53. fejezet

 Madrid pár nappal korábban…

 

…Fáradtan sóhajtottam fel az íróasztalom mögött. A laptopomat összecsuktam és a homlokomat megtámasztottam a tenyereimen. Fáradt vagyok testileg és lelkileg is. Napok és hetek óta tudom, hogy valami folyik körülöttem. Olyan dolog, amibe nekem nincs bele szólásom.

-Hoztam neked reggelit.-szólalt meg az irodám ajtajában Rosie. Meglepetten kaptam fel a fejemet és lepődtem meg rajta, hogy itt áll előttem.  Apró kis bátorító mosollyal az arcán pislogott rám.- Bejöhetek?

- Persze.-pattantam fel az asztal mögül hiába fájt minden végtagom. Hosszú ideje meg se mozdultam így nehezemre esett minden mozdulat. Rosie gondosan letette az asztalra a szatyrot, majd szorosan megölelt. Jól esett, hogy valaki ennyire törődve ölelt magához.

- Egész éjszaka itt voltál Sergio?-lépett el tőlem és megérintette a borostás arcomat.

- Nem is…

- Nekem ne hazudj…-rázta meg a fejét.

- Sok a munka Rosie.-húztam meg a vállam és visszaültem az asztal mögé. A finn nő is helyett foglalt miután megigazította magán a nyári ruháját. Gondosan kipakolt a papír zacskóból miközben kezembe vettem a kávémat és bele kortyoltam.- Életet mentesz ezzel a kávéval.

- Jobb lenne ha kicsit kiszabadulnál innen. Menjünk el innen.-szorította meg a kezemet. Elmosolyodtam miközben összekulcsoltuk az ujjainkat. Meglepett, hogy nem húzta el a kezét tőlem.

- Neked nem a következő utazásra kellene már koncentrálnod? Úgy tudom hétvégén Angliában lesz futamotok?

- Holnap után repülök haza.-vonta meg a vállát a lány.- Velem töltöd akkor a napot Sergio?

- Mennyire örülne neki a kapusod, ha velem töltenéd a mai napodat?-tettem fel gondosan a kérdést.

- Ne foglalkozz Ikerrel.

- Nem akarlak bajba keverni.-feleltem teljesen őszintén.- Szerintem nem díjazná ha tudná, hogy a szerelme az exe bátyával lóg.

- A barátom vagy. Akinek szüksége van a figyelemre, mert úgy veszem észre gondja van. Túl nagy gondja.

- Ezt honnan veszed?-tettem fel kicsikét ingerülten a kérdést. Miért van olyan érzésem, hogy a húgom szája járt megint? Hiszen nem véletlenül vesztünk össze legutóbb. Theresán és a többi dolgainkon. Rosie ajkai egy pillanat alatt vonallá préselődtek és feszülten kezdett fészkelődni a széken. Meg se kellett szólalni és tudtam, hogy kinek a keze van a dologban.- A húgom kavart? Ő beszélte tele a fejedet?

- Sergio kérlek nyugodj le.

- Mit mondott neked Natalien?

- Semmit.-emelte fel a kezeit Rosie védekezően. Egy pillanat alatt felszaladt a vérnyomásom és nagyon jól tudtam… Tudat alatt tudtam, hogy baj van. Viszont bízok annyira magamban, hogy tudjam kézben tudom tartani a dolgokat.

Felsóhajtottam és próbáltam kordában tartani az indulataimat, amikor hangzavarra lettünk figyelmesek.Az ajtó felé fordultunk és rájöttem a titkárnőm Suzzy próbálja kint tartani az illetéktelen személyt az irodámból.

-Sergio sajnálom.-nyögött fel, amikor Andreas már bent volt az ajtón. Rosie csodálkozva pislogott rám és húzódott a fal felé a székével együtt. Tudom ebben a szent pillanatban ő is mindenhova kívánja magát csak ide nem.

- Semmi baj Suzzy! Magunkra hagynál?-kérdeztem rá udvariasan. A fiatal nő lassan bólintott és magunkra hagyott. Néma csendbe vártuk, hogy a nő megtegye a kérésemet, majd egyszerűen a rövid nadrágos hátra csapott baseball sapkás barátom felé fordultam.

- Mit keresel itt Andreas?

- Beszélni akarok veled.-jelentette ki.-Négy szem közt.

- Rosie előtt nincsenek titkaim.-vágtam rá és a nőre pillantottam, aki még mindig kényelmetlenül fészkelődött a széken.

- Sergio…-nyögte ki kényelmetlenül a nevemet Andreas. Láttam, hogy hatalmasat nyelt és bele nyúlt a zsebébe, majd egy laza mozdulattal az asztalra dobott egy fehér kis zacskót.-Ugye tudod ez mit jelent?

- Ez honnan van?-emelkedtem fel a székemből.

- Theresa-tól van.

- Honnan veszed, hogy tőle van?

- A húgod nyúlta le a dzsekijéből.-vonta meg a vállát lazán. Rosiera pillantottam aki ugyan olyan tanácstalanul pislogott rám, mint amilyen én vagyok. Lassan fejtettem meg a szavai jelentését és esett le az a bizonyos tantusz.

- Te tolvajt csináltál a húgomból?

- Egy szóval se mondtam neki, hogy lopja el.-emelte fel Andreas védekezően a kezeit.- Ne minket okolj Sergio… Egyszerűen nem látod a fától az erdőt… Vagy inkább nem is akarod látni. Theresának mindig is gondjai voltak. Santiago pedig mindig is segédkezett, hogy a gondjai nagyobbak legyenek.

- Ezer éves dolgokról beszélünk most Andreas… Változnak az emberek.

- Arra gondolsz, hogy Theresa miután eljátszotta a halálát sikeresen elvonult egy drog klinikára?-nevetett fel a rendőr kicsikét gúnyosan.- Azt hittem megváltoztál Sergio. De ugyan úgy az orrodnál fogva vezet Theresa… Ezzel együtt Santiago is.

- Mire készülsz?-vetettem oda neki.

- Nem hagyom, hogy megint Santiago nyerjen… Legutóbb is rád hallgattam és minden elbaszódott… Most viszont kezembe veszem az irányítást. Sittre küldöm azt a férget és a ha kell Theresát is. Ha tetszik ha nem.-jelentette ki szigorúan. Tettem egy lépést felé és a szemébe néztem.

-Serg…-hallottam meg Rosie bátortalan hangját, de nem foglalkoztam vele.

- Mi lesz ha nem engedem?

- Téged is félre állítalak az útból…

 

***

 

Montreal vasárnap reggel…

 

Összehúztam a kabátot magamon miközben a kávémat éppen letette az asztalra Tamara. Hálásan rámosolyogtam és örültem a fekete nedűnek.  Szükségem van rá.

-Ugye tudod Natalien, úgy festesz mint a mosott rongy.

- Tommi olyan kedves vagy így korán reggel.-nevettem fel kínomban.  A finn férfi mosolyogva foglalt helyett velem szemben. Azt hiszem neki sincs melege, hiszen a vastag kabátot viseli a csapat színeivel.

- Csak az igazat mondtam.-vonta meg a vállát.

- Gondolom.-sóhajtottam fel.- Olyan az időjárás, mint ha Angliában lennénk. Utálom ezt. Utálom az esőt és a hideget.

- Pedig lehetnél most ott is. Úgy tudom jelenleg a MotoGp ott versenyez.-jelentette ki egy ártatlan váll rándítással megtoldva. Végül is nem bántásnak szánta a megjegyzést. Inkább amolyan tájékoztatás gyanánt.

- Tommi az később fog megtörténni.-forgattam a szemeimet. Valahogy számítottam rá, hogy előbb utóbb el fogja hozni ezt a dolgot a finn férfi. Hiszen neki a német barátunk érdekeit kell néznie… Talán mondhatjuk azt, hogy ez is a munkája része.

- Naty el kellene mondanod Sebastiannak, minél előbb. Nem a sajtótól kellene megtudnia.

- Ugye tudod nem leszek én akkora szám, hogy a sajtó írjon rólam.-horkantottam fel és bele kortyoltam a kávémban.

- Ugye tudod, hogy hülyeséget beszélsz? Nőként egy férfi sportban? Simán írni fognak rólad. Naty ne a sajtótól tudja meg Sebi.

Nem szólaltam meg csak a homlokomat ráncoltam. Tudom, hogy igaza van Tomminak. Lassan tettem le a bögrémet és sóhajtottam fel.

-Ugye tudod, hogy mi a véleménye Sebastiannak a motorozásról?

- Ugye tudod, hogy Sebastiannak egyedül azért van baja a motorozással mert Rosie odament dolgozni és nem ide.

- Ugye tudod, hogy ez nem ki fogás… És az unokahúgod jelenleg egy csalfa kapusért van odáig. Tudod a rózsaszín köd meg hasonlók.-forgattam a szemeimet és bele kortyoltam a bögrémbe ismét. Lehet átléptem egy bizonyos határt, de meglepetésemre Tommi hangosan felnevetett. Csodálkozva pillantottam rá.

- Mi van ha annyira nem is rózsaszín köd már az a köd?

- Nekem mindegy milyen színű az a köd csak Sebastian maradjon ki ebből a játékból. Nem akarom újra a padlóról felkaparni.-sóhajtottam fel. Csend állt be a beszélgetésünkbe és kínosan mind a ketten más felé bámultunk. Nem tudtam mit mondhatnék neki, hiszen nem akartam a rokonát sértegetni, de arról se tudtam még több szót váltani, hogy mikor kellene Sebastiannak elmondanom a motorozást. Óvatosan simult a kezemre Tommi tenyere és csodálkozva pillantottam rá.

- Ha őszinte vagy vele melléd fog állni.

Nem válaszoltam, hiszen ebben nem igazán voltam biztos benne. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy Sebastian bármilyen formában mellém fog állni…

 

***

 

Anglia Silverstone vasárnap délután…

 

Felsóhajtottam miután kibújtam az esőkabátomból. Tökéletesen megmutatja az időjárás, hogy hol vagyunk. Anglia… Egész nap szürkeség volt és a versenyre megkaptuk az igazi égi áldást. Szakadt és be kell vallanom csodálkozok, hogy egyáltalán motoron tudtam maradni. Ezek mellett igenis boldog vagyok, hogy az ötödik helyen értem célba. Ebben az időben ebben a körülményben igen is fontos pontokat szereztem ezzel az ötödik hellyel. Év végén sokat jelenthet még a bajnokságban, hiszen a gyári Yamahás Lorenzo és Spies is bukott, de emellett még a Hondás Simoncelli versenye is a kavicságyban ért véget.

Lassan váltam meg a gerincvédőmtől és kezdtem összepakolni a dolgaimat amikor kopogtak.

-Igen?-szólaltam meg és meglepetésemre Rosie jelent meg a látóteremben ahogy az ajtó felé fordultam. Gresini Hondás kabátot viselt és a haját összefogta. Látom rajta, hogy fáradt ő is és emellett talán kicsikét kínosan is érzi magát még mindig a közelemben.

- Szia Alvaro.

- Te hogy kerülsz ide?-tettem fel őszintén a kérdést.

- Bejöttem az ajtón. Igazából mindenki úgy el van a saját kis világában, hogy észre se vették azt, hogy nem a Suzukihoz tartozok.-vonta meg a vállát egy apró mosoly kíséretében.

- Pedig elég feltűnő vagy.-vágtam rá és felnevetett. Esküszöm bele fáradtam, hogy utálatos legyek vele. Vagy is inkább nem is rá haragszok már. Casillas valahogy jobban idegesít még mindig.

- Alvaro beszélhetnénk?-tett egy óvatos lépést felém miután ellenőrizte, hogy biztos becsukta-e az ajtót.

- Gondolom azért jöttél, hogy beszélgessünk… És ha te beszélgetni akarsz velem akkor gondolom valami gond van.-sóhajtottam fel.- Találgathatok?

- Csak a tanácsodat akarom kérni.

- Tanácsomat.-horkantottam fel miközben felvettem a pulóveremet, hiszen abba hagytam a vetkőzést. Nem fogok jelen pillanatban megválni a bőrruhámtól, hogy egy szál gatyába flangáljak a finn nő előtt. Összehúztam a cipzárt és helyet foglaltam az egyetlen üres széken.- Ugye nem arról akarsz társalogni velem, hogyan szakíts Casillas-szal?

- Sergio-ról akarok beszélni.

- Milyen Sergio-ról?-lepődtem meg.

- Gonzálezről. Natalien testvéréről.-próbálta megértetni velem, hogy kire is gondolt. Homlokomat ráncolva pislogtam Rosiera, aki türelmesen várt. Várt, hogy összerakjam a képet.

- Mibe keveredett Sergio?-bukott ki belőlem a kérdés.

- Teljesen nem tudom.-rázta meg a fejét.- Csak része se voltam egy beszélgetésnek, amiből lehet jobb lett volna ha kimaradok.

- Milyen beszélgetés?

- Sergio és a rendőr…

- Andreas…-segítettem ki, hiszen volt egy sejtésem kiről is beszél jelenleg.

- Elmondása szerint Sergio barátnője Theresa bajba akarja keverni. Elméletileg Natalien drogot talált a nőnél.

- És mit vársz tőlem Rosie?-csodálkoztam el.

- Segítséget. Féltem Sergio-t, de rám nem hallgat. Talán az egyetlen személy aki még tud rá hatni az Natalien, de ő a történtek miatt szóba se áll velem.

- Mert szerintem rám hallgatni fog?

- Igazából te vagy az egyetlen reményem. Nem akarom, hogy bármi történjen Sergioval. Fontos nekem. Nagyon is.-motyogta a mondat végét. Valahogy nem volt erőm már kötözködni vele, hiszen látom rajta, hogy igen is komolyan érinti a dolog.

- Megpróbálok beszélni vele.-bólintottam és legnagyobb meglepetésemre közelebb lépett hozzám és nyomott egy puszit az arcomra.

- Köszönöm és jó utat haza felé Bati.-mosolyogott rám és elindult ki felé az ajtón, de megtorpant. A húgommal találta magát szemben.- Szia Sara.

- Szia.-üdvözölte lelkesen a testvérem. Tudom, hogy ismerik egymást és barátkoznak is. Viszont legnagyobb meglepetésemre Sara nem tartotta fel, hiszen ellépett az útjából és amikor újra ketten maradtunk becsukta maga mögött az ajtót.

- Minden rendben bátyus?

- Miért ne lenne?-tettem a hülyét, hiszen nem a legjobb ötlet bevallani


neki mindent.

- Olyan fura volt ez a helyzet.

- Fura?-horkantottam fel.

- Rosie itt veled…-tagolta el a mondatott megfelelően, hogy én is megértsem.

- Ne kombináld túl Sara. Csak beszélgettünk.