51. fejezet

Isa magán akciója miatt elment a kedvünk a vacsorához. Vagy is nem volt kedvünk ahhoz, hogy bepofátlankodjunk az étterembe. Mondtam Heikkinek, hogy nem is vagyok annyira éhes… De még is ragaszkodott a vacsorához így az ötletem miatt egy gyorsétterem autós kiszolgálójánál vásároltuk meg az ételt. Ahogy a finn leparkolt valahol a pálya közelébe kikapta a kezemből az egyik zacskót és osztozkodni kezdett.

-Ez a tied.-nyújtotta felém Heikki az üdítőt.

- Tiéd pedig a saláta.

- Pedig nem vagyok nyúl.-forgatta a szemeit.

- Nem vagy nyuszi, de mivel holnap kocsiba kell ülnöd így marad a saláta.

- Sebastiannal is ilyen szadista vagy?-tette fel meglepetésemre a kérdést ami miatt először elkerekdett a szemem majd elnevettem magam.

- Az Tommi dolga és nem az enyém.

- Akkor Alvaroval vagy kegyetlen?

- Nyugi Heikki. Feleslegesen aggódsz a férfi társaid miatt, de személy szerint én nem vagyok kegyetlen velük.-vélekedtem pedig tudom, hogy akármelyiküket kérdeznénk erről azt mondanák, hogy hazudok.

- Elhiszem.

- Még szerencse.-vigyorogtam rá és a számba nyomtam egy száll sült krumplit.
- Mesélj a tavalyi idényről.-kért kedvesen a finn és ahogy rám nézett valahogy nem bírtam nem igent mondani. Nagyon jól tudja, hogy a szívszaggató kiskutya tekintetével bármit eltud nálam érni… Bár eléggé fura, hogy szinte gondolkozás nélkül engedelmeskedek neki. Ez nem valami jó hír.
- Rendben.-sóhajtottam fel.- Már másodjára kezdődött Katarban az idény éjszakai versennyel. Meleg van ott, de tetszik hogy minden fordítva működik… Napközben pihenünk, de hajnalig a pályán vagyunk. Azonban nem hittem, hogy a sivatagban bőrig lehet ázni.
- Tessék?-csodálkozott el Heikki.
- Katarban el kellet halasztani a nagyok versenyét, mert olyan eső jött fel, hogy a víz elvezetők alig tudták elvezetni az esőt. Azonban még is attól tartottak legjobban, hogy a forró reflektorok szét robbannak. Így ezt a versenyt elhalasztották hétfő estére, mert pont húsvétkor volt. Alvaro polet szerzett a saját kategóriájában, de a versenyen már nem tudott jól szerepelni technikai hiba miatt.
- Elesett?-jött reflexből a kérdés.
- Nem, de nem sok híja volt.
- És ezek után? Mi történt?
- Volt egy nyugodtabb futam Japánban majd visszajöttünk Európába… Jerezbe.
- Mi volt Japánba?-kezdem magam úgy érezni, mint egy vallatáson és sejtem nem is Alvaro tavalyi szereplésére kíváncsi, de meséltem. Töretlenül meséltem tovább.
- Alvaro utolsó kör utolsó kanyarjában előzte meg a helyi hőst. Csak sajna Spanyolországban ez pont fordítva sikerült. –húztam el a számat egy apró kis mosolyra.-Jó idény volt…Jó idény volt, de tényleg. Voltak azért húzós esetek. Pályán és azon kívül is. Például Barcelonában nagyon-nagyon meleg volt. Majd negyven fok volt a levegő és az aszfalt hőmérséklete az 50-et is elérte. Egyszerűen elviselhetetlen volt délben a rajt. Motorosokat és a táblakezelőket az ájulás kerülgette a verseny végére. Volt aki el is ájult… Például én.-nyögtem fel.- Mugello pedig pont az ellenkezője volt Barcelonánk, hideg volt és esett az eső. A versen pedig régen látott nem látott izgalmakat hozott. Simoncelli, Pasini és Bati elszakadtak a mezőnytől és előnyre tettek szert. Simoncelli egyre többet hibázott a követői nyomására és amikor Bati megelőzte egy kör elteltével vissza akarta szerezni a helyét. Egyik balos kanyarban betette a motort az Aspar mellé és jött a baj.-magyaráztam kézzel, hogy mi hogyan is történt.- Összeértek és mindketten a fűre szaladtak. Bati szívta meg, mert az egész kavicságyon át kellett mennie, hogy visszatérjen a pályára. Martinez urat se hallottam még úgy káromkodni. Végül harmadik lett.
- És Assen?-szólt közbe.
- Ott Alvaro sokkalt be. Ezt bevallotta nekem. De év közben is eljött egy hullámvölgy és folyamatosan hibázott… Estoril, Sepang, Philip Island…sorolhatnám…-kortyoltam bele az üdítőmbe.
- De segítettél neki.-mosolygott rám Heikki, mire lesütöttem a szemem. Zavarba jöttem.- És mi volt Brnoba?
- Az égés volt…-kezdtem el kacagni úgy, hogy pár ember még felém is fordult.- Ritkán töri az ember totál károsra a motort a levezető körben.
- Az totál káros lett?
- Nagyon is. Nem untatlak?
- Dehogy. Érdekes.-biztosított róla és ezek után már én is kérdezgettem. Tizenegy óra fele értünk vissza a szállódába és először kikértük a kulcsainkat. Majd elindultunk a lift felé.

- Ez nagyon jó este volt.-szólalt meg csendesen.
- Azt hittem untatlak mind végig.

- Bolond vagy.-forgatta a szemeit.

- Isat máskor is kihozzuk a dutyiból?-kérdeztem rá, mire a finn felnevetett. A felvonó megállt és ahogy kinyílt az ajtó mind a ketten meglepődtünk, hiszen a menyasszonya állt előttünk és fogalmazhatunk úgy, hogy nem igazán volt boldog.

- Catherine hogy kerülsz ide?

- Ezt én is kérdezhetném tőled. Vagy is tőletek.-egy sokat mondó pillantást vettet felém. Persze ő se számított erre. Meglepetésből jöhetett ide és a vőlegényét az exével találja… Vagy is először nem is találta. Ezaz igazán kínos helyzet.
- Mi csak…- habogtam ezerrel. Inkább maradtam volna csendben… De természetesen megint hamarabb járt a szám, mint hogy gondolkoztam volna.
- Kihúztuk Isat a bajból.- zárta rövidre a témát Heikki.- Letartóztatták.
- Muszáj mindig vele?-bökött rám idegesen a brit lány.
- Van nevem is.-morogtam és tudtam nem sokáig tudom magam féken tartani. Fusztrál a helyzet, hogy Catherine számon kér, még akkor is hogy ha joga van hozzá… Részben.
- Jó neked.- flegmázott. A számat is nyitva felejtettem egy pillanatra. Sose viselkedett még így a nő… Hiszen ő a csendes és megfontolt lány, aki eddig mindent megbocsátott Heikkinek. Tettem egy lépést felé, de a finn elkapta a könyökömet és ezzel tartott vissza, hogy bármilyen hülyeséget csináljak.

- Nem kell a balhé Csajok.-morogta.  
- Én nem balhézok.-csattantam fel sértetten, hiszen jelen pillanatban nem is én kezdtem.
- Unatkozol és most jó Heikki is? Menj vissza a drágalátos Spanyolországodba és maradj ott!-osztott ki Catherine.
- Én ezt nem hallgatom tovább.- sarkon fordultam és elindultam a lépcső felé. Talán ez a legjobb amit tehettem ebben a pillanatban…

…Szombat délelőtt van, vagyis Sebastian és Tommi már ebédelnek hiszen egy óra múlva elkezdődik az időmérő. Az időnk nem igazán a legjobb, hiszen hideg van és szinte bármelyik pillanatban eleredhetett az eső. Bár itt Spaban ez elég enyhe kifejezés. Sebastian sisakján cseréltem éppen a plexit amikor megszólalt a mobilom. Kicsit csodálkozva vettem tudomásul, hogy Alvaro keress.

- Neked nem aludnod kellene?-kérdeztem rá köszönés helyett. Alvaro vidáman felnevetett.

- Már a pályán vagyok. Tudod lassan kezdődnek a szabadedzések… Amúgy szia neked is Naty!

- Jól mentél tegnap! Gratulálok… Amúgy szia neked is Bati.

- Lehetne jobb is.-nyögött fel.- Milyen az idő nálatok?

- Hideg van… és szerintem lassan esni fog.

- Minket szerencsére elkerül most minden rossz.-közölte velem csak azért is. Tudja mennyire utálom az ilyen időt.

- Ezt majd vasárnap mond nekem a futam után.

- Ne aggódj már állandóan.

- Bla-bla-bla.

- Mikor jössz haza?

- Hétfő reggel indulok. Elég hosszú lesz az út így is.

- Kocsival mentél?

- Ühüm.-motyogtam és közbe befejeztem az elkezdett feladatott.

- Láttad a meccset?

- Nem. Csak az összefoglalót néztem meg. De Iker nem védett.
- De akkor is sok ez a 4-0 nem?
- Bati ne légy már ennyire telhetetlen.-korholtam le. – Nem mindig játszhatnak vb döntőt.
- Tudom…tudom.
- Most pofákat vágsz ugye?-kérdeztem vissza, mire nagy csend volt a túl oldalon.
- Honnan tudod?
- Ismerlek már, mint a tenyeremet.-nevettem el magam.- Bati mennem kell, de még estig beszélünk jó?
- Persze. Vigyázz magadra Naty.
- Inkább te vigyázz magadra. Szia Alvaro.-tettem le a mobilt és bele vetettem magam a munka forgatagába…

…Az időmérő rég nem látott izgalmakat hozott, mivel megérkezett a várt eső… Bár nem mindenki rajongott érte… Vagyis nem igazán tudta, hogyan is viselkedjen a vizes aszfalton. Petrov első megmozdulása volt, hogy ripityára törte a Renault versenygépét. Így meg van egy biztos kieső a Q1-ben. Végül 20 perc elteltével kiosztották az utolsó sorokat. Az orosz mellé csatlakozott még Trulli, Kobayashi, Senna, Yamamoto, de la Rosa és di Grassi. Szerencséje volt Heikkinek és Timonak, mert a tapasztalatuknak hála és nem mellékesen egy kis mázlinak köszönhetően tovább jutottak a második részbe, hiszen a zuhé előtt ki tudtak jönni a pályára és mért kört tudtak futni. Végül persze csodát egyikük se tudott véghez vinni, hiszen a német fiú 17-dik, míg a finn barátom pedig 16-dik pozicíóba végzett. A Q3 végén pedig kiderült, hogy Hamilton rajtol a poleból, míg Webber a második helyről. Harmadik pozíciót Robert szerezte meg, míg Sebastian a negyedik lett. Nem rossz. Kijelenthetjük azt, hogy ez a pozíció nem is olyan rossz. Holnap még bármi megtörténhet és akár dobogóra is kerülhet Sebi. Tommi megölelt gratuláció képen, majd engedte, hogy magamhoz vegyem Sebastian sapkáját,  kulacsát és kabátját. Elindultam a mérlegeléshez, hogy utána elkísérjem őt a lassan szokásosnak mondható interjúkra…

…Késő este van már és minden munkámmal végeztem. Összeszedtem a cuccaimat, magamra vettem a csapat kabátomat és elindultam a parkoló felé.  Délután az edzés után eszembe jutott valami és nem hagyott nyugodni… Pedig megfogadtam nem fogok foglalkozni vele… Túlságosan mérges vagyok rá.  De amikor elhaladtam a Ferrari motorhomeja mellett megtorpantam és visszafordultam. Szerencse, hogy már eléggé kihalt a paddock és senkinek se fog feltűnni, hogy RedBullosként a konkurencia motorhomejába tartózkodok. Az olasz együttes vendéglátó egységében is kevesen tartózkodtak. Páran még most vacsoráztak, miközben hangosan beszélgettek. Tanácstalanul pillantottam körbe, hogy kitől is kérjek segítséget… De nem volt szükség segítségre, hiszen akit kerestem éppen kilépett az egyik folyosóról, már civilben illetve hátizsákkal a vállán.

- Naty…-csodálkozott el, de közelebb lépett hozzám és nyomott két puszit az arcomra.- Szia! Eltévedtél?

- Nando… Szia…-köszöntöttem hasonlóan.- Nem. Csak beszélni szeretnék veled.

- Pont velem?

- Igen.-bólintottam.- Pont veled!

- Kérsz valamit? Teát? Sütit? Kávét?

- Nem… Köszönöm. Látom, hogy indultál… A parkolóig elmondom amit szeretnék.

- Látom, hogy valami nagyon nyomja a lelkedet. Inkább ülj le és kérek addig egy teát.-mosolygott rám és megsimogatta a karomat. Lassan bólintottam és most már kezdem érteni, hogy mire is gondolt Rosie amikor egyszer azt mondta, hogy ha Fernando nem versenyző lenne elmenne agytúrkásznak.  Helyett foglaltam az egyik félre eső asztalnál és a honfitársam pár perc múlva csatlakozott hozzám.

- Köszönöm.-mosolyogtam rá ahogy elém tette a bögrét.

- Semmiség. Mi újság? Miben segíthetek én pont neked?

- Csak kíváncsi vagyok…

- Azt látom rajtad.-sóhajtott fel és elvigyorodott.- Nos?

- Bele botlottál a bátyámba valahol…

- Ez azért túlzás.-nevetett fel. Sőt egyenesen kacagott rajtam.

- Ennyire szórakoztató vagyok?

- Picit.

- Tudod nekem ezen most meg kellene sértődnöm.

- Tudom.-vigyorgott.

- De tudni szeretném.-sóhajtottam fel.

- Oroszországban ismertem meg a bátyádat.

- Mit kerestél te Oroszországban?-bukott ki belőlem legőszintébben a kérdés. Pedig tudom nem kérhetem számon a spanyolt.

- Tudod Naty… Orosz a barátnőm.-vigyorgott. Lesütöttem a szemem, hiszen ez így elég cikinek tűnt, hiszen tudom igaza van.- Ott találkoztam vele. Jó fej. Rögtön szót értettünk.

Ahogy rám pillantott nem tudom mit olvashatott le az arcomról. Próbáltam nem pofákat vágni. Óvatosan fogta meg a kezemet, mire rá pillantottam.

-Naty Sergio jó ember lett. Megváltozott még akkor is, hogy ha nem hiszed el.

- Te ezt nem érted Fer.-csóváltam meg a fejem.

- De megértem… Azt hiszed jogod van rá haragudni.

- Jogom is van rá haragudni.-vágtam rá.- Anyu heteket, hónapokat sírt miatta… Csak azért mert szónélkül eltűnt… Nem tudtuk mi történt vele… És a menyasszonyát is megölték.

- Naty… Tudtommal te is tűntél már el szónélkül… Te is hagytad magára azokat akik szeretnek.

- De az…

- Dehogy más az.-jelentette be.- Heikki szeretett téged… Sebastiannak szüksége lett volna rád…

- Elég! Elég! Elég Nando!-hadartam el.- Nem arra kértelek, hogy tájékoztass a hibáimról. Csak azt akarom tudni, hogy mit gondolsz? Hogy normális életet él-e?

- Egy testőr cég vezetője. Szerinted? Szerinted mennyire él normális életet?

- Nem tudom.

- Naty meg kell tanulnod bízni benne. Ő a testvéred… Ha tetszik ha nem… Ezen nem tudsz változtatni…