14. fejezet

Iszonyatos hosszú volt az út Kuala Lumpurig. Egyszerűen emésztett az amit megtudtam indulás előtt. Minden… Szó szerint minden emésztett…Bátyám, Alvaro, és még Ramos is tudott mindenről. Sőt… Hibáztam én is nagyon jól tudom… De még is úgy érzem, hogy becsaptak. Pontosan azok csaptak be akikben az elmúlt időszakban megbíztam. Ezek szerint túlságosan is bíztam bennük…

...Lemásztam a futópadról és kezembe vettem az ásványvizes üveget. Túl sok minden jár a fejemben és szükségem van arra, hogy valahogy lefárasszam magam. Reméltem, hogy kicsikét elterelem a gondolataimat, de sikertelen volt.

-Minden rendben?-lépett be a helységbe Tommi.

- Persze.-vágtam rá azonnal és tudtam pontosan ezzel árulom el magam. De be kell vallanom nem Tommival akarom megbeszélni ezeket a dolgokat.

- Segíthetek edzeni ha gondolod…-sétált közelebb és a táskáját ledobta a földre.

- Nem szükséges.-ráztam meg a fejem és megtöröltem az arcomat a törölközőbe. Tommi hatalmasat sóhajtott és tudtam tisztában van mindennel.- Sebastiannal foglalkozz, hiszen ő a legfontosabb.

- Azt akarom, hogy neked is jó legyen.

- Szerintem ezen már túl vagyunk nem?-kontráztam vissza és ebben a pillanatban esett be szinte Sebi az ajtón.

- Bocsi a késésért.-vágta rá reflex szerűen majd meglepődött ahogy megpillantott.- Naty nem tudtam, hogy te is itt vagy.

- Már nem is zavarok. Mai napra végeztem.-forgattam a szemeimet. Összekaptam a cuccaimat és elindultam a felvonó felé amikor Sebastian utánam rohant.

- Naty várj meg…

- Igen?-fordultam felé miután megnyomtam a lift hívó gombját.

- Beszéljünk… Beszélgethetünk.-mosolygott rám bátorítólag.

- És mi van ha én nem akarok beszélgetni?

- Naty…-sóhajtott fel.

- Megyek… Lezuhanyzok.-hagytam magára a barátomat…

…Lezuhanyoztam és a hajamat törölgetve sétáltam vissza a szobámba. Mobilomat a kezembe vettem és némán konstatáltam, hogy van egy újabb nem fogadott hívásom Ramos-tól. Be kell vallanom, hogy nem akarok most még beszélni vele. Hiszen ugyan úgy elindította a lavinát ő is. Mint ötlet szerző… Nem értem mire akar kilyukadni… Miért tette ezt? Hatalmasat sóhajtottam amikor kopogtak.

-Szabad!-szólaltam meg hangosan és volt egy sejtésem ki az aki zavarni akar jelenleg… és igazam is lett, hiszen Sebastian lépett be az ajtón.

- Szia Naty… Átharapod a torkom?-tette fel csendesen a kérdést.

- Sebi…-sóhajtottam fel.

- Eléggé feszült voltál lent…

- Szerintem meg van rá az okom.

- Naty…-sóhajtott fel és sétált közelebb hozzám. Próbálta összeszedni a gondolatait és próbált valami okosat kinyögni, de tapasztalatból mondom rohadt mód nem egyszerű. Kíváncsian pislogtam rá, de meglepetésemre Sebastian nemes egyszerűséggel megölelt. Kellett pár másodperc mire kapcsoltam és megöleltem én is. Talán ez hiányzott a legjobban, hogy valaki kicsikét megértsen engem is. Percekig álltam csak és öleltem szorosan a barátomat.

- Minden rendben lesz Naty.-nyomott egy puszit a homlokomra.

- Becsapva érzem magam.-léptem el tőle egy hatalmas sóhaj kíséretében. Megfogta a kezemet és a kanapéhoz húzott. Úgy roskadtam le rá, mint egy zsák burgonya.

- Azon csodálkoznék ha nem így éreznél.

- Tudom… Tisztában vagyok vele, hogy kicseszett nagyot hibáztam én is… Hiszen vonzódtam Heikkihez… Ha úgy adódott volna lehet le is fekszek vele…

- Ugye tudod, hogy ennyire nem kell részletezned, hogy mit csináltatok volna?-tette fel csendesen és megfontoltam a kérdést.

- Tudom… Csak…

- Így könnyebb.-fejezte be helyettem a mondatott, mire én csak bólintottam.

- Becsapva érzem magam.

- Ez valahogy érthető Naty… De veled van Ramos. Segíthet…

- Ramos is tudott mindent…-bukott ki belőlem.- Még ő adta az ötletet Ikernek.

-  Tessék?-lepődött meg Sebastian és olyan képet vágott, mint aki egyetlen szavamat se értette.

- Jól hallottad… Sergio is tudott mindenről.

- Haragszol rá?

- Utolsó „beszélgetésünk”-mutattam látványosan az idézőjelet, hiszen mindennek nevezhető volt az utazás előtt- Felképeltem… mert bevallotta tudott mindenről…

- Naty…-sóhajtott fel.

- Tudod van egy íratlan szabály… Ami az öltözőben történik ott is marad.

- Kérdezhetek valamit?

- Miért ne kérdezhetnél?-húztam fel a szemöldökömet.

- Mi bánt jobban? Iker hűtlensége…

- Ramos árulása… és talán leginkább Rosie… Hogy pont Rosie az a nő… Aki mind végig kedves volt velem… Segített a baleset után…-soroltam azokat a dolgokat amik eszembe jutott.- Szinte biztos, hogy csak azért tette…

- A barátod.

- Lelkiismeret furdalásból tette csak. Ilyen barátok nem kellenek.-ráztam meg a fejem lemondóan…

***

Istentelen csipogásra ébredtem. Nem hiszem, hogy ez az én szobámba történik… Morogva fordultam az oldalamra és szorítottam fejemre a nagy párnát. Francokat… Francokat legyen már csend... Kellett pár pillanat, hogy rájöttem az én telefonom csap lármát az éjszaka közepén. Szemeimet törölgetve vettem kezembe a készüléket és meglepetésemre Rosie képét pillantottam meg. Egy régi kép… Amikor együtt voltunk és kettesben megléptünk a nagy világ elől. Ekkor szinte biztos voltam benne, hogy szerelmes volt belém… és én is belé… Csak gyáva voltam. Túlságosan gyáva. Megnyomtam a fogadás gombot.

-Igen?-szólaltam meg rekedtes hangon.

- Sebastian Rosie vagyok.-suttogta a lány.

- Szia.-köszöntem újra. Gondterhelten masszíroztam az orrnyergemet.- Miben segíthetek neked Rosie? Malajziában vagyunk már, de ezt Tommitól tudhatod…

- Tudom Basi… Tudom… Csak szólni akartam…

- Miről?-lepődtem meg.- Sok minden történt mostanában.

- Alvaroról van szó.

- Tessék?-fakadtam ki és meglepetésemben azonnal felkúsztam az ágyban és felkapcsoltam a lámpát.- Mit mondtál Rosie?

- Most… Ma az első szabadedzés végén Alvaro bukott. Kórházba kellett vinni…

- Mit csinált már ez a hülye?-illettem nem túl kedvesen a spanyol motorost.

- Úgy hallottam, hogy eltört a combcsontja.-suttogta a finn nő.- Basi komoly sérülés. Az egész paddock ezt mondja… És azt akartam, hogy Naty tudja… De… De…

- De nem tudtad, hogy felhívhatod-e…

- Utál?-kontrázott vissza. Nem tudtam, hogyan is fogalmazhatnám meg mit is érez jelenleg a barátom. Főleg a mai beszélgetésünk után.

- Nem tartozol mostanában a top10-es kedvencei közé…

- Nem így akartam Basi…

- Ezt nem nekem kell megmagyaráznod Rosie.-ráztam meg a fejem. Hiszen pontosan így gondoltam… Nem nekem kell megmagyaráznia a tetteit… És emellett akármennyire tagadnám rosszul esne nekem is. Pár pillanatig csend honolt a vonal másik végén.

- Szólnál Nataliennek kérlek? Nem kell elmondanod, hogy én szóltam neked… Csak gondolom Alvaronak is jól esne, hogy ha ebben a nehéz időben nem lenne egyedül.

- De…

- Basi…-szólalt meg lágy hangon.- Kérlek szépen.

- Rendben! Szólok Natynak.-egyeztem bele végül és miután megszakítottam a hívást. Hatalmas sóhaj után másztam ki az ágyból és nyújtózkodás után sétáltam át szomszédos szobába. Halkan nyitottam be az ajtón és a félhomályban is tökéletesen kivettem a kupacot az ágy közepén. Leültem az ágy szélére és óvatosan megsimogattam a karját.

- Naty…-szólaltam meg halkan, de nem mozdult.- Naty…-másodjára kicsikét erősebbre és határozottabbnak bizonyult minden mozdulatom, hiszen kis híján leugrott az ágyról.

- Héé…héé nyugi! Itt vagyok… én vagyok Naty.-simogattam meg az arcát. Rám pillantott és láttam rajta, hogy világát se tudja. Bár ezen meg se lepődök.

- Sebi… Mi történt?-túrt a hajába.- Baj van? Történt veled valami? Vagy Tommival?-ráncolta a homlokát miután felkapcsolta az éjjeli szekrényen lévő kislámpát.

- Kérlek nyugodj meg!

- Ha így kezdesz valamit nem tudok nyugodt lenni.

- Most láttam a hírekben…-tudom nem a leghihetőbb szöveg, de nem mondhatom azt, hogy Rosie hívott. Ebben a helyzetben nem mondhatom azt.- Alvaro kórházba került.

- Tessék?-dermedt le egy pillanat alatt a spanyol lány.

- Alvaro kórházba került… Bukott az első edzés végén és nagy valószínűséggel eltört a combcsontja.

Naty egy fél percig ledöbbenve pislogott rám majd legnagyobb meglepetésemre kipattant az ágyból és öltözködni kezdett.

-Mit csinálsz?

- Oda kell mennem.-habogta.- Combcsonttörést műtik. Meg fogják műteni.

Felpattantam az ágyról és megfogtam a két kezét.

-Naty nézz rám!-szólaltam meg kedvesen.- Nézz rám!... Vegyél nagy levegőt! Gondolj át mindent!

- Oda kell mennem!-motyogta.

- Tudom.-bólintottam. Ebben a pillanatban nyílt ki a szoba ajtaja és Tommi jelent meg a küszöbön.

- Megzavartam valamit?-kérdezett rá.

- Katarba kell mennem.-jelentette ki Naty.

- Mi történt?-értetlenkedett a finn. Tudtam, hogy neki az első gondolata Rosieval kapcsolatos.

- Alvaro kórházba került.-sóhajtottam fel.- Várj egy pillanatot Naty.

Bólintott a lány és addig én visszasétáltam a szobámba. A táskámba kezdtem el kutatni, de hamar kezembe került a hófehér boríték. Meglepetésnek szántam… de nem is gondoltam, hogy ilyen alkalom miatt kell odaadnom ezt.

-Tessék Naty…-nyújtottam át neki a borítékot.

- Mi ez Sebastian?-lepődött meg.

- Szerintem most ez a legtökéletesebb dolog.-húztam meg a vállam. Repülőjegy… Dohába…