53. fejezet

Sziasztok!

Először is köszönöm az előző részhez a hozzászólást. Remélem ez a rész és elnyeri a tetszéseteket. Ahogy időm engedi dolgozok a sztorin. A héten nagy ötletek születtek meg a fejemben. De erről majd később :D

Millió puszi:

Kira

Másnap ahogy megfordultam az ágyon hiába akartam Ikerhez bújni már sehol se volt. Hatalmasat sóhajtottam és rájöttem elkezdődött az idény és hozzá kell szoknom ahhoz, hogy újra elkezdődtek az edzések. Novemberig elég kevés időt fogunk együtt tölteni, hiszen elkezdődött Ikernek is a szezon ami azt jelenti, hogy a hétvégék nagy részében mérkőzései lesznek. Emellett nekünk is megkezdődik a végső hajrá. Mind a két sorozatban és tudjuk elég nagy dolgok forognak kockán… Hiszen Sebi jól áll. Bajnok lehet… De ennyire ne rohanjunk előre. Hiszen tudhatjuk és tudjuk is… Technikai sportban bármi megtörténhet.

…Reggeli után szólalt meg a mobilom és Alvaro hívott, hogy nincs-e kedvem kimenni a pályára vele. Igent mondtam. Talán azért is, mert Iker nincs itthon és nem fog csúnyán nézni rám. Nem fog annyit mondani, hogy felőlem mindegy, de tudnod kell róla, hogy veszélyes. Jó… Jó… Tudom, hogy félt. De akkor is. Ha akarok tudok vigyázni magamra. Általában. Alvaro egy órán belül érkezett meg és a cuccaimmal a kezembe ültem be a Mercedes anyósülésére.

-Jó reggelt!-nyomtam egy cuppanós puszit a barátom arcára.

- Neked is… Bár úgy látom ki vagy virulva és ki vagy simulva.

- Hmm?-tettem az értetlent.

- Azt hittem a tegnapi cikk után le leszel törve mint a bili füle.

- Az hülyeség. De tudhatnád te is.-korholtam le, mire ő csak lazán vállat vont és elindult. Egész úton fecsegtem neki. Lehet már unta, de egy árva szót se szólt emiatt. Személy szerint elakartam mondani a gondolataimat valakinek, és ő az áldozat. Már csak akkor vettem észre, hogy nem is motocrossozni megyünk ahogy szoktunk, amikor leparkolt a pálya előtt. Az értetlen arckifejezésemet látva megszólalt.

- Apa hívott meg minket szórakozni.

- Ez király.-vigyorogtam.- Azt se tudom már mikor szórakoztunk aszfalton.

- Régen… Mert ha aszfaltra engedtelek tuti összetörted magad.

- Ez szánalmas rágalom.-vágtam rá kacagva miközben már kimásztam a kocsiból és a csomagtartóhoz sétáltam.

- Tényleg? Legutóbb mi is történt veled? Agyrázkódás?

- Nem emlékszek rá.-feleltem teljesen ártatlanul, mire Alvaro egyszerűen kinevetett…

…El se tudom mondani, hogy milyen jól éreztem magam. Először szokatlan volt a gép és a körülmény, de a végén bele jöttem. Tudtam tartani a lépést Alvaroval de sejtésem szerint sokszor hagyott érvényesülni. Azt akarta csak, hogy önbizalmam legyen a pályán. Hagytam, hogy Alvaro kicsit szórakozzon, így kiálltam alkalmi „boksz utcába”. Javier ott várt rám és átnyújtott nekem egy üveg vizet.

-Köszönöm!-mosolyogtam rá és miután bele kortyoltam az üvegbe kibújtam a bőr ruhából.

- Semmiség. Legalább te is jól érzed magad.

- Az tuti.-vigyorogtam.- Régen éreztem magam ilyen jól. De Alvaro is jól érzi magát szerintem.

- Egész jól megy most… A pályán és itt is.

- Részben kiegyensúlyozott.-bólintottam.- Nehezen indult a szezon, de jól van.

- Biztos vagy benne?

- A szezon nagy részét mellette töltöttem így igen.-bólintottam lassan.

- Nem hiányzik az életéből valami? Vagy inkább valaki?

- Javier én nem tudok Bati nő ügyeiről.-emeltem fel védekezően a kezeimet.-De tudod jól, hogy ha akar úgy is talál valakit.

- Tudom… Tudom…-gondolkozott el. Alvaro is kiállt egy kicsit pihenni. Régen éreztem magam ilyen jól. Rengeteget nevettünk és a délután kisebb „versenyeket” is rendeztünk. Tudom először szándékosan hagyott nyerni, ahogy mindig is csinálja… Utána pedig hiába keménykedett többségében én nyertem. Kisebb és fürgébb vagyok. Jóval ebéd után szálltunk le a gépről. Kacagva roskadtam le a műanyag székre.

- Te csaltál!-jelentette ki Alvaro.

- Hogyan?-kérdeztem vissza bár még mindig majd megpukkadtam a nevetéstől.

- Azt nem tudom hogyan de csaltál.

- Majd szólj ha kitaláltad. Mit szólsz hozzá?-vettem elő a legbájosabb mosolyomat. Alvaro egy pillanatra lefagyott majd elmosolyodott ő is.

- Annyira utállak amikor mindenre van válaszod.

- Többségére van.-vontam meg a vállam mire kaptam egy puszit az arcomra.

- Azért mert bolond vagy.

- De attól szeretsz.-állapítottam meg…

…Kellemes fáradtság uralkodott el rajtam miközben beültem Bati mellé az anyós ülésre. Szórakozva indította el a kocsit a barátom és fordult ki a parkolóból.

-Remélem tudod, hogy a családod aggódik érted.

- Tessék?-kérdezett rá meglepve.

- Apukád aggódik érted.-kezdtem el fecsegni.- És aggódik amiatt is, hogy nincs csajod.

- Ezt te most komolyan mondod?-kontrázott vissza immár kacagva.

- Megkérdezte, hogy nem-e hiányzik valaki az életedből.

- Ohhh…

- Ezért gondolom, hogy aggódik.

- Tudott Noeliaról így…-kezdett bele, de el is hallgatott. Persze, hiszen én nem igazán ismertem a lányt, akivel nem rég szakított vele.

- Nem kell magyarázkodnod róla.-vágtam rá, hiszen tudtam cseppet kínosnak gondolja a helyzetet. Valljuk be igaza is van. Ezer éve nincs köztünk semmi se… De még is dugdosta előlem a lányt, mint ha féltékeny lennék.. De ez butaság. Örültem volna a boldogságának.

- Most egész jó így.-szólalt meg pár perc hallgatás után. Homlokomat ráncolva pillantottam rá és tudom arcomra volt írva az értetlenség.- Egész jól érzem magam most így… Egyedül.

- Nem vagy egyedül… Sose leszel egyedül.-mosolyogtam magam elé.- A fél világ ismer és szeret.

- Naty…-nyögött fel szemeit forgatva.

- És vannak barátaid is.

- Itt vagy nekem te!-vágta rá azonnal.

- Most ez jó neked vagy rossz. Legtöbbször csak nyűg vagyok nem?

- Te hülye vagy!-vágta rá teljesen őszintén…

…Amikor haza értem egyedül voltam. De túlságosan fáradtnak és koszosnak éreztem magam, hogy ne a zuhanyzást válasszam először. Elég sokáig áztattam magam így felszabadultan és egy fokkal vidámabban másztam ki a zuhanyfülkéből és tekertem magam köré a puha törölközőmet. Hajamból csöpögött a víz, de nem igazán érdekelt.  Első utam a hálóba, illetve a ruhás szekrényhez vezetett. Futtában össze kell szednem a dolgaimat, hiszen holnap utazunk Olaszországba Alvaroval. Hétvégén Misanoban lesz a verseny, ami egész jó helyszín. Szeretik a szurkolók a sorozatot, de ez nem is meglepő, hiszen olaszok… Ducati… De a kulcs szó talán az, hogy Rossi.

-Naty! Itthon vagy?-kiabált Iker szinte ahogy belépett a bejárati ajtón.

- A hálóba vagyok.-tettem hasonlóan és három-négy rövid nadrágot az ágyra dobtam, két szponzori felsővel. Ahogy felnéztem Iker már az ajtóban állt.- Szia!-mosolyodtam el.

- Beszélni szeretnék veled.-jelentette ki ami miatt igen csak kikerekedett a szemem.

- Baj van?

- Gyere ki a konyhába.-fogta meg a kezemet és húzott is magával.

- Fel se öltözhetek?

- Csak mi vagyunk itthon.-rántotta meg a vállát és csak akkor engedte el a kezemet amikor az asztalhoz értünk.- Ülj le!

- Most miért vagy velem is diktátor?-nyögtem fel, de természetesen szót fogadtam neki. Elégedetten elmosolyodott, majd egy hófehér borítékot helyezett le elém.- Ez mi Iker?-csodálkoztam el a homlokomat ráncolva.

- Nyisd ki!-kért meg mire kezembe vettem a borítékot és kinyitottam azt. Meglepetésemre egy csekk volt benne… Túl nagy számmal…

- Ezt miért adod?

- Segíteni akarok neked. Egész jól elindultál ezen az úton és nem akarom, hogy megtorpanj. Most úgy veszem észre látod a fényt az alagút végén… Azt akarom, hogy sikerüljön.

- De ez rengeteg… Ez…-hebegtem.- Nem fogadhatom el.

- Kicsim…-kerülte meg az asztalt és leguggolt elém.- Ez ne számítson.

- De…

- Tedd el és amikor szükséges felhasználod.

- De…-kezdtem volna bele ismét, mire már egyszerűen felnevetett és megcsókolt.

- Ne mondj semmit se Naty…

…Szerda délután van és már a repülőgépen ülök Alvaro társaságában. Az ablakon bámulok kifelé és gondolkozok… Vagy legalább is azon jár az agyam ami tegnap történt… Iker és a boríték… Mennyi pénzt ajánlott fel…

-Mi a baj Naty?-szólalt meg Alvaro ami miatt összerezzentem.

- Hmm?

- Jól vagy? Olyan fura vagy.-simította meg a kézfejemet.

- Csak elgondolkoztam.-húztam meg a vállam.

- Biztos? Nem vagy beteg… Lázas esetleg?

- Nyugalom Doktor Bautista. Nem vagyok beteg.-nevettem fel. Alvaro arcán is átfutott egy mosoly szerű így én inkább kibámultam az ablakon. Nem vagyok a repülés nagy híve, de ha akarnám se tudnám letagadni hogy milyen gyönyörű látvány az ami jelenleg elénk tárul.

- Ikerrel van gond?-kérdezett rám ami miatt egy pillanat alatt kikerekedett a szemem.

- Ezt honnan veszed?

- Csak ismerlek már eléggé és tudom gondterhelt vagy… Azt hittem az újságcikk vagy valami más.

- Csak a csapat dolog miatt vagyok gondterhelt… De nyugi. Hétvégén melletted állok ahogy eddig. Jóban rosszban.-szorítottam meg a kezét és először csak a kezünket bámulta, majd megpusziltam az arcát.- Semmi baj se lesz. Megígérem!