23. fejezet

Pár nap elteltével mire észben kaptam már Jerezben voltunk Alvaroval. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy jelen pillanatban nem egyszerű az életünk. Bati küzd a sérülésével… Nekem pedig ott van minden más…

Miután lepakoltuk a szálódába a cuccainkat Alvaro arra döntött, hogy kimegy a pályára Costa doktorhoz, hogy az ő véleményét is kikérje a visszatérésével kapcsolatban. Minden áron vissza akar térni Portugáliában… Valljuk be korai… De abban is tisztában vagyunk sokáig úgy se tudjuk távol tartani a versenypályától. Hiszen most is itt vagyunk… Személy szerint nekem még nem volt kedvem kimenni a pályára. Talán szándékosan… Kerülöm Rosiet… Nem akarom látni… Nem akarok vele beszélni. Egyszerűen tudom meg kellene hallgatnom a magyarázatát, de mi van, ha én nem akarom? Nem vagyok rá kíváncsi…

Tényleg órákat töltöttem el a városban és jól éreztem magam. Ki szakadtam a hétköznapokból…  Vacsora után indultam el a szálóda felé, amikor egy fekete Mercedes lassított mellettem. Igazából nem vettem tudomást róla és ballagtam tovább.

-Naty… Naty!-szólított meg egy jól ismert hang. Lassítottam a lépteimen és egy ismerőst pillantottam meg a volán mögött.

- Nicky? Te hogy kerülsz ide?

- Tudod ez a leghülyébb kérdés amit feltehettél.-forgatta a szemeit.- Elvigyelek. Akkor esetleg nem áznál bőrig.

- Már eláztam.

- Meghívhatlak vacsira?

- Már vacsiztam.-húztam meg a vállam.

- Akkor meghívlak egy sütire. Benne vagy?

- Sütire sose mondok nemet.-húztam meg a vállam.

- Helyes válasz.-nevetett fel és kinyitotta az ajtót nekem. Amíg én bekászálódtam az anyósülésre addig az amerikai a hátulra bedobálta a szatyrokat a kezemből. – Mi a kedvenc sütid?

- Tiramisu. Bármit el lehet érni nálam egy finom tiramisuval.

- Akkor irány a cukrászda. Ismerek egy nagyon jó cukrászdát a környéken.

- Mióta ismered ki magad ennyire Spanyolországban?-tettem fel komolyan a kérdést.

- Jó pár éve itt versenyzek. Feltaláltam már magam. Amúgy is a családomból valaki mindig elkísér a versenyhétvégékre és ha anyu jön velem, akkor mindig elviszem egy cukrászdába. Tehát ha valahol egy jó sütit akarsz enni a világ bármelyik pontján csak szólj és vannak tippjeim.

- Észben tartom.-mosolyogtam rá.

Percek múlva parkolt le egy csendesnek tűnő hely előtt. De amikor beléptünk az ajtón rájöttem tényleg csendes hely. Helyet foglaltunk egy félre eső asztalnál és leadta a rendelésünket. Két tiramisut kért. Beszélgetni kezdtünk. Nem teketóriáztunk, hiszen azonnal feltettük azokat a kérdéseket amikre kíváncsiak voltunk. Vagy is első sorban most még én kérdeztem… Milyen a hangulat a Ducatinál? Hogy jön ki az új csapattársával, hiszen idén nem más csatlakozott a csapatához, mint a sokszoros világbajnok Valentino Rossi.

-Amúgy mit keresel itt?

- Tessék?-lepődtem meg teljesen őszintén a kérdésétől.

- Bocsi… Rosszul fogalmaztam. Tavaly azt mondtad, hogy idén nem fogsz itt dolgozni.

- Tudom. Igazából most se dolgozom.-rántottam meg a vállam és megkóstoltam az elém tett süteményt.

- Még is itt vagy.

- Emlékszel Katarra? Dili gyerek a Suzukival eltaknyolt és combcsontját törte. Most segítek neki csak.

Nicky felnevetett és megcsóválta a fejét.

-Láttam a bukását… Elég csúnya volt.

- És elég fájdalmas is.-bólintottam.- Franciaországot mondták neki visszatérésnek, de ahogy haladunk és amennyire fel van spanolva meg akar próbálkozni Estorilban a motorozással.

- Simán megpróbálnám én is.

- Ha ezzel most vigasztalni akartál akkor rossz úton jársz.-ráncoltam össze a homlokomat mire ő hangosan és vidáman felnevetett.

- De szerintem pontosan tudod mire gondolok. Hiszen…

- Jártam ebben a cipőben. Nagyjából ismerem minden kifogásotokat. Szövegeteket, hogy nem is fáj semmi egy bukás után… Ja tudod nem csak ismerem, de használtam ugyan ezt a szöveget én is… Rengetegszer.

- Nem hiányzik?

- Mire gondolsz Nicky?

- Nem hiányzik a motorozás? A versenyszerű motorozás.

- De. Nagyon nagyon hiányzik. Évek óta. De nem mondanám magam tehetségesnek… Régen sem voltam az.-húztam meg a vállam.- Volt az a balesetem a spanyol bajnokin, ami mindent keresztül húzott. Így marad hobbi szinten a motorozás Alvaro mellett.

- Biztos, hogy hobbi szinten csak?

- Persze.-nevettem fel.- Kicsit néha túl lövünk a célon, de csak hobbi szinten.

- Alvaro szerencsés ember.-gondolkozott el az amerikai és hirtelen nem voltam benne biztos, hogy hangosan ki akarta mondani ezt.

- Mire gondolsz Nicky?-nyúltam át az asztalon és megérintettem a kezét. Az amerikai hirtelen rezzent össze a tettem miatt és azonnal visszarántottam a kezemet.- Miért mondtad ezt Nicky?

-  Alvaro szerencsés, hogy ilyen párt talált… Aki bele lát és tudja mivel jár minden tettünk.

- Alvaro nem a párom… Volt… De most nem az.-ráztam meg a fejem és eszembe jutott, hogy pár hónappal ez előtt kicsikét máshogy gondoltuk a dolgokat.

- De barátja vagy… és ritka, hogy a barátok is így kitartsanak.

- Elég rég óta nyúzzuk egymást, hogy tisztában legyek a következményekkel.

- Mindenkinek jól jönne ilyen barát.

- Nicky te most barátra vagy pár kapcsolatra vágysz igazán?-kérdeztem rá csendesen mosolyogva félre biccentett fejjel. Egy pillanatra lefagyott és kényelmetlenül fészkelődni kezdett a széken.

- Is-is… De tudod nem egyszerű.

- Vagy túlságosan élvezed, hogy bomlanak utánad a nők.

- Natalien…-mondta ki a nevemet és nem sok hiányzott, hogy elnevessem magam.

- Bocs ezt nem hagyhattam ki.-vontam meg a vállam miközben elővettem a legbűbájosabb mosolyomat.

- Tudod egy idő után nem az egy éjszakás kalandok éltetik az embert.

- A-ha…-gondolkoztam el látványosan.

- Te most kigúnyolsz engem?

- Dehogy… Csak emlékszek valamire a téli tesztekről.

- Mire?-lepődött meg.

- Mosdóban fültanúja voltam, hogy az a szőke felszolgáló lány a csapatotoktól… A neve most nem jut eszembe….

- Bella esetleg?-szúrt közbe.

- Igen ő… Azt ecsetelte a barátnőjének, hogy milyen jó veled. Szerintem van jelentkező csak nem veszed észre.

- Bella csak…

- Oké… Kezdem kapisgálni mire gondolsz…-rájöttem már, hogy elég nyíltan boncolgatjuk ezt a témát és nem riad meg a válaszoktól. Nicky arcán megjelent egy fél oldalas mosoly és megette az utolsó falat süteményét.

- De Bella nem az a lány… Aki… Érted mire gondolok nem?

- Azt hiszem igen.-bólintottam. Elgondolkoztam, hiszen pontosan tudtam mire is gondol jelenleg. De abban nem voltam biztos, hogy én megtaláltam ezt a személyt… Ramos lenne az? Egyáltalán nem vagyok biztos benne…  Megszólalt az asztalon heverő mobilom ami visszarántott a valóságba.

- Bocsánat.-motyogtam magam elé és megnéztem a kijelzőt amin Alvaro neve tündökölt.

- Nem veszed fel?

- Azt hiszem ideje mennem. Kezdek fáradt is lenni és Alvaro is keress már.-mosolyogtam rá.

- Rendben.-biccentett és én azonnal a tárcámért nyúltam.- Naty meghívtalak. Hagyd!

- Köszönöm…

…-Itt leszel vasárnap is?-kérdezett rá Nicky ahogy már a szálóda előterében sétáltunk.

-Nem.-ráztam meg a fejem.-Időmérő előtt elutazok. Muszáj hiszen hozzá kell nekem is szoknom a maláj klímához és időzónához.

- Kár.-húzta el a száját.

- Már nekem is dolgoznom kell. Nem lógathatom a lábam folyamatosan.

- Ezt az estét valamikor megismételhetnénk.

- Ugye tudod, hogy csak sütit ettünk?

- Nyugi tisztában vagyok vele.-nevetett fel.

- De benne vagyok.-léptem közelebb hozzá és nyomtam egy aprócska puszit az arcára.- Jó éjt Nicky…

…Megszakítottam a hívást és éppen befordultam a garázsba. Alvarot egy széken ücsörögve pillantottam meg. Kicsikét szomorkásan, meggyötörten ücsörgött. A lába gondosan felpóckolva egy sámli segítségével, mankói pedig falnak támasztva voltak elhelyezve. Közelebb sétáltam hozzá.

-Nincs szükséged valamire?

- Nyugi jól vagyok.-mosolygott rám és leguggoltam mellé.- Csak…

- Csak rájöttél hiányzik a kicsikéd.-böktem a gép felé. Vidáman felnevetett.

- Na ná… De tudom Jonh vigyázz rá.

- Persze, hogy vigyázz a te drága szépségedre. Alvaro én nem sokára elmegyek.

- Biztos vagy benne?-kérdezett vissza mire én csak bólogattam.

- Megígértem Sebastiannak, hogy ott leszek Malájziában. Addig is áttudom gondolni a helyzetemet.

- Mi az Ramos rosszalkodott?

- Hülye vagy.-fakadtam ki.- Apukád szervezkedése jár a fejemben.

- Nem értelek.-rázta meg a fejét.

- Apukád szervezkedett Martinez úrral. Felajánlott egy lehetőséget. Novemberben vagy egy hosszú távú verseny Katarban… és ott akar indítani engem is.

- De hát ez szuper Naty. Ez remek lehetőség.

- Nem tudom, hogy fel vagyok-e készülve rá.-húztam meg a vállam.

- Szerintem fel vagy. Velem szoktál tréningezni a pályán.

- Azok csak hülyülések ugye tudod?

- Annyit kérek gondold át alaposan. Megteszed a kedvemért?

- Meg.-bólintottam.