64. fejezet

Vasárnap este érkeztem meg a fővárosba. Jó érzéssel tölt el… Fura módon megszerettem a várost. Finnország és London után olyan helyen élhetek ami nagy örömmel tölt el. Hosszú volt a hétvége és be kell vallanom fárasztó is. A megemlékezés a fiatal motorosról… Kicsit vártam, hogy vége legyen ennek a hétvégének….

…Nem sokat aludtam az éjszaka, de reggel még is erőtől duzzadva ébredtem fel. Írtam Ikernek egy sms-t, hogy nem-e találkozhatnánk valamikor. Szerencsémre szinte azonnal válaszolt és meghívott egy ebédre. Így a délelőtt nagy részében pihentem, majd fura módon a gyomromba életre keltek a pillangók amint készülődni kezdtem.

-Bolond vagyok.-nyögtem fel ahogy megpillantottam magam a tükörben. Magam is rájöttem arra a tényre, hogy ki van pirulva az arcom… Ragyog a szemem és szinte le se tudom tagadni, hogy mennyire boldog vagyok azért mert ma végre találkozhatok a kapussal. Tisztában vagyok vele, hogy nem ennek indult… Egy alkalomnak akart engem… És talán én is őt. Felejteni Sebastian után. Részben sikerült is. De most itt tartunk… Alig várom, hogy találkozzunk… Mert találkozni akarok vele… Meg akarom ölelni. Vele akarok lenni. Pedig egy rohadéknak érzem magam. Egy hatalmas rohadéknak… Azonban nem gondolhatom mindig azt, hogy más boldogsága fontosabb. Most én akarok boldog lenni…

…Taxival mentem ahhoz az étteremhez, aminek a címét Iker elküldte nekem sms-be. Csendes park közepén található a hely ahol talán nem botlunk firkászokba vagy fotósokba. Azért nem akarok címlapra kerülni. Lassan sétáltam be az ajtón ahol csak Iker ücsörgött az egyik félre eső asztalnál. Ahogy meglátott lassan emelkedett fel a székről és mosolyogva zárt a karjai közé.

-Szia.-mosolyodtam el és meglepetésemre megcsókolt.-Iker… Azért ezt…-makogtam zavaromban.

- Nyugi Édesem. Itt lehet bármit.

- Bármit?

- Egy barátomé a hely…-húzta ki nekem a széket miután lesegítette a kabátomat.- Vagy is részben az enyém is.

- Van egy éttermed?-csodálkoztam el ahogy helyett foglaltam.

- Ahogy mondtam csak részben.-somolyogva ült le velem szembe az asztalhoz. Éreztem pillanatok alatt elpirulok így lesütöttem a tekintetemet.-Hogy vagy? Milyen volt a hétvége? Hiányoztál…

- Te is nekem.-motyogtam és éreztem az arcom pillanatok alatt lángra gyúlt.- De azért sokat kellett dolgoznom.

- Sokat?

- Elég sokat… Meg sok volt a program is… Megemlékezés volt a fiatal japán fiú emlékére…-csuklott el a hangom és eszembe jutott mennyire nehéz is volt ott állni tegnap a rajtrácson… A mezőny összes tagja ott volt… Néma csendben… A torkom elszorult ismét… Arra eszméltem, hogy Iker keze az enyémre simult. Talán pont ugyan úgy, mint tegnap amikor a barátnője próbált engem vigasztalni.

- Neked nincs lelkiismeret furdalásod?-bukott ki belőlem teljesen őszintén a kérdés. Ikerre pillantottam akinek a szeme először kikerekedett. Tudtam, hogy nem értette a kérdésemet. Lassan húztam el a kezemet és sóhajtottam fel.

- Mire gondolsz Rosie?

- Mire gondolhatok szerinted Iker?-kontráztam vissza és idegesen kezdtem el tördelni az ujjaimat az asztal alatt.- Lelkiismeret furdalásom van… Meg nem is…

- Nem értelek…-rázta meg a fejét a kapus teljesen őszintén.

- Ha nem vagy velem hiányzol…-kezdtem el beszélni nem túl összefüggően.- Hiányzol, de még is gyűlölöm magam… Hiszen a barátnőmről is szó van… Aki szeret téged. Odáig van érted.

- Rosie…

- De… De miattad tudtam elfelejteni Sebastiant… Azt amit tettünk… Tettem… Az abortuszt…-vallottam be és arra eszméltem, hogy Iker feláll a székről és közelebb sétál hozzám.- Túlságosan vonzódok hozzád… Ragaszkodok hozzád…

- Szeretlek Rosie.-előzött meg Iker ahogy leguggolt elém.- Szeretlek Rosie.

- Nem mondhatod ezt…-suttogtam a fejemet csóválva… Pedig a szívem legmélyén tudom, hogy pontosan ugyan ezt érzem én is… Vágyom rá, hogy mellette aludjak el… És talán még jobban arra, hogy reggel ébredés után rám mosolyogjon. Óvatosan cirógatta végig az arcomat és a szemeimet lehunytam … A bizsergés a gyomromban életre kelt és ha akartam se tudtam volna letagadni, hogy elpirultam.

- De szeretlek Rosie.-vonta meg a vállát. Fejemet oldalra biccentve pillantottam rá és a mosolyától megnyugodtam.

- Szeretsz?-amolyan kérdés és kijelentés is volt egyszerre. A kapus lassan bólintott és egyszerűen csak megcsókoltam…

…Csendesen fekszek Iker mellkasán, miközben ő a meztelen hátamat simogatta. Sok minden jár a fejemben és tudom sok idő kell még ahhoz, hogy rendezni tudjam a gondolataimat.

-Jól vagy Életem?-érdeklődött Iker, miután egy apró puszit nyomott a homlokomra.

- Csak gondolkoztam…

- Mi jár a fejedben?-tűrte a fülem mögé a hajamat, hogy láthassa az arcomat.

- Szeretsz… én is szeretlek… De Naty…-próbáltam a gondolataimat összeszedni.

- Szakítok vele… Most azonnal.-jelentette be büszkeségtől és magabiztosságtól fűtve. Lassan ültem fel az ágyon és szorítottam a mellkasom elé a takarót. Ebben a szent pillanatban még szégyellős is lettem előtte. Pedig már mindent látott.

- Nem teheted meg… Nem… Ezt nem Iker.

- Miért?-csodálkozott el.

- Nem szakíthatsz vele telefonon keresztül.

- Veled akarok lenni.

- A világ másik végén van… Megérdemli, hogy személyesen mond el neki… Még nagyobb szemétség lenne, hogy ha telefonon tennéd meg ezt…

- Már édes mindegy nem?-kontrázott rá, de nem tudom mit olvashatott le az arcomról, mert felsóhajtott.- Rendben… Úgy teszem meg ahogy te szeretnéd.

-Köszönöm…

***

…Hétfő délelőtt érkeztem meg Svájcba, szerencsére időben. De talán ennél nagyobb megnyugvást jelentett nekem, hogy Sebastiannak is van annyi cucca mint nekem. Nem akar haza jönni a futamok között. Lefordítva… Nem akar haza jönni és nem akar Hannaval találkozni.

-De Sebi sokáig nem húzhatod ezt.-sóhajtottam fel immár a repülőn ücsörögve. Most az egyszer előnynek tartom az első osztályt. Senki se tudja megzavarni a beszélgetésünket.

- Tudom… Rájöttem és Kimi is állandóan ezt hajtogatja.

- Azt is tudnod kell, hogy Rosienak van valakije.

- Te ezt honnan veszed?

- Hát a hétvégén elmentem egy klubba Haydennel és Spies-szel. Hayden mesélte, mert eddig erőteljesen nyomult rá, de lekoptatta a lány.

- Tudsz valami konkrétat?-kérdezett rá azonnal a német barátom. Szinte biztos voltam benne, hogy abban reménykedik mondok valamit neki.

- Nem tudok semmit se Seb. Kerül. Szerintem miattad kerüli a társaságomat.

- Kár… És sajnálom Naty.-szorította meg a kezemet.

- Miért haragudnék rád Bambi?-mosolyodtam el és rápillantottam nagy szemekkel.

- Barátnőd lett Rosie… És miattam kerül téged.

- Lényegtelen Sebi. Meg van a dolga mindenkinek. Túl sok dolga és Alvaro amúgy is lefoglal a hülyeségeivel.-morogtam és láttam a német barátomon, hogy megdermedt. Lassan fordult felém és kérdésre nyitotta a száját de felemeltem a kezemet jelezve, hogy inkább ne tegye.

- De Naty… Mit mondott Alvaro?

- Motorlanden letámadott azzal, hogy Iker megcsal engem.-nyögtem ki végül is. Nem akartam elmondani senkinek se ezt, de még is nyomta a lelkemet.

- Ez… Hülyeség.

- Tudom… Vagy is ezt gondolom én is.-sóhajtottam fel és a kabala gyűrűmet forgattam az ujjaimat.

- Észre vettél ebből valamit Natalien? Szerinted tényleg van valakije?

- Nem tudom.-csóváltam meg a fejem.- Sok minden történt mostanában. Nyáron ő volt távol tőlem, most én leszek… Történt Misanoba az ami… De nem tudom…

- Szereted.

- Ezt tudom.

- Mi nyomja a lelkedet még?

- Történt egy furcsa dolog. Mielőtt Motorlandre utaztam.

- Azokra a képekre gondolsz amik megjelentek rólad és Ramosról?-kérdezett rá és rá pillantottam.- Most mi van? Nézelődök én is a neten.

- Igen… Arra gondolok. Kiakadt, mint a taxi óra. Azt gondolta, hogy enyelegtem Sergioval. De az ég szerelmére… Pasim van… És amúgy is…

- Ramos az Ramos.-vonta meg a vállát a német barátom, mire először kikerekedett a szemem majd hangosan felnevettem…

…Fáradtan érkeztünk meg. Nem volt más vágyam, csak végre a szálódába kerülni és aludni… Valamennyire normálisan. Hiszen mostanában nem arról híresek az éjszakáim, hogy túlságosan nyugodtan tudnék aludni. Csendesen lépkedtem Sebastian után, miközben már a bőröndömet húztam magam után.

-Meg se láttok?-szólt utánunk valaki. Sebi olyan hirtelen állt meg, hogy szinte átestem a táskáján. Halkan morogtam és próbáltam összeszedni magam, addigra a német barátom megfordult és vigyorogva üdvözölte a zaklatónkat.

- Heikki. Mi újság? Catherine kirakott otthonról?

- Neked sincs kisebb csomagod. Tehát nem kell kötözködnöd.-forgatta a szemeit.

- Nem hagyhattam ki.

- A fölös energiádat inkább a pályán vezesd le inkább és ne rajtam.-paskolta meg diplomatikusan Heikki Sebastian vállát, amivel még az én arcomra is mosolyt tudott csalni. Lassan fordult felém és homlokát ráncolva mért végigi.- Jól vagy?

- Tessék?-lepődtem meg hirtelen a téma váltásán.

- Jól vagy?

- Persze.-bólogattam még akkor is, hogy ha nem tűntem teljesen hiteles.

- Peersze.-húzta el a száját a finn.- Ismerlek Naty. Hiába hazudsz.

- Fáradt vagyok csak. Pihenni szeretnék.-húztam meg a vállam.- Egyedül jöttél?

- Nem. Isaval és a barátjával.

- Giorgio vele jött?-csodálkozott el Sebastian, mire én csak fülem farkam behúztam. Nem akartam bele folyni a történtekben, hiszen Gio se örülne neki.

- Mehetnénk Seb…? Fáradt vagyok.-nyögtem fel hangosan…

…Reggel van már és még mindig az ágyban vagyok. Vagy is nagyon enyhén fogalmazva van reggel, hiszen éjszakai versenyt fognak rendezni, de körülbelül mindent akkor fognak megrendezni mint ha Európában lennénk. Unottan zongoráztam végig a tv csatornákon, de sajnos egyik se kötött le. Halkan zenélni kezdett a mobilom és anélkül vettem fel, hogy megnéztem volna ki olyan bátor… Ki mer zaklatni ilyen korán és távol az otthonomtól.

-Itt González.-szóltam bele kicsikét szórakozottan, miközben a körömlakkomat ellenőriztem a kezemet.

- Szia Naty.-köszönt bele az illető kicsikét bátortalanul.

- Sergio?-lepődtem meg.

- Igen… Szia. Hogy vagy?

- Én jól… De hogy jutottam az eszedbe?

- Csak eszembe jutottál.

- Ugye nem a cikk miatt?-nyögtem fel, hiszen személy szerint vele nem beszéltem a megjelent képek óta.

- Miért hívnálak a cikk miatt?

- Ugye csapaton belül nem lett emiatt probléma?-motyogtam.

- Nem. Időszerű volt már, hogy valami hülyeséget kitaláljanak rólam.-felete olyan lazán mint ha csak arról kérdeztem, hogy fehér vagy fekete zoknit visel-e. Elnevettem magam, de hirtelen el is hallgattam. Eszembe jutott, hogy Iker nem volt ennyire megértő. Nem is akart az lenni.

- Baj van Naty? Téged bántottak a cikk miatt a csapatnál?

- Dehogy… Őket nem érdekli. Csak Iker akadt ki egy kicsikét.

- Iker?-horkantott fel meglepődve.

- Igen… Nos…-átfutott az agyamon, hogy elmondjam-e neki az igazat, de végül vettem egy nagy levegőt és elhadartam.- Azt hitte, hogy kavarok veled.

- Kiakadt?

- Naggyon…

- Legalább lett is volna rá oka…-nyögött fel kicsikét elgondolkozva.- Bár egy olyan csinos nő…

- Te most rólam beszélsz?-nevettem fel.

- Befejezhetném Naty?

- Persze. Csak nyugodtan.-próbáltam a legtökéletesebb komolyságot magamra erőltetni.

- Lehet is féltékeny, hiszen egy csinos nő izzadt személyedben miattam.

- Sergio…-kacagtam egyenesen.

- Most mi az?

- Te most miért puncsolsz nekem?

- Nem is…

- De.-kuncogtam majd nyújtózkodtam egy hatalmasat.- Nem izzadtam én miattad, hanem csak trécseltünk az edzőteremben.

- Mi pedig edzettünk.

- Kamuzol.

- De legalább jobb kedved van már.

- Sergio…

- Most mi az? Nem kell megköszönnöd semmit se.

- Inkább bocsánatot szeretnék kérni.

- Miért? Miért kérnél bocsánatot?

Lassan préseltem ki a tüdőmből a levegőt és nyomtam ki magam ülő helyzetbe. Megfontoltan húztam magam alá a lábaimat török ülésbe és a hajamat nagyon lazán a hátamra dobtam.

-Ezek a cikkek kellemetlenséget okoznak…

- Elhiheted Naty engem már rég nem érdekelnek a cikkek.-sóhajtott fel és a hangja valahogy engem is megnyugtatott.

- De…

- Évek óta focizok… Évek óta itt vagyok Madridban. Megszoktam.

- Sergio…

- A nevemet legalább tudod.-vigyorgott.- Ne foglalkozz a képekkel… se a cikkel. Azzal se, hogy Iker mit szól hozzá.

- A barátom..,

- A barátok jönnek mennek. Nem biztos, hogy pont ő a nagy Ő… Inkább lazíts Naty és élvezd az életet.

- Ezzel most célozni akarsz valamire?

- Igen. Emeld fel a formás hátsód és csináld azt ami éltet. Élvezd és mosolyogj. –fura mód, ahogy végig hallgattam elmosolyodtam.- Most mosolyogsz?

- Ha igent mondok még elbíznád magad.

- Én csak örülök, ha jobb kedvre tudtalak deríteni.

- Rám is fér mostanában.

- Tudom.-sóhajtott fel.- De ha szeretnéd bármikor jobb kedvre derítelek. Ez is a kötelezetségem.

- És van más féle kötelezetséged is?

- Ha szeretnéd akár lehetne is.

- Serg…-nevettem fel. Hirtelen kínosnak éreztem a dolgot. Főleg, hogy mosolyt csalt az arcomra.

- Most tudom, hogy nem veszel komolyan.

- Miért vennélek komolyan?- kérdeztem rá, miközben felhúztam a lábaimat és átöleltem. Hallottam a vonal másik végén a nevetést és csak a fejemet csóváltam. Mindig tudtam, hogy nem teljesen normális.

- Mert sosem hazudtam Neked, Naty. És azt is hidd el, hogy a barátod helyében is szívesen lennék.

Szerencsémre több ezer kilométer távolság van köztünk, de szerintem így is rájött, hogy lángvörösre gyúlt az arcom egy pillanat alatt. Nem vagyok hozzá szokva, hogy egy hét leforgása alatt két jó pasi is felajánkozik nekem. Főleg az egyik Sergio Ramos. Az a Ramos, akinek bármelyik spanyol nő ledobná a bugyiját…

-Mi az Naty?-hallottam a hangján, hogy szórakozik rajtam.- Elvitte a cica a nyelved?

- Igen…-vágtam rá azonnal.- Vagyis nem.

- Akkor?

- Nem... Nem vitte el a cica a nyelvem. Csak hihetetlen, amit mondtál.

- Miért? Nem bukok a Miss. Picsákra erre nem jöttél még rá?

- Ezek szerint én nem vagyok Miss Picsa?

- Aki motorversenyző volt és ilyen feszes fenékkel rendelkezik az nem az.

- Ezt most bóknak veszem. Tényleg bóknak veszem.-kacagtam felszabadultan.- Ilyen kedvesen még senki se dicsérte a hátsómat.

- Volt szerencsém szemügyre venni.-kuncogott.

- Azt hiszem jobb ha egy időre felfüggesztjük ezt a beszélgetést. Felhívhatsz majd…-suttogtam. Nem kellene ezt mondanom, de jobb kedvre derít.Ezt észre vettem az edzőteremben is.

- Fel foglak hívni.-helyeselt azonnal.

- Szia Sergio.-köszöntem el tőle csendesen.