44. fejezet

 

Tudom az egyik legkellemesebb dolog a világon a magángépen repülés. Nem súgnak össze körülöttem a vadidegen emberek. Az ablakon bámulok ki fele miközben hallgatom Sergio egyenletes szuszogását. Elaludt nem sokkal felszállás után. Elmesélte, hogy mi történt az edzőtáborban. Nem önként, hiszen először kamuzott. De mivel Alvaro elmondta, hogy mit tudott meg Rosietól nem volt Sergionak más lehetősége. Színt kellett vallania. Elmondta, hogy szándékosan feszítette a húrt és szándékosan ment el addig amíg bemosott egyet a kapusnak. Tisztába vagyok vele, hogy Iker is hasonlóan tett. Direkt táncolnak egymás idegein és direkt feszítik addig a húrt amíg valamelyiküknél el nem szakad. Ezt nem akarom. Nem akarok én lenni az a személy aki miatt, borul minden.

Óvatosan megérintettem a combomon pihenő kezét és elmosolyodtam. Ilyenkor gondtalannak tűnik. Sokszor eszembe jut, hogy minden gondjának én vagyok az oka. Talán amikor nem kerültem az életébe könnyebb volt számára minden. Kiélvezhette a híres focista népszerűségét. Kedvére válogathatott volna azok a nők közt akik döglöttek érte.

-Minden rendben Kicsim?-szólalt meg rekedtes hangon. Összerezzentem, hiszen nem számítottam rá, hogy felébredt már.

- Persze, csak gondolkoztam.-vontam meg a vállam és a kezemet a tarkójára csúsztatva lehúztam magamhoz és megcsókoltam.- Csak gondolkoztam.

- Fáradt vagy?

- Kicsikét.-sóhajtottam fel. Gondosan a lábaim alá nyúlt és az ölébe húzott.-Így jobb?

- Sokkal.-jelent meg egy apró kis mosoly az arcomon. Vállára hajtottam a fejemet és felsóhajtottam.

- Nem sok pihenő napotok volt.

- Megesik. De Monaco az Monaco. Érdekes és fárasztó hét elé nézzünk.

- Baj, hogy eljöttem?-kérdezett rá miközben megigazította a hajamat. Egy pillanatra lefagytam, hiszen ilyen kérdésre nem igazán számítottam. Eddig teljesen felszabadult volt és egy pillanat alatt váltott át komoly hangnemre.

- Bolond vagy.-csóváltam meg a fejemet és részemről nem akartam tovább foglalkozni ezzel a dologgal. Vállára dőltem és a combomra húztam a kezét.

- Csak megkérdeztem. Úgy tudom Casillas sose kísért el egy hétvégére se. Se ide az F1-re se a MotoGp-re.

- Sergio…Mindig volt ami fontosabb volt.-sóhajtottam fel és jobbnak láttam ha elterelem a témát.- Miért kellett balhéznotok az edzőtáborban? Megígérted…Megígérted, hogy nem lesz balhé.

- Nem is volt igazán balhé.

- Nálad az orrba vágás nem számít balhénak?-nevettem fel.

- Naty…-motyogta a nevemet.

- El kell engedned ezt a dolgot. Sok minden múlik rajta. Ti ketten vagytok a kapitányok.

- A Realnál. De a válogatottnál nem.-próbálta magát menteni.

- Ez nem azt jelenti, hogy a válogatnál péppé verhetitek egymást.

- Ott volt Torres, aki megakadályozott ebben. Amúgy meg te ezt honnan tudod?-kontrázott vissza.

- Batitól… Aki meg Rosietól.-vontam meg a vállam.

- Alvaro mióta társalog Rosieval?

- Honnan tudjam? Nem vagyok Alvaro babysittere hiába gondoljátok azt.-morogtam és kaptam egy puszit a homlokomra. Nem igazán akartam tovább beszélgetni. Jelenleg talán legjobb menedékem a csend…

…Egyedül sétáltam végig az éledező paddockon. A szerelő fiúk még minden erővel azon vannak, hogy a jelen lévő káoszt eltüntessék. Nekem csak annyi szándékom volt, hogy kicsikét tájékozódjak arról mi is vár ránk a hétvégén. A felszolgáló lányok már az utolsó simításokat végezték a vendéglátó egységbe, ahol jelenleg is olyan tökéletes rend uralkodik, ahogy mindig is szokott lenni. Első utam Sebastian pihenő szobájába vezetett, de legnagyobb meglepetésemre Tommit találtam a szobában.

-Hát te?-bukott ki belőlem nem túl illedelmesen a kérdés, de a finn felszabadultan felnevetett.

- Neked is szia Naty. Úgy szeretem a kedvességedet.

- Bocsi.-vontam meg a vállam és közelebb sétáltam hozzá.- Mit csinálsz?

- Sebastian sisakját készítem elő.

- Nem ér rá holnap?-húztam fel kérdőn a szemöldökömet.

- Így jobban telik az idő. –vonta meg a vállát, miközben felültem az asztalra a sisak mellé. Összenéztünk és megvonta a vállát ismét.- Rosiet várom és Katherina-t.

- Kath…

- Fernando unokatesója, csak ezt senki se tudja.

- Bele zúgtál?-tettem fel reflexből a kérdést.- Ő az a lány?

Választ nem kaptam csak furán vállat vont. Tudtam jobb örülne annak, hogy ha ezt az egészet nem erőltetném. Talán annyira nem is publikus a tény, hogy együtt vannak. Vagy éppen nem több pár éjszakai kalandnál. Szótlanul tevékenykedtünk egymás mellett. Kínos csönd, de valahogy nem törekedtem arra, hogy beszélgetésbe elegyedjek vele.

-Ramos nem jött veled?

- De… Csak el kell intéznie pár telefont. A menedzsere kereste a repülő úton.

- De Naty… A menedzsere nem a bátya?

- De.-vágtam rá határozottan.- De nem tudom, hogy munkaügy vagy éppen családi…

- Baj van?

- Nincs. Csak túlságosan zsong a fejem.-vontam meg a vállam.

- Miért van olyan érzésem, hogy azzal a spanyollal kapcsolatos, aki a szállodai szobádban tartózkodik?

- Tommi velem nem kell agytúrkásznak lenned. Sebastian azért fizet neked, hogy őt támogasd.

- Nem agytúrkász vagyok. Csak… Kíváncsi.-felelte őszintén és felnevettem. Nem erre számítottam. Egyáltalán nem számítottam erre a válaszra. Néha képes elengedni magát a társaságomban.

- Nem csak Ramos miatt. Csak sok minden.

- Mi minden?

- Sergio… A motorozás.

- Ez úgy hangzik mint ha bánnád valamelyiket. Mi az Naty? Baj van?

- Nincs. Semmi baj sincs. Annyi, hogy túl sok minden jár a fejemben.-sóhajtottam fel.- És az is tuti, hogy az is összezavart ami az edzőtáborban történt.

- Arra gondolsz, hogy a két idióta összeverekedett?-nevetett fel. Tudom nem engem nevetett ki hanem a helyzetett. Érdeklődve pillantottam rá, mire ő csak megvonta a vállát.- Rosie elmesélte.

- Senkinek se hiányzik az állandó feszültség.

- Ugye tudod, hogy ők nem olyanok akiket irányíthatsz? Két elég határozott, karakán személyiségről van szó Natelien. Ők azok akik amúgy is mennek a fejük után.

- Ezzel most vigasztalni akarsz Tommi?-mosolyodtam el.

- Ki tudja…-valahogy nem volt meggyőző…

…Nem volt erőm még visszamenni a szállodába. Tommival való beszélgetésünk talán jobban összezavart, mint számítottam rá. Így inkább átvettem pár program tervezettet és a hatalmas modern motorhome teraszán foglaltam helyett egy bögre kávé társaságában. Unottan lapozgattam a RedBull logójával ellátott papírlapokat, amikor megszólalt a mobilom.

-González.-szóltam bele szórakozottan ahogy a fülemhez emeltem a készüléket.

-Nem mondod kis csillag.-nevetett fel a hívó felem.

- Alvaro.-csodálkoztam el.- Hogy-hogy eszedbe jutottam?

- Nem gondolhatok a barátomra néha napján?

- Ez jelenleg túl nyálasnak tűnt.-forgattam a szemeimet.

- Apától úgy tudom, hogy Barcelonára elkészül a szerződésed.- igazából mindent a szerződéssel kapcsolatban Alvaro menedzserére és apukájára hagytam. Nem akartam bele folyni és igazából hasznot se akartam húzni abból, hogy motorra ülhetek.

- Kiszedted apukádból az infókat?

- Ha a szó szoros értelmében nézzük…-tartott egy kis hatás szünetet.- Igen

- Bati.-nyögtem fel és próbáltam nem felröhögni. Persze talán a jelen helyzetben ez a legnehezebb feladat.

- Most miért? Ha szó szoros értelemben nézzük az én pártfogoltam is vagy. Az én menedzserem is intézi a te dolgaidat.

- Amit nem is győzők megköszönni.

- Azzal fogod megköszönni, ha nem töröd össze magad. Amúgy, hogy-hogy velem beszélsz és nem a focistádat nyaggatod ha már elutazott veled?

- Alvaro…

- Most miért?-nevetett fel szórakozottan.- Kérdezhettem volna máshogy is.

- Személy szerint én dolgozni jöttem Monacoba.

- Na és?-horkantott fel.- Tudtommal még a sajtó nap se kezdődött el.

- De ez Monaco.-ismételtem magam tudálékosan.

- Egyáltalán Sebastian ott van már?

- Nincs. Este érkezik.-duzzogtam úgy mint egy kis gyerek.

- Naty nem mindig kell munkamániásnak lenned.

- Neked meg nem mindig kell okoskodnod.