41.fejezet

 

 

Zihálva roskadtam le a frissen nyírt gyepre a parkban. Nem kapok levegőt. Szúr az oldalam és lassan csillagokat látok fényes nappal. Miért? Miért megyek bele minden egyes alkalommal, hogy versenyezzek Alvaroval? Rájöhetnék, hogy gyorsabb és erősebb nálam. Emellett alig ha fog nyerni hagyni.  Meghallottam a jellegzetes nevetését és utána felbukkant a bokor mögül.

-Mi az? Megint csak nagyobb volt a szád, mint az erőd?

- Bunkó vagy Alvaro.-nyögtem fel és hanyatt feküdtem. Egy pillanatig a csoda szép eget bámultam és kiszakadt a mellkasomból egy hatalmas sóhaj.

- De attól szeretsz.-nevetett fel és helyett foglalt mellettem.

- Kipurcantam.-nyögtem ki ami eszembe jutott először hirtelen.

- Észrevettem.-vigyorgott rám.-Mi az? Kifárasztottak éjszaka? Egész éjszaka Ramos…

- Nem csak bunkó vagy hanem még disznó is.-szakítottam félbe és nem akartam, hogy befejezze a mondandóját. Nagyon jól tudom mit csináltam az éjszaka.

- Most miért?-vette elő a legártatlanabb nézését, amivel nagyon jól tudja, hogy letud venni a lábamról ha akar. Nem tudok haragudni rá.

- Neked lassan egy csaj kell mert a hormonjaid kifolynak a füleiden.-paskoltam meg az arcát.

- Nem kell felvágnod, hogy neked van pasid.-nevetett fel.

- Nem is vágok fel.-vontam meg a vállamat.

- Minden rendben Naty?-érdeklődött egy pillanat alá komollyá válva. Csodálkozva pillantottam rá, hiszen nem értettem hirtelen a téma váltását.

- Miért ne lenne?

- Olyan vagy mint aki össze van zavarodva.-állapította meg.

- Talán lehet tényleg kicsikét össze vagyok zavarodva.-vallottam be csendesen egy apró vállrándítással megtűzve.

- De…-kezdett bele bizonytalanul.

- Tudod nagyon jól, hogy nem egyszerű. Akik megtudták mibe fogok nem repesnek az örömtől. Félek, hogy be fogok égni és szégyent hozok azokra a kevés emberre akik bíznak bennem.

- Dehogy fogsz szégyent hozni.-horkantott fel és tudtam nem sok hiányzott ahhoz, hogy kinevessen. Szemeimet forgattam csak és megigazítottam a hajamat. Tudom ennyire nem lehetek szerencsétlen… De… De lehetek. Ezt mind a ketten tudjuk. Legjobb és talán a legsértőbb válaszon gondolkoztam, amikor Alvaro nemes egyszerűséggel magához ölelt. Nem szólaltam meg csak szorosan bújtam hozzá. Talán ő az egyetlen személy aki tudja mire van szükségem. Percekig ültünk így a fűben amikor homlokon puszilt.

- Jobban vagy Naty?

- Fogjuk rá.-dünnyögtem és a vállára hajtottam a fejemet.

- Nem lesz semmi baj. Ebben biztos vagyok. Megkapod azt a második esélyt amit minden ember megérdemel.

- Alvaro ugye tudod, hogy büdös vagy?-tettem fel ártatlanul a kérdést.

- Ugye tudod, hogy végig beláttam a felsődbe?

- Te tényleg disznó vagy…-nevettem fel vidáman…

…Késő este van. Most értem haza. Csomagtartóból a táskámat szedtem elő miközben megpillantottam a bejárón a bátyám kocsiját. Meglepő módon már itthon van. Az elmúlt napokban, hetek mindig későn ért haza. Elméletileg sok a munkája, de van egy érzésem régen nem erről van szó. Sokkal bonyolultabb dolgok vannak a háttérben… Nő ügyek… Rosie… Elindultam az ajtó felé és azon filóztam, hogy talán rendelnünk kellene valami kaját, hiszen nem akartam ma már kimozdulni a házból. Zsebemből elő halásztam a kulcsokat és cseppet se zavartatva magamat rontottam be az ajtón.

-Sergio haza jöttem.-kiáltottam el magam és ledobtam a földre a táskámat miközben próbáltam kilépni a sportcipőmből.

- Nincs kedved kajálni? Arra gondoltam rendelhetnénk valamit. Kínai kaját… Pizzát esetleg?-trilláztam és valahogy nem zavart, hogy folyamatosan járt a szám. Jelenleg úgy festhetek, mint akinek elment az esze.- Bár egyiket se ehetném nagyon, de úgy is koplalnom kell a versenyek miatt…-szavam elakadt ahogy befordultam a nappaliba. A világos bőr kanapén ott ült a bátyám komor arccal és mellette pedig egy nem várt személy foglalt helyet. Mind a ketten csodálkozva pislogtak rám.

- Theresa.-nyögtem ki úgy a nő nevét, mint ha egy gombóc költözött volna a torkomba. Valahogy nem keltett ebben a pillanatban jó érzést a bátyám volt barátnőjének látványa. Csak egy aprócska mosoly jelent meg az arcán és biccentett. Nagyon jól tudom, hogy ez a korábbi találkozásunk miatt van. Amikor úgy gondoltam, hogy távolt tudom tartani Sergiotól.

- Nem gondoltam, hogy ilyen hamar haza érsz.-pattant fel a testvérem a kanapéról.

- Csak haza ugrottam…-vágtam rá azonnal meggondolatlanul. Pár perccel korábban pont nem erről beszéltem. Nem akartam sehova se menni, de most még is jelenleg jobbnak látom, hogy ha eltűnök innen. Sarkon fordultam és a szobámig meg se álltam. Hangosan csaptam be az ajtót és azonnal tárcsázni kezdtem Ramost. Harmadik vagy negyedik csörgésre felvette.

- Naty minden rendben?-lepődött meg a hívásomon, hiszen megígértem neki hagyok neki pár napot, hiszen holnap már be kell vonulnia a válogatott edzőtáborába.

- Tudom mit ígértem… De elmehetek hozzád?

- Történt valami? Olyan fura vagy.

- Olyan dolog történt itthon, hogy inkább a békesség megőrzése miatt nem akarok itt maradni.

- Mi az? Sergio összeszedett valakit?

- Mondhatjuk úgy is.-dörmögtem.

- Azt ne mond, hogy Rosie parádézik nálatok.-nevetett fel.

- Eskü még Rosienak is jobban örülnék ebben a pillanatban.

- Baj van?

- Elmehetek akkor?-kérdeztem csendesen.

- Bármikor tudod nagyon jól.

- Egy órán belül nálad leszek.-zártam rövidre a beszélgetést. Először lezuhanyoztam, majd arra döntöttem, hogy motorral megyek a sevillaihoz. Már a csizmámat csatoltam be amikor kopogtak. Lassan nyílt ki az ajtó és a bátyám lépett be a szobámba.

- Akkor mit rendeljek kaját?-tette fel ártatlanul a kérdést.

- Sergio ebbe inkább bele se kezdj!-ráztam meg a fejemet.- Theresa itt van.

- De…

- Ki lesz a következő Sergio?-fordultam felé táskámmal a kezemben.- Santiago? Santiagoval fogsz legközelebb bratyizni?

- Pont te beszélsz? Andreas elmondta, hogy járt nálad.-horkantott fel.

- Oké… Akkor minden kezdődik elölről? Santiago… Andreas… és ez a liba? Ebből semmi jó se fog kisülni.-ráztam meg a fejemet.

- Pont te beszélsz? Motorozni akarsz!

- Motorozni is fogok. De te jelenleg olyan felé sodródsz ami már egyszer már túl nőt rajtad és mélyen eltemetett.

- Az a célom, hogy Santiago sittre kerüljön.-jelentette ki komolyan.

- Az a baj, hogy Theresába se bízhatsz meg. Leginkább benne nem bízhatsz meg.

- Ezt csak azért mondod…-kezdett volna bele egy monológba, de felemeltem a kezemet jelezve, hogy nem is kell folytatnia.

- Ugye tudod… Most mondod a legnagyobb hülyeséget? Jó, hogy nem bízok meg benne. Elő adta, hogy meghalt. Te pedig összetörtél és életed legnagyobb hibáját követted el, hiszen eltűntél és a fene tudja, hogy mibe keveredtél.

- Megmondtam, hogy arról nem beszélek ami történt.

- Megmondtam, hogy nem is érdekel. Csak ha számít valamit a családod rájöhetnél, hogy anya nem fogja elviselni, ha megint eltűnsz egy liba hülyeségei miatt.

- Elítéled Theresat?-tette fel csendesen a kérdést.

- Nem ítélem el. Csak rohadt mód nem bízok meg benne.-vontam meg a vállam.- Sergionál alszok.

- Nat beszéljük meg.-szorította meg a kezemet.

- Te tényleg bele akarsz menni ebbe a játékba? Santiago nyomorult játékába?-tettem fel csendesen a kérdést.

- Tudom, hogy most legalább elkaphatom.

- Meghülyültél.-ráztam meg a fejemet lemondóan.