48.fejezet

Alvarot hagytam aludni így nagyon óvatosan szedtem össze a dolgaimat és mentem le a szálloda edzőtermében. Mióta az idevezető úton elmondtam minden gondomat Alvaronak az agyam egyáltalán nem állt le. Úgy zsong, mint egy méhkas és nem is akar leállni. Ezért is érzem úgy magam, mint aki fel akar robbanni.

-Azt hittem nincs is itt senki.-bukott ki belőlem az első gondolat ahogy beléptem az edzőteremben és a mezőny egyik amerikai versenyzőjét pillantottam meg, aki jelenleg is a futópadon van.

- Mi az Natalien? Nem tudsz aludni?-nevetett fel.

- Mondhatjuk úgy is Ben.-sóhajtottam fel.- Csatlakozhatok?

- Miért ne?-mutatott a mellette lévő gépre.

- Köszi.-mosolyogtam rá.

Hosszú percekig néma csendben gyötörtük magunkat. Kimondatlanul is tudtuk, hogy egymásnak akarunk felvágni. De ő mire vágna fel? Férfi… Sikeres versenyző. Korábbi Superbike világbajnok… Velem mi van? Nő vagyok… Bizonyítanom kell minden téren úgy, hogy még nincs is aláírt szerződésem. Be sincs még jelentve, hogy indulni fogok egy-két versenyen a középső kategóriában  bemelegítés gyanánt a novemberi katari hosszútávú verseny előtt… Nekem van mit bizonyítanom.

-Vizet?-szólalt meg Spies ahogy törölgettem az arcomat a törölközőmbe.

- Köszi, kérek.-biccentettem és a következő pillanatban már felém is nyújtotta az említett dolgot.

- Kérdezhetek valamit?

- Miért ne kérdezhetnél?-nevettem fel kínomban. Az oldalamban még mindig nyílalt a fájdalom minden egyes levegővételnél, de nem akartam mutatni, hogy ennyire meggyötörtem magam hirtelen.

- Miért kínzod magad?

- Mert muszáj?-kontráztam vissza reflexből.

- Miért lenne muszáj?-kérdésre kérdésre válaszolt. Értelmesnek nem éppen mondható beszélgetést viszünk véghez.  Felsóhajtottam és talpra kecmeregtem. Végig simítottam a nadrágomon mielőtt beszélni kezdtem volna.

- Mert az évad második felében már én is motorozni fogok.

- Tessék?-lepődött meg őszintén.

- Miért nézel rám úgy mint ha azt mondtam volna, hogy terhes vagyok tőled?-nevettem fel. Egy pillanat alatt kerekedett ki a szeme szinte a duplájára és őszintén azt hittem elküld a fenébe hirtelen.

- Melyik kategóriában?

- Moto2. A legkisebbhez már öreg vagyok.-vontam meg a vállam.

- De ez remek hír Naty.-ölelt meg hirtelen. Meglepődtem, hiszen Ben nem olyan ember aki minden sűrűn kifejezi az érzéseit…

…Talán még egy órát töltöttem az edzőteremben egyedül, hiszen az amerikainak dolga akadt. Amikor megelégeltem a kínzásomat először is az étterembe mentem, hogy két kávét kérjek, hiszen Alvarot is ébresztenem kell már. A felszolgáló fiú hamar teljesítette a kérésemet és már a két bögrével léptem be a felvonóba, amikor a záródó ajtó közt besurrant valaki. Legnagyobb meglepetésemre Rosie volt az. Hatalmas gondterhelt sóhaj szakadt ki a mellkasomból és bele kortyoltam az egyik bögrébe.

-Beszélhetnénk Natalien?-tette fel a kérdést.

-Van más választásom?-kontráztam vissza, hiszen ez jelenleg ebben a helyzetben alig ha volt választásom. Be vagyunk zárva a felvonóba.

- Te küldtél rám egy zsarut?-csattant fel hirtelen és rájöttem rögtön, hogy mire gondol. Talán hibáztam, hiszen szólnom kellett volna neki arról, hogy egy rendőr fog kérdezősködni nála. Vagy is tényleg egyeztetnem kellett volna a nővel, hogy megadhatom-e a számát Andreasnak.- Tudod milyen kellemetlen helyzetbe hoztál Iker előtt is? Vele voltam amikor felhívott. Faggatózott mindenről és mindenkiről.

- Bocs. Elfelejtettem szólni.-vontam meg a vállam és talán ennyivel megúszom ezt a beszélgetést.- Csak azt hittem számít valamit a bátyám.

A finn nő egy pillanatra kinyitotta a száját majd be is csukta. Hirtelen egyetlen szava sem volt, pedig számítottam rá, hogy mindent a nyakamba fog zúdítani. Minden sérelmét. Fura, de talán betaláltam ezzel az egyetlen mondatommal. Talán még is fontos lenne számára Sergio? Számít valamit vagy csak játszadozik vele kedvére? Nem tudom. De talán Theresa nagyobb bajba tudja keverni a bátyámat, mint Rosie.

-Az a rendőr… Azt se tudom, hogy hívják…-kezdett bele a beszédbe Rosie kicsikét összefüggéstelenül. Talán egy fokkal higgadtabb, mint az előbb. –Azt se tudom mire volt igazából kíváncsi. Mindenről kérdezett. Sergioról… Theresaról… Valami Santiagoról.

- Andreas a neve.-sóhajtottam fel és ezzel elárultam magam, hogy kicsikét többet tudok a kelleténél. Rosie egy pillanatra lemerevedett és emelte rám a tekintetét.

- Ismered?-ráncolta össze a homlokát.- Ismered a rendőrt?...-kérdezett rá másodjára is, de ez inkább már megállapítás volt.

- Körülbelül 15 éve.-adtam meg a választ egy aprócska vállrándítással. Miért vagyok őszinte vele nem tudom? Ő se volt az velem… Nem érdemli meg, de még is az igazat mondom.- Andreas segíteni akar csak. Theresa nem biztos, hogy jó hatással van a bátyámra.

Túl sok emlék jutott eszembe hirtelen. Amikor ők hárman szét választhatatlan barátok voltak. Együtt lógtak amikor csak idejük engedte. Sergio és Andreas együtt tervezgették, hogy jelentkeznek a rendőrakadémiára. Együtt akarták csinálni, de akkor Theresa elvette a bátyám eszét. Szerelmesek lettek… Eljegyezték egymást és Sergio tényleg esküvőt akart. Be kell vallanom a barátságukra mindig is irigy voltam. Irigy hiszen a sport, a motorozás mellett nem sok barátom akadt Alvaron kívül. De viszont amikor kimehettem a pályára és esetleg sikert értem el mindent elfelejtetett velem azaz érzés. Theresa viszont évekkel ezelőtt se volt igazán szimpatikus… de ha akkor ő kellett a bátyámnak.

-Ez nem igaz Naty.-rázta meg a fejét Rosie.- Találkoztam már vele… Rendes nő. Egész rendes és figyel Sergiora.

Nem tudta befejezni a mondatott, mert hirtelen nevetésbe törtem ki. Esküszöm nem volt szándékos, csak kibukott belőlem.

-Akkor ha így gondolod Rosie baj van a fejedben. Túl nagy baj.-nyögtem fel és végre megszólalt a lift és megállt a kért emeleten. Kikerültem a nőt és kiléptem a felvonóból. Viszont még éppen visszafordultam.

- Hidd el! Most az egyszer nem én vagyok az aki rosszat akar…

…Egész délután azon filóztam, hogy lehetséges-e az, hogy Rosiet is ilyen szinten meg tudta vezetni Theresa. Hiszen úgy gondoltam, hogy van annyira jó ember ismerő a finn nő(legalább is nálam jobb) és átlátt a szitán. Szinte biztosra veszem, hogy Theresa hazudik… Aki képes volt megjátszani a halálát… Még akkor is, hogy ha saját magát védte… Nem fog megjavulni. Évekig hagyta a bátyámat kétségek közt, és pontosan emiatt tűnt el évekre a közelünkből. Ki tudja mibe keveredett Sergio abban az időben, amikor semmit se tudnunk róla. Még most se tudok semmit azokról az évekről. Egyszerűen nem hajlandó beszélni róla. Nekem legalább is nem.

Az pedig szinte biztos, hogy valami készül, hiszen Andreas nem véletlenül nem áll le. Infókat akar… Nem tudom, hogy a bátyám érdekében vagy éppen azért, hogy sikert érjen el és sittre vágja Santiagot. Nem tudom, de még is megbízok benne. Talán ő az egyetlen személy akinek van lehetősége kézben tartani a dolgokat.

-Mozdulj!-csattant rajtam egy ruhadarab és hirtelen azt se tudtam merre vagyok arccal. Csodálkozva pislogtam körbe és Alvaro állt az ágyam végénél és türelmetlenül tapsolt egyet.- Naty nem mondom el még egyszer.

- Azt se fogtam fel, hogy mit mondtál az előbb.-nevettem fel.

- Mozdulj! Öltözz át!-diktátoroskodott miközben lassan ficeregni kezdtem.- Kapsz egy fél órát, hogy összekapard magad. Egy perccel se többet.

- Alvaro…-forgattam a szemeimet.

- Fél óra… Se több se kevesebb…

…Ahogy Bati kiadta utasításba fél óra alatt egészen emberi külsőt varázsoltam magamnak. Fekete vékony pántos topot vettem, egy hasonló sötét színű farmerrel, miközben a hajamat szoros lófarokba kötöttem.

-Ha már diktátor vagy elmondanád, hogy hova megyünk?-kérdeztem rá, miközben beszálltam mellé a kocsiba.

- Mióta vagy ennyire türelmetlen?-nevetett fel.

- Mindig is türelmetlen alkat voltam. Ezt nem tudtad?-vettem elő a legártatlanabb nézésemet miközben becsatoltam a biztonsági övet.

- Rájöttem már az elmúlt 15-20 évben.-vágott vissza teljesen természetesen. Összenéztünk és abban a pillanatban mind a ketten kacagásban törtünk ki.

- Igazából tényleg hova viszel Alvaro?

- Bulizni.-jelentette ki határozottan. Csodálkozva pillantottam rá és megvonta a vállát.- Ha aláírod a szerződést arra fogsz koncentrálni, hogy minél jobban szerepelj… De most vagy túl egy szakításon. Megérdemled, hogy kikapcsolódj és ígérem vigyázni fogok rád.

- Köszönöm!-hajoltam át hozzá és nyomtam egy puszit az arcára.