37. fejezet

Meglepődni se volt időm be kell vallanom. Iker egyik pillanatról a másikra termedt előttem és csókolt meg.

-Szia. Itt vagyok.-motyogtam kicsikét kábultan pislogtam rá ahogy elszakadt az ajkaimtól. Magam sem hittem, hogy sikerülhet de tévednem kellett.

- Gyere velem.-fogta meg a kezemet vigyorogva és segített át a korláton. Több tucat ember rosszalló megjegyzését hallottam, de jelenleg nem érdekelt. Ahogy biztos lábakon álltam kaptam még egy csókot és elindultunk a fiúk felé. Olyan szorosan ölelt, hogy már attól tartottam összeroppanok. De nem zavart… és az se, hogy nagy valószínűséggel holnap minden második újság címlapján magamat látom vissza.

- Nagyon hiányoztál.-vallottam be neki.

- Te is nekem. De mi történt veled? Szőkén hagytalak itt…-fogta meg az egyik hajtincsemet.-Most pedig…

- Barna vagyok. Tudom. De nem tetszik? Visszacsináltathatom.-néztem rá.

- Szerintem dögös.-vigyorodott el. Megkönnyebbültem és a többiekhez értünk. A fiúk régi ismerősként köszöntöttek és ez jól esett. Nagyon jól kitudtam szűrni, hogy ki az aki… Fogalmazzunk úgy, hogy egyáltalán nem szomjas már. Xabi lelkesen borult a nyakamba és kaptam tőle két nagy puszit. Hirtelen alig bírtam megtartani, hiszen elég ingatag lábakon állt. Magyarázni kezdett nekem, de be kell vallanom szinte csak minden második szavát értettem…

…Fiesta hatalmas volt és nekem volt szerencsém minden ezt elég közelről látni. A csapatot segítő emberekkel a háttérből láthattam, ahogy a nép őrjöngve köszönti a hősöket. A felvonulás elhúzódott, és ezzel együtt a nagy színpados műsor is. De talán az akkor pecsételődött meg teljesen amikor Pepe Reina megszerezte a mikrofont és minden egyes társáról mondott pár szót…

Szinte csak fél óra szabadidőnk volt, ami alatt kicsikét rendbe kellett magunkat szednünk, hogy megtudjunk jelenni a vacsorán és a bulin. A fiúk megegyeztek, hogy a mezükben maradnak ugyan úgy, ahogy egész nap voltak. Iker felkísért a szálódai szobájába, ahova még a nap elején nem akartak felengedni.

-Esküszöm gyors leszek.-dobtam le a táskámat az ágyra, de ő csak bágyadtan mosolygott rám.

- Én nem sietek sehova.-húzta meg a vállát először majd az ágyhoz sétált és eldőlt rajta.

- Álmos  vagy?-kérdeztem rá miután lehajoltam hozzá és megcsókoltam.

- Inkább részeg.-vallotta be.

- Nem. Xabi és Gerard részeg. Te csak spicces vagy.-kacagtam rajta és elkezdtem készülődni. A farmer rövidnadrágomat és a topomat lerángottam magamról. Egy kis nyári ruhát készítettem be a táskámba, hogy ha ott tudok lenni a bulin ezt fogom viselni.

- Muszáj lemennünk?-bukott ki a kérdés Ikerből egy hatalmas sóhaj után.

- Tessék?-kérdeztem rá csodálkozva. Csak a hajamat ráztam meg egy kicsit és felé fordultam.

- Muszáj lemennünk? Szívesebben maradnék itt… Veled…Csábító vagy.-mutatott végig rajtam.

- Csábító?-kérdeztem vissza vigyorogva. Végig néztem magamon és meg is fordultam, hogy jobban szemügyre vehessen.- Olyan vagyok mint jó pár hete.

- Nem igaz. Dögös barna nőm lett.-húzta meg a vállát, mire én kacagtam. Tudom, hogy eléggé ki van éhezve, de nem gondoltam ennyire. Mezítláb közelebb sétáltam hozzá és hajoltam le. Megcsókoltam, de ő közben magára húzott.

- Dögös barna barátnődnek szemmel kell tartani, hogy várnak rád.-motyogtam, de ő már a nyakamat csókolgatta. Morgott valamit, de nem hagytam kibontakozni hiszen kicsúsztam a karjaiból és kacagva vettem a kezembe a ruhámat. Lassan bújtam bele.

- Gonosz vagy!

- Tudom Iker.-vigyorogtam.

- Nagyon gonosz!

- Ha táncolunk este akkor lehet nem leszek annyira gonosz…-ajánlottam fel. Először elkerekedett a szeme majd kitört belőle egy zabolátlan kacagás. Felugrott az ágyról és előttem termedt. Mohón csókolt pár pillanatig, majd a homlokát az enyémnek támasztotta.

- De én nem igazán tudok táncolni.

- Ha megnyugtat én se.-vigyorogtam és megvontam a vállam…

…Amennyire nem volt kedve Ikernek eljönni erre a bulira, annál jobban érzi magát. Jelenleg Patriciával táncol, míg David azt hiszem Nagore-t csábította a parketre. Mosolyogva figyelem őket, amikor valaki megkocogtatta a vállamat. Csodálkozva néztem fel.

-Szia. Táncolsz velem?-kérdezett rá és hamar rájöttem Fernando Torres áll előttem. Az a férfi akiért nők milliói vannak oda.

- Pont velem akarsz táncolni?

- A feleségemet éppen Ramos szédíti így a válaszom igen.-húzta el a száját egy fél oldalas mosolyra. Felém nyújtotta a kezét és én elfogadtam a gesztust. Még megharagudna rám a világ női társadalma, hogy ha visszautasítanék egy ilyen ajánlatot. A parketre húzott és lassan táncolni kezdtünk. Csak mosolyogva figyelt először.

- Zavarba jövök.-mondtam ki hangosan amit csak gondoltam.

- Tőlem?-csodálkozott el.

- Igen… Mert csak figyelsz… Mosolyogsz és meg se szólalsz.

- Csak jól szemügyre veszlek.-felelte teljesen komolyan.

- Örülj neki, hogy ezt a feleséged nem hallotta.-nevettem fel.

- Akkor te vagy Iker barátnője?-kérdezett rá teljesen figyelmen kívül hagyva azt amit mondtam neki.

- Igen.-bólintottam lassan és mosolyogva.

- És mióta?

- Egy jó ideje.-adtam amolyan semmilyen választ, hiszen feleslegesnek tartottam, hogy jelenleg elmondjam, hogy mennyi ideje boldogítjuk egymást. A csatár már nyitotta volna a száját a legújabb kérdéssel elő állva amikor mellénk lépett Sergio és egyszerűen lekért engem a barátjától.

- Azt hiszem majd legközelebb faggatlak tovább.-mosolyodott el és adott nekem két puszit. Már a sevillai mosolygott rám.

- Nem tudtad volna megvárni a szám végét? Azt hiszem Fernandonak lett volna jó pár kérdése még.-játszottam a megsértődöttet mire Sergio kacagni kezdett.

- Mert tartottam tőle, hogy velem nem táncolsz.

- Veled ne táncolnék Sese?-húztam fel a szemöldökömet. Megforgatott és elkezdődött a legújabb dal. Ugyan olyan andalgó zene szólt. Ramos átkarolta a derekamat és lassan mozogni kezdtünk.

- Minden rendben?-kérdeztem rá.

- Nekem kellett volna ezt kérdeznem? A fél világot bejártad más fél hónap alatt.

- Dolgoztam.

- Tudom Naty.

- De amúgy eltudtam két idióta pasit terelgetni, bár sokszor hiányzott Iker.-sóhajtottam fel.- Túlságosan sokszor. Gyűlöltem, hogy nem látogathattam meg. De hát elvoltak tiltva a barátnők feleségek nem? Joggal… És ennek meg lett a gyümölcse… Nyertetek.

- Naty…-kezdett bele, de elhallgatott. Homlokomat ráncolva léptem közelebb hozzá, hiszen pillanatok alatt ő a padlót kezdte el bámulni. Rájöttem, hogy Sergio Ramos ritkán viselkedik így… Okkal viselkedik így. Az arcára simult a kezem és megemeltem a fejét, hogy nézzen rám.

- Minden rendben?-kérdeztem rá ismét.

- Arra kérlek járj nyitott szemmel Natalien.-szólalt meg végül.-Nem minden az aminek látszik.

- Nem értelek.-ráztam meg a fejem. A kezem az övére esett, de ő figyelt arra, hogy továbbra is mozogjunk. Még ha csak egyben is billegtünk, de olyan mint ha táncolnánk.- Nem értelek Sese.

- Csak arra kérlek járj nyitott szemmel.-ismételte magát.- Nem bízhatsz mindenkiben meg.

- Valaki… Rosszat tett?-túlságosan idióta kérdéseket tettem fel.

- Nem mondhatok többet. De megígéred, hogy odafigyelsz?

- Persze.-biccentettem, nem mintha tudnám mire gondol. Nyomott a homlokomra egy puszit.

- Köszönöm…

...A fiúk többsége a színpadon ácsorog és szerenádot ad. Szerencsére nem nekem. Hála az égnek, hogy nem nekem. Torres feleségét ültették le egy székre és neki kezdett el énekelni 7-8 pasi. Szegény nő kínjában nem tud mást csinálni, mint nevetni.

-Egy vodka narancsot kérek.-ültem le a pulthoz.

- Rögtön adom.-biccentett a pultos.

- Köszönöm.-masszíroztam meg az orrnyergemet és felsóhajtottam. Sergio sejtelmes üzenetétől megfájdult a fejem, hiszen azóta is azon gondolkozok kiben is nem bízhatok meg. Mit kellene észre vennem?

- Két sört kérek.-ordított bele a fülembe valaki.

- Az ég szerelmére. Senki se süket itt.-csattantam fel és megfordultam a széken. Alvaro szemei kerekedtek ki.

- Ohh… Naty… Fel se ismertelek így…-mutogatott rám és fogalmam sincs miért néz rám úgy mint egy ufóra.

- Most mi ennyire fura? Hogy nem vagyok szőke?

- Hát… Részben.-húzta meg a vállát.- Fogalmazzunk, hogy csajos vagy… És lehet látni a lábaidat.-vette szemügyre őket elég látványosan.- Ami egy 10-es skálán erős 8-as.

- Ezt bóknak kellene vegyem?

- Figyelj 10-es értékelést csak a feleségem kapott eddig.-emelte fel a kezeit védekezően.- Tehát igen. Vedd bóknak.

Elnevettem magam és megcsóváltam a fejem miközben végre megkaptam az italomat.

-A feleséged fogadjunk a dumádba szeretett bele.

- Nem. Inkább a sármomba.-húzta ki magát és megigazgatta a felsőjét jelképezve, hogy tökéletes az a bizonyos sárm. Bele kortyoltam a vodka narancsomba.

- Ohh… Mindig elfelejtem, hogy az egód határtalan.

- Legalább valaki észre veszi.-vigyorgott de ezzel az én arcomra is csalt egy mosolyt.

- Bennem bízhatsz.-paskoltam meg a vállát és felálltam a székről. Utána kapott a kezemnek és így csodálkozva pislogtam rá.

- Te egy egész normális lány vagy…

- Ohh… Arbe köszi. Ez tényleg bók. Egész normális.-forgattam a szemeimet.

- De hát…-gondolkozott el.- De tényleg egész normális lány vagy.

Kacagtam rajta. Tudom az alkohol miatt nem igazán tud már gondolkozni. Megöleltem és adtam neki egy puszit.

-És ezt a dumám vagy a sármom miatt kaptam?-kérdezett vissza komolyan.

- Javíthatatlan vagy.-állapítottam meg…

…Pihegve nyúltam el az ágyon. Csak kuncogni tudtam ahogy Iker újra a nyakamat kezdte el csókolgatni.

-Nem fáradtál még el?

- Dehogy.-húzta ki magát büszkén mire megcsókoltam. Elfeküdt mellettem és én is oldalamra fordultam és a könyökömön megtámaszkodtam. Csak mosolyogtam és végig cirógattam a mellkasát. Majd a hasát.  Pár zúzódást véltem felfedezni a hasán.

- Mi az Kicsim?-csodálkozott el.

- Fáj?

- Ezek? Dehogy.-rázta meg a fejét kacagva. Megcsókoltam hiszen a hajamba túrva húzott magához.

- Sose volt ennyi zúzódásod.

- Én se vagyok törhetetlen.

- Azt észre vettem.-sóhajtottam fel és nyomtam a hasára egy puszit.

- Akkor holnaptól kezdődik a szabadság?-kérdezett rá miközben a csípőjére ültem.

- Igen. Délután indul a repülőnk. Addig is tudunk pihenni… Vagy meglátogathatjuk a szüleidet.

- Vagy pihenünk és szerelmeskedünk.

- Vagy van ez a lehetőség.-kuncogtam megcsókolva.