9. fejezet

Fél úton jártam a háló és nappali közt amikor rájöttem kicsikét alul öltözött vagyok így Alvaro egyik pulóverébe bele bújtam és kiléptem a nappaliba. Teljesen őszintén mondhatom, hogy meglepődtem amikor megpillantottam a vendégünket.

- Sebastian te hogy kerülsz ide?

- Szerinted? Hozzád jöttem és nem Alvarohoz.

- Reméltem is.-morogta a motoros barátom, de szerencsére ezt Sebastian nem értette.

- Viselkedj Bati.-szóltam rá szintén spanyolul. Nem akartam, hogy Sebastian bármit is tőlünk tudjon meg. Majd Rosie elmondja neki. Ahogy azt kell és tisztáznak minden dolgot.

- Oké én nem szóltam semmit.-pattant fel a kanapéról.- Megkérdezem Ikert kér-e valamit reggelire.-hagyott minket kettesben a német pilótával. Hatalmasat sóhajtottam és közelebb léptem Sebihez.

- Nem kedvel igazán.-állapította meg.

- Bocs… Csak reggel van még neki és ilyenkor nyűgös.-nyögtem fel. Leültem a kanapéra.- Hogy kerülsz ide? Ilyen korán?

- Csak látni akartam hol laksz…-mosolyodott el és kaptam egy puszit.

- Nem hatalmas lakás de itt lakunk.-vontam meg a vállam.- Amúgy Sebastian nem vagyok egyedül.

- Hogy-hogy?-csodálkozott el a német, de tökéletes végszóra jelent meg Iker a nappali ajtajában amerről én érkeztem és ott állt egy pólóba és rövid nadrágba.

- Sebastian beszeretném mutatni neked a barátomat. Sebastian bemutatom Iker Casillast. Iker ő Sebastian Vettel.

Csaptam be a bemutatást gyorsan és szótlanul figyeltem a következő pillanatokat. A kapus párom mosolyogva tette meg az első lépést és nyújtott kezet. Azt hiszem pár pillanatra magukra hagyhatom hiszen már lelkesen kezdtek beszélgetni valami pasis témáról. A konyhába mentem ahol Alvaro szótlanul bámult ki az ablakon. Hozzá léptem és nyakon csaptam először.

- Miért csinálod ezt?- tettem csípőre a kezemet ahogy felém fordult.

- Nem értem mire gondolsz.-rázta meg a fejét és ártatlanul pislogott rám.

- Nagyon jól tudod, hogy mire gondolok.-fogtam csendesebbre a hangomat.- Sebastiannal ahogy viselkedsz. Rosie miatt csinálod ezt. Pedig nem is ismered.

- De bántott egy ártatlan fiatal lányt.

- Bántotta, de nem nekünk kell ezt elmondanunk Sebastiannak, hogy Rosie terhes.-suttogtam nagyon halkan.- Viselkedned kell Alvaro. Világos?-nem válaszolt először így megfogtam az állát és magam felé fordítottam, hogy rám nézzen.- Világos Alvaro?

- Igen… Nyugi már.-dohogta…

…A pálya kiérve összefogtam a szőke hajamat és megigazítottam magamon a sötét kék RedBullos ingemet. A táskámat kivettem a hátsó ülésről és előhalásztam a belépő kártyámat. Izgulok? Igen… Piszkosul. Sebi mosolyogva lépett hozzám.

- Jól vagy?-kérdezett rá.

- Persze. Csak hullámzik a gyomrom.

- Csak dolgozni fogsz. Mint régen… vagy mint Alvaronál.

- Ugye tudod, hogy egyszerre fogom csinálni?-sóhajtottam fel.

- Nem lesz az sok neked?

- Nem tudom.-ráztam meg a fejem.- Majd kiderül. Egyszerűen nem tudom. Az idő adja meg a választ erre a kérdést. Iker a fél nyarat Dél-Afrikába fogja tölteni és utána szerencsére utána nekünk is nyári szünetünk lesz. A húzós időszak az ősz lesz.

- Addig sok idő eltelik még.-mosolygott rám bátorítólag.

- Tudom…

…Eddig egészen könnyű napom van, bár sejtem, hogy szándékosan nem dobtak bele a mély vízbe. Az interjúkra Sebastiant nem én kísértem el, de addig is szerencsére át tudom nézni a következő napok programjait. Unottan kavargattam közben a kávémat és egyszer csak megállt az asztalom mellett valaki.

- Leülhetek?-szólalt meg Rosie csendesen.

- Persze.-biccentettem mosolyogva. Tudom ebben a pillanatban nagyon nehéz bármit is mondani neki. Így talán a legbutább dolog jutott az eszembe.- Hogy vagy?

- Köszi. A körülményekhez képest azt hiszem jól. De jövő hétre időpontot kaptam arra…

- Biztosan ezt akarod Rosie?-kérdeztem rá csendesen miközben a bögrém száján köröztem az ujjaimmal.

- Igen.-bólintott lassan a lány.- Csak még Sebastiannal kellene beszélnem. El kell mondanom neki, de a döntésen nem változtat. Őszinte akarok lenni Sebivel… Csak nagyon nehéz.

- Támogatlak.-feleltem komolyan mire kinyújtotta a kezét és megszorította az enyémet.

- Köszönöm Natalien.-mosolyogott rám őszintén.- Csak tudod sokkal nehezebb elmondani mint megtenni.

- Ma este… Ha gondolod aludhatnál nálunk. Tudod itt élek a városban még és nem kellett szálódába költöznöm. Csak még két pasit kell elviselned de mind a ketten ártalmatlanok.-vontam meg a vállam lazán mire ő csak elmosolyodott…

… Késő estig voltunk a pályán és mindent átbeszéltünk Sebastiannal amit csak kellett a holnapi nappal kapcsolatban. Bár közben Rosie küldött egy sms-t, hogy vár rám a parkolóban.

- Holnap is érted menjek?-kérdezett rá a német barátom miközben már a táskámba pakolásztam.

- Holnap azt hiszem inkább motorral jövök.-mosolyogtam rá és láttam azért, hogy egy pillanatra lefagyott.- Sebi ez nagy város. Könnyebb motorral közlekedni. Kérdezd meg Alvarot.

- Csak meglepődtem. Nyugi.-puszilt meg és elindultunk a parkoló felé. Akkor is beszélgettünk és talán szerencsére nem vette észre a távolban ácsorgó finn lányt…

…Sikeresen elnavigáltam a finn lányt Barcelona utcáin és megérkeztünk a társasház elé ahol Alvaroval lakunk. Nem a legócskább hely, de nem is luxustól fényűző épület. Pontosan olyan amire szükségünk van. Rosie szótlanul követett és lifttel mentünk fel az ötödik emeletre.

- Alvaro nagyon rendes srác és Iker is az.-mosolyogtam rá ahogy kinyitottam az ajtót előtte. A két említett személy a kanapén ücsörgött és a videó játékot nyomkodta. Észre se vettek minket azt hiszem.

- Ártalmatlanok… Értem már.-gondokozott el Rosie.- Kockák.

- Nem mindig. Inkább csak lusták.-forgattam a szemeimet amin csak elmosolyodott.- Fiúk. Haza jöttünk.-szóltam be hangosan mire egyszerre elóbégattak egy hellót.- De nem vagyok egyedül.

Úgy tűnik ez volt a tökéletes végszó, hiszen mind a ketten úgy pattantak fel, mint ha egy gombos tűre ültek volna. Elmosolyodtam rajta.

- Rosie beszeretném mutatni neked a páromat Iker Casillast és a gyerekkori barátomat Alvaro Bautistát. Fiúk beszeretném nektek mutatni Rosie Parmakoskit. Sebastian személyi edzőjének a rokona.

A fiúk udvariasan bemutatkoztak, majd először Iker kikapcsolta a gépet és leültek a kanapéra. A konyhába sétáltam és négy poharat tettem a tálcára majd kinyitottam a hűtőt és megnéztem ásványvízen és paradicsomleven kívül van-e itthon valami más, hiszen a két férfi szinte csak ezt issza meg így többségében ezt tartjuk itthon.

- Naty…-szólalt meg mögöttem Alvaro és ezzel halálra is rémített, hiszen nem hallottam mikor jött ki.

- Hányszor mondtam, hogy ne sompojogj!-korholtam le.

- Bocs… Idehoztad ezt a lányt?

- Mint látod.-bólintottam szemeimet forgatva.

- De miért?

- Nem akartam, hogy egyedül legyen. Holnap el akarja mondani Sebastiannak, de a döntését nem változtatja meg.

- Akkor itt marad éjszakára?-ráncolta a homlokát.

- Igen.-bólintottam.- És tedd a hülyét kérlek.

- Teszem.-nyögött fel. Adtam az arcára egy óvatos puszit ami miatt a rúzsom nyoma ott maradt az arcán. Elmosolyodtam és ledörzsöltem az arcáról a piros foltot.

- Naty utálom amikor ezt csinálod.-dünnyögte.

- Viseld el.-nevettem fel és a tálcára pakolt üvegekkel és poharakkal a nappaliba sétáltam…