8. fejezet

Vasárnap délután van. A versenynek közel más fél órája vége van. Alvaro a top 10-ben végzett és hat pontot szerzet. Nagyon szép eredmény és az még jobb, hogy mind ezt hazai pályán érte el. Az interjúkra már nem kísérte el, hanem a pihenőjében mentem összepakolni a cuccainkat, hogy ha visszatér szinte azonnal indulhassunk. Bár valami bulit emlegetett Alvaro még a verseny előtt, de még nem döntöttem, hogy elmegyek-e… Nincs kedvem igazából kimozdulni. Szívesen maradnék Ikerrel kettesben, hiszen alig töltöttünk együtt egy kis időt ezen a hétvégén. Éppen Alvaro felsőit hajtogattam amikor megszólalt a mobilom.

- González.-szóltam bele úgy, hogy meg se néztem, hogy ki keress.

- Szia Natelien… Rosie vagyok.-motyogta, mire én azért megnéztem a kijelzőt, hogy biztosan. De ismeretlen szám volt számomra.

- Rosie… Szia… Hogy vagy?-kérdeztem csendesen. Nem akartam a minden rendben kérdést feltenni, hiszen tudom ez elég pocsék beszólás lett volna.

- Csak beszélni akartam olyan emberrel, aki tud a helyzetemről.

- Minden rendben?

- Döntöttem.-motyogta alig hallhatóan. A gyomrom elszorult és lehunytam a szemeimet. Féltem a válaszától. Pedig szinte biztos vagyok benne, hogy mit fog mondani.

- Igen?

- El akarom vetetni… én… én nem tudom végig csinálni. Egyedül nem megy.

- Sebastian…

- Jajj Naty… Csak szex volt. Tudom jól… Csak én hülye bele szerettem.-nyögött fel.

- De tudnia kellene róla.

- Nem kell Naty… Felelőtlenül viselkedtünk és meg lett az eredménye.

- Mikor fogsz orvoshoz menni?-kérdeztem csendesen.

- A következő verseny utáni hétfőn.

- Akkor Barcelonában itt leszel velünk?

- Igen.-felelte. Hatalmasat sóhajtottam. Nem tudom mit mondhatnék. Óriási döntés előtt áll és sejtem, hogy talán ő maga se biztos még benne. Pár napja még van átgondolni ezt és talán még a hétvégén tudok vele beszélni…

…Ahogy visszatértem a szálódába csak egy apró kis cetli fogadott Ikertől, hogy interjút kell adnia ami elég hosszú lesz hiszen az elmúlt szezonról és az előtte álló világbajnokságról is beszélnie kell. Nem volt kedvem egyedül maradni a szobában… Ezért döntöttem arra, hogy lejövök a buliba. Bár a legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor senki se volt a klubban a csapatból.

- Egy whiskeyt kérek jéggel.-ültem le a pulthoz. Hatalmasat sóhajtottam és azon gondolkoztam egy ital után lehet, hogy visszamegyek a szálódába és alszok egyet. Hiszen csak holnap reggel indulunk Barcelonába ahol már a forma-1-re koncentrálhatok. Az ital fogyott és az agyam először is szépen lassan eltompult, hogy gondolkozni is nehezen bírtam. Bámultam magam elé és a pohár száján köröztem a mutató ujjammal. Hirtelen mindent soknak éreztem. De talán ezt csak azért van, mert a nyakamba szakadt egy hatalmas titok, amit tudom meg kell tartanom. Nem árulhatom el Sebastiannak.

- Azt kérem amit ő csak duplán.-huppant le mellém Alvaro és a pincér egy biccentés után kiöntötte neki az ír italt és bele ejtett még bele két jég kockát.

- Mi ez a szar kedv Bati?-kérdeztem rá csendesen miközben a pincér lehelyezte a poharat a barátom elé.

- A nők…

- Köszi.-fintorogtam. Bele kortyolt a pohárba majd azt hiszem leesett neki az előző mondata.

- Sajnálom Naty.

- Nem baj. Mi történt?

- Noelia…-motyogta.

- Te azzal a nővel kavartál aki az esernyőtartód volt?-csodálkoztam el. Alvaro úgy pillantott rám, mint ha idióta lennék.

- Szerinted kivel randiznék? 90%-ban az időmet a pályán töltöm. 10%-ban meg a családommal vagyok.

- De…

- Mi de?-kérdezett vissza.

- Semmi.-legyintettem és kértem még egy kört. Vagy is kettőt.- Miért akarod le inni magad?

- Kidobott.

- Tessék?

- Noelia kidobott.-ismételte magát szigorúan.

- Miért? Mit csináltál?-fordultam vele szembe a széken mire ő csak csóválta a fejét.

- Hogy kevés időt töltök vele…

- De ő pont tisztába lehetett a munkáddal és a következményekkel. Tudja milyen a MotoGp.

- Meg szerinte túl sok időt töltök veled.-motyogta.

- Ohh… Akkor… Elköltözzek?

- Miért költöznél el? Tudom, hogy elfogsz de nem kell most.

- Bati…-simogattam meg a haját. Láttam a szomorú így áthajoltam hozzá és megöleltem. Bánatosan dőlt a vállamra és nem kellett mást tennem, mint a hátát simogatnom megértően…

…Szerda reggel van még csak és szerencsém van, hiszen nem kell szálódába költöznöm. Örülök, hogy
Csütörötök van. Szerencsére nem kell a pakolással foglalkoznom, hiszen a városban lesz a futam. Szálódába se költözök ezt bejelentettem a csapatnak. Ha legalább egyszer egy évben „saját” városomban van futam nem költözködök potyán egy rideg szálódai szobába. Összekuporodva fekszek a barátom karjaiban aki igaz csak egy napra de eljött hozzám, hiszen hamarosan indul a válogatott edzőtáborában.
- Mi a baj?-cirógatta meg az arcomat Iker. Először összerezzentem, hiszen nem vettem észre, hogy felébredt.
- Semmi csak felébredtem.-ráztam meg a fejemet lassan és mosolyogva.
- Izgulsz?-érdeklődött miközben a vállamat is megsimogatta. Valahogy ezzel akar nekem udvarolni tudom jól.
- Nem.-jelentettem ki határozottan és büszkén. Bár talán picikét tényleg tartok ettől a naptól, de megtanultam ezt nem szabad senkinek se mutatnom.- Ugyan azt fogom csinálni, mint régen csak más csapatnál. Ennyi az egész.
- Fő az önbizalom.-kuncogott, hiszen rájött a taktikámra. Csak a szemeimet forgattam és a mellkasára feküdtem így puszit nyomott homlokomra.
- Te már csak tudod.-nyögtem ki, hiszen általában ő is ezt szokta csinálni. Minden kritika ellenére próbál büszke és erős maradni. Ha vele vagyok tudok ilyen lenni. De ha messze kerül tőlem azt hiszem már nem leszek ennyire határozott.- Ohhh előre utálni fogom a júniust és a júliust.-fakadtam ki egy nagy sóhaj után, hiszen eszembe jutott nem sokára el fog utazni a válogatottal.
- Miért?
- Csak egy dobozon keresztül foglak látni 90 percen keresztül jobb esetben webkamerán.-fintorogtam.
- Hamar el fog telni. Alvaronak akkor lesz a fő szezonja és így nem lesz időd rám gondolni.
- Fogadjunk?-bírkóztam le. Lovagló ülésben rátelepedtem és a kezemet az övére helyeztem. Ujjaink azonnal összekulcsolódtak.
- Miben?-kérdezte enyhe kacérkodással a hangjában.
- Ki nyeri a vb-t? Már mint a foci vb-t.-vágtam rá.
- Kíváncsi vagyok a véleményedre.
- Belső információk szerint a spanyol válogatott mostani összeállítása alkalmas egy vb cím megnyerésére. Tehát én rájuk fogadok.
- Reméltem is.-kicsit felemelkedett, hogy megtudjon csókolni. Az ajkai gyengéden ostromolták az enyémet, miközben a kezemet végig csúsztattam a mellkasán.

- Szeretlek.-suttogtam nagyon halkan. A kellemes pillanatokat kopogás zavarta meg ami miatt bosszúsan felnyögtem.
- Naty ébren vagy?-szólalt meg Alvaro az ajtón túl és mi Ikerrel egyszerűen összenéztünk és a barátom bólintott. Megszólalhatok, hiszen Alvaro se hülye és tudja, hogy már ébren vagyunk.
- Igen. Mi a baj?
- Vendéged van.
- Ki az?-kérdeztem vissza, de nem válaszolt.-Jobb, ha megnézem.
- De siess vissza.-csókolt meg és ezzel próbálta elérni, hogy az ágyban maradjak.
- Ha ezt csinálod el se jutok az ajtóig.-világosítottam fel és miután bele bújtam a mamuszomba és kicsit megigazgattam magamon a hálóingemet kisétáltam a nappaliba.