6. fejezet

Tisztába vagyok vele, hogy a két nappal ezelőtti születésnapi party megváltoztatott mindent. Kezdtük tisztábban látni a körülöttünk kialakult helyzetet, de egyikünk se akart a szokottnál is többet gondolni hozzá. Jól érezzük magunkat… Tudom így is boldog lehetek…

Igazából most is boldog vagyok… Hiszen Alvaro beadta a derekát és újra eljöttünk motorozni. Sergio pedig elkísért minket. Arra a régi beton pályára jöttünk ahol évekkel ezelőtt elkezdtük. Igazából minden itt kezdődött.

-Akkor itt kezdődött minden?-kérdezett rá Ramos, miközben a napszemüvegét az orrára bigyesztette és az ásványvizes flakont a kezébe lóbálta.

- Ide hozott ki apa először. De akkor már Alvaro elég profi volt. Sorba verte a nála nagyobb gyerekeket. –vigyorogtam.

- De ez a fruska hamar borsot tört az orrom alá.-forgatta a szemeit Bati látványosan.-Hamar ráérzett hogyan kell motorozni és rámenősnek lenni.

- Imádtam motorozni… Mondjuk most is.-vontam meg a vállam miközben a gerincvédőt szedtem elő a táskámból.

- Csak sokszor túlságosan is vakmerő vagy.

- Bagoly mondja verébnek.-forgattam a szemeimet mire Sergio felhorkantott vidáman. Alvaro kíváncsian pillantott rá, így a focista hirtelen köhögésnek álcázta a nevetését. Éppen bele bújtam a bőrruhámba amikor eszembe jutott egy dolog. Ami napok óta nyomaszt egy szinten.

- Valami baj van velem?-bukott ki belőlem amivel elértem, hogy mind két fiú értetlenül pislogott rám.

- Mi baj lenne veled Naty?-tolta fel a szemüvegét Sergio és közelebb lépett hozzám.

- Csak napok óta gondolkozok valamin…

- Ha Casillasra gondolsz…?

- Nem… Nem rá most.-ráztam meg a fejem.

- Akkor?-kérdezett rá a focista, miközben megcirógatta az arcomat.

- Rosie hetek óta nem keres. Nem veszi fel a telefont se.

Lehet csak képzelődök, de a két férfi azonnal összenézett és tanácstalanságot láttam az arcukon. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet.

-Biztos sok dolga van az egyetemen.-szólalt meg végül Alvaro.- Meg tudod lassan kezdődik a szezon. Gresini meg minden…

- Tudom…-motyogtam magam elé és megvontam a vállam.- Csak… Mindegy.

- Naty…

- Csak jó lenne néha egy lánnyal beszélgetni… De Isa Németországban van, Rosie pedig kerül.

- Ne paráz Naty. Minden ki fog alakulni…

…Mosolyogva sétáltam végig a folyosón. Csend van és ez jelenleg megnyugtató. A folyosó végén lévő irodának az ajtaján kopogtam és egy szabad után léptem be az ajtón.

-Szia Bátyus.-mosolyogtam rá. Fáradt sóhaj után állt fel a székről és lépett közelebb hozzám, hogy megöleljen. Az egyetlen mozdulatába benne volt minden. Fáradtság. gondterheltség..

-Mi a baj Sergio?-néztem rá csodálkozva ahogy elléptem tőle.

- Semmi.-rázta meg a fejét és hellyel kínált először.

- Hazudsz.-állapítottam meg.

- Hogy vagy? Olyan kisimultnak tűnsz.

- Jól vagyok… De ne terelj!-ráztam meg a fejem. Sergio felnevetett, de egyáltalán nem őszintén. Ismerem már annyira, hogy tudjam van valami.

- Paranoiás vagy kis húgom.

- Nem. Csak ismerlek már.-vontam meg a vállam.- Mi a baj? Munka?

- Nem.-sóhajtott fel a bátyám.- A múlt inkább.

- Tessék?

- Santiago járt nálam.

- Ne… ne… ne! Ne menj bele egyetlen hülyeségébe se!-csattantam fel. Sergio szeme egy pillanat alatt kikerekedett és láttam az arcán mindenre számított csak arra nem, hogy ilyen módon kifakadok.- Nem vesztettél eleget miatta?

- Natalien…

- Sergio  tudod jól, hogy ő az oka mindennek. Bíztál benne és minden hülyeségében követted. Elvesztetted miatta a hivatásod, a szüleidet és… És miattad vesztetted el Aya-t.-tudom a legrosszabb dolog amit most tehettem, hogy a volt menyasszonyára emlékeztetem. Azonban úgy éreztem szükség van erre. Valahogy a földön kell tartanom a bátyámat és tudtam ez az egyetlen lehetőségem.

- Tisztába vagyok mindennel Natalien.-húzta ki magát a széken. Érzem a belőle áradó feszültséget.

- Mit akart tőled az a rohadék?

- Azt mondta olyan dolgokról tud, ami megváltoztatná az életemet.

- Ugye nem hiszel neki?-kérdeztem vissza, de a bátyám nemes egyszerűséggel nem válaszolt. Elővette azt a nézését amit utálok. Amikor el akarja érni a tekintetével, hogy elhitesse velünk az igazát.-Sergio! Mond azt, hogy nem hiszel neki!

- Naty ezt te nem értheted!

- Nem vagyok hülye Sergio. Tudom nagyon jól, hogy bele kerülsz újra a mókuskerékbe… Újra bajba kerülsz.

- Miért mondtam el neked?-kérdezett rá magától és csak megcsóválta a fejét.

- Tudtam, hogy valami baj van hiszen minden az arcodra van írva.

- De miért van egy olyan érzésem, hogy tudsz Santiagoról?

- Hát…-akadt torkomon minden szó.

- Natalien…-állt fel az asztaltól lassan, de láttam minden izma megfeszült.

- Tonio említette pár hete, hogy tud róla…Hogy a városban van. De nem hittem, hogy megtalál téged. Ilyen hamar.

- Miért nem mondtad el?-csattant rám és összerezzentem hirtelen.

- Pontosan ezért!-tettem hasonlóan.-Nem változol.

- Mi van?

- Pontosan azt teszed mint régen!-szedtem össze a táskámat.- Pontosan ugyan azt teszed! Fejjel rohansz a falnak…

…Alvaro a szüleinél van addig én egyedül vagyok itthon. Pakolászok hiszen napokon belül indulunk Malajziába. Elkezdődik Alvaro számára a teszt szezon, ami egyenesen arányos azzal, hogy hamarosan a szezon is elkezdődik. A tegnapi beszélgetés a bátyámmal még mindig a fejemben járt. Sőt egyenesen zsongott tőle már a fejem. Félelem a lelkembe költözött, hogy Santiago megjelenésével egyenes arányos az, hogy Sergio is bajba fog keveredni. Mobilom kezdett el hangosan zenélni a konyha asztalon. Hatalmasat sóhajtottam és néztem meg, hogy kinek jutottam eszébe.

-Sebastian…-szólaltam meg.

- Naty… Szia. Zavarok?

- Miért zavarnál?-kontráztam vissza és hatalmasat sóhajtottam. Őszintén jól esett, hogy gondolt rám. Tudtam ő az egyetlen aki jelenleg ki tud szakítani a gondolataimból.

- Csak tudod… Szoktam udvarias is lenni.

- Tudom.-mosolyodtam el.- Hogy vagy Sebastian?

- Jól csak fáradtan. Tommi szadista… Már megint.

- Sebi.-nevettem el magam.- Tommi már csak ilyen. Tudod nagyon jól.

- Tudom.-dünnyögött mint egy nagy medve.- És még hideg is van itt Finnországba.

- Svájcba laksz. Az se mediterrán övezet.

- Most te is a véremet szívod?

- Tudod, hogy szeretlek.-feleltem lazán és megvontam a vállamat.

- Tudom, tudom.-sóhajtott fel.- Itt van Rosie is.

- Veletek van? Az tök jó.

- Igen… de úgy veszem észre, hogy veled is történt valami. Boldog a hangod.

- Inkább csak próbálkozom. Próbálkozom valakivel.

- Ramos-szal?-kérdezett rá és nyitva felejtettem a számat egy pillanatra.

- Te ezt honnan…?

- Naty hallottalak benneteket a szezon végén nem egyszer. Jártok?

- Inkább élvezzük az életet.-húztam meg a vállam.

- Milyen vele? Így is… Úgy is?

- Sebi te mióta vagy ennyire kíváncsi? Vagy éppen nincs nőd?-vigyorogtam magam elé.

- Naty ez most rohadt… Rohadt mód gonosz volt.

- Őszintén… Ha kanos vagy keress valakit magad mellé.