31. fejezet

Hétfő dél körül érkeztem meg Madridba. Kellemes meleg fogadott és élveztem a napsütés a bőrömön. Végre… Végre itthon vagyok. Mondhatom úgy, hogy megváltás végre… Hiszen nem igazán szeretem azt az esős szürke ázsiai időjárást. Meg se tudom magyarázni miért jöttem ide? Szinte azonnal. Gyomrom görcsbe van és várom, hogy újra lássam. Pedig nem vagyok benne biztos mit érzek. Csak annyit tudok, hogy látni akarom, hiszen napok óta csak telefonon beszélgettünk. Megnyomtam a csengőt és egyik lábamról billegtem a másikra. Pillanatok kellettek és kinyílt előttem az ajtó.

-Szia.-húztam apró kis mosolyra a számat.

- Naty…-lepődött meg majd nemes egyszerűséggel tett egy lépést felém és megcsókolt.

- Remélem nem baj, hogy idejöttem.

- Reméltem, hogy idejössz.-vallotta be és a derekamra csúsztatta a karjait.-Bejössz?

- Szerinted?-kérdeztem vissza. Elvigyorodott és tett egy lépést hátra ami egyenes arányos volt azzal, hogy tettem én is egy lépést befelé. Kezét az arcomra csúsztatta és lágyan az ajkaimra tapadt. Igazából nem volt más feladatom, mint élvezni… és élveztem is. Hallottam ahogy becsukódik a hatalmas fa ajtó, de a hátam már a hideg falnak passzírozódott. Tudtam mi fog következni, de nem ellenkeztem. Miért is ellenkeznék, hiszen élvezem? Élvezem ahogy hozzám ér… Boldoggá tesz. Nagy hévvel próbált megszabadítani a fekete trikómtól, de segítettem neki… A ruhadarab nemes egyszerűséggel a földön landolt a bokámnál. Sunyi vigyor jelent meg az arcán ahogy egymásra pillantottunk de ezek után tényleg nem érdekelt már semmi. Átkaroltam a nyakát és magamhoz húztam egy csókra…

…Szótlanul húzódtam a focista vállához miközben a mellkasára apró kis köröket rajzoltam. Óvatosan piszkálta a hajamat. Felnéztem rá és egy apró kis csókot nyomtam az ajkaira.

-Ezek szerint hiányoztam?-kérdezett rá egy önelégült mosollyal az arcán.

- Ezt kérdezhetném én is.

- Hosszú volt.

- Most mire is gondolsz?-kuncogtam és a nyakához bújtam. Gonosz módon incselkedtem vele, de tudom meddig húzhatom azt a bizonyos húrt.

- Ohh… Sok mindenre gondoltam először.-kuncogott.- De kezded elterelni a gondolataimat.

- És ha pont ez a célom?

- Jó úton haladsz.-jelentette ki és abban a pillanatban már csak bújtam hozzá.-  Örülök, hogy idejöttél… Bíztam benne.

- Nem is akartam máshoz menni.-húztam meg a vállam.- Hosszú volt ez a másfél hét… Sok minden történt és nem akartam mást csak veled lenni.

- Tehát kihasználsz?

- Hülye vagy?-kérdeztem rá spontán és elnevette magát.

- Tudod, hogy csak vicceltem.

- Tudom.-puszit kaptam a homlokomra.- Sok-sok mindent történt és fárasztó is volt.

- Mesélsz?

- Rengeteg munka… Számomra kiderült, hogy Isa kapcsolata romokban… És összevesztem a volt pasimmal és a medencében kötöttünk ki.

- Te sose tudsz viselkedni?-vigyorgott rám és a hajamat birizgálta.

- És elfelejtettem hozzá tenni, hogy mind ez Kínába történt.-forgattam a szemeimet.

- Szédült egy fruska vagy.-elismerésnek hangzott.

- Mi lesz a következő két napban?-néztem fel rá, miközben gondosan betakart.

- Mi már holnap délután elutazunk Valenciába. Nem fogunk semmit se csinálni, de José ragaszkodik hozzá. Szerinte jobban tudunk koncentrálni így.

- Lehet igaza van nem?

- Tudom… Csak így nem sok kedvem van elmenni.

- Meccsed lesz. Ráadásul a Barcelona ellen. Kupa döntő.

- Ezzel akarsz meggyőzni?

- Akár.

- Naty a konyhapulton van egy boríték?

- Igen?-lepődtem meg hirtelen a komolyságán.

- Van benne egy repülő jegy… és… Naty szeretném, hogy ott légy.

- Persze. Ott leszek a nézőtéren.

- Nem… Nem ott. Hozzátartozóként szeretném.

- Ez most komoly?

- Természetesen…

…Konyhapult mellett ücsörgök és a borítékkal szemezek. Elhívott. El szeretnék menni és tudom ő is ezt szeretné. Viszont abba nem vagyok benne biztos, hogy más oda lenne az ötletért. Hiszen jelen pillanatban én vagyok a nem kívánatos személy. Sajnos a barátaim hamar tudtomra adták, hogy más programuk van, így egyedül kell mennem.

-Jó reggelt!-puszilt bele a nyakamba a focista.

- Szia.-mosolyogtam rá.- Kérsz reggelit? Kávét?

- Mind a kettőt.-huppant le mellém és megcsókoltam mielőtt megcsináltam volna neki a kért dolgokat.- Köszönöm. Akkor eljössz?

- Tessék?-helyeztem le a pultra a szendvicseket és a bögre kávét.

- Akkor eljössz Valenciába?-kérdezett rá és hatalmasat harapott a szendvicsből.

- Igen. Igen elmegyek.-bólintottam egy apró kis mosollyal az arcomon. Nagyon jól tudtam, hogy abban reménykedett mind végig, hogy ott leszek.

- Köszönöm.-csókolt meg…

…Néma csendben figyelem ahogy készülődik Sergio, hiszen lassan indulnia kell. Tökéletesre vasalt inget vette fel a fekete nadrághoz.

-Segítsek a nyakkendővel?-álltam fel a franciaágy széléről és léptem közelebb hozzá.

- Azt hiszem megoldom.-vonta meg a vállát, de még is ellenkezés nélkül hagyta, hogy kezembe vegyem az említett dolgot. Komolyan és megfontoltan igazítottam meg a gallérját.- Minden rendben van Naty?

- Persze.-biccentettem.-Ugye sikerülni fog holnap?

- Nyerni? Szerintem igen. Mindent megteszünk, hogy nyerjünk.

- Félre kell raknotok az ellentéteket.

- Mire gondolsz?

- Tudod te nagyon jól Ramos, hogy mire is gondolok.-forgattam a szemeimet, miközben átkarolta a derekamat és lehuppant az ágy szélére. Hasamba fúrta az arcát és így a haját piszkáltam csak.- Tudod mire gondolok ugye?

- Naty…-nyögött fel.- Ha arra gondolsz nem fogom orrba vágni Casillast. Pedig megtenném.

- Sergio…dohogtam csak, mire elvigyorodott. Az ölébe húzott és így átöleltem a lábaimmal a derekát. Két hatalmas tenyere a fenekemre vándorolt.- Ezt jobb ha most abba hagyod.

- Mire is gondolsz?-hajolt a nyakamhoz.

- Nem merülhetünk bele… Az inged… Az utazás… A meccs előtti szex tilalom.

- Most ezzel akarsz meggyőzni?-csókolt meg.

- Tudok ennél hatásosabb meggyőzést is.-sóhajtottam fel és minden erőmet be kellett vetnem, hogy elszakadjak tőle.- Most a holnapi napra kell koncentrálnod és nem rám.

- Naty…-nyögött fel és hanyatt vágta magát az ágyon. Felnevettem.- Most szórakozol rajtam?

- Miért ne?

- Gyere ide.-nyújtotta felém a kezét és szótlanul engedelmeskedtem neki. Ahogy hanyatt fekve helyezkedett el az ágyon a csípőjére ültem. Fülem mögé tűrte a hajamat.- Máskor nem fogsz így lerázni?

- Várom örömmel…

…Este fele indultam el Alvarohoz, hiszen unatkoztam otthon. Van egy sejtésem a bátyám szánt szándékkal vonult be az irodájában, hiszen még mindig haragudhat rám. A közeli boltban vettem egy nagy tábla Milkát és a jól ismert ajtó előtt toporogtam. Kellett pár pillanat mire kinyílt a szerkezett előttem és a kicsit csapzott Alvaro meglepetten pislogott rám.

-Naty…

- Zavarok?-mosolyogtam rá.

- Dehogy.-ölelt meg.- Csak nem hittem, hogy már itthon vagy.

- Tegnap érkeztem… Csak…

- Tudom. Nem kell befejezned.-rázta meg a fejét és elengedett.  Jobban szemügyre vettem és megláttam,  hogy a műtött lábára jégakku vannak rögzítve.

- Mit csináltál?

- Nyugi jól vagyok. Csak edzettem és megfájdult.

- Túl erőlteted.-követtem a nappaliba.

- Kénytelen vagyok. Hiszen Estorilban rajthoz állok.

- Biztos vagy benne?-ráncoltam össze a homlokomat.

- Persze. Ma bicikliztem. Hétvégén pedig ki akarok menni motorozni a pályára.

- Ésszel Bati.

- Mert szerinted van olyanom?-vigyorgott rám és én nemes egyszerűséggel bemutattam neki.

- Tudod nagyon jól, hogy most kell észen lenned. Nem hiányzik, hogy összetörd magad. Nagyon nem.

- Nyugi Naty… Nem fogom összetörni magam. Vissza akarok térni végre valahára.

- Ezt most csak azért mondod, mert ezt akarom hallani?-kérdeztem rá homlokomat ráncolva. Szemeit forgatta és kicsikét kényelembe helyezte magát. Látom rajta, hogy tényleg elfáradt.

- Naty kérdezhetek valamit?

- Ha gondolod elmegyek veled Estorilba.-húztam meg a vállam pedig még meg se kérdezte azt amit akart.

- Pontosan ezt akartam kérni.

- Ismerlek már. Tehát már előre gondolkoztam és mindent úgy intéztem, hogy elmenjek veled.

- Ezek szerint Martinez úrral is beszélsz?

- Tessék?-lepődtem meg, hiszen alkalmam még nem volt teljesen elmondani a volt csapatfőnökünk ajánlatát.

- Ismerlek már annyira, hogy tudjam nem beszéltél még…

- Idő kell még…

- Tudhatnád Naty, hogy ebben a sportban kevés időt kapunk gondolkozni…