2019. augusztus 11., vasárnap

11. fejezet



Nem mondanám, hogy az elmúlt napokban túl tettem magam azon ami a kocsmában történt. Azonban a bátyámmal nem beszélünk róla. Jelen pillanatban legjobb megoldásnak tartjuk, hogy homokba dugjuk a fejünket.
Sebastian megjelent nálam ismét, aminek jelen pillanatban nagyon is örülök. Kizökkent a hétköznapokból a jelenléte, illetve segít felvenni a ritmust hiszen lassan itt lesz az Ausztrál Nagydíj. Viszont arra nem számítottam, hogy a kérdésemre mi szerint mivel üssük el az időnket lehetetlen választ kapjak… Motorkrossz… Menjük el motorozni.
-Előre szólok! Ha összetöröd magad kinyírlak Sebastian!-bukott ki belőlem, miközben a sisakomat a fejemre húztam. Hallottam a német barátom kacagását, és a kesztyűjét igazgatta.
- Akkor meg már nem mindegy?
- Legalább nem csak az én torkomat harapná át Christian akkor. Tudod sokkal nehezebb rátok vigyázni, mint egy óvodásra.
- Ne parázz már annyit Naty. Inkább élvezd a jelent!-lökte be a motort és egy nagy adag sarat maga mögött hagyva veselkedett neki a pályának. Fejemet csóválva indítottam be a gépet. Hamar mondtam neki igent tudom…
…Fáradtan és mocskosan estünk be Sergio lakásának ajtaján. Jelen pillanatban örültem, hogy a bátyám nincs itthon, mert igazából szerintem páros lábbal rúgna ki minket a küszöbön.
-Fáj a seggem!-fintorgott Sebi. Mindenre számítottam csak erre nem, így hangosan kacagni kezdtem.- Nem vicces!
- Dehogy nem.
- Lesz pár zúzódásom szerintem.-dörzsölte meg az oldalát miután kibújt a felsőjéből és átadta nekem.
- Szerintem nekem is. Főleg, hogy lelöktél a motorról.-forgattam a szemeimet és bele dobtam a ruháját a mosógépbe.
- Véletlen volt.-védekezett azonnal, mintha attól tartana, hogy bántani akarom. De csak a gatyájára mutattam, hogy azt is kérném.
- Fékezés nélkül rohantál belém.-nyögtem fel miután megkaptam az utolsó ruhadarabját.
- De semmi bajunk nem lett. Nézd a jó oldalát.
- Éppen maradt minden csontunk… Ez tényleg jó így talán Tommi és Christian se fog kinyírni.-vontam meg a vállam és kopogtak. –Talán nem nyírnak ki minket.
Ahogy ajtót nyitottam Rosiet pillantottam meg a küszöbön. Meglepődtem rajta és meg akartam ölelni de rájöttem csupa kosz vagyok még.
-Rosie… Szia! Gyere be!
- Remélem nem baj, hogy eljöttem.-kaptam két puszit és hirtelen megtorpant ahogy megpillantotta az alsógatyában ácsorgó Sebastiant.-Ti mi a fenét csináltatok?
- Csak motoroztunk.-vigyorodott el a német barátunk.
- Te motoroztál?-kérdezett vissza a nő csodálkozva.- Tommi ki fog nyírni.
- Amit nem tud nem fáj nekik.-vonta meg a vállát Sebi sunyin vigyorogva.- Elmegyek lezuhanyzok. Szerintem még a fülembe is van sár.
- Menj csak.-mosolyogtam rá.
Kettesben maradtunk Rosieval és intettem neki, hogy kövessen a konyhába. Biccentett és mind a ketten kisétáltunk a konyhába. A finn nő helyet foglalt a pult mellett és addig én a hűtőhöz léptem és elővettem belőle az előre elkészített limonádét.
-Azt hiszem kezdem sajnálni Tommit.-sóhajtott fel a nő.
- Tommit? Miért?-lepődtem meg.
- Két kölyökre kell felügyelnie.
- Kettőre?
- Rád és Sebastianra. Olyanok vagytok mint két gyerek.
- És erre most jöttél rá?-húztam fel a szemöldököm.
- Tudod… Sejtettem, sejtettem, de nem voltam teljesen biztos benne.-felelte őszintén és nemes egyszerűséggel kinevettem.
- Milyen a munka Rosie?
- Most még tűrhető. Tegnap volt a csapat bemutató Olaszországban.
- És eszedbe jutottam?
- Egyszer se kerestél a buli óta.-panaszkodott a lány.
- Bocsánat. Nem direkt volt. Csak túl sok minden zúdult a nyakamba hirtelen. Pedig el se kezdődött még a szezon.
- Alig várom már.-húzta ki magát büszkén.
- Eljössz minden futamra?
- Nem. Suli miatt nem tudok.
- Kár.-húztam el a számat. A fürdő felé pillantottam és meg se lepődtem, hogy Sebastian még mindig nem jelent meg. Összességében rosszabb mint egy nő. A poharamba pillantottam és nemes egyszerűséggel csalódottan vettem tudomásul, hogy üres.
- Kérdezhetek valamit Natalien?-szólalt meg csendesen, de annál komolyabban. Számat egy pillanatra nyitva felejtettem, de lassan bólintottam.- Ramos mennyivel másabb mint Iker? Boldogabb vagy?
- Ez most, hogy jutott eszedbe?
- Csak kíváncsi vagyok.
- Mások… Nagyon különbözőek ők ketten Rosie.-kezdtem el beszélni és próbáltam minden gondolatomat őszintén megfogalmazni.
- Boldog vagy?
- Igen… Annak érzem magam.-bólintottam.- Nem tudom meddig fog ez tartani, de nem is érdekel. Ki akarom élvezni.
- Mert szerinted nem tart sokáig?
- Fogalmam sincs meddig fog tartani.-húztam meg a vállam és ekkor jelent meg Sebi az ajtóban egy száll törölközővel a derekán.- Mi a fenét csinálsz Sebi?
- Csak szomjas vagyok.-húzta meg a vállát és felmutatta az ásványvizes flakont a kezében.
- Basi felöltöznél?-fakadt ki Rosie.
- Szerintem te újdonságot nem látnál.-felelte egyszerűen Sebastian mire a finn lány nemes egyszerűséggel bemutatott neki. Csak vigyorogtam rajtuk.
- De nem kértünk peepshowt.
- Ha akarod még ezt is leveszem.-hülyült Sebi és olyan mozdulatot tett, mint ha lazán megválna a törölközőjétől.
- Inkább kérlek ne!-fakadtam ki.- Ha akartok valamit egymástól inkább menjetek szobára…
…Futásból értem haza. Sötét utcában rajtam kívül alig ha tartózkodik más. Vagy is azt hittem nem tartózkodik más de tévedtem.
-Segíthetek?-szólítottam meg a kapunk előtt ácsorgó feltűnő lila hajú nőt. Az idegen először összerezzent a hangom hallatán és lassan fordult felém. Be kell vallanom, hogy a számat is nyitva felejtettem egy pillanatra.
- Szia Natalien!
- Te hogy a fészkes fenébe kerülsz ide Theresa?
- Csak azt akarom tudni, hogy Sergio itt van e?
- Nem! Nem! Nem!-fakadtam ki cseppet hisztérikusan.- Te semmi ilyet nem akarsz tudni! Mindenki úgy tudja, hogy meghaltál! Évek óta halottnak kellene lenned!
- Ez túlságosan bonyolult Natalien… és amúgy is… Ez nem tartozik rád!-vonta meg a vállát és hirtelen hagytam abba minden mozdulatomat. Az a bizonyos pumpa hirtelen szaladt fel bennem…
- Cseszd meg Theresa!-indultam meg felé és a kezem ökölbe szorult.- Nem tartozik rám? De szerintem igen is tartozik rám! A bátyám szerelmes volt beléd… Élete szerelme voltál.
- El kellett mennem! Santiagotól így tudtam elmenekülni!-csattant rám mire én csak löktem rajta egyet. Megtántorodott, de a szemkontaktust nem szakította meg velem.
- Egy ócska, önző, szuka vagy Theresa!
- Hagyd ezt abba Natelien!
- Nem hagyom! Miattad indult meg a lejtőn Sergio. Amikor ezek szerint benyalta az előadásodat pontosan úgy ahogy eltervezted!
- Natalien!-sziszegte a nevemet.
- Azt hitte meghaltál! Összetört és nem tudod mit tett. Elvesztette a családja évekre!
- Nem csak én vagyok hibás a történtekért.
- Takarodj innen! Nem akarlak meglátni a bátyám közelében!-kerültem ki és indultam el a bejárat felé… Nem így kellett volna lereagálnom a történteket tudom… De nem tudom és nem is akarom visszacsinálni…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése