5. fejezet

Vasárnap éjszaka van és jobb ötletem nem volt így eljöttem a futam utáni bulira. Mit ne mondjak? Ez azért a bulik változtak… Ezerszer vadabbak lettek. A pultnál ücsörgök és figyelem az embereket. Szívesen beszéltem volna még Rosieval, de ő nem jött el. Sebastian pedig egy ideig Hannaval táncolt, de most már inkább a pohara a társa és nem a lány. Láttam Isabelt és Roberttel táncolni és Fernandoval beszélgetni, de tőlük inkább távol tartottam magamat. Hatalmasat sóhajtottam és kisétáltam a teremből, hogy találjak egy csendesebb helyett. Fel akarom hívni Ikert és hallani akarom a hangját. Remélni tudom csak, hogy felveszi a telefont.

- Szia!-köszöntem kedvesen.
- Szia Kicsim.-kicsit fáradt volt a hangja.
- Jól vagy?-kérdeztem bátortalanul. Leültem az egyetlen üres kanapéra.
- Igen.
- Itt ragadtam a sok kicsi kínai közt.-motyogtam szomorkásan.
- A héten talán hazajutsz. Repülő az egyetlen lehetőséged.-közölte amit eddig is tudtam. Kína rohadt messze van Spanyolországhoz képest.
- Sajnos. Hiányzol.
- Te is nekem? Megkaptad a szerződést?
- Igen.-válaszoltam gyorsan.
- És aláírtad?
- Időt kértem.-tudja, hogy elbizonytalanodtam. Több dolog is elbizonytalanított ebben a pár óra hosszábban.- Meg akartam veled beszélni.
- Szeretsz ott lenni?-tett fel egy teljesen logikus kérdést.
- Igen.-motyogtam. Megtörtem. Hamar és szinte tudtam, hogy ezt fogom mondani.
- És ott akarsz lenni?-jött a következő kérdés.
- Azt hiszem igen, de akkor még kevesebbet foglak látni. Utaznom kell… Szinte minden héten.
- Nekem nincs jogom panaszra, hiszen én fogok egy hónapra Afrika másik végébe „költözni”, hogy játszunk. Szeretlek akár, hol is dolgozol. Írd alá azokat a papírokat és megoldunk mindent.-lett teljesen kedves a hangja.
- Szeretlek Iker Casillas!

Ahogy befejeztük a telefonhívást percekig ücsörögtem csak és bámultam magam elé. Be kell vallanom hirtelen rengeteg gondolat fordult meg a fejemben. A hajamba túrtam és felpillantottam. Ekkor jelent meg Sebi. A járása kicsit ingatag, hála a sok pezsgőnek.
- Naty nem is táncoltam még veled.-indult el felém, de megbotlott a saját lábába és kis híján hasra esett, de még időben pattantam fel a kanapéról és kaptam el. Először csak megcsóváltam a fejemet. Nem értettem miért nézett ilyen alaposan a pohár fenekére.
- Sebi neked le kellene feküdnöd aludni.-fogtam át a derekát. Megfogadtam nem szólok egy árva rossz szót se. Pedig lenne okom bántani őt. Amit Rosieval tesz… Itt van Hanna… És totál károsra itta magát ma éjszaka.
- Nem akarok.
- De muszáj.
- Hol van Rosie?-tette fel nekem a kérdést pedig ő nem is tudta, hogy körülbelül mindent tudok.- Nem is láttam ma…

- Biztos dolga volt… De itt a barátnőd. Tudod Hanna…-csak morgott hangosan.- Akinek nem kellene így látnia.

- Nem érdekel.-vonta meg a vállát miközben lassan a lift felé indultunk. Szorosan öleltem a derekát. Fel kell cipelnem a szobájába, de nem tudom, hogy Hanna mennyire fog örülni annak, hogy így fog viszem fel. A liftbe néma csendben ácsorogtunk.

- Baj van Sebi?-kérdezte csendesen.

- Semmi amit nem tudnék megoldani.-motyogta rekedtes hangon…

…Közel négy napot töltöttünk Sanghajban. Addig is próbáltam jobban megismernem az embereket körülöttem. Kis időt töltöttem Sebastiannal, de Rosieval is. Csak beszélgettünk. De szerintem mind a kettőjüknek jól esett. Azonban most már haza értem Barcelonába és pakolok kifelé a táskámból.
- Mit szóltak hozzád?-érdeklődött Alvaro, miközben az egyik felsőmet vizsgálta. Teszem hozzá az ágyamon fekszik amire nem kapott engedélyt.
- Vegyes fogadtatás. Sebi olyan, mint régen. Ő meg is tudott bocsátani. Isa és Heikki két külön világ. Isa orrba nyomott, Heikki elküldött melegebb éghajlatra a maga sajátos stílusában.
- Várható volt. Tudják, hogy ki a barátod? Vagy tudják, hogy egyáltalán van valakid?
- Is-is.-vontam meg a vállam.

- Ez mit jelent?-csodálkozott el.

- Elmondtam neki, de vasárnap éjszaka olyan szinten berúgott, hogy az leírhatatlan.
- Kis német leitta magát?-kuncogott Alvaro.
- Nem tudom idény végén ki kezdett el vetkőzni az asztal tetején, mert vesztett egy hülye vodkaivó versenyen.-vontam meg a vállam. Természetesen mindenkinek van ilyen sztorija… De Alvaronak jelenleg ez a legjobb sztorija.
- Az Valentino hibája volt. Ő beszélt rá.-felelte azonnal és ezzel mint ha védeni akarná magát.
- Hiszi a piszi.-kuncogtam és egy halom szennyest löktem a földre. Muszáj lesz mindent kimosnom még azelőtt, hogy újra elutaznánk.
- Azt hiszem nálad is, találnánk spicces megmozdulásokat.-próbált vissza vágni, de hangosan kacagtam.
- Te segg részeg voltál Alvaro. Ezen nem kell szépíteni.
- Mindenkivel megesik.-fintorgott egyet.

- Megnéznéd az ebédünket?-kérdeztem rá és elő vettem a legszebb nézésemet.

- Elintézem.
- Köszi.

Amíg ő a konyhába ment addig én elindítottam még egy mosást. Fáradt vagyok és eléggé hiányzik nekem Iker, de tudom holnap már jön. Azt mondta van valami híre is, de fogalmam sincs mire gondol.10 percet tölthettem egyedül amikor megérkezett Alvaro és egy papír lapot lebegtetett meg előttem.
- Ez mi?-csodálkoztam el, de megkaptam a lapot és olvasni kezdtem, bár ő ebben a pillanatban ugyan ezt kezdte el mondani ami rajta szerepel.

- Jerezi programunk. Nos csütörtökön meg kell jelennünk egy póker party-n. Teszem hozzá, ami egy hajón lesz.
- Az jó lesz nem?-kérdeztem rá, mire ő csak lazán vállat vont.
- Hiányzik?-érdeklődött Alvaro pár pillanat után.
- Tessék?-nem tudtam, hogy mire gondol.
- Iker? Szomorúnak tűnsz.
- Igen hiányzik.-mosolyogtam zavartan.- Jó ideje nem láttam csak a tv-ben.
- Akkor miért nem költöztök össze? Lassan egy éve együtt vagytok és ha látni akarjátok egymást akkor több, mint 6 órát utaztok.
- Mond azt, hogy meg akarsz tőlem szabadulni.- sunyi vigyorra húztam a számat. Ez eddig nem igazán jött szóba köztünk és nem is akarom erőltetni ezt. Kialakul. Ahogy általában mondani szoktuk minden kialakul.- Mondtam, hogy nem zavar ha csajt hozol fel.
- Vicces vagy González.- felállt és egy hatalmas sóhaj után elindult ki felé. Azonban gondoltam egyet és marhaságot csináltam. Mint valami majom Alvaro hátára csimpaszkodtam. Kicsit megingott a súlyom miatt, de azért talpon maradt. A lábammal átkaroltam a lábait, míg a kezemmel a nyakát.
- Utálom, ha a vezetéknevemen hívsz.- egy puszit nyomtam az arcára.

- Tudom. Pont ezért csináltam.-kacagott rajtam.- Szerintem kész a kaja. Ebédeljünk.

- Rendben.-egyeztem bele és kisétált velem a konyhába. Már rég meg volt terítve így csak leültünk az asztal mellé. Először szedtem én, majd amíg ő is ugyan így tett megszólaltam.

- Kérdezhetek valamit?

- Baj van Naty?-csodálkozott el Bati és hatalmas szemekkel pislogott rám.

- Kínában megtudtam valami fontosat.

- Mivel kapcsolatban?

- Inkább kivel kapcsolatban.-nyögtem fel.- Sebastian megcsalta Hannat.

Alvaro hangos köhögésbe kezdett, hiszen nem erre számított. Azt hiszem erre senki se számítana.

- Mi bajod van?-horkantott fel.

- Sebastiannak viszonya van egy lánnyal...-ismételtem meg magam nagyon lassan.-Egy nagyon fiatal lánnyal.

- Mennyire fiatal?- kérdezett rá Bati kíváncsian.

- Alig 20 éves a lány.-piszkáltam a tányéromon a kajámat. Igazából ahogy előhoztam ezt a sztorit el is ment az étvágyam.

- Ohh...- nyögött fel gondterhelten.-  És viszonyuk van vagy csak egyszer megtörtént?

- Szerintem ez viszony... Rosie szerint egy ideje tart már.

- Rosie?-kérdezett vissza.

- Ő az a lány... Sebi személyi edzőjének az unokatesója.

Úgy nézett rám, mint valami idiótára. Megvontam a vállam.

- Ne nézz így rám Bati. Ez az igazság.

- De... Azt mondtad ott volt Hanna.-szólalt meg a barátom.

- Igen ott.-biccentettem aprót. Hatalmasat sóhajtottam miközben Alvaro látványosan gondolkozott valamin. A homlokát ráncolta ezért is tudtam, hogy elmerült a gondolataiban.

- A legjobbat nem is mondtam...- motyogtam hiszen a történet nem ért itt véget.- Teherbe is ejtette.

Bati száját is nyitva felejtette a mondatom után. Először megrázta a fejét, de tudom még mindig nem fogta fel azt amit mondtam neki.

- Ez...

- Igen... Biztos.-bólintottam lassan.

- Ezen ki fog jobban kiakadni?-tette fel jogosan a kérdést, aminek részben már tudtam a válaszát.

- A lány össze van törve. Kétségbe van esve, hiszen részben ő még csak egy gyerek.

- És Sebastian? Hogy kezeli?

- Rosie nem mondta még el neki.-ráztam meg a fejem.

- Miért?

- Mert ott volt Hanna... és biztos vagyok benne, hogy Tommi se tudja. Akkor szerintem már Sebastian nem élne.

- Nem neked kell elmondanod.- nyögte be hirtelen amin még én is meglepődtem. Csodálkozva pillogtam rá.- Még csak most mentél vissza. Ne keverj bajt.

- Nem akarok bajt keverni...de ez nagyon durva.- motyogtam kiürítve a tányérom. Egyszerűen nem voltam éhes. Elvettem előle is a tányért, mert tudtam már nem fogja megenni a maradékot.

- És a legnagyobb baj hogy Rosie szerelmes.-nyögtem fel ahogy megnyitottam a melegvizet a mosogatónál.

- Abba a gyökérbe?

- Héé... Azért nem gyökér.-horkantottam fel. Azért nem szeretem, hogy ha a barátaim egymást szidják előttem.

- De az… Aki felcsinál egy 20 éves lányt, miközben több éves kapcsolata van...

Ráncoltam a homlokom. Ennyire bölcsnek talán sosem láttam még Alvarot. Felsóhajtottam hangosan és elmostam a két tányért.

- És most mihez kezd szegény lány?-dőlt hátra Bati.

- Van egy sejtésem. –motyogtam. Összenéztünk Alvaroval és tudom tudja mire gondolok. Azt is tudom, hogy meg fogja tenni akár mennyire is ellenezné bárki is. Fiatal... Nem szúrhatja el az életét… És ha jól bele gondolunk talán Sebiét sem.

- És ha megbánja?

- Ha megteszi akkor már nem tudja visszacsinálni.

Megráztam a fejem és a csörömpölő telefonomra figyeltem fel. Anya az… Felsóhajtottam. Nem nagyon akarok beszélni vele pedig már napok óta beszélnem kellene vele. Most viszont nincs hangulatom hozzá, így nem is vettem fel a telefont. Alvaro rosszallóan rázta meg a fejét.

- Neked nincs dolgod?-kérdeztem vissza. Utálom amikor ilyen.

- Nincs.-húzta ki magát dacosan A szemeimet forgattam és bele kortyoltam a kávémba. Alvaro addig is mellettem volt. Nem szólt egy árva szót se Tudtuk... Mind a ketten tudtuk, hogy ebbe nem szólhatunk bele... De még is nyomasztó, ha olyan dolgokról tudunk amik mások életét befolyásolhatja....