84. fejezet

Persze nem maradt sajnos titok, hogy ellógtam a gyógytornát. „Véletlenül”a bátyám elkotyogta Alvaronak, hogy min kapott rajta. Azóta természetesen mindenki rajtam tartja a szemét. Talán túlságosan is. Viszont ma végre kicsikét egyedül maradtam. Alvaro egész nap a szüleinél van, hiszen ma van a születésnapja. Ilyenkor általában minden percet a szüleivel és a testvéreivel tölt. Megértem… Egy fajta biztonságot nyújt számára a családja. Hiszen mindig mellette álltak és támogatták… Jóban rosszban.

-Biztos vagy benne, hogy haza jön?-szólalt meg a bátyám a kanapén terpeszkedve.

- Haza fog jönni.-forgattam a szemeimet.

- Miért gondolod?-kérdezett rá Sebastian a fotelből.

- Pontosan azért amiért két éhenkorász punnyad a nappalimba.-sóhajtottam fel és a szemeimet forgattam újra. Csak azért mertem ezt megtenni, hiszen a konyha felé sétáltam, mert szemügyre akartam venni a tortát amit nem rég hoztam haza a közeli cukrászdából.

- Ezzel most célozni akarsz valamire?-kiabált utánam a német barátom.

- Nem… Semmire se célzok… Babysitterek.-morogtam fél hangosan.

- Hallottam.-trillázta kacagva. Mosolyogva nyitottam ki a hűtőt és néztem meg a tökéletes tiramisu tortát. Órámra pillantottam és tippeim szerint Alvaro egy fél órán belül itthon lesz. Mobilom hangos zenélésbe kezdett a nappaliban, de nem mozdultam.

- Húgi…

- Hallom.-nyögtem fel.

- Ramos keres.

- Nem baj.-mormogtam magam elé. Napok óta… Napok óta keress telefonon Ramos… Vagy éppen Heikki… De nem tudom mit kellene mondanom nekik. Tanácstalan vagyok. Eddig se volt egyszerű az életem, de mivel jelenleg magamnak gyártottam a problémákat… Nem tudom mihez kellene kezdenem.

- Milyen Ramos?

- Miért fontos ez?-kiábáltam vissza miközben a konyhapultnak támaszkodtam.

- Ugye nem a focista?

- Miért baj az, hogy ha focista?-kontráztam vissza és akkorra már megjelent a bátyám az ajtóban és a zenélő mobilomat szorongatta. Egy pillanatra attól tartottam összeroppantja a készüléket a hatalmas markában.

- Elment az eszed?

- Köszi… Most burkoltan lehülyéztél.-forgattam a szemeimet és szinte pánikszerűen kezdtem el pakolászni, hiszen ebben a pillanatban Sebastian is megjelent az ajtóban és kíváncsian pislogott körbe.

- Azok után, hogy a gyógytornát is elhanyagoltad ne csodálkozz.

- Azon már túl vagyunk. Megígértem, hogy eljárok tornára és tesztek is róla, hogy ne legyen esélyem ellógni.

- Szerintem okkal tesszük.-vágta rá dacosan a bátyám.

- Azóta egy alkalommal se lógtam el a tornát. Tehát nem kell az orrom alá dörgölni, hogy hibáztam.

- Hülye voltál nemes egyszerűséggel.-szólalt meg Sebastian csendesen.

- Te most kivel vagy?-kontráztam rá elkerekedett szemekkel.

- Pártatlan vagyok.-emelte fel védekezően a kezeit a német autóversenyző.

- Az túlzás, hogy pártatlan vagy.

…Sebastian a kanapén alszik. Alvaro éppen telefonál valakivel. Bátyám pedig azt hiszem lelépett egy randira. De az a lényeg, hogy a motoros barátomnak jól esett a meglepetés amit csináltunk. A konyhába pakolászok. Úgy éreztem, hogy le kell foglalnom magam valamivel és az elmúlt napokban rájöttem, hogy erre a legjobb módszer a házi munka.

-Segítek.-jelentette ki Bati a konyhaajtóban megjelenve.

- Nem kell Bati. Születésnapod van.

- De én szeretnék.-vette fel a konyharuhát és törölgetni kezdett.- Köszönöm Naty.

- Nem kell. A barátom vagy, akire világ életemben számíthattam.-mosolyogtam rá.

- Ezt tudod jól, hogy fordítva is igaz.- húzta meg a vállát.-Sok mindenben segítettél már nekem Naty.

Mosolyogtam ismét és megvontam csak a vállamat, miközben kivette a kezemből a mosogatni valót.

-Meddig maradhatok itt Bati?

- Ezt most miért kérdezed Naty?-szaladt fel a szemöldöke.

- Csak tudom, hogy meg van a saját életed… Csajoznál stb… Főleg, hogy most szünet van.-motyogtam mire ő harsányan kacagni kezdett.- Most miért nevetsz ki?

- Mert eddig ez nem volt kérdés köztünk.

- De azt hiszem most meg kell kérdeznem.

- Bolond vagy.-forgatta a szemeit látványosan, de még mindig mosolygott maga elé.

- Nem… Csak…-próbáltam megkeresni a legjobb szót, de rájöttem saját magamnak tettem kínossá a történetet.

- Sose voltál terhemre Naty… és megnyugtatlak. Ha csajozni akarok az akkor is menni fog, hogy ha velem laksz akkor is…

- Erre azért nem vennék mérget.-nevettem fel kínomban hirtelen. Megcirógatta az arcomat és tudom kicsikét elpirultam.

- Jó látni, hogy mosolyogsz.

- Kezdem azt hiszem jobb színbe látni a világot.

- Tehát nem fogod elhanyagolni a gyógytornát?

- Héé… Te mióta nyaggatsz ezzel?-háborodtam fel hirtelen.

- Csak tudni akartam…

…Fáradtan tértem be a kávézóba. Esküszöm a gyógytorna lassan felér egy kínzással. Bár lehet, hogy ez azt jelenti lassan, de biztos gyógyulok.

-Kávét kérek és csokis muffint.-ültem le a pulthoz. A pincér lány kedvesen rám mosolygott és pakolászni kezdett.

-Naty.-szólalt meg mellettem egy ismerős hang. Összerezzentem és mosolyt erőltetve az arcomra fordultam felé.

- Szia Segio.

-Leülhetek?-mutatott a mellettem lévő üres székre.

- Ha szeretnél.-vontam meg a vállam egy apró kis mosoly kíséretében. Nem kellett kétszer kérnem a sevillait, hiszen fél perc múlva már mellettem ült és szugerált.- Igen?

- Ismered a mobil telefont?

- Azt hiszem igen.-vettem elő a legszebb és legcukibb nézésemet. Tudtam, hogy fel  fogja hozni ezt a témát… Hiszen napok óta nem válaszoltam egyetlen hívására se.

- És azt a zöld kis ikont?

- Oké…oké… Tudom, hogy nem hívtalak vissza.-sóhajtottam fel.

- És miért?-inentt közben a pincér lánynak, hogy ő is kér… Pontosan ugyan azt amit én.

- Csak kellett pár nap nyugi. Tudod minden túl sok volt. Sebastian világbajnok lett… Nagy volt a felhajtás. Ellógtam a gyógytornát… Gondolkoznom kellett.

- És sikerült?-tette fel a kérdést és óvatosan megfogta a kezemet. Egy pillanatra ledermedtem, de elmosolyodtam halványan.

- Ugye tudod, ha sikerült is most összezavarsz?-motyogtam magam elé.

- És ha pontosan ez a célom?-tette fel legártatlanabbul a kérdést.

- Akkor nagyon gonosz vagy.

- Mi az, hogy ellógtad a gyógytornát?-nem tudtam eldönteni, hogy szándékosan nem vett tudomást a kijelentésemről vagy éppen most esett le neki, hogy mit is mondtam neki.

- Ne kezd kérlek te is! Térden állva könyörgök, hogy ne kezd el te is.-nyögtem fel.- Vagy is letérdelnék ha tudnék, de ne kezd el. Túl sokan oktattak ki miatta mostanában.

- Okkal tették…

- Kérlek Sese…-dünnyögtem kislányosan.- Nem akarom még egyszer végig hallgatni, hogy hülye voltam, mert őszintén tudom, hogy hülye voltam.

- Bírom a hülyéket.-vonta meg a vállát. Egy pillanat kellett mire fel fogtam mit is mondott nekem vagy éppen mire is gondol.

- Sergio…

- Most miért? Csak elmondtam az őszinte véleményemet.-kortyolt bele a kávéjába. Hümmögtem hangosan és a muffin után nyúltam. Össze kell szednem a gondolataimat, hiszen a sevillai focista rafináltabb nálam. Hiába lenne válaszom… Mindig meg tud lepni.

- Zavarba hozol.-bukott ki belőlem.

- Azt hiszed ezzel újat mondasz?-vigyorgott rám elégedetten. Meglepődtem, ahogy kinyújtotta felém a kezét. Azt hiszem el kellett volna húzódnom tőle, de nem ment. Minden porcikám lemerevedett és csak őt figyeltem. Óvatosan cirógatta végig az arcomat.

- Pedig újat kellene mondanom.-motyogtam de éreztem ahogy szín költözik az arcomra. Lassan állt fel a székről, de az arcomat nem engedte el. Tett egy lépést felém és nemes egyszerűséggel megcsókolt a kávézó közepén. Túl szép… Túl jó pillanatok ezek.

- Csoki… Vodka…Motorozás… Szex…-kezdtem el motyogni ahogy a homlokát az enyémnek támasztotta.

- Valahogy úgy.-somolygott és végig húzta az egyik ujját az alsó ajkamon.

- Bolond vagy Sergio.

- Pont annyira amennyire te…

…Mondjuk azt, hogy Sergio Ramos tökéletesen elérte a célját. Sikerült tökéletesen összezavarnia. Nem tudom, hogy pontosan ezt akarta elérni… De a tette összezavart. Megcsókolt ott a kávézóba… A mi kapcsolatunk nem ilyen… Barátom, akire számíthatok.

-Naty…-nyílt ki hirtelen a bejárati ajtó és meglepődtem, hiszen Sebastian lépett be rajta.

-Te mióta érzed ennyire otthon magad nálunk Sebi? Vagy is Alvaro háza…

- Te itt vagy…. És Alvaro azt mondta érezzem magam itthon.-vonta meg a vállát és levágta magát a kanapéra.- Tehát…

- Oké… oké… Nem kell túl magyaráznod azt hiszem.-forgattam a szemeimet.

- Kérdezni szeretnék valamit Naty?

- Mit csináltam már megint?-sóhajtottam fel.

- Csináltál valami hülyeséget?-szaladt fel a szemöldöke.

- Attól függ mi számít hülyeségnek.-vontam meg a vállam és ugyan olyan kényelmbe helyeztem magam, mint ő.

- Naty…

- Azt hiszem Heikki is udvarol… és más is.

- Alvaro?

- Miért jössz te is Alvaroval?

- Csak egy tipp.

- Nem… Nem Alvaroról van szó.-ráztam meg a fejem.- Ha elmondok valamit ugye nem fogsz elítélni?

- Miért ítélnélek el?

Hatalmasat sóhajtottam és azon gondolkoztam elmondjam-e Sebastiannak az igazságot ami napok óta emészt. Azonban rájöttem, hogy jobban járok ha megteszem. Hiszen eddig minden egyes esetben ez okozta a problémáimat… Hogy próbáltam szőnyeg alá seperni a gondjaimat.

-Heikkiről… és Sergioról…

- Milyen Sergio?

- Ramos.

- Egy Ramos-ról tudok.

- Igen. Az a Ramos. Mind a ketten a közelembe kerültek… Heikki a szezon során… Ramos pedig… Mindegy… 

- Igen?-kérdezett rá, hiszen tudta, hogy nem fejeztem be a gondolataimat.

- Sebi mind a ketten udvarolnak.

- Heikkire már rég rájöttem Naty. Hiszen ott volt a kórházban. El se mozdult amíg meg nem tudtuk, hogy minden rendben lesz.

- Velem aludt Abu-Dhabiban… Ott volt velem.

- És Ramos?

- Egy ideje keresi a társaságomat… és én is az övét.

- És ez baj?-kontrázott rá Sebastian és türelmesen várta a válaszomat. Hatalmasat sóhajtottam, hiszen át kellett gondolnom, hogy mit is mondok.

- Nem tudom… Talán igen…

- Talán igen…? De miért igen?

- Focista ő is…

- Azt hiszem ez a leghülyébb kifogás Naty.

- Okééé…. Oké tudom miért van. Iker… Még mindig miatta.

- Iker a múlt… Ramos lehet a jövő.

- Ezek túl nagy szavak Sebastian… És be kell vallanom magam se tudom, hogy mit akarok.

- Gyere el velem Németországba.

- Tessék?-csodálkoztam el.

 - Gyere el velem hétvégén Németországba. Bajnokok tornája lesz. Kikapcsolódhatsz… Nem gondolhatsz hülyeségre és még az El Classicora se kell elmenned.

- Az El Classico Barcelonában lesz.-dünnyögtem hangosan.

- De ha Ramos hívna úgy is elmennél.-vigyorgott rám, de inkább nem mondtam semmit se neki. Ennyire nem lehetek gyenge. Nemet mondtam volna… Ha meghívott volna akkor se mondtam volna igent.

- Ez nem igaz.

- Akkor eljössz velem?

- Igen. Elmegyek veled.