30. fejezet

Mit ne mondjak reggel megért mindenki kinézete egy misét… Tommi büdös bogár módjára szuszogott a kanapén és nem tudtam egyáltalán hozzá merjek-e szólni vagy sem. Bele kortyoltam a kávémba majd óvatosan löktem meg a hátsóját a lábammal. Hangosan morogni kezdett.

-Jobb reggelt!-vigyorogtam.

- Mi a fészkes fene történt?-fordult a hátára hunyorogva.

- Rácuppantál egy vodkás üvegre és szerintem másnapos vagy.

- Neked mitől van ilyen fene jó kedved?-tápászkodott fentebb és elvette a bögrét amit neki szántam.

- Kicsit szórakoztatóak vagytok.

- Vagytok? Lemaradtam valamiről?-kérdezett rá és bele kortyolt a kávéjába.

- Kanos Sebastian rám mozdult.-húztam meg a vállam, mire bele prüszkölt a fekete nedűbe.

- Tessék?

- Azt hitte azért vetkőztetem az este, hogy elcsábítsam.-nevettem fel és ekkor jelent meg az ajtóban az emlegetett szamár. Kócos és messziről lerítt róla, hogy másnapos.

- Már reggel van?

- Már kijózanodtál?-kontráztam vissza miközben közelebb sétált és elvette az egyetlen szabad bögrét az asztalról.

- Már szívod a véremet Naty?-sóhajtott fel és lehuppant a kanapéra Tommi mellé.

- Így jár az aki azt hiszi, hogy ágyba akarom csábítani.

- Mi van?-kérdezett vissza kikerekedett szemekkel. A finn férfi hangosan és felszabadultan nevetett a barátja értetlen arckifejezésén.

- Azt hitted ágyba akarlak csábítani. Pedig csak részegen felrángattalak fogalmam sincs hanyadik emeletre.

- Én… Téged?-gondolkozott a német, mire csak a szemeimet forgattam.

- Azért ennyire ne akadj ki. Annyira azért nem vagyok szörnyű.

- Sajnálom Naty… én nem vagyok ilyen.

- Csak részeg voltál, de azt elnézem neked…

…Vasárnap hajnali három fele jár az idő. Egyszerűen kidobott az ágy magából, hiszen a fejemben csak az járt, hogy otthon Madridban kezdődik a Real Madrid-Barcelona mérkőzés.

Melegítőbe bújtam és az állandóan nyitva tartó étterembe mentem le, ahol először is  kértem egy kávét majd kérésemre a pincér átkapcsolt a sportcsatornára. Hamar rá kellett jönnöm egyedül én vagyok olyan hülye, hogy képes voltam fel kelni a mérkőzés miatt . A pincérek velem együtt nézték a meccset és hamar le is szűrték, hogy a fehér mezeseknek szurkolok. Már a fél időnél jártunk, amikor megkaptam a második habos kávémat és a társaságot is. Először Jaime huppant le mellém, majd Fernando.
- Nektek nem kellene aludni?- érdeklődtem komolyan, hiszen nem számítottam arra, hogy pont ők fognak megjelenni mellettem.
- És neked?-vágott vissza a fiatal katalán egy sunyi mosollyal az arcán.

- Nem versenyzek. –rántottam meg a vállam.
- De zombi még lehetsz attól.- „kedveskedett” a Ferraris.- Sebastian nem tudom mennyire fog ennek örülni.
- Max török zúzok. -kuncogtam egy sort, mert eszembe jutott, amikor tavaly meghülyültem a fáradságtól.- Ja és valakit tekegolyó módjára eltrafálok. Amúgy is. Most inkább ő maradjon csendben. Régen kellett pasit ágyba dugnom mert piás volt.
- Nem értelek!-rázta meg a fejét Jaime.
- Nem is kell.
- Eddig milyen a mérkőzés?-mutatott a tv-re Fernando.
- Unalmas.-szaladt ki a számon az őszinte válasz.- ezen kívül még háromszor játszanak egymás ellen és nem akarnak ajtóstól betörni a házba… És talán jobb is.
Együtt néztük a második fél időt, ahol először a Barcelona kapott egy 11-est. Messi volt az aki sikerrel értékesítette. Iker duzzogva vette tudomásul, hogy ez most nem sikerült. Alig öt perc múlva a pálya másik oldalán is hasonló dolgok történtek. A Real Madrid javára ítéltek meg egy 11-est. Cristiano Ronaldo állt oda Victor Valdes kapuja elé. Koncentrált a portugál és elrúgta… 10 másodperc múlva a stadion tombolt, de én is… 1-1…. Legalább nem 5-0, mint ősszel.  Hiszen az elég nagy égés volt akármennyire is akarom szépen megfogalmazni.
- Naty te közveszélyes vagy!-simogatta meg fájós arccal a combját Jaime. Miután kiegyenlítették a mérkőzést talán a kelleténél erősebben bele csíptem.
- Bocsánat!- bár sütött rólam, hogy annyira nem is sajnálom. Ilyen vagyok, ha valakinek szurkolok.
Végül maradt ez az 1:1-es eredmény. Folytatás tehát szerdán Valenciában. Elköszöntem a fiúktól, mert még arra döntöttek visszafekszenek még egy kicsit aludni. Végül is 5:30 van és 8-ig tudnak aludni. Nekem ez nem fog összejönni, hiszen már magamba öntöttem három kávét. Sétálgattam a szálóda haljában és nézelődtem. Lelkileg felkészültem a mai napra….
… 13:35-t mutat az órám. Már a rajtrácson ácsorgunk és várjuk Sebit, hogy megérkezzen. Tegnapi időmérő katasztrofálisra sikeredett… volt itt minden. Az első nagy baki, hogy a csapat eltaktikázta ( vagy legalább is először annak tűnt) a dolgot és Mark Webber csak a 17-dik helyről fog rajtolni. Kemény dolga lesz, de mivel van egy csomó új gumija ez segíthet neki. A Q2-ben Vitaly Petrov miatt kellett bemutatni a piros zászlót… A Lotus vagy a Renault… már gőzöm sincs, hogy mi a nevük egyszerűen megállt az út közepén és vége. Ezek után Sebi szerezte meg a pole-t a két McLarenes előtt.

 Megérkezett Sebi. A szerelők az autóján elvégzik az ilyenkor alapvető utolsó simításokat, addig a kis német hozzám sétált. Tartom neki az esernyőt, és nálam van a kulacsa is. Levette a sisakját azt átadta nekem, míg én a kulacsát adtam oda. Egyszerű csere.
- Csinosabb esernyőtartó vagy, mint én.-szólalt meg Tommi, mire nevetni kezdtem.

- Kicsikét szemre valóbb, mint te.-egyezett a véleményén Sebi is.

- Akkor én ezt most bóknak veszem.

Kettőig rohant az idő és mind annyian tudtuk, hogy most már komolyan a dolgainkra kell összpontosítanunk. Sebastian a maga módján koncentrál, mi pedig tudjuk csendbe kell most maradnunk.

Felvezető körre elindult a mezőny, így Tommi elfoglalta a helyét a boxutca falánál, hiszen ő fogja kezelni a táblát, nekem pedig jelen pillanatban a garázsban van kirajzolva a helyem.
A rajtot Sebi elrontotta, mivel az első kanyarban, már mind a két McLarenes elé került. Rosberg szerencsére nem került támadási pozícióba, hiszen őt a két Ferrari piszkálja hátulról egyre lelkesebben.  Mark viszont hátulról tökéletesen rajtolt. Sorra hódítja meg a jobbnál jobb helyezéseket. Körök teltével nem láttunk mást, csak csúszkáló autókat, egy elszabadult kereket és a 14-dik körben vészesen lassuló Hamiltont, akinek elfogytak az abroncsai. Sebi simán elment mellette… Következett Sebastian első kerék cseréje. A garázsajtóhoz sétáltam, hogy lássam mit csinálnak a fiúk. Azonban meglepődtem, amikor nem a szokásos sötét kék autó áll a szerelőknél, ha nem egy szürke. Mindenki egy pillanatra lefagyott, majd lázas kalimpálással jelezték Button-nak ideje lenne távozni.
- Ez bolond.-motyogtam fejemet csóválva.
Szerencsére ez a hiba nekünk kedvezett, hiszen Seb megelőzte az angolt. Elnézve a fiúkat leszaladt náluk az a bizonyos roló. Előzgették, lökdösték egymást. Ráadásul csapattársak képesek voltak olyan akciót bemutatni, hogy nem csodálnám, ha a csapatfőnököt újra kellene élszteni. A 44-dik körben Kobayashi egy nagyon elegáns mozdulattal tekézte arrébb az útjából Heidfeldet. Mark viszont sorra futja a leggyorsabb köröket, és előzi meg az ellenfeleit. Itt jön ki a 3 zsír új szett lágy gumi előnye.
Hat kör volt hátra, amikor jelentkeztek a problémák. Sebastian rádión közölte, hogy a gumik teljesen elfogytak az autóján. Ezzel ellentétben Hamilton mögötte vészesen gyorsabb nála. Három lehetőség volt… 1. megpróbálja maga mögött tartani a McLarenest és kihúzni a hátra lévő köröket. 2. elengedi a britet és hozz egy biztos második helyet. 3. kijön a boxba. A harmadiktól kapásból búcsúzzunk el, mert akkor nem csak a győzelemtől bukna el, de még a dobogótól is. Így az első kettőnek az ötvözetét fogjuk látni. Be is jött a jóslatom. Hamilton minden lehetséges szögből próbált előzni, mind addig, amíg 4 körrel a vége előtt elment Sebi mellett. Így a végeredmény Lewis, Sebi és Mark.
Leintés után elindultunk a dobogó felé. Szerencsére a fiúk mindig előzékenyek velem és a kordonhoz közel engednek. Megérkezett Mark és Sebi. Mind a ketten kikászálódnak a kocsiból és hiába próbálnának közel jönni hozzánk az FIA illetékes embere eltereli őket.  Hozzá szokhattunk volna már… Hiszen többségében ez mindig így történik. Megérkezett a győztes is. Kiszállt a kocsiból, visszarakta a kormányt és a kamerával bolondozik. Látom a mozgásán nehezen fogta fel még, hogy ő a győztes. Nagy meglepetésemre Heikkit fedeztem fel mellette. Úgy ahogy volt a finn idejött gratulálni a volt csapattársának…

Ez a nap sose akart a végére érni. Kilenc óra fele keveredtünk vissza a szálódába fáradtan, de boldogan. Nem rossz ez a második hely, ezt mindenki tudja. Viszont azzal is tisztában vagyok már, hogy Sebastian nem szeretne mást csak pihenni.
- Következő menet Törökország.-dőltem neki a lift üveg falának egy aprócska kis mosollyal az arcomon.
- Pontosan.-bólintott Sebi.
- Mit fogsz csinálni Naty addig?-érdeklődött Tommi. Behunyt szemmel kezdtem el beszélni.
- Megpróbálok kicsit Sergioval  lenni a sok El Classico közt, Isa-t kicsit pátyolgatom, meglátogatom Toniot és szerintem el kell kísérnem Alvarot Estorillba.-álszentnek éreztem magam jelen pillanatban. Amikor pontosan neki mondtam el, hogy mit érzek.
- Ez se lesz nyugodt pihenés.-véleményezte fél hangosan.
- Volt nekünk valaha nyugodt életünk?- kérdeztem vissza.
- Nem és nem is lesz soha.- vigyorgott ránk Sebastian.