13.fejezet

Egyszerűen nem találom a helyem… Forr bennem a düh és az elkeseredettség fura egyvelege. Érzem magamon a szánakozó pillantásokat és tudom, hogy arra várnak mikor borulok ki… De ezt az örömöt senkinek se fogom megadni… Nem…

Fáradtan léptem be a bátyám lakásának ajtaján és örültem, hogy jelenleg nincs itthon. Az utazó táskám hangosan csattant a földön és lerúgtam magamról a cipőmet. A nappaliba sétáltam be és leroskadtam a kanapéra. Hatalmas sóhaj szakadt ki a mellkasomból és tehetetlenül döntöttem hátra a fejem.

-Hülye picsa vagyok.-bukott ki belőlem.

- Miért gondolom, hogy köze van ennek ahhoz a cikkhez?-szólalt meg meglepetésemre Sergio az ajtóban. Összerezzentem a hangjától és kellemetlenül érintett, hogy már itthon van.

- Neked is szia Sergio.

Ledobta a dzsekijét a fotelbe és helyet foglalt pontosan előttem.

-Minden rendben Húgi?-kérdezett rá csendesen.

- Miért ne lenne?-kontráztam vissza és idegességemben pattantam fel a kanapéról.- Minden a legnagyobb rendben van.

- Beszéljünk róla!

- És mi van ha én nem akarok?-kontráztam vissza és bezárkóztam a szobámba…

…Napok teltek el és próbáltam összeszedni magam. De bevallom egyáltalán nem ment. Sebastiannal megbeszéltük, hogy kicsit korábban elutazunk és fokozatosan szokunk hozzá az időeltolódáshoz. Éppen csomagoltam amikor megszólalt a mobilom és meglepődve vettem tudomásul, hogy Alvaro neve szerepel a kijelzőn.

-Szia Alvaro.-szólaltam meg csendesen.

- Natalien… Beszélhetnénk?-komoly hangon szólalt meg és tudtam, ismerem már annyira, hogy rájöjjek akar valamit.

- Persze. Mi a baj? Történt valami Alvaro?

- Sajnálok mindent Naty…

- Nem értelek.-ráztam meg a fejem és leültem az ágyra a bőröndöm mellé.

- Az újságcikk…

- Igen… Olvastam…

- Azt is tudod ki a nő?

- Van egy gondolatom Alvaro.-sóhajtottam fel és megmasszíroztam az orrnyergemet.

- Igaz Natalien… Rosie az.-hadarta el és nemes egyszerűséggel felnyögtem. Torkom elszorult és nehezemre esett kipréselnem egy sóhajt magamból.

- Te tudtad Alvaro?-bukott ki belőlem az első kérdés.

- Akár mit mondok utálni fogsz Naty.

- Tudni akarom az igazat! Tudni akarom végre a kicseszett igazságot!

- Tudtam Naty… Tudom… De nem tudtam mit tegyek.-vallotta be.- Hiszen azt akartam, hogy neked jobb legyen.

- Egyáltalán nem jobb.-ráztam meg a fejem.

- Kérlek ne haragudj ránk Naty… Mi csak jót akartunk…

- Ránk? Akartunk?-csodálkoztam el.- Mit jelent ez Alvaro? Ki tudott róla még?

- Kérlek…-motyogta.

- Kik tudnak erről?

- Bátyád… Ramos…-sorolta a neveket és nemes egyszerűséggel kinyomtam a telefont…

…Taxit hívtam a házhoz és reméltem addig a bátyám nem jön haza amíg le nem lépek. Kezd minden világossá válni. Rosie volt az a nő akiért Iker elhagyott… Aki miatt telefonon keresztül szakított velem. Viszont a nő mind végig ugyan úgy viselkedett velem. Barátként… Dehogy a bátyám és elméletileg Ramos is tudott mindenről kiakaszt. A bőröndömet húztam össze amikor hallottam, hogy kinyílt a bejárati ajtó és nagy beszélgetés ütötte meg a fülemet.

-Szerintem itthon van a húgom.-ismertem fel a bátyám hangját.

-Napok óta nem veszi fel a telefont ha hívom.-panaszkodott a sevillai focista. Remek. Pontosan velük nem akartam találkozni. Ahogy kiegyenesedtem mind a ketten ott álltak az ajtóban és őszinte meglepettséget tudtam leolvasni az arcukról.

- Hova indulsz húgi?

- Miért? Érdekel bármi, ami velem kapcsolatos?

Ledöbbent a két férfi előttem. Bele bújtam a dzsekimbe és a kiegyenesített hajamat megigazgattam.

-Miről beszélsz?

- Tudom, hogy tisztában voltatok mindennel.

- Tessék?-lepődött meg Ramos.

- Tudom, hogy mind a ketten tudtátok… Rosie volt Iker szeretője! Ezt ti ketten tudtátok és hazudtatok nekem.

Bátyámmal farkas szemet néztem és hatalmasat nyelt. Tisztában van vele, hogy most már nem hazudhat nekem.

-Kérdezném, hogy kitől tudod… De nagyon jól tudom, hogy Bautista árulkodott.

- Nem kell semmit Alvarora fogni. Ő legalább elmondta.-csattantam fel.

- Nem tudod az igazságot.

- Elég amit tudok.-ráztam meg a fejem és kaptam fel a táskámat.- Bele zúgtál Rosieba és reménykedtél más nem egy alkalomra megkapod… Így mindenért a kedvébe jártál… De tudod mit nem is érdekel… Nem érdekel semmi.

Fakadtam ki és csapott papot ott hagytam őket a nappaliban. Ramos a nevemet kiabálva ért utol a járdán.

-Megmagyarázom!

- Mit akarsz megmagyarázni?-fakadtam ki.- Tudom nagyon jól, hogy ami az öltözőben történik ott is marad. Mindenről tudtál? Mindenről tudtál igazam van?

- Naty…-kezdett volna bele, de elhallgatott.

- Tudtad igazam van…?

- Naty én az elejétől tudtam…-bukott ki belőle a kijelentés. Homlokomat ráncolva figyeltem rá.- Akkor még nem ismertelek teljesen. Azt hittem jót teszek…

- Tessék?

- Személy szerint én tanácsoltam Ikernek, hogy fektesse meg Rosiet.-hallgattam végig a mondatát és azzal a lendülettel felképeltem. Meg se tudnám mondani, hogy miért tettem… Csak megtettem.

- Fordulj fel!

- Nem érted Natalien!-rázta meg a fejét és a kezem után kapott.- Megmagyarázom.

- Nem kell! Nem is érdekel.

- Azt hittem, hogy ha Iker megteszi…

- Mondtam, hogy nem érdekel!-csattantam rá.- Hagyj békén!

- Naty…-motyogta de csak felemeltem a kezemet amivel elértem, hogy csendbe maradjon.

- Nem érdekel Ramos… De gondolkozz el! Nem vagy jobb… Nem vagy jobb Casillasnál.-ráztam meg a fejemet csalódottan és szálltam be a taxiba.