49. fejezet

Olyan érzésem volt amikor kinyitottam a szemem, mint ha semmit se aludtam volna. Fogalmam sincs mikor értünk vissza a szállodába, hiszen erőteljesen Alvaro segítségére volt szükségem. Berúgtam? Talán csak egy kicsikét. Szükségem volt erre? Nagyon is. Ezért is szeretek Alvaroval együtt lenni és utazni. Mindig vagy legalább is nagyjából mindig tudja mire van szükségem.

Lassan mozdultam meg és halkan felnyögtem, hiszen a másnaposság fej fájásban köszönt vissza. Körbe pillantottam a szobában és a szomszéd ágy üres már. Kinyújtottam a kezemet az éjjeli szekrény felé és megnéztem a telefonom az időt.

-Jó reggelt!-szólalt meg Alvaro a fürdő ajtajában.

-Szia.-köszöntem apró mosollyal az arcomon és az oldalamra fordultam magamhoz ölelve a párnámat. A honfitársam először egy felsőt szedett elő a táskájából majd elmélyülten kereste a megfelelő pozíciót arra, hogy felvegye a ruhadarabot. Mit ne mondjak? Megint bebizonyította, hogy jó felső teste van. Lapockáján van egy tetoválás, és van egy a csípőjén is, ami egy sárkányt ábrázol, de jelenleg a farmerja eltakarja.

-Nem ér leskelődni!-nevetett fel, amikor észre vette.

- Nézni még csak szabad.-nyögtem fel rekedtes hangon, miközben feltornáztam magam ülő helyzetbe az ágyon.- Úgy tudom azzal nem szegek semmi féle szabályt.

-A torkod nem fáj?-ült le az ágyam szélére miközben végig cirógatta az arcomat.

- A fejem jobban.-forgattam a szemeimet.

- A hangod viszont rémes.-nevetett fel.

- Ezzel ha vigasztalni akartál rossz úton haladsz.-forgattam a szemeimet.

- Ha gondolod maradj itt és pihenj.

- Álmodban!-vágtam rá daccosan.- Kimegyek a pályára. Azért jöttem ide, hogy támogassalak és nem azért, hogy a szállodába kuksoljak. Amúgy is. Be kell mennem az Aspar csapathoz is. Martinez úr beszélni akar velem.

- Szerződés miatt?

- Szerintem igen.-biccentettem.- 15 perc alatt elkészülök. Megvársz engem?-tettem fel a kérdést.

- Persze.

-Köszönöm.-pusziltam meg és a fürdőbe siettem…

…A pályára kiérve Alvaronak azonnal egy megbeszélésre kellett sietnie, hiszen miattam kicsikét késésben volt. A paddock még most ébredezik. Szeretem ezt a környezettet. Szeretem a látványt, az illatokat, a hangokat.  Még mindig magával tud ragadni ez a hely. Ennyi idő elteltével is. Hirtelen ötlettől vezényelve indultam meg az Aspar Team felé. A garázsuk üres volt. Egy két szerelő járkált még ki-be és látszott rajtuk, hogy talán egy-két kávéra még szükségük lenne.

-Feltűnően kémkedsz González.-nevetett fel mögöttem a csapat MotoGp versenyzője.

-Hector…-forgattam a szemeimet.

- Ezért fizet a Suzuki. Hogy leskelődj?-állt meg mellettem vigyorogva.

- Ugye tudod, hogy nem vagyok a Suzuki alkalmazottja? Csak Alvaronak segítek. Amiben szüksége van rám éppen.

- Vagy éppen ő segít rajtad, hogy piásan le ne teperj valakit.

- Te ezt honnan tudod?-lepődtem meg.

- Ott voltam én is tegnap. Elég lehengerlő vagy pár feles után.

- Hector…-dohogtam és éreztem, hogy egy pillanat alatt lángvörösre vállt az arcom. A honfitársam vigyorogva dőlt neki a falnak és vett szemügyre. Úgy veszem észre, hogy jól szórakozik jelenleg. – Ezt el ne mond senkinek se.

-Azt tudod, hogy olyan bár hangod van.

- Mi a fene bajod van? Ma kitűzted célul, hogy engem cseszegess?-húztam fel a szemöldökömet, mire csak megvonta a vállát.

- Talán igen. Talán nem… De őszintén te hogy kerülsz ide? A Suzuki kicsikét arrébb van.

- Martinez urat keresem.-ejtettem ki a nevet és szinte azonnal meg is szólalt mellettünk az említett személy.

- Jó reggelt Natalien.

- Uram.-biccentettem neki mosolyogva.

- Nem kellett volna rögtön idejönnöd.

- Nem akartam váratni Uram.

- Gyere. Beszélgessünk.-mutatta az utat.-Neked pedig lassan kezdődni fog egy megbeszélés nem?-fordult a motoros felé.

- De.-nyögött fel.- Megyek is…

…Közel más fél órát töltöttem Martinez úr irodájában. Átbeszéltünk mindent. A terveit… Milyen lehetőségem lehet felkészülés címen… Hiszen két futamra is kapok lehetőséget a Moto2-ben a korom miatt… És novemberben ott lesz Katarban a hosszú távú verseny. Csak női versenyzők lesznek a csapatban.

-Nem muszáj rögtön aláírnod.-szólalt meg amikor látta, hogy kezembe vettem a tollat.- Ha szeretnéd átbeszélni a menedzsereddel…

- Alvaro apukája segített ebben az egészben, de ezt Ön is tudja.

- Javiernek mindig jó megérzése volt, ha versenyzőkről van szó. Nem kell messzire menni. Hiszen…

- Alvaro világbajnok lett.-fejeztem be a mondatot.

- Pontosan.-biccentett.- Akár Alvaroval is átbeszélheted.

- Ő az a leginkább támogat mindenben. Biztos vagyok magamban. Akarom ezt. –jelentettem ki. Tényleg rég éreztem magam ennyire magabiztosnak. Nem tudom meg mondani az okát, hiszen jelenleg Batin kívül senki sincs mellettem. Kevesen tudják mire készülök… És talán akik tudnak a dologról se biztos, hogy támogatnak. Egyedül vagyok és ez az én harcom. Nem akarok bele bukni. Nemes egyszerűséggel bizonyítani akarok… Magamnak és mindenki másnak. Felkaptam a golyós tollat ismét és az utolsó lapon aláírtam. Hatalmas megkönnyebbült sóhaj szakadt ki a mellkasomból. Innen már nincs visszaút…

…Késő este van és egész nap folyamatosan talpon voltunk. Alvaronak jelenleg is mérnöki megbeszélése van, én pedig kérésére segítek a csapatnál. Jelenleg viszont a RedBull egyik kérését teljesítem, hiszen pár dolog után kell járnom a Repsol Honda csapatánál. Magányosan sétáltam a kamionok közt, amikor hirtelen valaki megragadta a karomat.

-Mi a picsa?-szakadt ki belőlem nem túl illedelmesen.

- Nyugi Naty csak én vagyok.-szólalt meg meglepetésemre Loris mellettem.

- Te hogy kerülsz ide?-lepődtem meg és csodálkozva fordultam felé.

- Beszélhetnénk?-tette fel a kérdést miközben megigazította magán a fehér zöld csapat felsőjét.- Mi a fene folyik nálatok Madridban?

- Ezt most nem értem.- vallottam be teljesen őszintén miközben a mellkasom előtt összefontam a karjaimat.

- Giorgioval ezen a hétvégén szinte lehetetlenség együtt dolgozni. Ismerem már annyira, hogy tudjam valami történt otthon. Naty te is tudod, hogy észen kell lenni. Emberek sorsa… Élete múlik azon, ha itt hibázik valaki.

- Loris…-sóhajtottam fel.- Fogalmam sincs mi történt közte és Isa közt. Monacoba találkoztam utoljára a barátnőmmel. Neki is vannak gondjai. Az egyik barátja most szenvedett nem rég rally balesetet.

- Hallottam már róla. Gio emlegeti minden sűrűn.

- Emellett Giorgio se szent ezt te is tudod.-nyögtem fel.- Csak a Ducati érdekli és az, hogy megfeleljen minden elvárásnak…és a stressz ami emiatt felgyűlt benne mind Isabel-en csattan.

- Ez…

- Hallottam és láttam is őket együtt. Te is nagyon jól tudod Loris, hogy ez nem megoldás. Sose lesz ennek jó vége. Tapasztalatból is mondom.-húztam meg a vállam.

- Beszélek ennek az idióta fejével. Azért próbálj meg te is beszélni Isa-val. Rendben?-kérdezett rá és én csak némán biccentettem.