52. fejezet

Szép napot kívánok Mindenkinek! 

Kellemes Húsvétot és jó szórakozást kívánok! :)

Millió Puszi :)

Kedd reggel van és hatalmasat nyújtózkodtam az ágyban. Nem a saját ágyamban. Hunyorogva tapogattam meg mellettem a helyet és konstatáltam, hogy egyedül vagyok. Lassan nyomtam ki magam az ágyon és csúsztam fel, amikor kinyílt a háló ajtaja. Mosolyra húztam a számat, hiszen a finn lány sétált be az ajtón. Csak a pólómat viselte. Kicsit kócos volt a haja, a kezében két bögrével egyensúlyozott miközben az újság összetekerve az oldalának szorítva volt. Mosolyra húzta a száját amint meglátta, hogy ébren vagyok.

-Most lelőtted a meglepetésemet.-sóhajtott fel színpadiasan és a kerámia tárgyakat az éjjeli szekrényre

helyezte, meg még az újságot is.

- Szia Szépségem!-mosolyodtam el én is és a hajamba túrtam fél kézzel.- Hiányoztál mellőlem.

- Nem tudtam aludni. Kicsit még össze vagyok zavarodva.

- Persze az idő eltolódás.-bólintottam és húztam közelebb magamhoz.

- Kávét főztem remélem szereted.-csicseregte és láttam rajta mennyire ki van virulva az arca… és ilyenkor olyan gyönyörű. Az oldalamhoz fészkelte magát és egyszerűen megcsókoltam.

- Tökéletes.-cirógattam meg az arcát miután elszakadtam az ajkaitól. Láthatólag elpirult és a nyakamhoz bújt.

- Nem sokára haza kell menned.

- Nem sokára edzésre kell mennem.-javítottam ki.

- Nagyon szükséges?-dünnyögte.

- Hát…-nevettem fel, de erre mellkason csapott.

- Nem lóghatsz. Te vagy a Kapitány és példát kell mutatnod.-bökdösött minden egyes szó után, de elkaptam a kezét és magam alá gyűrtem és egyszerűen megcsókoltam. Kacagva karolta át a nyakamat. A hajamat simogatta meg egy szó nélkül.

- Reggelizünk együtt?-kérdezte csendesen.

- Szeretnék.-pusziltam meg.

- De előtte igyuk meg a kávét és olvassuk el az újságot.-engedett el és lökött rajtam egyet, hogy feküdjek vissza újra ahogy az előbb voltam. Szemeimet forgattam és kényelmesen elhelyezkedtem. Egyik kezemben ott volt a bögrém a másikkal pedig a haját piszkáltam. Rosie hatalmasat kortyolt a forró csokijából és ölébe vette az újságot. Legnagyobb meglepetésként ért amikor kibukott belőle egy káromkodás.

- Mi a picsa?

- Mi az Édesem?-fordultam felé.

- Rólad írnak.-jelentette ki lazán.

- Rólam?

- Igen. Ezt hallgasd…-kezdte el olvasni a cikket.

Iker Casillas megcsalta a barátnőjét?
Állítólag Argentínában lépett félre Lionel Messi exkedvesével a Real Madrid focistája

MADRID — Az ellenfelek lövéseit ki tudja védeni Iker Casillas (29). A Paparazzi című újság ugyanis azt írta a játékosról, hogy a spanyol válogatott Argentínában lejátszott barátságos mérkőzése után félrelépett: összeismerkedett Luciana Salazar (29) modellel, aki korábban a Barcelona-sztár Lionel Messi (23) barátnője volt, és közeli „kapcsolatba" került vele.

A lap szerint Casillas egy szenvedélyes éjszakát töltött el a nő társaságában, s erről nyilván nem mosolyogva olvasott a kapus barátnője, Natalien González (27), aki a Forma-1-es RedBull csapatnál dolgozik. Nem tudni mit szól az esethez.

-Na ez igaz?-kérdezett rá.

- Ezt te most komolyan megkérdezted?-kontráztam vissza és szinte elnevettem magam.

- Miért? Megkérdezhetem… Hiszen én se a barátnőd vagyok…-fecsegte nekem és egy pillanatra csendbe maradt. Azt gondolom a megfelelő szavakat kereste.- Hiszen én is csak a szeretőd vagyok. Csak kíváncsi vagyok akad-e még egy nő, aki bedőlt neked.

- Rosiem.-nyögtem fel és kivettem a kezéből az újságot amit lazán ledobtam a földre.- Ez egy rohadt nagy hülyeség. Ez a nő csak feltűnési viszketegségben szenved. Még találkozni se találkoztam vele sose.

- Nekem elmondhatod az igazat.-húzta meg a vállát lazán. Csak cirógattam az arcát és tudtam semennyire se biztos magában. Részben még mindig az a lány, aki elcsavarta a fejemet a medence szélén teljesen. A bájos mosolyával, de sajnos teljesen össze volt törve a lelke és az önbizalma. Hiszen tudom szerelmes volt Sebastianba és talán most is az… De elhatároztam megmutatom jobb ennél… Lehet boldog… Hiszen minden rossz után jön valami jó.

- Héé… Nekem csak te kellesz…

- Meg gondolom a Kedvesed… Aki vakon megbízik benned valami miatt.-piszkálta a kezemet, majd óvatosan a kezét az enyémbe csúsztatta.- Pedig nem is érdemled meg… Egy rohadék vagy ahogy én is.

- Megegyeztünk, hogy nem beszélünk ilyenről. Nem vagy rohadék.

- Csak te?-csodálkozva nézett fel rám.

- Lehet. De nem akarok beszélni róla.-húztam meg a vállam.

- Gondolom a reggeli most így tárgytalan. Biztosan nem akarsz miattam is magyarázkodni a barátnődnek.

- Szerintem a világ legjobb dolga lenne közösen reggelizni.

- Bolond vagy?-horkantott fel.- Ezek után főleg a nyomodban lesz minden firkász.

- Nem érdekel… és amúgy is. A barátom is vagy.-simogattam meg az arcát. Elmosolyodott és megpuszilta az arcomat.

- Mindig tudod, hogyan érd el azt, hogy bízzak benned.-cirógatta meg az arcomat. Mosolyogtam csak és még körülbelül egy negyed órát lustálkodtunk az ágyban. Mind a ketten készülődni kezdtünk ezek után. Tudtuk, hogy az étterembe normálisan kell viselkednünk így utána mentem a fürdőszobába és miközben a sminkjét ellenőrizte átkaroltam a derekát.

- Nem csábulok el Iker!-vágta rá azonnal és bele csókoltam a nyakába.

- Nem elcsábítani akarlak.

- Annyira.-nyögött fel.- Mikor jön Naty?

- Ma… Délután.-húztam meg a vállam.

- Szereted?

- Elmondtam már neked, hogy mit érzek Rosie.

- Ő szeretett téged… Szerintem igen.-piszkálta a kezébe lévő kis csecsebecsét. Megfordítottam és az álla alá nyúltam, hogy rám pillantson.

- Mi a baj Rosie?

- Szeretek veled lenni… Élvezem… Nagggyon.-nyögte ki az utolsó szót és elmosolyodtam.- De eljön azaz időszak amikor maximum annyira foglak érdekelni, míg megfektetsz egy motelben… vagy egy kocsi hátsó ülésén… És akkor is lelkiismeret furdalásom lesz és most is az van. Naty mellettem állt ebben az idióta korszakban. Amikor azt se tudtam mihez fogjak Sebastian nélkül.

- Egyszer se erőltettem rád semmit se.-simogattam meg az arcát.

- Mindegy. Készen vagyok. Indulhatunk.-zárta le a témát és tudtam jelenleg úgy se hallgat meg…

…Kicsit késve értem ki a pályára hiszen egyenesen berontottam az öltöző ajtaján és egyedül Ramos tollászkodott még a helységben. A többiek már a folyosón lézengtek vagy már a pálya szélén élvezték a kora őszi napsütést.

-Azt hittem már nem is jössz.-állapította meg a barátom.- Haza ért Naty és nem engedett ki az ágyból?

- Naty még Belgiumban volt tegnap este.-húztam meg a vállam és ledobtam a pólómat magamról. Tudom ezzel el is árultam magam, hogy másnál voltam… És Ő pontosan tudja kinél voltam.

- Akkor gondolom a Kedvesednél voltál.

- Megmondtam, hogy ne hívd így!-mordultam rá, hiszen az elmúlt időszakban folyamatosan így hívta Rosiet. A válogatott időszakban is, meg itt is.- Amúgy is ha jól emlékszek a házi bulid környékén te tanácsoltad, hogy szedjem fel. Hogy olyan nő kell aki nem a saját életét éli, aki nem a saját karrierjét építi… Bár ez Rosiera se igaz, hiszen a gyakorlatát tölti a MotoGpben.

- Lehet… De arra is emlékezz, hogy nem azt mondtam, hogy két nőt szédíts!

- Neked nem mindegy mit csinálok?-fordultam vele szembe miközben már a cipőmbe próbáltam bele lépni. Persze tudok én gyorsan öltözni ha akarok.

- Ugyan azt csinálod, mint Sebastian… Rosieval.-motyogta.

- Rosie nem olyan hiszékeny már mint a kis görcs némettel volt.-vágtam rá és szerencsém, hogy Naty nem hallja a megjegyzésemet a barátjára.

- Ugyan azt csinálod vele! Csak hab a tortán, hogy Naty mind kettőtökben bízik.

- Oké… Azt hiszem lassan kezdem érteni.-ejtettem ki megfontoltan minden szót és Ramos egész testébe megmerevedett. Azt hitte, hogy elért valamit a szent beszédével.- Te meg akarod fektetni a barátnőmet.

- Mi bajod van?-csodálkozott el.

- Csak nem igazam van Sergio? Meg akarod fektetni a barátnőmet! Igazam van?

- Melyiket? Aki otthon vár rád amikor itthon van és mindent megpróbál adni neked, vagy amelyiket a szeretődnek tartod? Akihez néha napján beugrasz… Amikor unatkozol…-lépett közelebb hozzám.

- Natalienre gondolok te is tudod jól. Meg akarod fektetni vagy sem?

- Semmi közöd hozzá.- vicsorgott és pont belépett az öltözőbe Alonso. Először tátott szájjal bámult minket, majd közelebb lépett hozzánk. Szerintem hallotta, hogy veszekszünk, de próbált úgy tenni mint ha nem tudna semmit se.

- Minden rendben fiúk?-kérdezett rá nagy bölcsen, mint ahogy szokta. Jelen pillanatban túlságosan idegesít a nyugodtsága.

- Persze.-vágta rá a sevillai. Úgy látom ő se örül a társaságnak.

- Csak tárgyaltunk valamit. De amúgy tudod a szabályt.-címeztem Ramosnak, de ellépett tőlünk közben.

- Melyik szabályt?-kérdezett rá Xabi.- Melyik szabályra gondolsz Iker?

- Hogy volt nő tabu.-morogta Sergio engem megelőzve.

- Kire akarsz rá mozdulni Sese? Csak nem a firkászra… Carbonero-ra? Ő a volt csajod nem Iker?

- Te ebbe most ne szólj bele!-csattantam rá idegesen. Nem hiányzott nekem, hogy hallgassam még az ő okoskodását is. Carbonerora mondhatjuk, hogy egy baki volt az életemben… És arra jó volt, hogy az aktuális igényeimet kielégítse… Xabi szeme kikerekedett a beszólásom miatt és hiába nyitotta ki a száját egy szó se hagyta el.

- Iker szeretőt tart Naty mellett.-közölte Sergio a tényeket. Reméltem, hogy ezt senki se fogja megtudni, hiszen elég pletykás a társaság… De talán Xabi nem fogja az első adandó alkalommal elkotyogni Nataliennek. Bár ahogy ránéztem szerintem még fel se fogta a védő szavait.

- Mi van?-bukott ki a baszkból nem túl értelmesen. Szívem szerint most mostam volna be a sevillai társamnak, de Alonso köztünk állt.- Igazat mondott Sergio? Szeretőd van?

- Nem a szeretőm.-dühöngtem, hiszen egyenesen sértőnek találtam, hogy a finn nőt ilyen jelzővel illeti. Hiszen ő egy csodás nő… Törékeny… Szeretni való és vágyakozik azután, hogy foglalkozzak vele…

- De dugod Rosiet. Tehát a szeretőd!-magyarázta védő.

- Fogd be vagy ki verem a fogad!-sziszegtem és annyi szerencséje volt csak, hogy a baszk játékos távol tartott tőle.

- Attól még igazam van.- vont vállat Ramos lazán. - Csak nem fáj az igazság?

- De min veszekedtetek eredetileg?-vakarta meg a homlokát Xabi. Szerintem próbálta terelni a szót és próbálta átlátni a káoszt amit mi okoztunk.

- Biztosra veszem, hogy meg akarja húzni Naty-t.-böktem a védőre és egyre jobban dühített, hogy egyáltalán ilyenre gondol. A szabályunk… Volt nővel nem kezdünk… És Naty az én barátnőm. Nem nyúlhat hozzá.

- Honnan veszed, hogy nem volt már meg?-tette fel a kérdést lazán Ramos. Lefagytunk mind a ketten és nem tudtam előbb üssek vagy kérdezzek.

- Ramos...-nyögött fel Xabi.-Ezt most miért kell? Tudjuk, hogy nem igaz.

- Megfektetted a barátnőmet?-fakadtam ki.

 -Dehogy fektette.-szólt közbe a baszk és intett, hogy nyugodjak le.

- Honnan vagy ennyire biztos benne?-horkantottam fel. Sergio arcán átfutott egy sunyi vigyor először és kezébe vett egy üveg vizet. Lassan kortyolt bele.

- Csak tudom.-vágta rá Xabi amivel nyugtatni próbált.

- Fektettem már meg más csapattársam nőjét is.-közölte velünk, amivel mi is tisztában voltunk.- Szabályok azért vannak, hogy felrúgjuk őket.

Hirtelen kerültem ki Alonsot és kaptam el Ramos grabancát. Baszk társunk hiába kapott utánnam Sergio hamarabb csattant az öltöző szekrényen mint bármelyikünk is számított rá.

-Mit mondtál az előbb?

- Honnan veszed, hogy nem volt már meg?-tette fel újra a kérdést szóról szóra ugyan úgy. Felment bennem az a bizonyos pumpa és hirtelen azt hittem felrobbanok.- Te vagy egy idióta Iker! Nem csak Rosie csodálatos ahogy te gondolod, hanem az a nő is aki melletted van amikor teheti.

- Állj le Ramos.-szólt rá Alonso.

- Naty is csodálatos… Érti a humort… Benne van minden ami kell egy jó nőbe… Hogy jól érezze magát vele az ember… Emellett rohadt jó teste van… Azok a hosszú combok… A formás feneke… A hasán pedig sakkozni lehetne nő létére… Az ajkait pedig csak csókolná az ember… Mellei pedig…

- Ember!-fakadt ki Xabi ezzel pedig elérte, hogy Sergio torkán akadjon minden szó amit eddig kigondolt már.- Ez már nekem kínos. Állj le!

A dühömet egy pillanat alatt a meglepettség vette át és elengedtem a sevillait. Hátráltam tőle pár lépést.

-Hidd el Iker… Más pasi is észreveszi ezt. Több motoros vagy bármelyik férfi a paddockban odaadná a fél kezét vagy lábát, hogy megkapja legalább egy éjszakára a TE barátnődet… és hidd el tudnának annyit adni neki, mint te. Boldoggá tennék… Kielégítenék.-morogta Sergio.- Csak te nem látod meg mekkora kincs van melletted. Neked rögtön más kell… Pontosabban neked minden kell!

***

Nem igazán sikerült jól a hétvégénk.  Vasárnapra megérkezett az eső és minden megbolondult.  Fernando az évfordulós Barrichelloval ütközött, míg Sebastiant megdobta egy bucka és a mellette haladó Jenson Buttonba bele szaladt. A brit kiesett, de Sebi tovább tudott menni. Azonban kapott egy büntetést… Később már édes mindegy volt neki, mert egyszerűen besokkalt. Összeakadt még Tonioval is…  A futom nekünk nem hozott pontot, de a csapat másik fele örülhetett, hiszen Mark a dobogón végzett.

Kedd dél körül érkeztem haza és tudtam Iker nincs már rég itthon. Edzése van és egyéb programjai lehetnek a csapatnál. Nem zavar és addig is tudok gondolkozni azon az idióta újságcikken amit pár órája fedeztem fel az egyik napi lapban a benzinkútnál. Egy részben hihetetlennek tűnik… Iker nem bukik az ilyen műanyag nőkre… Másodrészben… Férfi… Ha engedi bármikor elcsábítható. Az összegyűrt újságot a dohányzó asztalra dobtam és először a fürdőszobába sétáltam, hogy lezuhanyozzak. Iszonyatosan jól esett a lemerevedett izmaimnak a meleg víz. Talán fél órát is eltöltöttem a fördőbe. Majd ahogy végeztem elzártam a csapott. Kiléptem a zuhany kabinból és először magam köré tekertem a hófehér törölközőt, majd a hajammal is ugyan így tettem. Éhes lettem így első utam a konyhába vezetett. Természetesen Ikerben nem kellett csalódnom, hiszen rögtön találtam legalább egy szendvicsnek valót. A kenyért kentem éppen amikor megszólalt a mobilom. Az ujjamról nyalogatva a vajat sétáltam a nappaliba és vettem a kezembe a készüléket.

-Szia Bati.-mosolyodtam el ahogy bele szóltam.

- Szia. Gondoltam megcsörgetlek ha már nem tudok aludni.

- Időeltolódás?

- Igggen.-nyomta meg a szót.- Mit csinálsz?

- Éppen?-kérdeztem rá, de már folytattam is.- Egy szál törölközőben ücsörgök a kanapén, de előtte éppen egy szendvicset csináltam, mert rohadt éhes vagyok.

- Azt hittem rohadt mérges vagy.

- Ezek szerint te is láttad a cikket?-sóhajtottam fel.

- Naty van egy rossz hírem… Fél Spanyolország látta a cikket. Nem én vagyok az egyetlen.

- Remek.-nyögtem fel.

- Szerinted igaz?

- Láttad te azt a nőt?-kontráztam vissza.- Te megdugnád?

- Személy szerint nekem nem az esetem. Jobban bírom a természetességet.-felelte lazán Bati és visszasétáltam a konyhába. Be akartam fejezni a kajámat.- De azt hittem tapasztaltad már.

- Bati te most a tinédzser korunkra utalgatsz vissza.-nyögtem fel.

- De szerintem már akkor is tudatosítottam benned valamit.

- Ez most nagyon két értelmű volt.-közöltem vele és bele haraptam a szendvicsembe.

- Miért? Két dologra is gondolok.-nevetett fel.

- Aha…-bukott ki belőlem miután lenyeltem a falatot.- Figyelj! Nő hiányod van?

- Mi van?-fakadt ki a barátom.

- Ritkán utalgatsz ennyire… főleg arra ami 16 éves korunkban történt és utána.

- De a szex akkor is jó volt.

- Disznó vagy.-kacagtam.-Inkább keress valakit.

- Majd lesz valami. Nem megyünk el motokrosszozni?

- Ma én csak pihenni szeretnék.

- Elhiheted Naty, hogy én is. Aludni akarok egy nagyot.-sóhajtott fel vágyakozva.

- Akkor miért velem beszélsz?

- Mert nem tudok.-dünnyögte.

Majd egy órát beszélgettünk mire tényleg eltudott aludni. Kaja és a telefon után arra döntöttem, hogy először is elindítok egy mosást. Ahogy ezzel végeztem a kanapéra kucorodtam és a tv-t nyomkodtam. Próbáltam nem tudomást venni az asztalon heverő újságról. De minden egyes pillanatban alattomosan visszakúszott a gondolataimba a cikk, és a kép. Nem igaz… Hiszen ez a nő csak a pár perces hírnévre akart törekedni ezzel az újságcikkel…

Elaludhattam a kanapén, hiszen arra riadtam, hogy az újság kiesett a kezemből. Vagy is csak azt hittem. Ahogy kinyitottam a szemem és körbe pillantottam Iker ücsörgött a kanapé szélén mellettem.

-Szia!-motyogtam.

- Szia Édesem.-mosolyodott el, pedig elég megtörtnek tűnt. Megcirógatta az arcomat majd az újságot az asztalra lökte.- Miért olvasol ilyen szennyet?

Nem válaszoltam a kérdésre csak lassan ülő helyzetbe küzdöttem magam és a hajamba túrtam. Próbáltam be azonosítani mennyi az idő… Mennyit aludhattam, de nem találtam se az órámat, se a telefonomat. Iker szó nélkül figyelt.

-Csak láttam benne a cikket… Rólad…-morogtam, majd nyeltem egyet.- Rólunk.-nyögtem fel és bele túrtam a kicsit kócos hajamba.

- Ugye nem hiszed el? Naty ez hazugság. Az a ribanc csak a hírnévre vágyott. Az se tudom kicsoda. Sose találkoztam vele.

- Iker kérlek!-nyögtem fel. A kapus felpattant és a konyhába sietett. Annyira meglepődtem, hogy azonnal utána indultam és a saját szemmel láttam ahogy a kukába landol a lap.

- Nem feküdtem le ezzel a ribanccal.-fakadt ki idegesen.

- Iker…

- Nem szokásom megfektetni minden nőt, aki az utamba kerül.- hadarta továbbra is és ha akartam volna meg se tudtam volna szólalni. Valamiért Iker jobban ideges, mint amire gondoltam először. Csak mondja, mondja és mondja.

- Iker! Állj!-fakadtam ki és egy pillanat alatt elhallgatott. Meglepődve pislogott rám.- Meg se fordult a fejembe, hogy igaz a cikk. Bízok benned, ha tetszik hanem.-rántottam meg a vállam. Ismét az értetlenség és a meglepetség keverékét láttam a kapus arcán. Megpusziltam az arcát, majd kicsúsztam a kanapé szélére. Láttam rajta, hogy gondolkozik így felpattantam és elindultam a konyha felé.

- Rendeljünk vacsorát vagy menjünk el valahova? Mondanám, hogy főzök neked, de semmi sincs itthon jelenleg.-csicseregtem, de mire észbe kaptam elkapta a kezemet. Meg akartam szólalni, hogy mi a baj, de lehetőségem se volt rá, hiszen magához rántott és már az ajkaimat ostromolta. Nem tudom pontosan mire is foghatom ezt a fajta hevességét, de már nem is érdekelt. Viszonoztam a csókjait, miközben a keze a testemen kalandozott el. Imádom amikor ilyen és most már nem is érdekel semmi. Csak Ő…