46. fejezet

Felsóhajtottam és a kavicsot piszkáltam továbbra is a csizmám orrával. Csendre vágytam és próbáltam magam túl tenni azon, hogy felsültem Antonionál. Finoman is szólva elküldött a fenébe. Tudom, hogy kemény fejű a spanyol férfi, de nem gondoltam, hogy ennyire. Hatalmasat sóhajtottam amikor lépteket hallottam magam mögül. Csak éppen hátra sandítottam. Bárkivel szívesebben találkoztam volna.

-Azt hittem már Magyarországon mindent megbeszéltünk.-nyögtem fel.

- Húgom vagy. Beszélnünk kell!-lépkedett közelebb hozzám.

- Miért kellene?

- Tudod jól, hogy miért.-ült le mellém a beton fal darabra, amivel igazából elérte, hogy azonnal felpattanjak.

- Tudod mit Sergio? Nem érdekel!

- Anyuval már beszéltem!

- Anyu bármit megbocsát neked! Mert te vagy az egyetlen kicsi fia. De te azt nem tudod mennyit sírt utánad miután egy szó nélkül eltűntél. Hetekig… Hónapokig retteget attól, hogy mikor hívják fel azzal, hogy meghaltál. Főleg miután megtudta, hogy a menyasszonyodat is megölték.

Fakadtam ki. Sergio torkán akadt minden szó. Elértem, hogy ne szólaljon meg. Kinyitotta a száját majd becsukta. Kék szemeiből elsőnek dühöt láttam, majd fokozatosan enyhült meg, amúgy se tudott sokáig haragudni rám, de azt hiszem ebben a pillanatban nincs is joga haragudnia rám. Bár tudom kicsikét elvetettem a súlykot. Nem lett volna szabad így kifakadnom. Mindannyian hibázunk.

-Azt akarom, hogy hagyj engem békén. Anyu megbocsát neked és emiatt apu is… De engem hagyj békén! Világos!

- Világos!-motyogta fejét csóválva. Felkaptam a sisakomat a lábam mellől, amivel elértem, hogy kikerekedjen a szeme.- Hova mész?

- Haza. Várnak már rám.-közöltem vele és meg se vártam, hogy reagáljak. Elrohantam, amivel elértem, hogy összezavarodjon… De bevallom összezavarodtam én is…

***

Fogalmam sincs, hogy helyesen cselekedtem-e ma… Reggeli után gondoltam egyet és miután magam maradtam elmentem Rosiehoz, aki nem zavart el… Inkább együtt töltöttük a délelőttöt a városban. Tudom felelőtlen dolog volt ez, hiszen lebukhattunk volna… Le is buktunk pont Bautista előtt. Rosie azt mondta, hogy hagyjam ezt rá. Mennyire volt jó ötlet egyedül odaengedni a lányt egyedül? Bautista feldúlt volt… És lehet azóta már Naty is mindent tud… Nagyot sóhajtva szálltam ki a kocsiból és csaptam be magam mögött az ajtót. Ha tudja akkor, mint minden nő balhézni fog… Nekem pedig nincs ehhez kedvem. Körbe pillantottam és sehol se láttam még a motorját. Megkönnyebbültem. Bár fogalmam sincs, hogy mire számítsak… Mi lesz, hogy ha haza ér? A házba belépve azonnal öntöttem magamnak egy pohár vizet és leroskadtam a konyha asztal mellé. A telefont előszedtem a zsebemből és Rosiet hívtam… Újra és újra, hiszen nem vette fel.

-Fene vigye el! Rosie vedd már fel!-káromkodtam közel fél óra elteltével, amikor hirtelen megszólalt a készülék a kezemben és meglepetésemre a lány nevét olvastam el.- Rosie… Az Ég szerelmére jól vagy?-hadartam el azonnal köszönés helyet.

- Persze… Persze jól vagyok Iker. Találkozhatnánk? Itt vagyok a sarkon a kocsiban.-motyogta csendesen.

- Két perc és ott is vagyok.-közöltem vele és ahogy kinyomtam a telefont már bele is bújtam a cipőmbe, kezembe kaptam a kulcsokat és már ajtón kívül voltam. Ahogy mondta a lány a sarkon ott ücsörgött az apjától kapott kocsiban és idegesen dobolt a kormányon ahogy beültem az anyósülésre.

- Rosie…-sóhajtottam fel és a lány azonnal megölelt.- Minden rendben?-motyogtam miközben átöleltem és hagytam, hogy a nyakamba fúrja az arcát. Éreztem, hogy először bólogat, majd lassan húzódott el tőlem.

- Azt hiszem minden rendben.-simogatta meg az arcomat.

- Biztos vagy benne?

- Igen.-bólintott komolyan. Szemügyre vettem az arcát és rögtön rájöttem, hogy sírt. Maszatos arca, piros orra, a szemei… Le se tagadhatta volna.

- Sírtál.-állapítottam meg hangosan.

- Igen… De elbeszélgettem Alvaroval…

- Fogadjunk köpni fog azonnal.-forgattam a szemeimet.

- Nem hiszem.-vonta meg a vállát.- Elbeszélgettem vele és biztos vagyok benne, hogy nem fog elárulni semmit se.

- Ezt hogy érted el?-csodálkoztam el.

- Legyen az én titkom.-csókolt meg lágyan. Meglepetségemben nem igazán tudtam mit tenni csak visszacsókoltam. Annyira hihetetlen, hogy itt van… Ő kezdeményez. Pedig ellen állt nekem. Erőteljesen próbálta magát távol tartani tőlem, de már nem tudja… Talán már nem is akarja.- Menj haza.-motyogta ahogy elszakadt tőlem.

- De…-bukott ki belőlem nem túl értelmesen.

- Menj csak. Majd beszélünk és találkozzunk.-cirógatta meg az arcomat.

***

Késő délután volt ahogy haza értem és nem volt valami jó kedvem és szerintem le is rítt rólam. Hatalmasat sóhajtottam és a bukósisakomat leraktam a fogas alatti szekrényre, a csizmámból kiléptem és lassan indultam el a nappali felé. Ikert a kanapén találtam laptoppal az ölében, füle bedugva, hiszen zenét hallgatott éppen. Megpusziltam az arcát ami miatt meglepetten szabadult meg a fülhallgatójától.

-Szia Iker!-mosolyogtam rá.

- Szia… Mi újság? Sikerült ha már ilyen későn értél haza?

- Nem.-ráztam meg a fejem. Iker arcáról az őszinte döbbenetet tudtam leolvasni.- Nem túl finoman elküldött… Feleslegesen mentem oda.-nyögtem fel és rángattam le magamról a ruhámat. Mivel ideges voltam, szinte nem is sikerült. Iker fejét csóválva állt fel és lépett hozzám. Gondoskodóan segítette le rólam a ruhát és hagytam, hogy teljesen megszabadítson tőle. A szomszédos fotelbe dobta a ruhadarabot és én leroskadtam a kanapéra.

- Mi történt?-simogatta meg a combomat óvatosan.

- Elmondta, hogy nem segít… A MotoGp csak tönkre tesz… Bla-bla… Keményebb… Konokabb mint volt.

- Ne aggódj Kicsim.-csúsztatta kezét az arcomra.- Kialakul. Megígérem.

- Nem biztos, hogy akarom ezt.-motyogtam.- Túl nagy falat ez számomra.

- Naty amíg meg nem próbálod…

- Azért nem fogom megpróbálni, hogy csődbe vigyem saját magam. Mindent egy lapra feltenni.-ráztam meg a fejem.

- Máris feladnád?

- Kezdjek mindent a nulláról ha elszúrom?-sóhajtottam fel.

- Melletted állunk. A barátaid… én is.

- Átgondolom… Jó?-kérdeztem rá és megcsókoltam.

- Jó.-biccentett…

…Másnap egész délelőtt már azon járt az agyam, hogy mi is lesz este. Eddig mindig kerültem az ilyen hivatalos megjelenéseket Iker mellett. Nem akartam magam az újság címlapján látni. Nem akartam, hogy ízekre szedjék az életünket, de viszont megígértem Ikernek, hogy elmegyek vele… Most már nem táncolhatok vissza. Iker szokás szerint délelőtt elment edzésre és egyedül maradtam. A gondjaimmal… a gondolataimmal és be kell vallanom ez a magány jelenleg nem tesz jót nekem. A gondolataim olyan hangosak, mint ha maximum hangerőn ordítana a hifiből. A ruhámat kikészítettem egy vállfán a hálószobába felakasztva és közben azon filóztam nem-e kellett volna elmennem egy fodrászhoz, de ahogy korábban most is leszavaztam ezt az ötletet. A reggelimmel, vagy is leginkább az ebédemmel ücsörgök a kanapén és unalmamba felhívtam Alvarot. Sokadik csörgésre szólt bele.

-Szia Bati! Hogy vagy? Nem is kerestél már napok óta.-panaszkodtam azonnal.

- Szia Naty. Dolgom volt. Gondolom pont úgy mint ahogy neked.

- Nem igazán. Itthon vagyok… Voltam Tonionál… Találkoztam a bátyámmal, de egyik se sült el valami jól.-húztam meg a vállam, de ezt ő nem is láthatta.

- Antonio mit mondott?-kérdezett rá azonnal, miközben én felálltam a kanapéról és a kajám maradékát eltűntettem és a mosatlan tányért is elintéztem.

- Elküldött a fenébe. Tehát vakvágány.-töröltem meg a kezemet és a fürdőbe sétáltam.

- Ez most komoly?-csodálkozott el.

- Oly annyira komoly, mint az, hogy este bájvigyorognom kell pénzes vén pasikkal.-feleltem teljesen egyszerűen, mire elértem Bati bele prüszköljön a telefonba.

- Bolond vagy.

- Mint általában… Alig várom már Brno-t. Jól akarom érezni magam.

- Elhiheted, hogy én is. Végre elszórakozhatunk csak ketten.

- Ne feled! Rosie most csatlakozik a csapathoz. Nem lesz egyszerű neki. Jól fog esni neki azt, hiszem ha kicsit támogatjuk.

- Ja… Igen… Rosie.-nyögte ki nem túl lelkesen egyesével a szavakat. Összeráncoltam a homlokomat, hiszen eddig kedvelte a lányt.

- Valami baj van Bati?

- Nincs… Semmi. Bocsi Naty, de csengettek. Szerintem Sara jött, mert megbeszéltük ma elkísérem vásárolni.

- Te a húgoddal mész vásárolni?-kuncogtam.

- Miért ne? És ne nevess…

…Fekete ruhát viselek, amit még Los Angelesben választott nekem Iker egy olyan vásárlás során amihez nem igazán volt kedvem. De hagytam, hogy ő válasszon… Iker éppen a nyakkendőjét igazította meg az előtérben lévő tükörben, amikor kiléptem a fürdő ajtaján. A kapusom fekete öltönyt viselt egy gyönyörű fehér inggel és az öltönyhöz passzoló nyakkendővel.

-Segítsek?-kérdeztem rá, miután bele léptem a fekete magassarkúmba. Csodálkozva fordult felém és láttam akkor kerekedett el még jobban a szeme ahogy meglátta a kinézetemet.- Ennyire szörnyen festek?-kérdeztem rá, hiszen vártam, hogy kinyögjön valami értelmeset, de még se tette. Közelebb léptem hozzá és megigazítottam a nyakkendőjét.

- Csodásan festesz Naty.

- Az is elég, ha egész tűrhetően… Hogy megüssem a szintet melletted.

- Bolond vagy.-csókolt meg.

- De attól szeretsz.-húztam meg a vállam. Iker nevetve ölelt magához miközben duda szót hallhattunk kintről. A Real úgy tűnik kitesz magáért, hiszen kocsit küldtek értünk.

- Mennünk kell.-húzta el a száját.

- Mellettem maradsz ugye?-cirógattam meg az arcát.

- Nem lesz semmi baj. Ígérem.

A közel fél órás út során nem igazán beszélgettünk. Mint a ketten bámultunk ki az ablakon, de óvatosan megfogta a kezemet és összekulcsolta az ujjainkat. Megbántam, hogy igent mondtam neki? Is-is… De remélem egész jó dolgok fognak ebből kisülni.

Ahogy a kocsi lassított majd megállt a neves és csicsás étterem előtt. Felsóhajtottam és Ikerrel együtt kiszálltam. Bár erőteljesen ügyelnem kellett rá, hogy nehogy hasra essek a fotósok előtt.  Mindenkire kedvesen mosolyogtunk, de talán akkor nyugodtam meg legjobban amikor ajtón belül voltunk.

-Bemutatlak pár embernek Kicsim.-puszilt meg Iker és én csak bólintottam. Szótlanul, de mosolyogva mutatkoztam be mindenkinek. Megismertem a csapat elnökét. Az új edzőt és több fontos embert is. Azonban az első adandó alkalommal elnézést kértem Ikertől és megcéloztam azt az asztalt ahol Sergio ücsörgött magányosan. Megkocogtattam a vállát, mire lassan fordult hátra. Először látványosan mérte végig a lábamat.

- Sergio… Ennél jobban nem is tudnál megbámulni.-csaptam vállon.

- Ohh… Naty… A lábaidról fel se ismertelek.

- Tudod most szívesen bemutatnék neked.-forgattam a szemeimet és leültem mellé.

- És milyen úri nő tudsz lenni.

- Csak pont olyan mint te.-húztam meg a vállam. Kaptam egy pohár pezsgőt a pincértől, amibe lassan bele kortyoltam, miközben a tekintetemmel a barátomat kerestem.

- Nem a középkorú nőktől kell tartanod Naty.-nyögte be, mire én szinte bele fulladtam az italomba.

- Tessék?-kérdeztem vissza homlokomat ráncolva.

- Jól hallottad, Naty. Iker is férfiból van... Hidd el, hogy a fiatal, bögyös barnák előbb felkeltik a figyelmét, mint a klimaxolós banyák.

- Oké… Ha ezzel meg akartál nyugtatni nem sikerült.-forgattam a szemeimet.

- Barnának barna vagy.

- De annyira fiatal se vagyok… Bögyös se.-boncolgattam a szavait.

- Azért te se vagy egy rossz party.

- Sergio ha ezzel bókolni akartál… Szép… és fura… De köszi.-paskoltam meg az arcát vigyorogva.

- Tudok bókolni.-húzta meg a vállát és újra végig nézett rajtam.

- Figyelj! Lassan zavarba hozol.

- Bocsi… Kérdezhetek valamit Naty?-kérdezett rá csendesen. Nem értettem miért váltott ennyire komoly hangvételre, de csak lassan bólintottam. Miért ne kérdezhetne? Letettem a poharat a kezemből és közelebb hajoltam hozzá.

- Mi a baj Sergio?

- Csak azt akarom kérdezni, hogy emlékszel-e arra amit a vb után mondtam neked…?

- Arra a két értelmű sejtelmes beszólásodra gondolsz, amiről fogalmam sincs hogy hova tegyek?

- Istenem Naty nem lehetsz ennyire szőke.-nyögött fel.

- Nem vagyok szőke, de akkor se értem.-ráztam meg a fejem.

- Akkor csak annyit kérek, hogy figyelj oda… Figyelj a részletekre.-szorította meg az asztalon heverő kezemet.

- Nem értelek.

- Remélem előbb utóbb rájössz.-puszilta meg az arcomat és esküszöm egy pillanatra még el is pirultam.