45. fejezet

Szerda van már és a paddock már életre kelt. Igazából ezen egyáltalán nem csodálkozom, hiszen ma van a sajtó nap… Holnap pedig már megrendezik az első két szabadedzést. Itt hagyomány és rendezés szerint az edzés nap csütörtökön van és a péntek amolyan szabad nap. A motorhomeban ücsörgök az egyik félre eső asztalnál és a hajamat fogtam össze éppen amikor hirtelen mellém csapódott egy fiatal nő az asztalom másik oldalára. Csodálkozva pislogtam rá.

-Szia! Katharina vagyok.

- Szia.-nyögtem ki nehezen és megcsóváltam a fejem.

- Mi lenne ha este te is eljönnél kicsit szórakozni? Ha már itt vagyunk Monacoba kicsikét lazíthatnál te is.

- Már elnézést… De te ki vagy?

- Fernando unokatesója… és…

- Tommi neked udvarol?-tettem fel jogosan a kérdést.

- Te ezt honnan tudod?-csodálkozott el a nő. Megvontam a vállam. Mint mondhatnék erre? Hogy jobban ismerjük egymást, mint úgy általában saját magunkat. Tommi jobban kiigazodott rajtam rövid idő alatt mint gondoltam. Nekem pedig van egy sejtésem, hogy a férfi nem kósza kapcsolatot gondol a velem szemben ülő fiatal nőtől.

- Csak tippeltem.-adtam amolyan semleges választ amivel talán megtudom nyugtatni a nőt. Lassan összecsuktam az előttem lévő mappát és a fém dobozból megittam az utolsó korty energia italomat.

- Nos eljössz velünk? Isabel is ott lesz.

- Ismered Isat?

- Fernando és Robert barátja. Jó, hogy ismerem Isabelt.-vonta meg a vállát.- Amúgy azt üzeni, hogy egy estét kibír a focistád nélküled tehát nincs esélyed arra, hogy megszökj a buli elől…

…Szótlanul ácsorogtam a tükör előtt miközben utoljára néztem végig magamon. Ugyan azt a ruhát viselem, ami a szilveszteri bulin voltam rajtam csak jelenleg lófarokba összekötöttem a hajamat. A sminkes táskámból elővettem egy szemceruzát és húztam ki vele a szememet.

-Még mindig odáig vagyok a lábaidért.-szólalt meg a fürdőszoba ajtóban Sergio. Elmosolyodtam és felé fordultam.

- Ugyan az a ruha ami a bulin is rajtam volt.-vontam meg a vállam. A focista ellökte magát a faltól és közelebb lépett hozzám. Végig cirógatta a karomat.

- Tudom. Akkor is odáig voltam érted.

- Persze. Először adtam be a derekamat.-nevettem fel és neki dőltem a mellkasának.

- Muszáj menned?-duruzsolta és a nyakamba csókolt.

- Megígértem a lányoknak, hogy elmegyek velük.-feleltem csendesen és egy pillanata hagytam, hogy a kezei elkalandozzanak rajtam. Viszont mielőtt elterelte volna a gondolataimat elléptem tőle.- És most az egyszer nem csábítasz el.

- Biztos?-pislogott rám és elővette a legártatlanabb nézését. Felnevettem rajta és egy aprócska csók után nemes egyszerűséggel kikerültem és a szobába sétáltam a magas sarkú cipőmért.

- Ezer százalékra biztos.-vigyorogtam rá sunyin. Pedig nem is gondoltam, hogy pár óra múlva úgy gondolom még is jobb lett volna, ha engedek a csábításnak…

…Csendesen ücsörögtem az asztalnál. Koktélomat kavargattam egyetlen szó nélkül. Nem igazán volt kedvem ahhoz, hogy itt legyek, de a barátnőm kedvéért erőt vettem magamon annyira amennyire tudtam. Néha-néha Rosiera pillantottam aki hasonlóan kényelmetlenül érezhette magát mint én. Többször futtában a telefonjára pillantott, de ha szükséges volt be-be kapcsolódott a beszélgetésbe.  Felsóhajtottam és az italommal a kezemben pattantam fel az asztaltól és indultam el körbe nézni a kaszinóban. Ha már Monacoban vagyunk miért ne próbálhatnám ki a szerencsejátékot? Bár ismerve a szerencsémet… Nem nekem való ez a hely. Nagyon nem. Szükségem volt a friss levegőre és kisétáltam a teraszra. A kristály poharat lehelyeztem a korlátra és egy hatalmas sóhajt passzíroztam ki a tüdőmből.

-Beszélhetnénk?-szólalt meg mögöttem Rosie.

-Szerintem nekünk nincs miről beszélnünk.-sóhajtottam fel.

- Miért büntetsz azért, hogy nem tudsz bele szeretni egy olyan férfiba aki odáig van érted?-fakadt ki hirtelen, bennem pedig ebben a szent pillanatban hűlt meg a vér. Homlokomat ráncolva fordultam felé és láttam a fiatal nőn, hogy már megbánta minden egyes szavát.

- Mit mondtál Rosie?-tettem fel csendesen a kérdést.

- Semmit.-vágott vissza motyogva. Kényelmetlenül billegett egyik lábáról a másikra.

- Rosie ismételd meg amit mondtál!

- Miért büntetsz azért, hogy nem tudsz bele szeretni egy olyan férfiba aki odáig van érted?...

…-Te szeretsz engem?-csattantam fel idegesen, miközben fel-alá járkáltam a francia ágy előtt. A szobát betöltötte az óceán hangja, miközben Ramos csak ült és bámult engem.- Válaszolj már!

-Miért vagy így kiakadva?

- Csak…-ráztam meg a fejem. Lassan állt fel az ágyról és tett egy lépést felém. Óvatosan megérintette a karomat.

-Beléd szerettem igen.

- Nem szerethetsz!

- Tessék?-lepődött meg a kijelentésemet hallva. Tett egy lépést hátra és csak döbbenten pislogott rám. Ezt a pillanatot nem így képzeltem. Egyáltalán ha el is képzeltem ezt a pillanatot nem így akartam.

- Nem szerethetsz! Ez nem kapcsolat. Ez csak…-kerestem a megfelelő szavakat, de nem találtam.

- Te megbolondultál!

- Nem! Nem hiszem. Állandóan versengtek Ikerrel. Állandóan azon vagytok, hogy bele rúgjatok egymásba.

- Erre most jöttél rá?-szaladt fel két oktávnyit  a hangja hirtelen.

- Ramos hagyd ezt abba!

- Ugye tudod, hogy ez mind végig kettőnkön állt? Ugyan úgy bele mentél ebbe a játékba! Ugyan úgy kerested a társaságomat a baleset előtt… Te is tudtad már akkor, hogy a kapcsolatotok kudarcra volt ítélve!-egyre hangosabban beszélt velem és tudtam mind ezt talán a sértettség miatt teszi.- De a baleset után is.

- Ebbe ne menjünk bele!-szorult el a torkom egy pillanat alatt. Nem akartam, hogy a balesetet emlegesse. Nem akartam, hogy a balesetet emlegesse. Nem azért, ami akkor derült ki. Hanem azért mert felelőtlen voltam. Felelőtlen, idióta picsa.

- Miért fáj az igazság?

- Sergio...

- Tudod ez a legnagyobb hibád Naty.-tett egy lépést felém, de nem mozdultam.- Nem tudod belátni a hibáidat… És csodálkozol, hogy egyedül maradsz.

- Sergio.-ismételtem magam. Tudom, hogy a szavai hatására már megtörtem. A fullasztó érzés a torkomba költözött és könnyeim csípték a szememet.

- Igen beléd szerettem? Na és? –tárta szét a karjait.- Tudod, hogy meg van azaz érzés… Meg van azaz érzés, hogy változni akarsz… Akkor azért megéri változni. Nekem te voltál az a személy, de ezek szerint egy oldalú volt ez az egész. Nem csak azért voltam melletted, mert jó veled az ágyban… Nem a szex miatt támogattalak a motorozásban. Azért mert szeretlek.

- Sergio.-nyögtem ki sokadjára a nevét. Nem tudtam semmi értelmeset kinyögni, pedig napokkal-hetekkel ezelőtt még maga biztosnak éreztem magam. Tudtam, hogy mit akartam, de most… De most… Lefagytam. Ramos dühösen került ki és kezdett el pakolni.

- Nyugi. Eltűnök és nem kell magyarázkodnod… Mert úgy veszem észre semmit nem tudsz mondani.-zárta össze a táskáját.

- Sergio…-kaptam a keze után. Lefagytam egy pillanatra hiszen nem tudtam, hogy mit tehetek és mit nem. Rám pillantott és egy határozott lépés után tarkómra csúsztatta a kezét és megcsókolt. Mire feleszméltem az ajtó csapódást hallottam…