6. fejezet

… Április 29-e van csütörtök. Már itt vagyunk Jerezben és már programjaink lesznek a futammal kapcsolatban, de még Ikerrel vagyok a szálódai szobánkban. Igen a meglepi az volt, hogy ő is kint lesz a futamon vasárnap a bwin miatt… Vagy is ez neki is egy szponzori megjelenés, de legalább a közelemben van. Eljött velünk már tegnap este és jól el lesz szerinte vasárnapig a szobába. Pihenget és kész. Ezzel is készül a közelgő világbajnokságra talán. Ő még alszik, de én az ablakpárkányon ücsörgök és figyelem a tengert. A könnyű tavaszi szellő lebegteti a függönyt hiszen kinyitottam az ablakot egy kicsikét. Szeretem ezt az időszakot.
- Ki ne ess az ablakon. Az ötödiken vagyunk.-szólalt meg Iker. Összerezzentem a hangja hallatán és elmosolyodtam. Felébredt és én nem vettem észre. Visszamentem az ágyhoz és odabújtam mellé egy puszi után.
- Jól aludtál?-érdeklődtem tőle és a mellkasát végig cirógattam.
- Igen. Főleg, hogy itt vagy velem.-nyújtózkodott egyet majd átkarolt.
- Három nap alatt nem sokat fogsz látni.-dünnyögtem. Picikét nyűgös vagyok.
- Tudom, de legalább este látni foglak. Uhhh…alig lesz közös hétvégénk.-esett le neki a dolog. Igazából erre már én is rájöttem és arra is, hogy kevés hétköznapot fogunk együtt tölteni mint eddig. Két különböző élet, de meg kell próbálnunk összeegyeztetni.
- Tudom. Egyszer motorverseny. Egyszer Forma-1 vagy te leszel a világ másik végén. De ami vígasztal, hogy úgy se mehetnék a közeledbe a vb alatt, így segít a helyzeten, hogy messze leszel.
- Na látod. Van valami jó is a rosszban.-egy puszit nyomot a homlokomra nevetve. – Azonban mi lesz, ha egyszerre lesz mind a két verseny?-kérdezett rá, ami eddig eszembe se jutott. Ritkán és csak a szezon vége fele szokott megtörténni, hogy a két versenysorozat egy időben a szó szoros értelemben.
- Sorsot húznak…Vagy várj nem is. Akkor tuti veled leszek.-nevettem fel.
- Úgy se tudnál itthon ücsörögni.-rázta meg a fejét és egy hajtincsemet az ujjára csavarta.
- Megváltoztam. –bizonygattam.- Ezt te tudhatod a legjobban.
- Mi lesz a mai program?-hagyta figyelmen kívül a mondatomat.
- Egy nagy hajón egy nagy póker.-foglaltam össze röviden és tömören a mai napunkat.
- Te nem is tudsz pókerezni.-nevetett ki. Ez igaz és ezért nem is próbálkozok vele. Teljesen felesleges lenne.
- Én csak néző leszek, mint mindig.-vontam meg a vállam.- Este elmehetnénk sétálni.
- Benne vagyok…

…Nem sok kedvem volt ehhez az egész naphoz, de Alvaro miatt erőt vettem magamon és mosolyt erőltettem az arcomra ahogy megérkeztünk a megadott címre. Már többen is ott várakoztak a stégen ahova Alvaro maga előtt terelgetett. A franciák versenyzője Randy de Puniet már ott ácsorgott félmeztelenül. Napszemüveget viselt, a vállán pedig ott volt az összegyűrt szponzori felsője.

Randy iszonyatosan jó pasi és egy alkalommal elég közelről tapasztaltam meg… Bár nem sok dologra emlékszek arról az éjszakáról. Egyik futam után arra döntöttem, hogy alaposan a pohár fenekére nézek és ő volt a szárnysegédem. Akkor még nem élt ilyen komoly párkapcsolatban és végül egy ágyban kötöttünk ki. Egy éjszaka volt… és ennél sosem lesz több. Neki már komoly kapcsolata van Laurennel, a tökéletes testű modell lánnyal, illetve nekem is hasonló kapcsolatom van Ikerrel. Randyvel azóta is ha alkalmunk adódik beszélgetünk, de nem hozzuk szóba azt ami történt.

- Sziasztok.-köszöntek egyszerre szinte egymásnak a franciával.
- Nos mi lesz a program?-kérdezte Bati fülig érő szájjal. Pedig szerintem pontosan tudja.
- Úgy tűnik mi jetski-vel megyünk ki.-vigyorgott ugyan olyan lelkesen Randy. Pasi… Olyan pasi aki függ a száguldozás élményétől. Ismerem milyen érzés ez, csak próbálom magamban elnyomni.
- Na én nem.-ellenkeztem azonnal.- Nem akarok teljesen vizes lenni.

Colin Edwards a rangidős amerikai kacagni kezdett és tudom jól, hogy rajtam… Azonban ez még is őszintének és aranyosnak tűnt egyben.
- Titeket segítőket és kísérőket motorcsónakkal fognak odavinni.-magyarázta el úgy, mint ha idióta lennék. Bár szőke vagyok… Nem vagyok hülye annyira.
- Ez remek.-sóhajtottam fel.
- Tudod Naty ez csak arra szükséges, hogy szülessen pár jó fotó.- szólalt meg Alvaro diplomatikusan mögöttem. Jelen pillanatban a motoros társai mellett áll.
- Még egy ilyen és hátsón rúglak.-emeltem fel fenyegetően a kezeimet.
- Ez olyan szeretni való.-gúnyolódott nevetve Marco Melandri, aki most érkezett meg szorosan a nyomában Mika Kallioval. Remek teljes a banda.

Talán fél óra telt el mire a többiek kitudták a fiúkat parancsolni a vízből. Úgy játszottak, mint egy igazi rossz gyerek, de csak nevetni tudtam rajtuk. Ahogy megérkezett Alvaro is először egy törölközőt adtam neki, majd a ruháját. Először tehát rendbe szedték magukat a fiúk majd végre elkezdődött a program. A többi kísérő már régről ismeri egymást így beszélgetni kezdtek, de valahogy én nem éreztem jól magamat köztük. Közelebb sétáltam a fiúkhoz és figyeltem ahogy játszanak. Bár csak részben értem a játékot és ha játszok akkor eszem ágában sincs pénzben játszani… Maximum a ruháimban…  Azonban eszembe jutott egy régi esett ahogy Alvaro kártyáit néztem, ami nagyban megváltoztatta az életemet. A 2008-as dolog amikor hosszas vacillálás után motorozásra adtam a fejem és egy silverstone-i estén felkeresett Bati. Akkor is egy póker partyn voltam… Akkor hívott fel Alvaro, hogy Costa doktor hajlandó megvizsgálni… És ez egyenesen arányosan jelentette azt, hogy bajba kerülök… És bajba is kerültem.
Miután visszatértem a valóságba Bati kártyájára pillantottam és rájöttem, hogy szarban van. Nagyon is. Randy rám nézett az asztal másik oldaláról és kérdőn pillantott rám, tudom várta a segítségemet. Nagyon is arra várt. Elmutogattam szám szerint a lapokat, amik a barátomnak vannak. Tudtam, hogy szemét húzás, de annyit szívatott már Bati, amikor pókerezni tanított a télen, hogy megérdemli. Sorba jó lapokat tudott rakni Randy és mindenki a szerencsének gondolta. Így szokott lenni. Azonban a következő leosztásnál a finn azaz Kallio meglátott. Kacagni kezdett.
- Csaltok?-kérdezett rá hangosan, és többen rám pillantottak.
- Azt hiszem igen.-vörösödtem el. Bati hitetlenkedve visszanézett, de amikor meglátta az arckifejezésemet leesett neki a bizonyos tantusz.
- Ezt visszakaptam ugye?-dobta le a kártyáit kacagva.
- Megígértem.-nyújtottam ki a nyelvemet. Végül Colin nyerte a játszmát és én már nem csaltam többet…

Visszatérve a szárazföldre elindultunk a pályára. Alvaroval az összes dalt végig énekeltük a dugóban ácsorogva. Ha látott minket valaki nem láthatott mást, mint két idióta óbégat. De ezen mi csak jól szórakoztunk. A pályára kiérve a csapatunkhoz mentük. A szerelők készítették elő a gépet a holnapi szabadedzésre. Tökéletes munkát akarnak végezni, hogy Alvaronak minél jobb legyen a motorja holnap. Az újságíró nő aki hétvége folyamán Alvaro mellett lesz… igen menet közben kaptuk az infót és azt is most tudtuk meg, hogy nő késik. A motorhomeunk mellé sétáltunk és vártunk. Alvaro lazán neki támaszkodott a falnak, míg én leültem a betonra török ülésbe és szintén neki támaszkodtam a falnak. Mind a ketten napszemüveget viseltünk és örültünk, hogy süt a nap. A szőke hajamat lebegteti a kellemes szél. Lehunytam a szemeimet és hatalmasat sóhajtottam.
- Mi lesz a ma esti programod?-érdeklődött Bati pár perc csend után. Meglepődve toltam a homlokomra a szemüvegemet.

- Sétálni megyünk Ikerrel. Neked?-néztem fel rá. Egy sunyi mosoly jelent meg az arcán és tudtam miről van szó. A titokzatos barátnő.-Ja…Nem is kell folytatnod.-ráztam meg a fejem. Biztos vagyok benne, hogy okkal nem ismerem a nőt. Bár kérdéses, hogy jelenleg kivel is van baj… A nővel vagy velem.
- Ígérem nem sokára megismerheted. Csak még idő kell.
- Nem kell magyarázkodnod. Mit mondtak mi lesz a riport témája?-érdeklődtem másra terelve a szót. Elővett egy papírt a farzsebéből és olvasni kezdte.
- A MotoGp és az F1 összehasonlítása…ez marhaság.-fakadt ki őszintén. A világ leglehetetlenebb módján próbálják ezt a két sportot összehasonlítani. Tudom… Ismerem mind a két oldalt. Egyedül talán csak a hozzáállás hasonló. Semmi más.
- Egyszerű. Egyiknek két kereke van a másiknak négy.-nevettem el a dolgot. Szándékosan akartam viccesre venni a figurát, de szerencsére Alvaro is velem kacagott, amikor megszólalt mögötte valaki.
- Ezt eddig is tudtam Natalien.-szólalt meg egy ismerős hang pontosan a barátom mögött. Mind a ketten elsápadtunk és a barátom egy oldalazó lépést tett felém, hogy tisztán lássam a vendégünket.
- Isa?-kérdeztem rá azért, pedig hittem a szememnek. Ő áll itt teljes nagyságban.
- Amint látod. Szia Alvaro.-köszönt a barátomnak kedvesen. Persze… Vele kedves. Ő nem ártott neki.- Ezek szerint tényleg itt is dolgozol.
- Igen.-feleltem csendesen. A bátorságom inába szállt ahogy megláttam a német lányt.
- Ki kell velem bírnotok három napot. Elhiheted… Nekem is nehéz lesz, de ha együtt működtök minden rendben lesz.-szólalt meg gúnyosan a volt barátnőm, de tudtam ez csak nekem szól. Csak is nekem. Hosszú lesz a hétvége… Nagyon hosszú…