36. fejezet

Nagyot nyögve fordultam a másik oldalamra és nyúltam ki az éjjeli szekrényen lévő mobilomért. Hunyorogva vettem szemügyre, hogy mennyi az idő. Basszus… Basszus… Basszus… Késésben vagyok. Iszonyatosan nagy késésben. Kipattantam az ágyból és a fürdőbe rohantam. Örültem, hogy tegnap összepakoltam minden cuccomat. Az arcomat mostam éppen, amikor meghallottam Sebastian hangját.

-Naty! Hol vagy?-érdeklődött utánam.

- A fürdőben!-nyögtem fel miután megmostam az arcomat és a hajkefe után kutattam. Seb gondolkodás nélkül nyitott be és hirtelen átfutott az agyamon mit szólt volna, hogy ha teszem azt a zuhany alól mászok ki éppen.

- Ohh…-nyögte ki meglepetten, hiszen azért még is a megszokotnál alul öltözött vagyok.

- Igen Sebi? Miben segíthetek?-találtam meg végre a hajkefét és estem neki az immár barna hajamnak.

- Hoztam neked kávét. De mi a fenéért kapkodsz így?

- Elaludtam… Időbe akartam Madridba érni.

- Naty…-szólalt meg nyugodt és higgadt hangon. Ő miért ilyen nyugodt? Idegesít amikor ilyen.

- Időbe Madridba akartam érni.

- Naty… Nyugi!

- Őrültek háza lesz a városba tuti.-dünnyögtem miközben egy topot rángattam elő a táskámból. Nem kimondottan ezt akartam, de már mindegy.

- Naty!-emelte fel a hangját és ledermedtem.- Nem fogsz elkésni!

- Remélem…-sóhajtottam fel.- Fáj a fejem.-dünnyögtem.

- Nem kellett volna a meccs után annyi sangriát inni.

- Köcsög vagy Seb.-fintorogtam, de egyszerűen kacagott rajtam.

- Gyere! Idd meg a kávét…

…Szinte biztos voltam benne, hogy ez a nap ennél csak rosszabb lesz… Az elalvás… A számomra jelenleg elég hosszúnak tűnő repülő út… Ami természetesen nem volt a szokotnál hosszabb. Taxival ahhoz a szálódába mentem ahova Iker küldött. A barátom elmondása szerint teljesen egyszerű dolgom lesz. Csak mondjam a recepciósnak, hogy az Ő vendége vagyok és már bent is vagyok. Ezek után pedig nem lesz más dolgom mint elkészülni az esti bulira. Magabiztosan léptem a recepcióshoz miután a napszemüvegemet a fejem tetejére toltam.

-Natalien González, Iker Casillas vendége.-közöltem vele pont úgy ahogy Iker kérte a telefonba, de a legnagyobb meglepetés akkor ért amikor közölték velem a tényeket.

- Nem szerepel a listán.

- De hát…-nyögtem ki nehezen.- Ez lehetetlen… Iker…

- A visszaigazolás után, amit a szövetség küldött nekünk abban az szerepel, hogy Senor Casillasnak nem lesz vendége.-magyarázta nekem mielőtt bele tudtam volna kezdeni bármi féle magyarázkodásba.-Tehát próbálkozzon máshol ezzel a szöveggel.-burkoltan tehát elküldött a fenébe. Köpni nyelni nem tudtam. Hiszen nem számítottam erre. Egyszerűen azt hittem, hogy minden el van intézve.- Viszlát!-közölte még a száját elhúzva és az ajtó felé mutatott. Szitkozódva vonultam ki és utáltam, hogy így jártam. Felsóhajtottam és kikerestem Patricia telefon számát. Pár csörgés után fel is vette.

- Szia Naty!-hallottam meg a hangját, de emellett valamelyik lány sikongatását.

- Szia… Zavarhatok?

- Persze. Baj van?-kérdezett vissza azonnal.

- Nem… Csak most közölték velem, hogy nem szerepelek a vendéglistán. Valamit elszúrtam és úgy tudják nem lesz Ikernek vendége. Azt akartam tudni, hogy a városban vagytok-e már.

- Sajnálom Naty. De még Barcelonában vagyok. Este érkezek, hogy minél kevesebbet kelljen a szüleimnek a kicsikre vigyázni. Hogy ne legyen hiszti… Sajnálom Naty…

- Semmi baj.

- De tényleg sajnálom Nat…-kezdett bele.

- Pat… Nyugi. Nem haragszok. A kicsik a legfontosabbak. Ezt tudom jól. Megoldom. Azt hiszem haza megyek a szüleimhez. Este találkozzunk. Csókoltatom a lányokat.-köszöntem el mosolyogva…

Ikernek még a taxiban írtam, hogy amint lehetséges hívjon majd fel, mert valamit el kell mondanom neki. Legalább tisztában legyen azzal, hogy nem vagyok ott. Nem csodálkozok rajta, hogy nem válaszolt így csak bámultam ki az ablakon. Hosszú napunk lesz ezt tudom jól… De ma este végre már Iker mellett aludhatok el.

Anyuék természetesen nem voltak otthon. Mind a kettőjüknek meg van a saját kis életük, attól, hogy lassan már a nyugdíjas éveiket kellene élvezniük, apa még mindig a műhelyben gürcöl, anya pedig a körzeti rendelőben nővér. Ezerszer kértem már őket, hogy pihenjenek… Segítek nekik bármiben, hiszen ők is megérdemlik már hogy ne dolgozzanak… Gondtalan legyen minden napjuk… De természetesen ahányszor megemlítem nekik ezt lehülyéznek… Még ha csak képletesen is. A bögrémmel a kezemben a konyha ablakhoz léptem és kinéztem az ablakon. Sok-sok gyerekkori emlék jutott eszembe… Amikor apu először itt tanított minket motorozni a bátyámmal. Felnyögtem csak… Nem akarok a bátyámra gondolni. Előszedtem a laptopomat a bőröndömből és bekapcsoltam. Első utam egy olyan oldalra vezetett, ahol élőben lehet követni a válogatott útját. Éppen David, Sergio és Pepe énekel és rájöttem egyikük se foglalkozik azzal, hogy más pihenne a repülőn. Meglepetésemre megszólalt a mobilom. Nagyot sóhajtva kaptam fel és szóltam bele.

-Igen?

- Szia Naty.-hallottam meg Bati mosolygós hangját.- Hogy vagy?

- Fáradtan, idegesen és magányosan.-soroltam.

- Idegesen?-csodálkozott el.

-Hosszú történet. Te hogy vagy?

- Meg vagyok. Találkozzunk még a héten mielőtt elutaztok Amerikába, én pedig Németországba?

- Nem tudom. De meg kell ígérned, hogy nem csinálsz hülyeséget addig amíg távol leszek.-sóhajtottam fel.

- Megígérem Anyuci.-vinnyogta a barátom, de én csak felnevettem.

- Ez gonosz volt Alvaro. Túlságosan gonosz.

- Tudom. De attól szeretsz nem?-mézes-mázas volt a hangja, ami még jobban szórakoztatott.

- És mi van ha nemet mondok?

- Akkor haaazzuuudsz…-húzta el direkt a szót és mind a ketten kacagni kezdtünk…

***

A sangriás poharat szorongatom és figyelem ahogy a társaim tombolnak. Ki eresztik a feszültség egy részét és tisztában vagyok vele ez ennél csak rosszabb lesz. Hiszen haza érünk… Madridba, ahol vár ránk egy felvonulás… Korlátlan mennyiségű alkohol… és végre azokkal leszünk akikkel mi akarunk. Naty írt nekem egy sms-t miszerint valami gond akadt a szállódába ahova küldtem és hívjam fel. Igazából nem foglalkoztam semmilyen szabállyal és tárcsázni kezdtem a barátnőmet. Sokadik csörgésre vette fel. Zihálva szólt bele.

-Le ne tedd! Itt vagyok!-hallottam meg a hangját és elmosolyodtam.

- Jól vagy?-kérdeztem vissza.

- Csak… Csak most másztam ki a zuhany alól, amikor meghallottam, hogy a telefonom csörög.

- Jó hallani a hangod.-vágtam rá. Tudom, hogy az alkohol miatt vagyok ennyire nyálas. Nem részeg vagyok… Csak spicces… Az pedig nyálassá tesz de tényleg. Azonban szerintem ma mindent elnéznek nekünk, hiszen megnyertük a világbajnokságot.

- Tudom… Ugyan ezt gondolom én is. De most ezek után mit fogunk csinálni? Nem engedtek be a szálódába. Anyuékhoz jöttem haza.

- Mi lenne ha…-kezdtem bele és nem is foglalkoztam vele mennyire idióta, vagy éppen milyen lehetetlen ötletet fogok közölni a barátnőmmel.- Gyere a felvonulás helyszínére.

- De…-akadt el Naty hangja.

- Gyere oda… és onnan együtt megyünk a buliba és a szálódába is.

- Iker… és ha nem tudok áttörni a tömegen? Ezrek lesznek az utcán… Vagy már annyian vannak.

- Próbálkozz! Várni fogok rád.- ez amolyan felhívás keringőre. Körülbelül tényleg olyan. Bár szinte sejtem, hogy hatalmas feladatot adtam neki.

- Ott leszek.-jelentette ki és elvigyorodtam. Ismerem már annyira, hogy tudjam nem adja fel egy könnyen. Valahogy tesz majd arról, hogy ott legyen a felvonuláson.- Szeretlek.

- Én is szeretlek.-suttogtam, de erre valamelyik idióta felordított mögöttem. Azt hittem azzal a lendülettel lefordulok a székről. Káromkodva fordultam meg miközben a telefont még mindig a fülemhez szorítottam. Hallottam Naty szívből jövő kacagását.

- Ez ki volt?

- Azt hiszem Gerard. Mondjuk azt, hogy ő már nem szomjas.- vigyorogtam.

- Ajjj… És hosszú lesz az este.

- Az tuti.-kacagtam.- Szeretlek… És hamarosan találkozzunk.

Ahogy megszakítottam a hívást csak forgattam a mobilomat a kezemben és azon gondolkoztam mit szúrtam el. Mert van amit elszúrtam tudom jól. Ami történt Rosieval… De be kell vallanom újra megtenném és tisztában vagyok azzal, hogy a lánnyal is meg kell még beszélnem azt ami történt.

-Melyik barátnőddel beszéltél?-nyújtott felém Ramos egy újabb pohár bort.

- Csak egy barátnőm van.

- Akkor a szeretőddel beszéltél vagy a barátnőddel?

- Sergio tudtommal Dél-Afrikába még te akartál rábeszélni Rosiera…-kezdtem bele.

- De…

- Pontosan miattad hívtam el a mérkőzésre…

- De…

- Lefeküdtem vele igen.-csattantam fel.

- De nem is áll veled szóba azóta… És ezért most itt nyáladzol Natynak, hogy mennyire szereted.-beszélt velem hasonló stílusba. Éreztem pár ember tekintetét rajtunk, de nem szólaltam meg először. A torkomba gombóc nőt és elfordítottam a tekintetemet. Pontosan ezt akartam… Le akartam fektetni Rosiet ami meg is történt.

- Mert még meg kell vele beszélnem mindent.-adtam nem túl meggyőző választ.

- Ezért csapod be Naty-t? Nem akarsz vele lenni. Nem szereted akkor miért erőlteted?

- Te nem tudod mit érzek.

- De Iker… Tudom… Mert átlátszó vagy annak aki ismer. De rájöhetnél… Naty nem lesz az a lány akire vágysz. Nem fog otthon várni rád a meccseink után, mert nem lesz Madridban… Valamelyik versenypályán lesz… és nem melletted. Ő nem fogja felvenni azt a papucs életvitelt amit ráakarnál erőltetni, hogy ha Rosie nem fog neked bedőlni újra.

- Elfogadtam, hogy ez az élete… Ez az élete még…

- Még?-vágott a szavamba ingerülten és én csak a homlokomat ráncoltam.- Mivel akarod megakadályozni, hogy elutazzon? Hogy ne támogassa Vettelt vagy Bautistát? Eljegyzed? Csak közlöm… Szart se fog érni.

- Nem kértem ki a véleményedet.

- De rajtam kívül senki se mondja el az igazat, amit megérdemelsz.

- Tűnj innen Ramos!-fenyegettem meg.

- Mert mi lesz?

- Orrba váglak! Takarodj!-sziszegtem a képébe…

…Madridba érve muszáj volt felvennem a tökéletes póker arcot úgy, hogy kicsikét spicces vagyok. Hiszen először a Királyi palotába megyünk, a kötelező megjelenés miatt. Tisztelgés az urolkodói család előtt.

Ahogy vége lett ennek a rendezvényünknek, várt ránk a felvonulás. A Főtérre érve már hatalmas tömeg fogadott minket. Az utca két oldala lezárva kordonokkal és a szervezők egy buszra próbáltak minket felterelni, de szinte lehetetlen művelet volt. Hiszen újra alkoholhoz jutottunk, egymást ugrattuk és szórakoztunk. A világbajnoki trófeát Cesc kezébe nyomtam, akitől cserébe kaptam egy pohár bort. Xabi oldalba bökött és csodálkozva néztem fel rá.

-Mi van?-bukott ki belőlem.

- Fordulj meg Iker.

- Minek?

- Fordulj már meg!-kacagva lökött rajtam, és megtettem amit kért. Csodálkozva pislogtam a tömeg felé. A legközelebbi kordonnál pillantottam meg egy lányt, aki teljesen olyan volt, mint az én barátnőm… Csak hát az én barátnőm szőke… Azonban ahogy rám pillantott és mosolygott rájöttem nem hülyültem meg. Valaki kezébe nyomtam a poharamat és határozott léptekkel indultam el az ember tömeg felé… És egyszerűen megcsókoltam a lányt. Nem érdekelt hány ezer ember látja ezt… És az se érdekel, hogy ezzel saját életünket nehezítem meg.

- Szia. Itt vagyok.-mosolygott rám a lány ahogy elszakadtam az ajkaitól.

- Gyere velem.-fogtam meg a kezét és segítettem át a korláton. Adtam neki még egy csókot és magamhoz ölelve sétáltunk a fiúk felé.