12. fejezet

Barcelonában vagyok, hiszen a mai nappal megkezdődik az utolsó pár teszt nap itt a Forma-1-es mezőnyben. Mit ne mondjak? Örülök, hogy végre kiszabadultam Madridból. Nem akartam már a városban maradni, hiszen túl sok minden történt mostanában és egyenesen zsongott a fejem már. Unottan lapozgatom a dossziét a boxutca falán ücsörögve amikor megszólalt a mobilom.

-González!

- Szia Naty! Alvaro vagyok.

Egy pillanatra ledermedtem, hiszen mióta Bati elküldött nem igazán beszéltünk. Nemes egyszerűséggel hagytam élni… Tudtam, tisztában voltam vele, hogy ezért tette.

-Szia…

- Csak azt akarom, hogy tud elutazok már most Katarba. Rá akarok hangolódni a klímára.

- Rendben. Szükséged van segítségre?-kérdeztem rá, miközben a mappát lapozgattam.

- Azt hiszem megoldok mindent. Koncentrálj a munkádra. Nem akarom, hogy bajba kerülj miattam.

- Sebastian tisztában van mindennel Alvaro.

- Ő fog címet védeni idén. Rajta nagyobb a nyomás.

- A barátom vagy Alvaro! Ha szükséged van rám én melletted leszek.-jelentettem ki szigorúan.

- Tudom. De én most csak annyit kérek vigyázz magadra.-sóhajtott fel és egy pillanatra elszorult a torkom. Rájöttem, hogy hirtelen túlságosan szigorú voltam vele. Nem érdemelte meg, hogy így viselkedjek vele. Felnéztem és Christian Hornert pillantottam meg a garázs ajtajában. Szemkontaktust azonnal megtaláltuk és intett a fejével, hogy kövessem.

- Azt hiszem mennem kell Bati!

- Rendben! Vigyázz magadra!-köszönt el tőlem és meg is szakította a hívást. Értetlenül pislogtam a csapatvezetője után, de erőt vettem magamon és lassan de végig sétáltam a garázson. Az irodájába értem utol Hornert és meglepetésemre a kanapén ott ücsörgött Sebastian is.

- Visszajöjjek később?-bukott ki belőlem a kérdés.

- Nem kell Natalien. Direkt hívtalak ide benneteket.

Sebire pillantottam aki tanácstalanul megvonta a vállát. Fogalma sincs neki se, hogy mi az oka annak, hogy mind a kettőnknek meg kell jelennie a főnöknél. Tanácstalanul öltem le a kis kanapéra Sebastian mellé. Christian komótosan és megfontoltan járta körbe az asztalát majd foglalt helyet. Ahogy ránéztem tudtam nem lesz egyszerű menet ami elé nézünk. Kinyílt az ajtó és Tommi sunnyogott be rajta. Azt hiszem most jelenthetem ki, hogy szarban vagyunk.

-Nos… Miért az ellenfél csapat pilótájától kell megtudnom, hogy a versenyzőm és segédje őrült motorozásba kezdett Madridban?

- Tessék?-csodálkozott el Tommi amivel szinte azonnal rájöhetett Horner, hogy a finn ártatlan jelenesetben.-Mikor motoroztatok Madridban?

- Lényegtelen.-húztam meg a vállam miközben a pulóverem ujját piszkáltam. Sebi hangosan felhorkantott, amit köhögésnek próbált álcázni hiszen Christian nem nézett rá valami szépen.

- Te mikor voltál egyáltalán Madridban?-kontrázott vissza Tommi.

- Hát voltam egy párszor a télen.-vonta meg a vállam.

- És te motorozni vitted szezon előtt?-háborodott fel a finn. Vagy is igazából lassan hisztinek tűnik.

- Jött ő magától.-védtem magam talán nem a legegyszerűbb módon.

- Elég legyen.-csattant fel Horner. Tudom körülbelül olyan ez mint ha három óvodás kezdene el veszekedni.- Térjünk vissza a kiindulási pontra… Miért az ellenfél csapat pilótájától kell megtudnom, hogy a versenyzőm és a segédje motokrosszozásra adta a fejét Madridban?

-Mert Fernando pletykás?-kotyogta Sebi, mire belőlem kibukott a kacagás.

- Naty…-szólt rám Tommi puffogva. Összenéztünk, de nemes egyszerűséggel én csak vállat vontam.

- Megmondtam világosan, hogy az ilyen és ehhez hasonló mutatványokat hanyagoljátok! Nem tanultatok Robert esetéből?

Elszorult a torkom egy pillanat alatt. Persze értem, hogy mire gondol jelenleg Christian. Robert a mai napig kórházban van.

-Sajnálom. Az én ötletem volt.-ráztam meg a fejem.

- Az enyém volt.-csattant fel Sebastian. Szinte kötelességének érezte, hogy kimentsen engem.

- Seb…

- Hagyjátok már abba!-szólt ránk emelt hangon Christian, mivel szinte egyszerre beszéltünk mind a ketten. Összerezzentünk és csodálkozva néztünk a főnökünkre.

- Nem érdekel, hogy kinek az eszemet hülye ötlete volt. Csak arra szeretnélek megkérni benneteket, hogy a motorozást mellőzzétek az idény során. Nincs kedvem sérülés miatt másik pilótát keresni.

- Ott van Ricciardo.-szaladt ki meggondolatlanul. Sebastian nemes egyszerűséggel bokán rúgott.

Tommi a fejét csóválva bökött az ajtó felé, hogy ide lelépnünk. Hatalmas sóhajjal tápászkodtam fel és indultam el az ajtóhoz amikor Horner utánam szólt, hogy maradjak. Értetlenül pislogtam a két fiú után akik egy vállrándítás után elég lelkesen csapták be maguk mögött az ajtót.

-Igen? Uram esküszöm többet nem motorozunk…

- Most nem erről van szó. Segítséget szeretnék kérni…

- Tőlem?

- Igen… A titkárnőm beteg és azt hiszem lassan bele fulladok a papír halomba.

Végig néztem az asztalon és rájöttem mire is gondol. Papírok szanaszét hevertek és tudtam a káosz enyhe kifejezés erre.

-Segítsek?

- Igen. Kérlek…

… Iker Casillas újra szerelmes!

Madrid- Hazánk legkedveltebb kapusa úgy tűnik újra szerelmes. Hosszú hónapok után most először mutatkozott újdonsült kedvesével, hiszen az elmúlt napokban többször is látták őket a városban kéz a kézben andalogni…

Döbbenten olvastam el a pár soros cikket és néztem végig a képeket… Ők nem tudják ki a titokzatos idegen… De én rájöttem mindenre…