54. fejezet

Napok óta Andreas szavai járnak a fejemben. Azon a beszélgetésen kattogok, ami az irodában történt… Theressa ilyen módon vágott át engem… Tudom, hülye módon bíztam benne. Bíztam pedig tudhattam volna, hogy milyen… Egyszer már szembe kerültünk ezzel a problémával és nem is tudtunk megbirkózni vele. Ő túlságosan bele folyt a drogos ügyletekben… én pedig azt hittem, hogy elvesztettem. Elindultam a lejtőn és nem tudtam… Nem is akartam visszafordulni. Egyszerűbbnek tűnt minden… Sodródtam az árral…

Egyedül vagyok a házban. Tudom, hogy Theressa ide fog jönni. Idehívtam és reménykedek benne, hogy végre választ kapok minden kérdésemre. A konyhába sétáltam és elővettem egy poharat amit teli öntöttem whiskeyvel. Valamit muszáj tennem, hogy a gondolataim lassuljanak. A kis zacskó amit Andreas elém vágott,  mi szerint az a barátnőm zsebéből származik itt pihen a pulton. Magyarázatot akarok. Nem akarok mást csak magyarázatot.

Jól gondoltam és Theressa időben érkezett meg. Halkan nyitotta ki a bejárati ajtót és kellett pár pillanat mire megjelent a konyhában. Ahogy megpillantottam a kis zacskót a tenyerembe rejtettem.

-Szia!-mosolygott rám. Fura… Ugyan az a mosoly jelenik meg az arcán mint régen. Ugyan az a mosoly amibe bele szerettem anno. Álca lenne? Minden egyes alkalommal hazudna nekem? Közelebb lépett hozzám és nyomott egy csókot a számra, de nem viszonoztam, ami miatt ráncokba szaladt a homloka. – Mi a baj Sergio?-tett egy lépést hátra és láttam rajta az értetlenséget.

- Ez nem ismerős?-mutattam fel a kis tasakot és abban a szent pillanatban a nő elsápadt.

- Nem tudom mi ez.-rebegte nem túl hitelesen.

- Andreas szerint ez a te zsebedben volt. A húgom kutatta át a dzsekidet és találta meg.

- A húgod meglopott?-csattant fel hirtelen amivel sikerült elárulnia magát. Hiszen ezzel a kifakadással elárulta magát. Elhallgatott és egyikünk se szólalt meg. Theressa idegesen kezdett egyik lábáról a másikra billegni.

- Ez a tied?-kérdeztem rá újra. Csak látszólag vagyok nyugodt. Belül majd felrobbanok. Azt a határomat súrolom amit nehezen tudok féken tartani. Hirtelen mozdulattal akarta kitépni a kezemből a kis zacskót, de ugyan olyan hevességgel kaptam el a nő kezét és nyomtam le az asztalra. Hangosan felszisszent, de ebben a szent pillanatban nem érdekelt, hogy fájdalmat okozok neki. Válaszokat akarok kapni. Összenéztünk Theressaval és láthattam, hogy az arca egy csapásra megváltozott. A vonásai megkeményedtek és hirtelen gúnyosan nevetni kezdett. Meglepetten engedtem el a kezét és léptem egyet hátra. Nem értem… Egyáltalán nem értem a viselkedését.

- Te mindig is olyan naiv voltál Sergio.

- Tessék?

- Mindig is az orrodnál fogva vezettelek... Vezettünk.

Meglepett a többes szám… Egyszerűen meglepett, hogy nem csak magára gondol. Lilla hajú nő a csuklóját dörzsölgeti fintorral az arcán.

-Kiről beszélsz?

- Tessék?-tette hirtelen az ártatlant.

- Kiről beszélsz? Kivel vezettek az orromnál fogva?

- Nem mindegy?-húzta meg a vállát nevetve a nő.- Eddig se vetted észre, mert egy idióta marha vagy. Úgy vezettelek az orrodnál fogva ahogy csak akartalak… Mert te naiv… Inkább bedőltél nekem, mert addig se gondoltál a cuki kis finn csajra. Mit ne mondjak… Sergio még mindig piszok jó az ízlésed. Mindig is a csinos nőkre buktál.

Minden féle vonzalom, szimpátia és szeretett amit éreztem valaha Theressa iránt egy pillanat alatt elpárolgott. Gyűlölet és düh gyűlt bennem… És mind féle más érzés, hogy átvertek. Nyíltan átvertek és még szórakozik is rajta. Felkaptam az üres üveg poharat a konyhapultról és elhajítottam. Hangosan csattant a hűtő ajtón százfelé törve. Theressa remekül lépett el, hogy még véletlenül se sérüljön meg.

-Kinek dolgozol Theressa?-ordítottam rá. Először összerezzent a hangomtól majd felkacagott.

- Gondolkozz González. Hamar rájöhetnél.

- Mond meg!-kaptam el a kezét és az se érdekelt ha eltöröm a csuklóját. Tudni akartam az igazat és el is érem valahogy.

- Santiago mindig is tudta, hogy nem az eszed az erősséged.

- Te annak a mocsoknak dolgozol?-döbbentem le, de az ujjaim erősebben zárultak a vékony csuklója köré.- Mi a büdös francot akartok tőlem?

- Van az a pénz amiért az embereid is elárulnak…kivéve az a vörös kis kurva, mert ő ártatlan és benyalta Andreas szövegét. Végre valahára annak az idiótának is sikerült nőt szerezni… Kezdtem azt hinni már, hogy meleg.

Nem szólaltam meg hiszen a szavai visszhangoztak a fejemben… Embereim… Pénz… Meglepetésemre a szabad kezével megpaskolta az arcomat.

-Tökéletesnek bizonyult a céged, hogy egy-két helyre eljuttassuk országon belül a drogot… Pénzt… A tudtodon kívül. Jól járt Santiagio, de én is… Minden egyes alkalommal megkaptam a jutalmamat. Így is… Úgy is…-vigyorgott a képembe gúnyosan, de nekem abban a szent pillanatban elszállt az agyam… Lekevertem neki két hatalmas pofont…

 

 

***

 

Kora délután érkeztem haza. Fáradt vagyok. Túlságosan hosszú volt a hétvége és az utazás is. Jelenleg nem vágyok másra mint egy forró fürdőre és arra, hogy kinyújtóztassam a lábaimat. Holnap kicsábítom Alvarot a pályára… Nagyon úgy se kell megerőltetnem magam, mert jön ő az első szavamra is. Előhalásztam a táskámból kulcsaimat és benyitottam a lakásba. Meglepetésemre csend fogadott ami egyenesen arányos volt, hogy a bátyám még mindig nincs itthon. A táskámat ledobtam a nappaliban és a hajamat kiengedve indultam el a konyha felé… Megtorpantam az ajtóban…

-Mi a franc?-kérdeztem hangosan. A földön üveg szilánkok hevernek több fele. Óvatosan léptem át és a pultra pillantottam ahol szintén összevissza vannak borogatva a dolgok. Gyomrom rögtön egy gombócba ugrott és eluralkodott rajtam egy fullasztó érzés. Sergio aki állandóan pedáns és rendszerető nem hagyná így a lakást. Történt valami… Előszedtem a mobilomat a farzsebemből és a bátyámat hívtam… De semmi… Csak csöng… Csöng és csöng…

-Baj van… Kurva nagy baj van.-állapítottam meg és előszedtem a slusszkulcsokat. Egyetlen ötletem van, hogy hol keressem a bátyámat és azaz irodája…

…Futva értem fel az emeletre. Csend uralkodott a folyosón. A recepciósnak is lejárt már a munkaideje, hiszen senki sincs itt. A torkom még mindig a szívembe dobogott. Ez a csend csak erősíti bennem a rossz érzést. Erőteljesen szitkozódva rángattam meg a bezárt folyosó ajtót.

-Natalien?-szólalt meg mögöttem egy nő és összerezzentem a hangja hallatán. Lassan fordultam meg és kinyitottam a számat. –Hogy kerülsz ide?

-Öhhmmm…-kezdtem volna bele a magyarázatomba, de megakadtam ott, hogy elfelejtettem a nőnek a nevét.

- Lexy vagyok.

- Igen… Bocs… Csak régen találkoztunk. Elfelejtetem…

- Semmi baj. Minden rendben?-lépett közelebb hozzám a nő.

- Nem találkoztál Sergioval? Azt hiszem akadt egy kis gond.

- Most jöttem be én is.-vette elő a kulcsait és engedett be az ajtón.Végig rohantam a folyosón és berontottam Sergio irodájába, ami ugyan olyan képen festett mint a lakásunkban a konyha. Fel van forgatva minden… A szék felborítva a tér közepén. Papírok szanaszét hevernek az asztalon, fiókok kiforgatva,

- Ezt nem hiszem el.

- Natalien mi folyik itt?

- Nem tudom.-csattantam fel.- Most jöttem haza Montrealból és ez fogadott. Otthon is minden romokban áll.-vörös hajú nő homlokát ráncolva pislogott rám, majd előkapta a mobilját. Kellett pár pillanat mire megszólalt.

-Andreas… Kicsim azt hiszem baj van. Most borult minden.

Nem tudtam mit mondhatnék… Hiszen itt most tényleg baj van… Nagy baj van.

 

 

***

Mit ne mondjak nem éppen életem legjobb döntése volt idejönni? De elég tételt akarok venni minden egyes sérelmemért… Szám egy pillanat alatt megtelt vérrel, azonban Santiago legnagyobb meglepetésére felnevettem miután köptem egyet.

-Szinte sejtettem, hogy a te kezed van ebben az egészben.

-Dehogy sejtetted González. Dehogy sejtetted.-forgatta a szemeit. Nem az volt a legnagyobb meglepetés, hogy Theressát követve idejutottam hanem az, hogy az ajtón belépve nemes egyszerűséggel megütöttek.-Úgy vezettünk az orrodnál fogva ahogy csak akartunk.

- Dögölj meg Santiago.-morogtam és megtöröltem az kézfejemmel a számat.

- Gondolkozz kicsit Sergio. Szerintem te közelebb állsz ehhez a dologhoz mint én.-nevetett fel. Theressa a közelébe sétált és megpaskolta az arcát.- Tudhattam volna, hogy igazad lesz Kis Csillag. Férfi, akit úgy manipulálsz, ahogy csak akarsz. Talán még könnyebb is volt minden, mint gondoltuk.

Nő csak egyszerűen megvonta a vállát, majd kezébe vett egy poharat és bele kortyolt. Körbe pillantottam és meglepetésemre hárman maradtunk a kocsmában. Theresa le se vette rólam a tekintetét, miközben Santiago fel-alá járkált körülötte. Csak úgy sütött belőle a fölényesség. Kezemet lassan csúsztattam hátra és markoltam rá a fegyverem markolatára.

-Megmondtam, hogy tönkre teszlek Sergio. Régen keresztbe tettél nekem.-nyögött fel színpadiasan. Eszembe jutott mire gondol. Pontosan arra, amikor miattam bukta el a több milliós üzletét… Arra gondoltam, hogy jót cselekszek amikor Andreas segítségét kértem. Az üzletet megtudtam hiúsítani, de pontosan ezzel a cselekedettel löktem magam a lejtőre. Egy szállal se voltam jobb mint Santiago… Évekig segédkeztem kétes ügyletekben… Ha nem mostam volna magam (nagyjából) tisztára évekig ülnék a sitten ezekért az ügyletekért. Hirtelen rántottam fegyvert és amikor Santiago megfordult… Meglepődött… Majd nemes egyszerűséggel kacagni kezdett.

- Csak tudsz még meglepetést okozni. De azt hiszed félek tőled?-tett egy lépést felém. Meg se rebbent a szeme.- Nem vagy semmi más csak egy báb.

- Rég nem vagyok báb. Megvédem a családomat.

- Akkor tedd meg.-még egy lépést tett felém és a homlokának támasztotta a fegyverem csövét. Kezem nem remegett meg egy pillanatra se csak erősebben markoltam a pisztolyt. Santiago se tűnt úgy, mint aki meg akarná változtatni a döntését. Simán feláldozná magát csak, hogy ő nyerjen.- Akkor tedd meg Sergio… Vagy olyan bátor, hogy megtedd? Vagy nem számít, hogy mennyit veszíthetsz? Anno amikor katona akartál lenni is csak a bábunk voltál semmi több.

- Akkor tudtam, hogy miben veszek részt… Amikor az ötletedben segítkezve fegyvert csempésztem…-sziszegtem a képébe, mire csak egy fölényeskedve elvigyorodott.- De megváltoztam!

- Az olyan emberek mint mi nem változzunk. Te se vagy különb Sergio.

- Dobd el a fegyvert Sergio!-szólalt meg Theressa és ahogy rápillantottam meglepődtem. Határozottan szegezi rám a pisztolyt. Nem látom rajta a megilletődöttséget. Nagyon is tisztában van vele, hogy mit is tesz jelenleg.

- Ne szórakozz velem Theressa!-nyögtem fel gondterhelten, de próbáltam nem tudomást venni róla.

- Mondtam valamit Sergio! Dobd el a fegyvert!-ordított rám, azonban ebben a szent pillanatban meglepetésünkre Andreas rontott be a helységbe. Magabiztosan fegyvert szegezve a nőre.

- Inkább te dobd el a fegyvert Theressa.-véleményezte. Összenéztünk a férfival és egy fél oldalas mosoly jelent meg az arcán. Pedig tudom egyáltalán nem vicces a helyzet. Még mindig sakkban tartom Santiagot, Theressa engem, míg őt Andreas.

- Már csak te hiányoztál.-horkantott fel a nő. Andreas alig észre vehetően közelített a volt barátnőm felé, de ő inkább velem foglalkozott.

- Tedd le a fegyvert Theressa.

- Fogd be Andreas! Semmi közöd ahhoz, hogy mi folyik itt. Takarodj innen!-csattant fel hisztérikusan a nő, míg Santiago harsányan kacagni kezdett.

- Milyen irónikus a sors? A régi hármas… Hogy is mondtátok régen? Tűzön vízen át? Most pedig itt vagytok. Egymás ellen.

- Kussolj! Kussolj Santiago, ha jót akarsz magadnak!-löktem rajta egyet. Hirtelen történt minden, miközben az előttem álló bártulajdonosra figyeltem. Andreas próbálta leszerelni Theressát, hiszen a nő ránk koncentrált és abban a pillanatban lövés gördült el amikor meglepődött a rendőr tettén… A testembe pedig iszonyatos fájdalom nyilallt… Nem tudtam hirtelen, hogy mi történt velem… Lepillantottam és a kezemet a hasamra szorítottam. Megéreztem a ragacsos meleg dolgot a tenyeremben. Vérzek… Vérzek… Tehát engem ért a golyó… A lábaimból eltűnt az erő és összeroskadtam.

 ***

 

Idegesen járkálok fel és alá az irodában. Viszont Lexy az ajtó mellett ül fegyverrel a kezében. Látom rajta, hogy ideges… Valamit tud, amit én nem.

-Meg akarom keresni a bátyámat.-jelentettem ki és indultam meg az ajtó felé, de ő nemes egyszerűséggel elém ugrott és visszalökött a helységbe. Megtorpantam a tette miatt és csodálkozva pislogtam rá.

- Nem mehetsz innen sehova Natalien.

- Tessék?-fakadtam ki hisztérikusan.- Miért ne mehetnék?

- Mert megígértem Sergionak és Andreasnak is, hogy ha bármi történik vigyázok rád. Ha tudom, hogy történik valami nekem azaz elsődleges feladatom, hogy téged biztonságban tudjalak.

- Mert jelenleg történik valami?-kontráztam vissza remélve, hogy valami biztosat megtudok. Nő idegesen rágcsálta az ajkait és láttam rajta, hogy habozik. Tudtam, hogy valami tényleg történhet itt, de nem igazán tudja, hogy elmondhatja e nekem.- Lexy mi a fene folyik itt? Az iroda fel van forgatva… A lakásunk olyan mint ahol dulakodtak… És a bátyámat elnyelte a föld.

- Andreas Santiago kocsmájába ment mert úgy tudja ott van Sergio.-sóhajtott fel és lefagytam. Teljes őszintén lefagytam. Santiago… a kezdetektől ettől tartok mióta megtudtam, hogy a férfi is Madridban van és megjelent Theressa a lakásunk előtt… Lexy szótlanul várta, hogy a puzzle darabjait szó szerint a helyére rakjam.  Santiago- Theressa- Sergio… Santiago-Theressa-Sergio…

- A bátyám bajban van?

- Nem tudom.-rázta meg a fejét a vörös hajú nő. Arcáról tényleg a tanácstalanságot és a tehetetlenség fura egyvelegét tudtam leolvasni.- Natalien nekünk most nincs más lehetőségünk mint várni.

- Nem akarok várni.-csattantam fel. A mobilom zenélni kezdett… Idegesen kaptam elő a zsebemből a készüléket és Rosie nevét olvastam a kijelzőn.

-Rosie nem akarok most veled beszélni.-csattantam rá és meglepetésemre csak a nő szipogását hallottam.-Rosie… Baj van?

- Naty… Baj van. Sergio kórházba került…