29. fejezet

Nem volt a legszórakoztatóbb délutánom az fix. Elég sokáig mérgelődtem azon ami a medencénél történt és egyenesen arányosan jelentette azt, hogy se Sebastian se Tommi nem mert hozzám. Pedig ők nem tehetnek semmiről. Igazából rajtam kívül senki nem okolható a történtek miatt. Csak is magamra voltam mérges.

Sebastian amolyan mentőövként vetette fel, hogy menjünk el bulizni, hiszen teljesen még nem kezdődött el a hétvége. Kiengedhetjük a fáradt gőzt. Így esett meg, hogy kicsikét becsípve figyelem a barátaimat. Sebastian Isaval tombol a tánc parketten. Nagyon jól tudom, hogy mind kettőjüknek ki kell ereszteniük a gőzt és ha ez így sikerül akkor miért ne?

-Ugye tudod, hogy Christian kitekeri a nyakunkat ha Sebastian holnap másnapos lesz.-dőlt neki a korlátnak Tommi. Összerezzentem a hangjától és csodálkozva pislogtam rá.- Mi az? Ennyire ilyesztő vagyok?

- Nem…-ráztam meg a fejem.- Csak elgondolkoztam és előbb még azzal a sráccal beszélgettél a Gp3-ból.

- Valtterire gondolsz?-kérdezett rá és én csak bólintottam.- Finn ő is. Elég rég óta ismerem.

- Tehetséges hamár a Williams leszerződtette.-húztam meg a vállam.

- Az.-bólintott és átnyújtott nekem egy poharat.

- Alkohol van benne?-kérdeztem rá.

- Szerinted? Naty ugye nem most akarsz megjavulni? Akkor szólhattál volna korábban.

- Nem… csak…-próbáltam valami normálisat kinyögni, de nem sikerült így elnevettem magam.- Bocsi… Kicsit szétszórt vagyok.

- Azt észre vettem délután.-forgatta a szemeit.- Főleg amikor csurom vizesen megjelentél a szobába.

- Arról nem akarok beszélni. Hülyeséget csináltam szokás szerint.

- És ezen nekem meg kellene lepődnöm?-húzta el a száját egy fél oldalas mosolyra. Kíváncsian pillantottam rá, de hasonlóan mosolyognom kellett nekem is.

- Hozzá szokhattál volna az elmúlt időszakban Tommi.

- Persze. Az elmúlt egy évem veletek eseménydúsabb volt mint az előtte lévő tíz.

- Ezt most bóknak kellene vennem?-nevettem fel.

- Esetleg… Főleg, hogy Sebastian macerásabb nálad.

- Tommi… Te részeg vagy?-tettem fel komolyan a kérdést.

- Humoros vagy Natalien.

- Mikor nem?-rántottam meg a vállam.

A semmiből termedt mellettünk vihogva a német páros. Isabel kérdés nélkül kapta ki a poharat a kezemből és húzta le a tartalmát egy szuszra.

-Bennetek még mindig túl teng az energia.-állapítottam meg miközben Sebi hatalmas puszit nyomott az arcomra.

- Inkább csak spiccesek vagyunk.

- Piásak.-javítottam ki.

- Irigy vagy?-pöckölte meg a csapattársam az orromat.

- Dehogy vagyok. Főleg ha holnap Horner előtt kell majd magyarázkodnod.

- Esküszöm mindent meg fogok oldani.

- Persze.-forgattam a szemeimet. Isa egy pillanat alatt ragadta meg a honfitársa nyakát és kezdte el a táncparket felé húzni. Csak fejemet csóváltam miközben Tommi letett elém egy újabb pohár italt.

- Talán ezt nem issza meg más.-rántotta meg a vállát és én biztos ami biztos alapon lehúztam a feles vodkát.-Tényleg nem vagy szent.

- Erre szükségem volt.-nyögtem fel és leültem a székre kényelmesen. Elkalandoztam pár pillanatra, de Tommi hangja vissza rántott a valóságba.

- Bánatosnak tűnsz.

- Tessék?-lepődtem meg.

- Napok óta bánatosnak tűnsz.

- Őszintén… Csak sokat jár a fejemben Alvaro… Hogy halad a gyógyulással…

- És gondolom Ramos is.-szólt közbe. Egy pillanatra nyitva felejtettem a számat és nem tudtam mit is mondhatnél erre. Jó tudom, hogy ismer már eléggé a finn és sejti, hogy mi jár a fejemben, de akkor is. Pont neki kellene lelkiznem?

- Tommi… Ez…

- Kínos? Szerintem nem kellene annak lennie. Hiányzik a párod?

- Nem igazán mondanám páromnak… El vagyunk…

- Szereted?-tette fel konkrétan a kérdést, amit eddig senkitől, de tényleg senkitől se kaptam meg. Elkaptam a tekintetemet és hatalmasat nyeltem, hiszen egy gombóc költözött a torkomban. Az elfogyasztott alkohol miatt érzem magam ennyire magabiztosnak.

- Nem… Nem szeretem… Azt hiszem.-mondtam ki a szavakat. Tudom lehetséges, hogy hazudok… Valakinek biztos, hogy hazudok de úgy gondolom jelenleg nem magamnak.- Csak jó vele. Nagyon jó vele minden… A szex…

- Naty… Naty lassíts!-emelte fel védekezően a kezeit.- Azt hiszem erről nem kell nekem tudnom. Mielőtt túlságosan bele merülsz ebbe a témába.
- Inkább befogom a számat.

- Mind a ketten jobban járunk.-sóhajtott fel…

…Nem gondoltam, hogy az estém azzal zárul, hogy nekem kell a két pasit feltámogatnom a szobájába. Tommit a kanapéra sikerült lefektetnem, míg Sebit a szobájába támogattam be.

-Szerencséd, hogy sportoló vagy… Mert így is rohadt nehéz vagy.-nyögtem fel és elengedtem a németet aki nevetve roskadt le a francia ágyra.

- Mi az Naty? Te józan vagy?

- Nem. Csak nem ittam annyit mint egy szamár.-morogtam és végig néztem a németen aki még mindig csak kacagot.

- Ezt most őszintén… Bóknak szántad?

- Mit, hogy szamár vagy?-ültem le az ágy szélére és lehajoltam, hogy megszabadítsam a cipőjétől. Igazából nekem is meg kellett minden mozdulatot fontolnom, hiszen majd nem orra buktam. Viszont most nekem kellett lennem a jó kislánynak, aki felügyeli, hog a két részeg társának ne legyen baja.- Mert az vagy… De tudom nagyon jól Sebi, hogy te ilyen vagy.

- Te most mit csinálsz?-könyökölt fel.

- Leveszem a cipődet.

- Utána a felsőmet és a gatyámat is?

- Ugye tudod Sebi ha ki akarsz velem kezdeni szarul csinálod?-kontráztam vissza és a Puma sport cipőit gondosan egymás mellé raktam az ágy mellé.

- Ugye tudod, hogy te vetkőztetsz engem? Részeg vagyok de tudom, hogy ki irányit kit.

- Persze, hogy tudod.-nevettem fel és be kell vallanom szórakoztatt Sebastian ezaz oldala. Amúgy se tesz sose lakatott a szájára azonban azért kénytelen sokszor moderálni magát, de ilyenkor nem tudja és nem akarja felvenni azt az álarcot amit a csapat erőltett rá.- Emeld fel a kezed!

- Mondom én, hogy ki akarsz kezdeni velem.-forgatta a szemeit egy sunyi vigyor kíséretében. Szemeimet forgatva húztam le róla a felsőjét.

- Tudom, hogy kanos vagy ma este… De nem én vagyok az eseted.-vigyorogva taszítottam rajta, hogy feküdjön le és szerencsére nem ütköztem ellenállásba. 5 perc múlva már hangosan szuszogott…