átkarolta a vállamat.

- Túl életed?-kérdezte kuncogva miután megcsókolt.

- Amint látod igen.-forgattam a szemeimet.- De szeretlek.

38. fejezet

 

Hallom a madár csicsergést… Az autók zaját ahogy beszűrődik az utca felől, de nem akartam megmozdulni. Iker keze a derekamon pihen ezt érzem. Lassan megmoccantam és kinyitottam a szemem. Iker még mindig alszik. Halvány mosoly jelent meg az arcomon. Jelen pillanatban nyugodt. Végre itt van velem. Óvatosan megérintettem az arcát, amin jelenleg egy ránc se látszik. Ilyenkor nem nyomasztja semmilyen gond. Adtam neki egy óvatos puszit, majd kicsúsztam az öleléséből. Kiültem az ágy szélére és bele bújtam Iker egyik pólójába. Hajamat megráztam és óvatosan kisétáltam a teraszra. Jelenleg talán még szebbnek látom Madridot. Hiszen boldog vagyok… Kellemes szellőtől megremegtem egy kicsit.

-Szép nem?-szólalt meg David szomszédos teraszon.

- Csodálatos.-feleltem egyszerűen, de egyenesen vigyorogtam.- Pat?

- Alszik még.-bökött a szoba felé.

- És te? Miért nem alszol még?-kértem számon egyszerűen. Elnevette magát.

- Bagoly mondja verébnek. Igazam van nem?

- Mindig kevesett alszok… Kivéve ha betintázok…-vigyorogtam. David arcán is csak egy fél oldalas mosoly jelent meg. Megtámaszkodtam a korláton és körbe pillantottam újra.- Akármi történik mindig visszatalálok ide…

- Iker mellé?-érdeklődött, de én csak megráztam a fejem.

- Madridra gondoltam…Akár mi történt életem során mindig visszatértem ide.

- Hiszen itt születtél. Itt élnek a szüleid. A barátaid.

- Tudom.-bólintottam.

- Szereted Ikert?-bukott ki belőle eléggé hirtelen a kérdés, amivel még engem is meglepett.

- Persze, hogy szeretem.-vágtam rá azonnal.

- És eltudnád képzelni az életedet vele… Örökre?

- David…-sóhajtottam fel.- Nem akarok esküvőre gondolni. Nem is kérte meg a kezemet. Szóba se jött köztünk még ez a téma.

- Igent mondanál neki, hogy ha megtenné most?

- Szerintem nem.-ráztam meg a fejem.- Nem azért tenném, mert nem szeretem… Csak… Magamban nem lennék biztos.-magyaráztam teljesen komolyan Davidnak.

- Azt hiszem értelek.—bólintott. Hatalmasat sóhajtottam és úgy gondoltam beszélhetek Davidnak erről. Még akkor is, hogy ha Iker bent alszik.

- Neked és Patriciának… Fernandonak és Olanak megadatott az, hogy elsőre megtaláltátok az igazit… Nekem pedig eddig küzdenem kellett… Voltam boldogtalan… Nem akarok elkapkodni semmit se.-pillantottam rá és láttam rajta, hogy komolyan figyel. -Ti tényleg szerencsések vagytok.

- Hát azért nálunk se ment minden olyan tökéletesen, mint hiszed.

- De együtt vagytok.-jelentettem ki.- És valljuk be… Boldogabbnak tűntök, mint Torresék.

- Ez gonosz volt Naty.-nevetett fel vidáman. Lépteket hallottunk meg mind a ketten és David ahogy megfodult megpillanthatta a csodaszép feleségét, aki bár kicsit kócos volt és látszódott, hogy percekkel korábban ébredt. De az első dolga még is az volt, hogy üdvözölje a férjét. Egy szerelmes csók után ölelték meg egymást.

- Jó reggelt Édesem.-bókolt a férfi a feleségének.

- Szia… Szia Naty.-köszönt nekem is.

- Szia Pat… Azt hiszem én visszamegyek…-mutattam az ajtó felé.- És David… Köszönöm a beszélgetést…

…Ikerrel ébredés után nem sokkal mentünk le az étterembe reggelizni. Na jó inkább ebédelni. De egyikünket se zavart ez a dolog. Ha nem lettünk volna éhesek lehet még mindig fent pihennénk. A kapus elment nekem kávét szerezni és én ücsörgök az asztalnál és figyelem az embereket.

-Ezt már láttad?-vágódott le elém Sergio. Azt hittem menten lefordulok a székről hiszen annyira elbambultam, hogy észre se vettem addig amíg le nem akart rohanni.

- Serg… Az Istenért. Kicsikét nem lehetet volna normálisabban lerohanni?

- Azt hittem már ébren vagy.-vonta meg a vállát.

- Mit kellett volna látnom?

- Hát az újságot Naty.-tolta elém és csodálkozva vettem kezembe  a mai lapot. A címoldal természetesen a válogatottal foglalkozott, de csak egy pontott szúrtam ki. „Iker Casillas megcsókolt egy vadidegen lányt!”

- Ohh…-nyögtem ki nem túl értelemesen.

- Gondoltam, hogy ezt még nem láttad.

- Jó, hogy nem láttam.-dohogtam.- Még csak most jöttünk le.

- Mi van? Bepótoljátok ami elmaradt?-húzta el a száját egy perverz vigyorra.

- Héé… Én nem faggatlak arról, hogy kivel és hányszor csináltad.-rúgtam bokán az asztal alatt, mire egy kicsit megugrott és fintorogva dörzsölte meg a lábát.

- Naty te biztos motoros voltál annó. Úgy rúgsz mint egy focista.

- Kapd be Sergio.                                              

- Iker nem hiszem, hogy örülne neki.-felelte lazán.

- Köcsög vagy.-morogtam.

- Amúgy készülj fel!-kezdett el beszélni.- Most már mindent kinyomoznak rólad. Még azt is, hogy milyen színű melltartót viselsz nem csak azt, hogy kivel jártál. Jobbak mint a zsaruk esküszöm.

- Köszi a tanácsot.-nyögtem fel.- De amúgy te is egy firkásszal jársz nem?

- Ezért ismerem a módszereiket.

- És ezt az ágyban osztotta meg veled?

- Na ki a perverz?-kérdezett vissza vigyorogva.- Amúgy csak részben.

- Sergio miért beszélsz réboszokban? Utálom, hogy nem értelek.

- Annyit kértem tegnap, hogy figyelj az emberekre. Arra, hogy ki hogy viselkedik.-húzta meg a vállát.

- Miért?

- Majd rájössz.-ekkor állt meg az asztalnál Iker. Értetlenül pislogott a társára, majd rám és az újságra, miközben a két bögre kávét szorongatta. Sergio azonnal felpattant és meglengette a kapus orra előtt az újságot.

- Csak a friss híreket hoztam… Hogy le ne maradjatok semmiről.

- Kösz.-húzta el a száját Iker, de én kikaptam a kezéből a bögrémet és arcon csókoltam.

- Életmentő vagy Kicsim.-érzek valami féle feszültséget köztük, de azt hiszem csak képzelődök. Ha pedig valami féle baj van azt pedig majd megbeszélik egymás közt. Visszahuppantam a székemre és hatalmasat kortyoltam a koffein adagomból. Sergio áthajolt és adott egy puszit az arcomra.

- Vigyázz magadra Naty.-köszönt el tőlem és magunkra hagyott. Iker újra helyett foglalt az asztalnál és maga felé fordította az újságot. Szótlanul bámultuk mind a ketten a nyomtatott hír hordozót. Tudom, hogy a teremben lévők 90%-ka szintén hallott már erről és arra kíváncsiak, hogy mit fogunk lépni. Vártam arra is, hogy Iker reagáljon, de nem mondott semmit se.

- Iker…-szólaltam meg.- Mondj már valamit.

- Ez…-kereste a szavakat. Tudom tegnap ilyenkor spicces volt és nem gondolkodott. Talán még is az lehet a legnagyobb baj, hogy megbánta. Eddig gondosan rejtegetett a sajtó elől.

- Megbántad?-kérdeztem rá.- Szégyelsz?

Talán a legbutább kérdést tehettem fel, hiszen elkerekedett a szeme először majd kibukott belőle a kacagás.

-Miért kérdezel ilyen idiótaságot?

- Csak… Hát…-kezdtem bele.- Nem így gondoltuk nem?

- Tisztában voltam vele, hogy mit teszek. Megcsókoltalak. Tudtam, hogy láthatnak minket és lefotózhatnak.-cirógatta meg az arcomat óvatosan. Elmosolyodtam rajta csak és a tenyerébe hajtottam a fejemet.

- És mi lesz most?

- Elmegyünk nyaralni… és lehet kicsikét többen fognak felfigyelni ránk… És így kénytelen vagy fürdőruhába napozni.-vigyorodott el.

- Mindig fürdőruhába napozok.-dünnyögtem és ő egyszerűen kinevetett…

…Holnap reggel indul a repülőgépünk Amerikába, de a ma estét még Iker szüleivel és testvérével töltjük. Bepótolunk mindent egy vacsorával. Csendesen hallgatom a meséiket.

-És akkor összeköltöztök?-kérdezett rá vigyorogva Unai.

- Igen.-bólintott határozottan Iker.

- Jól meggondoltad ezt Naty? A bátyám elég nyűgös.

- Vicces kedvedben vagy Unai.-forgattam a szemeimet. A fiatalabbik Casillas hangosan felnevetett. Iker átkarolta a vállamat és magához húzott.

- Szerintem ezzel a beszélgetéssel elkésték öcsi.

- Bármikor rájöhet, hogy hülye vagy.-felelte lazán. Meglepődtem rajta, hogy mostanában mindenki arra figyelmeztet, hogy vigyázzak Ikerrel… Vagy arra, hogy jól meg kell gondolnom helyesen gondoltam-e bármit. Az összeköltözést.

- Nem vagyok hülye.-hangsúlyozta a kapus lassan ahogy az öcséhez beszélt. Tipikusan olyan momemtum amikor a két testvér összekap. Mindig eszembe jutt a bátyám akit jó pár éve nem láttam már. Fogalmam sincs mi van vele, de be kell vallanom nem is érdekel. Ki akarok maradni a zűrös ügyeiből… Meg vannak a saját gondjaim. Nem hiányzik a nyakamba más gondja. A hétköznapinál is zűrősebb gondok.

- De akkor is hülye vagy…-vágott vissza Unai amikor az apjuk közbe szólt. Összerezzentem a legidősebb Casillas hangjától. Felpillantottam rá és elmosolyodtam rajta ahogy a feleségének segítkezett. Azonban megszólalt a mobilom. Tudtam mindenki engem bámult hiszen a készülék a táskám alján bújt meg. Elnézést kértem és kisétáltam a teraszra. Leültem a hintaágyba és megnyomtam felvevő gombot.

- Szia Rosie. Mi újság?

- Szia Naty. Remélem nem zavarok. Csak tudni akarom, hogy vagy…tok.-kezdett bele kicsikét bátortalanul.

- Meg vagyunk. Kicsikét fáradtan, de holnap indulunk nyaralni.-húztam meg a vállam.- És te? Mikor is kezdesz a csapatnál?

- Hivatalosan majd szeptemberben. De a nyáron el-el megyek a versenyekre, hogy megismerjem a munkatársaimat. Mindent finanszíroz a csapat. Azt mondta Gresini úr, hogy neki fontos, hogy jól érezzem magam náluk.

- Ezt tök jó hallani Rosie.-mosolyodtam el.- Elhiheted ezek után minden jobb lesz.

- Ennél csak jobb lehet tényleg… Kérdezhetek valamit Nat?

- Sosem voltál még ennyire udvarias Rosie.-mosolyodtam el.- Bármit kérdezhetsz. Erre rájöhettél volna már.

- Tudom… Tudom…-dünnyögött.- Csak azt akarom kérdezni…Amikor Ikernek edzőtábora lesz eljönnél velem Finnországba?

- Én… Finnországba?-csodálkoztam el. Mindenre számítottam. Csak erre nem. Barátok vagyunk, de nem gondoltam, hogy elhív… Finnországba.

- Persze… Ezen nem kell meglepődnöd. Sebastian is volt már itt. Szeretném, hogy elgyere te is. Voltál már itt nem? Tudod milyen csodás ország.

- Rosie… én sosem voltam még Finnországba.-motyogtam úgy mint ha hatalmas titkot mondanék el neki. Erre a lány nevetni kezdett. Vagy is kacagott egyenesen.

- Ez komoly? Egy finn pasival jártál.

- Ezzel nem mondasz újat… Csak nem jutottunk el sose Finnországba.-húztam meg a vállam. A lány még mindig szórakozott rajtam. Tudom, hogy kicsikét vicces helyzet, de ezen már nem tudok változtatni.

- Tehát… Ezért kell igent mondanod nekem.-nyüstölt tovább. Felnyögtem csak először.

- Rendben. Elmegyek veled… Hozzád.-adtam meg a választ amire várt.

- Szuper. Ezt majd még lefixáljuk, de szuper.

37. fejezet

Meglepődni se volt időm be kell vallanom. Iker egyik pillanatról a másikra termedt előttem és csókolt meg.

-Szia. Itt vagyok.-motyogtam kicsikét kábultan pislogtam rá ahogy elszakadt az ajkaimtól. Magam sem hittem, hogy sikerülhet de tévednem kellett.

- Gyere velem.-fogta meg a kezemet vigyorogva és segített át a korláton. Több tucat ember rosszalló megjegyzését hallottam, de jelenleg nem érdekelt. Ahogy biztos lábakon álltam kaptam még egy csókot és elindultunk a fiúk felé. Olyan szorosan ölelt, hogy már attól tartottam összeroppanok. De nem zavart… és az se, hogy nagy valószínűséggel holnap minden második újság címlapján magamat látom vissza.

- Nagyon hiányoztál.-vallottam be neki.

- Te is nekem. De mi történt veled? Szőkén hagytalak itt…-fogta meg az egyik hajtincsemet.-Most pedig…

- Barna vagyok. Tudom. De nem tetszik? Visszacsináltathatom.-néztem rá.

- Szerintem dögös.-vigyorodott el. Megkönnyebbültem és a többiekhez értünk. A fiúk régi ismerősként köszöntöttek és ez jól esett. Nagyon jól kitudtam szűrni, hogy ki az aki… Fogalmazzunk úgy, hogy egyáltalán nem szomjas már. Xabi lelkesen borult a nyakamba és kaptam tőle két nagy puszit. Hirtelen alig bírtam megtartani, hiszen elég ingatag lábakon állt. Magyarázni kezdett nekem, de be kell vallanom szinte csak minden második szavát értettem…

…Fiesta hatalmas volt és nekem volt szerencsém minden ezt elég közelről látni. A csapatot segítő emberekkel a háttérből láthattam, ahogy a nép őrjöngve köszönti a hősöket. A felvonulás elhúzódott, és ezzel együtt a nagy színpados műsor is. De talán az akkor pecsételődött meg teljesen amikor Pepe Reina megszerezte a mikrofont és minden egyes társáról mondott pár szót…

Szinte csak fél óra szabadidőnk volt, ami alatt kicsikét rendbe kellett magunkat szednünk, hogy megtudjunk jelenni a vacsorán és a bulin. A fiúk megegyeztek, hogy a mezükben maradnak ugyan úgy, ahogy egész nap voltak. Iker felkísért a szálódai szobájába, ahova még a nap elején nem akartak felengedni.

-Esküszöm gyors leszek.-dobtam le a táskámat az ágyra, de ő csak bágyadtan mosolygott rám.

- Én nem sietek sehova.-húzta meg a vállát először majd az ágyhoz sétált és eldőlt rajta.

- Álmos  vagy?-kérdeztem rá miután lehajoltam hozzá és megcsókoltam.

- Inkább részeg.-vallotta be.

- Nem. Xabi és Gerard részeg. Te csak spicces vagy.-kacagtam rajta és elkezdtem készülődni. A farmer rövidnadrágomat és a topomat lerángottam magamról. Egy kis nyári ruhát készítettem be a táskámba, hogy ha ott tudok lenni a bulin ezt fogom viselni.

- Muszáj lemennünk?-bukott ki a kérdés Ikerből egy hatalmas sóhaj után.

- Tessék?-kérdeztem rá csodálkozva. Csak a hajamat ráztam meg egy kicsit és felé fordultam.

- Muszáj lemennünk? Szívesebben maradnék itt… Veled…Csábító vagy.-mutatott végig rajtam.

- Csábító?-kérdeztem vissza vigyorogva. Végig néztem magamon és meg is fordultam, hogy jobban szemügyre vehessen.- Olyan vagyok mint jó pár hete.

- Nem igaz. Dögös barna nőm lett.-húzta meg a vállát, mire én kacagtam. Tudom, hogy eléggé ki van éhezve, de nem gondoltam ennyire. Mezítláb közelebb sétáltam hozzá és hajoltam le. Megcsókoltam, de ő közben magára húzott.

- Dögös barna barátnődnek szemmel kell tartani, hogy várnak rád.-motyogtam, de ő már a nyakamat csókolgatta. Morgott valamit, de nem hagytam kibontakozni hiszen kicsúsztam a karjaiból és kacagva vettem a kezembe a ruhámat. Lassan bújtam bele.

- Gonosz vagy!

- Tudom Iker.-vigyorogtam.

- Nagyon gonosz!

- Ha táncolunk este akkor lehet nem leszek annyira gonosz…-ajánlottam fel. Először elkerekedett a szeme majd kitört belőle egy zabolátlan kacagás. Felugrott az ágyról és előttem termedt. Mohón csókolt pár pillanatig, majd a homlokát az enyémnek támasztotta.

- De én nem igazán tudok táncolni.

- Ha megnyugtat én se.-vigyorogtam és megvontam a vállam…

…Amennyire nem volt kedve Ikernek eljönni erre a bulira, annál jobban érzi magát. Jelenleg Patriciával táncol, míg David azt hiszem Nagore-t csábította a parketre. Mosolyogva figyelem őket, amikor valaki megkocogtatta a vállamat. Csodálkozva néztem fel.

-Szia. Táncolsz velem?-kérdezett rá és hamar rájöttem Fernando Torres áll előttem. Az a férfi akiért nők milliói vannak oda.

- Pont velem akarsz táncolni?

- A feleségemet éppen Ramos szédíti így a válaszom igen.-húzta el a száját egy fél oldalas mosolyra. Felém nyújtotta a kezét és én elfogadtam a gesztust. Még megharagudna rám a világ női társadalma, hogy ha visszautasítanék egy ilyen ajánlatot. A parketre húzott és lassan táncolni kezdtünk. Csak mosolyogva figyelt először.

- Zavarba jövök.-mondtam ki hangosan amit csak gondoltam.

- Tőlem?-csodálkozott el.

- Igen… Mert csak figyelsz… Mosolyogsz és meg se szólalsz.

- Csak jól szemügyre veszlek.-felelte teljesen komolyan.

- Örülj neki, hogy ezt a feleséged nem hallotta.-nevettem fel.

- Akkor te vagy Iker barátnője?-kérdezett rá teljesen figyelmen kívül hagyva azt amit mondtam neki.

- Igen.-bólintottam lassan és mosolyogva.

- És mióta?

- Egy jó ideje.-adtam amolyan semmilyen választ, hiszen feleslegesnek tartottam, hogy jelenleg elmondjam, hogy mennyi ideje boldogítjuk egymást. A csatár már nyitotta volna a száját a legújabb kérdéssel elő állva amikor mellénk lépett Sergio és egyszerűen lekért engem a barátjától.

- Azt hiszem majd legközelebb faggatlak tovább.-mosolyodott el és adott nekem két puszit. Már a sevillai mosolygott rám.

- Nem tudtad volna megvárni a szám végét? Azt hiszem Fernandonak lett volna jó pár kérdése még.-játszottam a megsértődöttet mire Sergio kacagni kezdett.

- Mert tartottam tőle, hogy velem nem táncolsz.

- Veled ne táncolnék Sese?-húztam fel a szemöldökömet. Megforgatott és elkezdődött a legújabb dal. Ugyan olyan andalgó zene szólt. Ramos átkarolta a derekamat és lassan mozogni kezdtünk.

- Minden rendben?-kérdeztem rá.

- Nekem kellett volna ezt kérdeznem? A fél világot bejártad más fél hónap alatt.

- Dolgoztam.

- Tudom Naty.

- De amúgy eltudtam két idióta pasit terelgetni, bár sokszor hiányzott Iker.-sóhajtottam fel.- Túlságosan sokszor. Gyűlöltem, hogy nem látogathattam meg. De hát elvoltak tiltva a barátnők feleségek nem? Joggal… És ennek meg lett a gyümölcse… Nyertetek.

- Naty…-kezdett bele, de elhallgatott. Homlokomat ráncolva léptem közelebb hozzá, hiszen pillanatok alatt ő a padlót kezdte el bámulni. Rájöttem, hogy Sergio Ramos ritkán viselkedik így… Okkal viselkedik így. Az arcára simult a kezem és megemeltem a fejét, hogy nézzen rám.

- Minden rendben?-kérdeztem rá ismét.

- Arra kérlek járj nyitott szemmel Natalien.-szólalt meg végül.-Nem minden az aminek látszik.

- Nem értelek.-ráztam meg a fejem. A kezem az övére esett, de ő figyelt arra, hogy továbbra is mozogjunk. Még ha csak egyben is billegtünk, de olyan mint ha táncolnánk.- Nem értelek Sese.

- Csak arra kérlek járj nyitott szemmel.-ismételte magát.- Nem bízhatsz mindenkiben meg.

- Valaki… Rosszat tett?-túlságosan idióta kérdéseket tettem fel.

- Nem mondhatok többet. De megígéred, hogy odafigyelsz?

- Persze.-biccentettem, nem mintha tudnám mire gondol. Nyomott a homlokomra egy puszit.

- Köszönöm…

...A fiúk többsége a színpadon ácsorog és szerenádot ad. Szerencsére nem nekem. Hála az égnek, hogy nem nekem. Torres feleségét ültették le egy székre és neki kezdett el énekelni 7-8 pasi. Szegény nő kínjában nem tud mást csinálni, mint nevetni.

-Egy vodka narancsot kérek.-ültem le a pulthoz.

- Rögtön adom.-biccentett a pultos.

- Köszönöm.-masszíroztam meg az orrnyergemet és felsóhajtottam. Sergio sejtelmes üzenetétől megfájdult a fejem, hiszen azóta is azon gondolkozok kiben is nem bízhatok meg. Mit kellene észre vennem?

- Két sört kérek.-ordított bele a fülembe valaki.

- Az ég szerelmére. Senki se süket itt.-csattantam fel és megfordultam a széken. Alvaro szemei kerekedtek ki.

- Ohh… Naty… Fel se ismertelek így…-mutogatott rám és fogalmam sincs miért néz rám úgy mint egy ufóra.

- Most mi ennyire fura? Hogy nem vagyok szőke?

- Hát… Részben.-húzta meg a vállát.- Fogalmazzunk, hogy csajos vagy… És lehet látni a lábaidat.-vette szemügyre őket elég látványosan.- Ami egy 10-es skálán erős 8-as.

- Ezt bóknak kellene vegyem?

- Figyelj 10-es értékelést csak a feleségem kapott eddig.-emelte fel a kezeit védekezően.- Tehát igen. Vedd bóknak.

Elnevettem magam és megcsóváltam a fejem miközben végre megkaptam az italomat.

-A feleséged fogadjunk a dumádba szeretett bele.

- Nem. Inkább a sármomba.-húzta ki magát és megigazgatta a felsőjét jelképezve, hogy tökéletes az a bizonyos sárm. Bele kortyoltam a vodka narancsomba.

- Ohh… Mindig elfelejtem, hogy az egód határtalan.

- Legalább valaki észre veszi.-vigyorgott de ezzel az én arcomra is csalt egy mosolyt.

- Bennem bízhatsz.-paskoltam meg a vállát és felálltam a székről. Utána kapott a kezemnek és így csodálkozva pislogtam rá.

- Te egy egész normális lány vagy…

- Ohh… Arbe köszi. Ez tényleg bók. Egész normális.-forgattam a szemeimet.

- De hát…-gondolkozott el.- De tényleg egész normális lány vagy.

Kacagtam rajta. Tudom az alkohol miatt nem igazán tud már gondolkozni. Megöleltem és adtam neki egy puszit.

-És ezt a dumám vagy a sármom miatt kaptam?-kérdezett vissza komolyan.

- Javíthatatlan vagy.-állapítottam meg…

…Pihegve nyúltam el az ágyon. Csak kuncogni tudtam ahogy Iker újra a nyakamat kezdte el csókolgatni.

-Nem fáradtál még el?

- Dehogy.-húzta ki magát büszkén mire megcsókoltam. Elfeküdt mellettem és én is oldalamra fordultam és a könyökömön megtámaszkodtam. Csak mosolyogtam és végig cirógattam a mellkasát. Majd a hasát.  Pár zúzódást véltem felfedezni a hasán.

- Mi az Kicsim?-csodálkozott el.

- Fáj?

- Ezek? Dehogy.-rázta meg a fejét kacagva. Megcsókoltam hiszen a hajamba túrva húzott magához.

- Sose volt ennyi zúzódásod.

- Én se vagyok törhetetlen.

- Azt észre vettem.-sóhajtottam fel és nyomtam a hasára egy puszit.

- Akkor holnaptól kezdődik a szabadság?-kérdezett rá miközben a csípőjére ültem.

- Igen. Délután indul a repülőnk. Addig is tudunk pihenni… Vagy meglátogathatjuk a szüleidet.

- Vagy pihenünk és szerelmeskedünk.

- Vagy van ez a lehetőség.-kuncogtam megcsókolva.