50. fejezet

Pontosan délbe szálltam ki a fekete Audiból és csuktam be az ajtót. Táskámat a vállamra vettem és a napszemüvegemet az orromra bigyesztettem. Kellemes idő van ezen a késő nyári napon is… Ezért is imádom Spanyolországot. Az előttem élő étteremben hatalmas a nyüzsgés. Nem meglepő, hiszen csúcs forgalomban érkezhettem meg. Hatalmasat sóhajtottam és elindultam az ajtó felé. Ahogy beléptem rajta konstatáltam, hogy szinte minden asztalnál ülnek. A pincérek jönnek mennek… A vendégek beszélgetnek.

-Elnézést…-szólítottam meg az egyik alkalmazottat, aki elvágtatott mellettem. Megtorpant a fiatal férfi és kíváncsian fordult felém.

- Igen?

- Natalien González vagyok és a főnökét Antoniot keresem. Itt találom?

- Megkérhetem, hogy fáradjon a pulthoz és én szólok a főnökömnek jó?-kérdezett vissza és én csak bólintottam. A pult melletti bár széken foglaltam helyett és kértem egy pohár baracklevet. Jó pár percet várnom kellett, mire megjelent Antonio.

- Natalien…-nyögte ki a nevemet ahogy mellém ért.

- Szia. Beszélhetnénk?

- Ott voltam Brnoban… Még se akartál beszélni velem.

- Brnoba más dolgok jöttek közbe ezt te is tudod.-jelentettem ki szigorúan. Pár pillanatig csak egymás szemébe néztünk és abban a pillanatban csak reménykedni tudtam, hogy erősebb vagyok és megtudom törni. Meglepetésemre Antonio hangosan felnyögött és ennyit mondott.

- Gyere az irodámba!-mutatott az egyik irányba és én csak bólintottam. Megittam az italom felét és követtem a volt főnökömet az irodájába. Ahogy beléptünk az ajtón, gondosan becsukta és tudtam nagy valószínűséggel senki se fogja hallani azt, hogy miről beszélünk.

- Sajnálom ami Brnoba történt.-szólaltam meg legelőször. Nem tudtam mit is mondhatnék.- Nem így terveztem.

- Gondolom, hogy nem volt számításban az ami történt… Nem volt tervbe, hogy Bautista összetöri magát.

- Tudod, hogy milyen.-mosolyodtam el halványan.

- Ha arra gondolsz, hogy ritkán töri össze magát… De ha összetöri alapos… Igen tudom milyen. Te is ilyen voltál. Minden egyes alkalommal.

- Sajnálom.

- Kezdjük ott, hogy egy csapatfőnök nem kér állandóan bocsánatot.

- Antonio…-sóhajtottam fel.

- A mai napig azt mondom, hogy nagyon nagy hülyeség bele kezdeni az ötletbe.-nyögött fel a volt főnököm és leült az asztal szélére.

- Ezt már mondtad legutóbb is.-nyögtem fel és a hajamba túrtam.- Csak a tanácsodat szeretném tudni. Azon kívül, hogy hülye vagyok… Meg a hasonló jelzőket is hanyagolhatjuk.

- Akkor kezdjük az elején…-sóhajtott fel és beszélni kezdett, nekem pedig nem volt más dolgom mint néma csendben hallgatni…

… Ikerrel összesen csak három napot tudtunk együtt tölteni, mert be kellett vonulnia a válogatottba, mert hét elején Argentínában lesz egy barátságos mérkőzést fognak játszani Messi vezette hazai válogatottal. Nekem pedig jelenésem van egy versenyhétvégén Spa-ban. Sebastian miatt várom csak a hétvégét. Tudni akarom, hogy van a nyári szünet után… Túl tudott-e lépni már Rosien… Hiszen tudja ő is… Aki leginkább hibáztatható a történtekért, az Ő… Csütörtök délelőtt van és most érkeztem meg a pályához. Közel 17 órás autó út áll mögöttem, de mondhatom azt, hogy egész jól viseltem. A parkolóba körbe nézve rájöttem már szinte mindenki itt lehet. Így erőt kell vennem magamon és csatlakoznom kell hozzájuk. Magamhoz vettem a táskámat és előkerestem belőle a belépő kártyámat.
Egyszerűen bejutottam a paddockba és a többieket kerestem azonnal a szememmel, hiszen reménykedtem benne, hogy valamelyik barátom szembe téved velem és nem kell egyedül caplatnom a csapatig, de sajnos csalódnom kellett. Senkivel se találkoztam. A motorhomeunkba belépve a két jó madarat az egyik asztalnál ücsörögve pillantottam meg. Finn férfi kávét iszik a jellegzetes fehér bögréből, míg Sebastian előtt pedig egy RedBullos doboz pihent.  Annyira el vannak merülve az élet nagy dolgaiban, hogy csak akkor vettek észre amikor harmadiknak lehuppantam az asztal mellé. Pár pillanatig úgy néztek rám, mint ha szellem lennék.

- Naty?-csodálkozott el Sebi.
- Szia Bambi. Tommi.-biccentettem a finnek, majd odaszóltam a pultos lánynak.- Kérnék szépen egy dupla kávét. Jó erős legyen.
- Rendben.-biccentett mosolyogva és tudtam pár perc és tényleg megkapom a koffein adagomat.

- Mikor érkeztél?

- Talán most Sebastian?-kontráztam vissza.

- Kocsival jöttél?

- Vallatáson vagyunk?-kuncogtam a fejemet csóválva.- Mert kezdem magam úgy érezni.

- Naty…-nyögött fel a német, mire Tommi mobilja megszólalt. Elnézést kérve vonult félre. Értetlenül pillogtam Sebre, aki először csak megvonta a vállát.

- Csajozik… Eléggé rákattant Fernando unokahúgára. Miss Zűrre.

- Kire?-bukott ki belőlem a kérdés.

- Kath elég zűrös csaj… És szerintem pontosan ez tetszik Tomminak benne.

- És ez miért baj?-kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben a pincérlány elém tette a bögrémet.- Köszönöm.

A lány mosolyogva sietett vissza a pult mögé és én először elkavartam a kávémat, majd Sebastianra néztem és vártam az esetleges válaszát.

-Miért baj ha Tommi esetleg összejön a lánnyal?

- Ha ismernéd a lány múltját rájönnél mire gondolok.-mormogta, mire egyszerűen felnevettem.- Neked meg mi bajod van?

- Sebastian szerintem nem ítélkezhetsz! Elég sok hülyeséget tettél az elmúlt időszakban te is. Ezt pedig nem tudod  letagadni.

- Miért kell ezt felhánytorgatni?

- Mert úgy veszem észre elfelejtetted.

- Inkább túl akarok lépni rajta.-nyögött fel, miközben ujjaival a doboz száján körözött.

- Rosie is ezt teszi. Ezért választotta a MotoGp-t.-feleltem csendesen és meghúztam a vállam.

- Minden egyes alkalommal belém akarsz rúgni emiatt?

- Inkább tedd fel a másik kérdést, ami a lelkedet nyomja Sebastian. Ha megkérdezed, hogy van Rosie eltudom mondani, hogy volt Brnoba…-húztam meg a vállam.

- Naty…-nyitotta ki a száját majd be is csukta.

- Igen?

- Hogy van Rosie?-tette fel végre a kérdést. Tudtam ez már jó ideje nyomhatta a lelkét.

- Jól van… Szerintem… Első hétvégéje volt még csak.

- Hiányzik nekem…-sóhajtott fel.

- Sejtettem Sebi.-simogattam meg az arcát, ami miatt elmosolyodott.

- De megbántottam… Összetörtem… Megaláztam… A baba…

- Leginkább az bánthatja, hogy csak második volt… Hogy mindig második volt Hanna mögött.

- Tudom… És most már változtatnék ezen.

- De már nem tudsz Sebastian.-ráztam meg a fejem. Hatalmasat sóhajtott csak és az asztal lapját bámulta. Majd egy órát beszélgettünk kettesben, majd muszáj volt megmozdulnunk és arra a pár interjúra elmenni amin még nem esett túl Britta társaságában. Késő délután volt, amikor külön váltunk a fiúkkal. Nekem még akadt még egy-két elintézni valóm. Pár hülye kis papír munka amivel könnyebbé tudom tenni a holnapi napomat. Ahogy ezzel végeztem sétáltam a parkolóba és már a kezembe tartottam a sluszkulcsokat, amikor észre vettem a bal első gumiabroncsom defektes.

- Fene egye meg.-nyögtem fel és szemügyre vettem, hogy jól láttam-e.- Francokat!

- Gond van?-szólalt meg pár méternyire tőlem egy ismerős. Lassan egyenesedtem ki és pillantottam meg Heikkit.

- Öhmm… Szia!-nyögtem ki zavaromban.

- Minden rendben Naty?-kérdezett rá és a sporttáskáját ledobta a földre.

- Csak defektem van.-rántottam meg a vállam.-Megyek! Szólok Luisnak ő kicseréli a kereket nekem.

- Nem szükséges.-jelentette be legnagyobb meglepetésemre.

- Tessék?

- Majd én megcsinálom.

- Heikki biztos várnak már rád.-csóváltam meg a fejem.

- Ha Catherine-re gondolsz csak közlöm veled, hogy Londonban van.

- Ki másra gondolhattam volna?-kérdeztem vissza, mire a finn már a csomagtartóhoz lépett és önállóan kezdte el magát kiszolgálni, hogy mire is van szüksége a kerékcseréhez.

- Humoros kedvedbe vagy.-állapította meg.

- Nem. Csak fáradt vagyok. Gondolom te is…

- Naty nem fogsz rábeszélni arra, hogy ne segítsek.-csóválta meg a fejét. Csak neki dőltem a kocsinak és figyeltem ahogy gyakorlott mozdulatokkal cseréli ki a defektes abroncsot. Nem tudtam mit mondani neki… Magyarországon elég kínos beszélgetésen estünk túl, de nem mondanám, hogy a kapcsolatunk valamelyik irányba elmozdult… Ugyan úgy kínosan érezzük magunkat egymás társaságában.

- Köszönöm.-szólaltam meg miközben megtörölte a kezét a nadrágjába.- Adtam volna papír zsepit.

- Nem baj.-vigyorodott el.

- Valamivel meghálálom majd.

- Tudok valamit amivel meghálálhatod.-felelte nyugodtan és én egy pillanatra megdermedtem. Heikki egy sunyi vigyorra húzta a száját.- Naty nyugi… Semmi olyanra nem kell gondolnod.

- Nem gondoltam semmi olyanra.-forgattam a szemeimet, bár tudom minden az arcomra volt írva.

- Gondolom.

- Akkor mivel tudom meghálálni?

- Gyere el ma este velem vacsorázni.-közölte velem egyszerűen. Egyik felem nemet mondott volna és azonnal elrohant volna… De a másik felem tudja, hogy nem tehetem meg. Lógok neki ennyivel.

- Nincs más programod?

- Miért lenne?

- Vagy unatkozol egyedül?-vigyorodtam el én is már.

- Is.

- Heikki. Nem akarok bajt okozni.

- Nem fogsz. Szokj hozzá, hogy lógsz nekem egyel.-mosolygott rám.

- Rendben. Hányra készüljek el?

- Mondjuk fél nyolcra?

- Nyugi… Elkészülök addigra…

…Este hét óra van már. Heikkivel fél nyolcra beszéltük meg a találkát. Vagy is ő jelentette ki, hogy ekkor találkozzunk. A tükör előtt ácsorgok és a kezemben lévő szempillaspirált bámultam amikor kinyílt a szobám ajtaja. A tükör miatt láttam, hogy Sebastian az aki engedély nélkül rontott rám.

-Mire vársz Naty? Csodára?-dőlt el az ágyamon.

- Nem igazán.-sóhajtottam fel és dobtam le az apró kis tárgyat.- Amúgy kopogni luxus?

- Sejtettem, hogy nem egy száll törölközőben fogsz flangálni.-felelte meg vonva a vállát és vigyorgott.- Amúgy miért nyaltad ki magad ennyire?

- Nem nyaltam ki magam. Csak Heikkivel vacsorázok.

- Heikkivel? A volt pasiddal?

- Nem igazán ismerek másik ilyen nevű férfit.-huppantam le mellé.- Lógtam neki eggyel és ezt akarta.

- Hogy vacsorázzatok együtt?

- Aha… Nyugi reggel kipihent leszek attól.

- Nekem nincs semmi ellenvetésem ezzel kapcsolatban. Ha ezt szeretnéd csinálni.

- Fura dolog tudom… és azt is, hogy nincs férfi és nő közt barátság… De szeretném, hogy normalizálódjon a kapcsolatunk.

Sebastian felült az ágyon és megsimogatta az arcomat. Halványan elmosolyodtam.

-Nagyon csinos vagy. Sose láttalak még ilyen ruhában.

- Sebi ez azért túlzás.-nevettem el magam. Egy fehér nadrágot viseltem, egy fekete csipkés felsővel, és egy magassarkúval. Hajamat összefogtam. Pici smink és egy picike kis fülbevaló és azt hiszem egész normálisan nézek ki.

- Mehetünk?-kérdeztem rá.

- Persze.-sóhajtott fel Sebastian.- Tomminak is randija van ma este… Neked is… Csak én kuksolok itt egyedül.

- Nekem nincs randim…-vinnyogtam, de a barátom csak hangosan kacagott rajtam…

…Heikkivel a recepciónál találkoztam. Fekete inget és farmert viselt. Egy apró mosollyal a arcán kísért ki a kocsihoz. Cseppet kínos volt a csend, de nem akartam megszólalni. Azt akartam, hogy a finn törje meg a csendet, hiszen ő volt az aki ragaszkodott ehhez a vacsorához.
- Indulhatunk?-szólalt meg Heikki váratlanul. Sejtem ez csak az alkalom miatt van… Ismerem már annyira, hogy tudjam kínosnak érzi ezt.
- Persze. Találtál valami jó helyet?
- Igen. Bent a városban.-mosolygott rám.
- Kíváncsian várom.-feleltem teljesen lazán, miközben megszólalt a mobilja. A kedvenc finn együttesének az egyik dala szólt, de úgy tűnt nem akarja elhallgattatni a szerkezetet.- Nem veszed fel?
- Majd leteszi. -legyintett és vártuk, hogy elhallgasson a szerkezet. Sikertelen volt. Elő halászta a zsebéből és az arcáról meglepettséget tudtam leolvasni.- Isa?...Tessék?...Hogy-hogy a rendőrségen vagy?

Egy pillanat alatt dermedtem meg. Azt hittem rosszul hallok, de amikor Heikkire pillantottam és azonnal rájöttem, hogy jól hallottam. Pár perc hallgatás illetve hümmögés után szólalt meg a finn újra.

- Megszerzem. Fél óra és ott vagyok.-tette le a telefont Heikki és az értetlen arc kifejezésemet látva beszélni kezdett.- Isa a rendőrségen van. Igazoltatni akarták a rendőrök, de nem volt nála semmilyen irat, ráadásul még gyorsan is hajtott. Annyi haladékot kapott, hogy ha felmutatja az jogosítványát és az útlevelét akkor nem állítják elő és max pénz bírságot kap.
- Hol vannak az iratai?
- A szobájában a dohányzó asztalon.
- Akkor menjünk már.-néztem rá könyörgően.
- Valamire megkért még…
- Heikki ne szívass!
- Egyedül menjek.
- Ezzel lekéstél nem gondolod?-jelent meg egy sunyi mosoly az arcán.
- Mindent rád fogok.-mutatott rám, miközben elindultunk kifelé.
- Tudtam, hogy szeretsz.-vágtam rá, mire zavartan minden felé elkezdett kémlelni, csak rám ne kelljen néznie…