Nem
mondanám, hogy az elmúlt napokban túl tettem magam azon ami a kocsmában
történt. Azonban a bátyámmal nem beszélünk róla. Jelen pillanatban legjobb
megoldásnak tartjuk, hogy homokba dugjuk a fejünket.
Sebastian
megjelent nálam ismét, aminek jelen pillanatban nagyon is örülök. Kizökkent a
hétköznapokból a jelenléte, illetve segít felvenni a ritmust hiszen lassan itt
lesz az Ausztrál Nagydíj. Viszont arra nem számítottam, hogy a kérdésemre mi
szerint mivel üssük el az időnket lehetetlen választ kapjak… Motorkrossz…
Menjük el motorozni.
-Előre
szólok! Ha összetöröd magad kinyírlak Sebastian!-bukott ki belőlem, miközben a
sisakomat a fejemre húztam. Hallottam a német barátom kacagását, és a
kesztyűjét igazgatta.
-
Legalább nem csak az én torkomat harapná át Christian akkor. Tudod sokkal
nehezebb rátok vigyázni, mint egy óvodásra.
-
Ne parázz már annyit Naty. Inkább élvezd a jelent!-lökte be a motort és egy nagy
adag sarat maga mögött hagyva veselkedett neki a pályának. Fejemet csóválva
indítottam be a gépet. Hamar mondtam neki igent tudom…
…Fáradtan
és mocskosan estünk be Sergio lakásának ajtaján. Jelen pillanatban örültem,
hogy a bátyám nincs itthon, mert igazából szerintem páros lábbal rúgna ki
minket a küszöbön.
-Fáj
a seggem!-fintorgott Sebi. Mindenre számítottam csak erre nem, így hangosan
kacagni kezdtem.- Nem vicces!
-
Dehogy nem.
-
Lesz pár zúzódásom szerintem.-dörzsölte meg az oldalát miután kibújt a
felsőjéből és átadta nekem.
-
Szerintem nekem is. Főleg, hogy lelöktél a motorról.-forgattam a szemeimet és
bele dobtam a ruháját a mosógépbe.
-
Véletlen volt.-védekezett azonnal, mintha attól tartana, hogy bántani akarom.
De csak a gatyájára mutattam, hogy azt is kérném.
-
Fékezés nélkül rohantál belém.-nyögtem fel miután megkaptam az utolsó
ruhadarabját.
-
De semmi bajunk nem lett. Nézd a jó oldalát.
-
Éppen maradt minden csontunk… Ez tényleg jó így talán Tommi és Christian se fog
kinyírni.-vontam meg a vállam és kopogtak. –Talán nem nyírnak ki minket.
Ahogy
ajtót nyitottam Rosiet pillantottam meg a küszöbön. Meglepődtem rajta és meg
akartam ölelni de rájöttem csupa kosz vagyok még.
-Rosie…
Szia! Gyere be!
-
Remélem nem baj, hogy eljöttem.-kaptam két puszit és hirtelen megtorpant ahogy
megpillantotta az alsógatyában ácsorgó Sebastiant.-Ti mi a fenét csináltatok?
-
Csak motoroztunk.-vigyorodott el a német barátunk.
-
Te motoroztál?-kérdezett vissza a nő csodálkozva.- Tommi ki fog nyírni.
-
Amit nem tud nem fáj nekik.-vonta meg a vállát Sebi sunyin vigyorogva.-
Elmegyek lezuhanyzok. Szerintem még a fülembe is van sár.
-
Menj csak.-mosolyogtam rá.
Kettesben
maradtunk Rosieval és intettem neki, hogy kövessen a konyhába. Biccentett és
mind a ketten kisétáltunk a konyhába. A finn nő helyet foglalt a pult mellett
és addig én a hűtőhöz léptem és elővettem belőle az előre elkészített
limonádét.
-Azt
hiszem kezdem sajnálni Tommit.-sóhajtott fel a nő.
-
Tommit? Miért?-lepődtem meg.
-
Két kölyökre kell felügyelnie.
-
Kettőre?
-
Rád és Sebastianra. Olyanok vagytok mint két gyerek.
-
És erre most jöttél rá?-húztam fel a szemöldököm.
-
Tudod… Sejtettem, sejtettem, de nem voltam teljesen biztos benne.-felelte
őszintén és nemes egyszerűséggel kinevettem.
-
Milyen a munka Rosie?
-
Most még tűrhető. Tegnap volt a csapat bemutató Olaszországban.
-
És eszedbe jutottam?
-
Egyszer se kerestél a buli óta.-panaszkodott a lány.
-
Bocsánat. Nem direkt volt. Csak túl sok minden zúdult a nyakamba hirtelen.
Pedig el se kezdődött még a szezon.
-
Alig várom már.-húzta ki magát büszkén.
-
Eljössz minden futamra?
-
Nem. Suli miatt nem tudok.
-
Kár.-húztam el a számat. A fürdő felé pillantottam és meg se lepődtem, hogy
Sebastian még mindig nem jelent meg. Összességében rosszabb mint egy nő. A
poharamba pillantottam és nemes egyszerűséggel csalódottan vettem tudomásul,
hogy üres.
-
Kérdezhetek valamit Natalien?-szólalt meg csendesen, de annál komolyabban.
Számat egy pillanatra nyitva felejtettem, de lassan bólintottam.- Ramos mennyivel
másabb mint Iker? Boldogabb vagy?
-
Ez most, hogy jutott eszedbe?
-
Csak kíváncsi vagyok.
-
Mások… Nagyon különbözőek ők ketten Rosie.-kezdtem el beszélni és próbáltam
minden gondolatomat őszintén megfogalmazni.
-
Boldog vagy?
-
Igen… Annak érzem magam.-bólintottam.- Nem tudom meddig fog ez tartani, de nem
is érdekel. Ki akarom élvezni.
-
Mert szerinted nem tart sokáig?
-
Fogalmam sincs meddig fog tartani.-húztam meg a vállam és ekkor jelent meg Sebi
az ajtóban egy száll törölközővel a derekán.- Mi a fenét csinálsz Sebi?
-
Csak szomjas vagyok.-húzta meg a vállát és felmutatta az ásványvizes flakont a
kezében.
-
Basi felöltöznél?-fakadt ki Rosie.
-
Szerintem te újdonságot nem látnál.-felelte egyszerűen Sebastian mire a finn
lány nemes egyszerűséggel bemutatott neki. Csak vigyorogtam rajtuk.
-
De nem kértünk peepshowt.
-
Ha akarod még ezt is leveszem.-hülyült Sebi és olyan mozdulatot tett, mint ha
lazán megválna a törölközőjétől.
-
Inkább kérlek ne!-fakadtam ki.- Ha akartok valamit egymástól inkább menjetek
szobára…
…Futásból
értem haza. Sötét utcában rajtam kívül alig ha tartózkodik más. Vagy is azt
hittem nem tartózkodik más de tévedtem.
-Segíthetek?-szólítottam
meg a kapunk előtt ácsorgó feltűnő lila hajú nőt. Az idegen először
összerezzent a hangom hallatán és lassan fordult felém. Be kell vallanom, hogy
a számat is nyitva felejtettem egy pillanatra.
-
Szia Natalien!
-
Te hogy a fészkes fenébe kerülsz ide Theresa?
-
Csak azt akarom tudni, hogy Sergio itt van e?
-
Nem! Nem! Nem!-fakadtam ki cseppet hisztérikusan.- Te semmi ilyet nem akarsz
tudni! Mindenki úgy tudja, hogy meghaltál! Évek óta halottnak kellene lenned!
-
Ez túlságosan bonyolult Natalien… és amúgy is… Ez nem tartozik rád!-vonta meg a
vállát és hirtelen hagytam abba minden mozdulatomat. Az a bizonyos pumpa
hirtelen szaladt fel bennem…
-
Cseszd meg Theresa!-indultam meg felé és a kezem ökölbe szorult.- Nem tartozik
rám? De szerintem igen is tartozik rám! A bátyám szerelmes volt beléd… Élete
szerelme voltál.
-
El kellett mennem! Santiagotól így tudtam elmenekülni!-csattant rám mire én
csak löktem rajta egyet. Megtántorodott, de a szemkontaktust nem szakította meg
velem.
-
Egy ócska, önző, szuka vagy Theresa!
-
Hagyd ezt abba Natelien!
-
Nem hagyom! Miattad indult meg a lejtőn Sergio. Amikor ezek szerint benyalta az
előadásodat pontosan úgy ahogy eltervezted!
-
Natalien!-sziszegte a nevemet.
-
Azt hitte meghaltál! Összetört és nem tudod mit tett. Elvesztette a családja
évekre!
-
Nem csak én vagyok hibás a történtekért.
-
Takarodj innen! Nem akarlak meglátni a bátyám közelében!-kerültem ki és
indultam el a bejárat felé… Nem így kellett volna lereagálnom a történteket
tudom… De nem tudom és nem is akarom visszacsinálni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése