Vasárnap este érkeztem meg a fővárosba. Jó érzéssel tölt el…
Fura módon megszerettem a várost. Finnország és London után olyan helyen
élhetek ami nagy örömmel tölt el. Hosszú volt a hétvége és be kell vallanom
fárasztó is. A megemlékezés a fiatal motorosról… Kicsit vártam, hogy vége
legyen ennek a hétvégének….
…Nem sokat aludtam az éjszaka, de reggel még is erőtől
duzzadva ébredtem fel. Írtam Ikernek egy sms-t, hogy nem-e találkozhatnánk
valamikor. Szerencsémre szinte azonnal válaszolt és meghívott egy ebédre. Így a
délelőtt nagy részében pihentem, majd fura módon a gyomromba életre keltek a
pillangók amint készülődni kezdtem.
-Bolond vagyok.-nyögtem fel ahogy megpillantottam magam a
tükörben. Magam is rájöttem arra a tényre, hogy ki van pirulva az arcom… Ragyog
a szemem és szinte le se tudom tagadni, hogy mennyire boldog vagyok azért mert
ma végre találkozhatok a kapussal. Tisztában vagyok vele, hogy nem ennek
indult… Egy alkalomnak akart engem… És talán én is őt. Felejteni Sebastian
után. Részben sikerült is. De most itt tartunk… Alig várom, hogy találkozzunk…
Mert találkozni akarok vele… Meg akarom ölelni. Vele akarok lenni. Pedig egy
rohadéknak érzem magam. Egy hatalmas rohadéknak… Azonban nem gondolhatom mindig
azt, hogy más boldogsága fontosabb. Most én akarok boldog lenni…
…Taxival mentem ahhoz az étteremhez, aminek a címét Iker
elküldte nekem sms-be. Csendes park közepén található a hely ahol talán nem
botlunk firkászokba vagy fotósokba. Azért nem akarok címlapra kerülni. Lassan
sétáltam be az ajtón ahol csak Iker ücsörgött az egyik félre eső asztalnál.
Ahogy meglátott lassan emelkedett fel a székről és mosolyogva zárt a karjai
közé.
-Szia.-mosolyodtam el és meglepetésemre megcsókolt.-Iker…
Azért ezt…-makogtam zavaromban.
- Nyugi Édesem. Itt lehet bármit.
- Bármit?
- Egy barátomé a hely…-húzta ki nekem a széket miután
lesegítette a kabátomat.- Vagy is részben az enyém is.
- Van egy éttermed?-csodálkoztam el ahogy helyett foglaltam.
- Ahogy mondtam csak részben.-somolyogva ült le velem szembe
az asztalhoz. Éreztem pillanatok alatt elpirulok így lesütöttem a
tekintetemet.-Hogy vagy? Milyen volt a hétvége? Hiányoztál…
- Te is nekem.-motyogtam és éreztem az arcom pillanatok
alatt lángra gyúlt.- De azért sokat kellett dolgoznom.
- Sokat?
- Elég sokat… Meg sok volt a program is… Megemlékezés volt a
fiatal japán fiú emlékére…-csuklott el a hangom és eszembe jutott mennyire
nehéz is volt ott állni tegnap a rajtrácson… A mezőny összes tagja ott volt…
Néma csendben… A torkom elszorult ismét… Arra eszméltem, hogy Iker keze az
enyémre simult. Talán pont ugyan úgy, mint tegnap amikor a barátnője próbált
engem vigasztalni.
- Neked nincs lelkiismeret furdalásod?-bukott ki belőlem
teljesen őszintén a kérdés. Ikerre pillantottam akinek a szeme először
kikerekedett. Tudtam, hogy nem értette a kérdésemet. Lassan húztam el a kezemet
és sóhajtottam fel.
- Mire gondolsz Rosie?
- Mire gondolhatok szerinted Iker?-kontráztam vissza és
idegesen kezdtem el tördelni az ujjaimat az asztal alatt.- Lelkiismeret
furdalásom van… Meg nem is…
- Nem értelek…-rázta meg a fejét a kapus teljesen őszintén.
- Ha nem vagy velem hiányzol…-kezdtem el beszélni nem túl
összefüggően.- Hiányzol, de még is gyűlölöm magam… Hiszen a barátnőmről is szó
van… Aki szeret téged. Odáig van érted.
- Rosie…
- De… De miattad tudtam elfelejteni Sebastiant… Azt amit
tettünk… Tettem… Az abortuszt…-vallottam be és arra eszméltem, hogy Iker feláll
a székről és közelebb sétál hozzám.- Túlságosan vonzódok hozzád… Ragaszkodok
hozzád…
- Szeretlek Rosie.-előzött meg Iker ahogy leguggolt elém.-
Szeretlek Rosie.
- Nem mondhatod ezt…-suttogtam a fejemet csóválva… Pedig a
szívem legmélyén tudom, hogy pontosan ugyan ezt érzem én is… Vágyom rá, hogy
mellette aludjak el… És talán még jobban arra, hogy reggel ébredés után rám
mosolyogjon. Óvatosan cirógatta végig az arcomat és a szemeimet lehunytam … A
bizsergés a gyomromban életre kelt és ha akartam se tudtam volna letagadni,
hogy elpirultam.
- De szeretlek Rosie.-vonta meg a vállát. Fejemet oldalra
biccentve pillantottam rá és a mosolyától megnyugodtam.
- Szeretsz?-amolyan kérdés és kijelentés is volt egyszerre.
A kapus lassan bólintott és egyszerűen csak megcsókoltam…
…Csendesen fekszek Iker mellkasán, miközben ő a meztelen
hátamat simogatta. Sok minden jár a fejemben és tudom sok idő kell még ahhoz,
hogy rendezni tudjam a gondolataimat.
-Jól vagy Életem?-érdeklődött Iker, miután egy apró puszit
nyomott a homlokomra.
- Csak gondolkoztam…
- Mi jár a fejedben?-tűrte a fülem mögé a hajamat, hogy
láthassa az arcomat.
- Szeretsz… én is szeretlek… De Naty…-próbáltam a
gondolataimat összeszedni.
- Szakítok vele… Most azonnal.-jelentette be büszkeségtől és
magabiztosságtól fűtve. Lassan ültem fel az ágyon és szorítottam a mellkasom
elé a takarót. Ebben a szent pillanatban még szégyellős is lettem előtte. Pedig
már mindent látott.
- Nem teheted meg… Nem… Ezt nem Iker.
- Miért?-csodálkozott el.
- Nem szakíthatsz vele telefonon keresztül.
- Veled akarok lenni.
- A világ másik végén van… Megérdemli, hogy személyesen mond
el neki… Még nagyobb szemétség lenne, hogy ha telefonon tennéd meg ezt…
- Már édes mindegy nem?-kontrázott rá, de nem tudom mit
olvashatott le az arcomról, mert felsóhajtott.- Rendben… Úgy teszem meg ahogy te
szeretnéd.
-Köszönöm…
***
…Hétfő délelőtt érkeztem meg Svájcba, szerencsére időben. De
talán ennél nagyobb megnyugvást jelentett nekem, hogy Sebastiannak is van annyi
cucca mint nekem. Nem akar haza jönni a futamok között. Lefordítva… Nem akar
haza jönni és nem akar Hannaval találkozni.
-De Sebi sokáig nem húzhatod ezt.-sóhajtottam fel immár a
repülőn ücsörögve. Most az egyszer előnynek tartom az első osztályt. Senki se
tudja megzavarni a beszélgetésünket.
- Tudom… Rájöttem és Kimi is állandóan ezt hajtogatja.
- Azt is tudnod kell, hogy Rosienak van valakije.
- Te ezt honnan veszed?
- Hát a hétvégén elmentem egy klubba Haydennel és
Spies-szel. Hayden mesélte, mert eddig erőteljesen nyomult rá, de lekoptatta a
lány.
- Tudsz valami konkrétat?-kérdezett rá azonnal a német
barátom. Szinte biztos voltam benne, hogy abban reménykedik mondok valamit
neki.
- Nem tudok semmit se Seb. Kerül. Szerintem miattad kerüli a
társaságomat.
- Kár… És sajnálom Naty.-szorította meg a kezemet.
- Miért haragudnék rád Bambi?-mosolyodtam el és
rápillantottam nagy szemekkel.
- Barátnőd lett Rosie… És miattam kerül téged.
- Lényegtelen Sebi. Meg van a dolga mindenkinek. Túl sok
dolga és Alvaro amúgy is lefoglal a hülyeségeivel.-morogtam és láttam a német
barátomon, hogy megdermedt. Lassan fordult felém és kérdésre nyitotta a száját
de felemeltem a kezemet jelezve, hogy inkább ne tegye.
- De Naty… Mit mondott Alvaro?
- Motorlanden letámadott azzal, hogy Iker megcsal
engem.-nyögtem ki végül is. Nem akartam elmondani senkinek se ezt, de még is
nyomta a lelkemet.
- Ez… Hülyeség.
- Tudom… Vagy is ezt gondolom én is.-sóhajtottam fel és a
kabala gyűrűmet forgattam az ujjaimat.
- Észre vettél ebből valamit Natalien? Szerinted tényleg van
valakije?
- Nem tudom.-csóváltam meg a fejem.- Sok minden történt
mostanában. Nyáron ő volt távol tőlem, most én leszek… Történt Misanoba az ami…
De nem tudom…
- Szereted.
- Ezt tudom.
- Mi nyomja a lelkedet még?
- Történt egy furcsa dolog. Mielőtt Motorlandre utaztam.
- Azokra a képekre gondolsz amik megjelentek rólad és
Ramosról?-kérdezett rá és rá pillantottam.- Most mi van? Nézelődök én is a
neten.
- Igen… Arra gondolok. Kiakadt, mint a taxi óra. Azt
gondolta, hogy enyelegtem Sergioval. De az ég szerelmére… Pasim van… És amúgy
is…
- Ramos az Ramos.-vonta meg a vállát a német barátom, mire
először kikerekedett a szemem majd hangosan felnevettem…
…Fáradtan érkeztünk meg. Nem volt más vágyam, csak végre a
szálódába kerülni és aludni… Valamennyire normálisan. Hiszen mostanában nem
arról híresek az éjszakáim, hogy túlságosan nyugodtan tudnék aludni. Csendesen
lépkedtem Sebastian után, miközben már a bőröndömet húztam magam után.
-Meg se láttok?-szólt utánunk valaki. Sebi olyan hirtelen
állt meg, hogy szinte átestem a táskáján. Halkan morogtam és próbáltam
összeszedni magam, addigra a német barátom megfordult és vigyorogva üdvözölte a
zaklatónkat.
- Heikki. Mi újság? Catherine kirakott otthonról?
- Neked sincs kisebb csomagod. Tehát nem kell
kötözködnöd.-forgatta a szemeit.
- Nem hagyhattam ki.
- A fölös energiádat inkább a pályán vezesd le inkább és ne
rajtam.-paskolta meg diplomatikusan Heikki Sebastian vállát, amivel még az én
arcomra is mosolyt tudott csalni. Lassan fordult felém és homlokát ráncolva
mért végigi.- Jól vagy?
- Tessék?-lepődtem meg hirtelen a téma váltásán.
- Jól vagy?
- Persze.-bólogattam még akkor is, hogy ha nem tűntem
teljesen hiteles.
- Peersze.-húzta el a száját a finn.- Ismerlek Naty. Hiába
hazudsz.
- Fáradt vagyok csak. Pihenni szeretnék.-húztam meg a
vállam.- Egyedül jöttél?
- Nem. Isaval és a barátjával.
- Giorgio vele jött?-csodálkozott el Sebastian, mire én csak
fülem farkam behúztam. Nem akartam bele folyni a történtekben, hiszen Gio se
örülne neki.
- Mehetnénk Seb…? Fáradt vagyok.-nyögtem fel hangosan…
…Reggel van már és még mindig az ágyban vagyok. Vagy is
nagyon enyhén fogalmazva van reggel, hiszen éjszakai versenyt fognak rendezni,
de körülbelül mindent akkor fognak megrendezni mint ha Európában lennénk.
Unottan zongoráztam végig a tv csatornákon, de sajnos egyik se kötött le.
Halkan zenélni kezdett a mobilom és anélkül vettem fel, hogy megnéztem volna ki
olyan bátor… Ki mer zaklatni ilyen korán és távol az otthonomtól.
-Itt González.-szóltam bele kicsikét szórakozottan, miközben
a körömlakkomat ellenőriztem a kezemet.
- Szia Naty.-köszönt bele az illető kicsikét bátortalanul.
- Sergio?-lepődtem meg.
- Igen… Szia. Hogy vagy?
- Én jól… De hogy jutottam az eszedbe?
- Csak eszembe jutottál.
- Ugye nem a cikk miatt?-nyögtem fel, hiszen személy szerint
vele nem beszéltem a megjelent képek óta.
- Miért hívnálak a cikk miatt?
- Ugye csapaton belül nem lett emiatt probléma?-motyogtam.
- Nem. Időszerű volt már, hogy valami hülyeséget
kitaláljanak rólam.-felete olyan lazán mint ha csak arról kérdeztem, hogy fehér
vagy fekete zoknit visel-e. Elnevettem magam, de hirtelen el is hallgattam.
Eszembe jutott, hogy Iker nem volt ennyire megértő. Nem is akart az lenni.
- Baj van Naty? Téged bántottak a cikk miatt a csapatnál?
- Dehogy… Őket nem érdekli. Csak Iker akadt ki egy kicsikét.
- Iker?-horkantott fel meglepődve.
- Igen… Nos…-átfutott az agyamon, hogy elmondjam-e neki az
igazat, de végül vettem egy nagy levegőt és elhadartam.- Azt hitte, hogy
kavarok veled.
- Kiakadt?
- Naggyon…
- Legalább lett is volna rá oka…-nyögött fel kicsikét elgondolkozva.-
Bár egy olyan csinos nő…
- Te most rólam beszélsz?-nevettem fel.
- Befejezhetném Naty?
- Persze. Csak nyugodtan.-próbáltam a legtökéletesebb
komolyságot magamra erőltetni.
- Lehet is féltékeny, hiszen egy csinos nő izzadt
személyedben miattam.
- Sergio…-kacagtam egyenesen.
- Most mi az?
- Te most miért puncsolsz nekem?
- Nem is…
- De.-kuncogtam majd nyújtózkodtam egy hatalmasat.- Nem
izzadtam én miattad, hanem csak trécseltünk az edzőteremben.
- Mi pedig edzettünk.
- Kamuzol.
- De legalább jobb kedved van már.
- Sergio…
- Most mi az? Nem kell megköszönnöd semmit se.
- Inkább bocsánatot szeretnék kérni.
- Miért? Miért kérnél bocsánatot?
Lassan préseltem ki a tüdőmből a levegőt és nyomtam ki magam
ülő helyzetbe. Megfontoltan húztam magam alá a lábaimat török ülésbe és a
hajamat nagyon lazán a hátamra dobtam.
-Ezek a cikkek kellemetlenséget okoznak…
- Elhiheted Naty engem már rég nem érdekelnek a
cikkek.-sóhajtott fel és a hangja valahogy engem is megnyugtatott.
- De…
- Évek óta focizok… Évek óta itt vagyok Madridban.
Megszoktam.
- Sergio…
- A nevemet legalább tudod.-vigyorgott.- Ne foglalkozz a
képekkel… se a cikkel. Azzal se, hogy Iker mit szól hozzá.
- A barátom..,
- A barátok jönnek mennek. Nem biztos, hogy pont ő a nagy
Ő… Inkább lazíts Naty és élvezd az életet.
- Ezzel most célozni akarsz valamire?
- Igen. Emeld fel a formás hátsód és csináld azt ami éltet.
Élvezd és mosolyogj. –fura mód, ahogy végig hallgattam elmosolyodtam.- Most
mosolyogsz?
- Ha igent mondok még elbíznád magad.
- Én csak örülök, ha jobb kedvre tudtalak
deríteni.
- Rám is fér mostanában.
- Tudom.-sóhajtott fel.- De ha szeretnéd
bármikor jobb kedvre derítelek. Ez is a kötelezetségem.
- És van más féle kötelezetséged is?
- Ha szeretnéd akár lehetne is.
- Serg…-nevettem fel. Hirtelen kínosnak
éreztem a dolgot. Főleg, hogy mosolyt csalt az arcomra.
- Most tudom, hogy nem veszel komolyan.
- Miért vennélek komolyan?- kérdeztem rá,
miközben felhúztam a lábaimat és átöleltem. Hallottam a vonal másik végén a
nevetést és csak a fejemet csóváltam. Mindig tudtam, hogy nem teljesen
normális.
- Mert sosem hazudtam Neked, Naty. És azt
is hidd el, hogy a barátod helyében is szívesen lennék.
Szerencsémre több ezer kilométer távolság
van köztünk, de szerintem így is rájött, hogy lángvörösre gyúlt az arcom egy
pillanat alatt. Nem vagyok hozzá szokva, hogy egy hét leforgása alatt két jó
pasi is felajánkozik nekem. Főleg az egyik Sergio Ramos. Az a Ramos, akinek
bármelyik spanyol nő ledobná a bugyiját…
-Mi az Naty?-hallottam a hangján, hogy
szórakozik rajtam.- Elvitte a cica a nyelved?
- Igen…-vágtam rá azonnal.- Vagyis nem.
- Akkor?
- Nem... Nem vitte el a cica a nyelvem.
Csak hihetetlen, amit mondtál.
- Miért? Nem bukok a Miss. Picsákra erre
nem jöttél még rá?
- Ezek szerint én nem vagyok Miss Picsa?
- Aki motorversenyző volt és ilyen feszes
fenékkel rendelkezik az nem az.
- Ezt most bóknak veszem. Tényleg bóknak
veszem.-kacagtam felszabadultan.- Ilyen kedvesen még senki se dicsérte a
hátsómat.
- Volt szerencsém szemügyre
venni.-kuncogott.
- Azt hiszem jobb ha egy időre
felfüggesztjük ezt a beszélgetést. Felhívhatsz majd…-suttogtam. Nem kellene ezt
mondanom, de jobb kedvre derít.Ezt észre vettem az edzőteremben is.
- Fel foglak hívni.-helyeselt azonnal.
- Szia Sergio.-köszöntem el tőle csendesen.
