30. fejezet

Csütörtök délután van és a boksz utca falán ücsörgök és a spanyol barátomra várok. Valamit tervez ebben biztos vagyok, de egy árva szót se tudtam kicsikarni belőle. Lehunytam a szememet és hatalmasat sóhajtottam, miközben a fülemben még mindig tombolt valami pörgős rock szám, de nem figyeltem rá. Csak élveztem, ahogy a nyári napsugarak perzselik a bőrömet. Élvezem ezt az időt és azt is, hogy ki se mozdultunk az országunkból… A városunkból. Nem kell órákat repülőn töltenünk… Nem kell szálódába cuccolnunk. Legjobb érzés egy fárasztó nap végén haza menni és a saját ágyunkba bújni. Tehát egyszerűen itthon vagyunk és jelenleg szó szerint a városunkba. Óvatosan simult egy kéz a derekamra és összerezzentem.

- Itt is vagyok már.-húzta ki Alvaro a fülesemet. Csak vigyorgott rám és nyomtam az arcára egy puszit.

- Sokáig várattál.-állapítottam meg, de nem is haragudtam rá.-Végre elmondanád hova megyünk?

- Nagyon kíváncsi vagy Naty.-nevetett ki. Szórakozott rajtam erőteljesen.

- Egész nap titkolóztál.-dünnyögtem a napszemüvegemet a homlokomra tolva. Felé fordultam és türelmetlenül pillogtam rá.

- Most duzzogsz?

- És ha igen?-tettem fel a kérdést, pedig nem is voltam megsértődve és ezt ő is tudja. Csak ha már játszunk akkor legyünk jó színészek.

- Úgy se duzzogsz.-kuncogott és megpöckölte az orromat.- Indulhatunk? Ha már a hölgyike ennyire türelmetlen.

- Ha ennyire ragaszkodsz hozzá.-szemeimet forgatva másztam le a falról és közösen elindultuk az ezüst színű autója felé. Fél órát kocsikáztunk a városban. Halkan szólt a rádió, de közben Alvaro folyamatosan fecsegett nekem. A terveiről hétvégével kapcsolatban, hiszen holnap reggel megérkezik a családja és ezt most szó szerint lehet venni. Itt lesz apukája… anyukája… és a három lány tesója is párjaikkal együtt. Bár úgy tudom Sara, az egyetlen kis húga jelenleg egyedülálló. De hát fiatal és ezen nem lepődök meg. Sara nem a kötődésről és a komoly kapcsolatról híres. Miközben Alvaro kis húgának szerelmi életéről filóztam Alvaro lehúzódott az út szélére és csodálkozva pislogtam rá.

- Hova hoztál Bati?-néztem ki a kérdés után az ablakon.

- Meglepetés… Bár szerintem már összeraktad magadtól is.-húzta meg a vállát.

- Egy tetováló szalon?-fordultam felé ahogy kiszálltunk a kocsiból.

- Igen.-bólintott.- Születésnapodkor megígértem neked, hogy lesz még egy tetoválásod.

- Igen tudom. Emlékszek rá. De egy már van.-tettem az oldalamra a kezemet. Korábban készítettem már egy tetoválást. Amikor padlón voltam és szintén Alvaro hatására kerültem egy hasonló szalonba. Azóta se bántam meg az álomfogó tetoválásomat.

- Megígértem… És mivel nem sokára újra kezdjük az életet Madridba úgy gondoltam ez is egy tökéletes módja a lezárásnak. Utolsó hülyeségünk itt Barcelonába.-nyújtotta ki felém a kezét. Nevetve fogtam meg a kezét és tudtuk mind a ketten, hogy tényeg ma hülyeséget csinálunk…

***

Két napja ejtettük ki egy tökéletes mérkőzésen a portugál válogatottat. Ez remek dolog, hiszen legyőztük Cristianot és a csapatát. A teraszon ücsörgök és a mobilomat nyomkodom… Igazából Rosieval sms-zek. Napokkal ezelőtt jött az ötlet miszerint írok neki. Nem tudtam elfelejteni azt az estét… és a másnapot.

-Már megint zaklatsz valakit?-ült le velem szembe Ramos, egy üveg vízzel a kezében. Lábát feldobta a dohányzó asztalra és vigyorogva bámult rám.

- Mi közöd van hozzá?-tettem fel egyszerűen a kérdést.

- Le ne harapd a fejem.-emelte fel védekezően a kezeit.- Attól, hogy a csajaid messzire vannak tőled…

- Csajaim?-csodálkoztam el a többes számot halva.- Miért mondtad ezt?

- Ne nézz hülyének Iker.-kacagott.- Naty… Rosie…

- Miről beszélsz?

- Láttalak benneteket a medencénél.-árulta el magát és nekem a padlón kötött ki az álam. Ha Sergio látott… Akkor láthatott…

- Nyugi. Senki más nem látott benneteket. Elhiheted, hogy arról már tudnál.-húzta meg a vállát és én felnyögtem. Ebben igaza van.- Jó buli egyszerre két nőt szédíteni?

- Te ezt nem érted Ramos.-csóváltam meg a fejem.

- Én nem érteném?-háborodott fel kacagva.- Jó párszor csináltam már ezt.

Homlokomat ráncolva forgattam a mobilomat a kezemben és azon gondolkoztam amit Sergio mondott. Egyszerre két nőt hülyítek? Nem… Nem hiszem.

-Ide hallom a gondolataidat.-kacagott rajtam a sevillai, miközben a mobilom rezgett és tudtam Rosie válaszolt az üzenetemre.

- Figyelj… Hülyeséget beszélsz. Nem hülyítek egyetlen nőt se.

- Csókolóztál Rosieval? Lefeküdtél vele?

- Nem feküdtem le vele… Mert nem akarta… De azt mondta akár lehet.

- Téged pedig ez vonz. Kicseszettül.

- Nem csak ez vonz Sergio. Rosie olyan… olyan…

- Igen?

- Különleges. Gyönyörű… Vonzó.-soroltam a jelzőket. Ramos pedig komolyan bámult csak rám. Azt akarta, hogy soroljam tovább. Hogy mit is gondolok.

- És teljesen oda vagy érte. Vagy csak meg akarod fektetni? Jó gondolom ő is kapható rá…

- Azért, mert Sebastiannal kavart nem azt jelenti, hogy most is bele menne.-húztam meg a vállam.- Sebastianba bele szeretet.

- És ha ki szeret belőle? Miattad?

- Túlságosan előre rohantál.-állapítottam meg.- Nem mindegy, hogy csak szex… Vagy kapcsolatba kezdesz valakivel.

- És mik a terveid Iker?-szólalt meg olyan hangsúllyal mint ha a világ uralmának megdöntéséről beszélnénk.- Hogy akarod becserkészni Rosiet? Mert ismerlek már annyira, hogy nem voltál mindig ilyen papucs.

- Most meg kellene sértődnöm, hogy papucsnak hívtál.-forgattam a szemeimet.- Azt mondta Rosie, hogy a világbajnokság után találkozhatunk megint.

- Az még sokára lesz…-könyvelte el, mint ha természetes lenne, hogy a döntőben fogunk játszani. Bár legyen igaza. Világbajnokként lenne a legjobb haza utazni Spanyolországba.

- Mire akarsz kilyukadni Ramos? Utálom amikor ilyen vagy.

- Hívd el a következő mérkőzésre.-felelte teljesen egyszerűen.

- És ha nemet mond?

- Ha meg se kérdezed nem tudod meg.

Hümmögtem és magam elé bámultam. Lehet nem mond hülyeséget. Egy próbát igazán megérne… Csak egy telefon és egy kérdés.

-Eddig azt hittem, hogy Natalien barátja vagy. Most pedig arra bátorítasz, hogy csaljam meg.-nyögtem ki az igazságot.

- Nem bátorítalak én semmire se. Úgy is megteszed te magadtól is… És mivel Naty se rossz csaj… és ha kell neki egy váll, lesz min kisírnia magát.

- Ohh… De köcsög vagy Ramos.-mutattam be neki. Pötyögtem egy üzenetet Rosienak mi szerint ha lenne kedve eljöhetne apukájával a következő mérkőzésre.

- Amúgy nem… Csak neked olyanra van szükséged aki otthon vár rád. Aki veled van reggel és este… Egy elcseszett nap után haza tudsz menni. Romantikus papucs alkat vagy, de Naty pont nem ilyen.-magyarázkodott, de én még mindig azon filóztam, hogy bele mentem Ramos hülyeségébe és tényleg elhívtam a lányt.

Késő este van amikor megszólalt a mobilom. Azonnal megnéztem, hogy kihív és a finn lány nevét olvastam a kijelzőn. Mosolyogva vettem fel és szóltam bele.

-Szia Szépségem.

- Iker…-nyögött fel, de annyire már ismertem, hogy mosolyog.- Már megint bókolsz.

- És ha igen? Miért baj ez?

- Mert barátnőd van… Aki mellesleg az én barátnőm is.

- Rosie…-sóhajtottam fel.

- Tudod jól, hogy miért mondom.

- Tudom. De mi lenne ha most nem foglalkoznánk ezzel. Inkább térjünk vissza arra a dologra, amit az sms-be írtam neked.

- Arra gondolsz, hogy menjek el Dél-Afrikába?-kérdezett rá biztos ami biztos alapon.

- Szerinted Szépségem mire gondoltam?-bukott ki belőlem. Néma csend volt a vonal másik végén.

- Ezt nem szabad Iker. Nagyon nem szabad.

- Eljössz?

- Igen… Azt hiszem elmegyek.

***

Szombat este van már és most fejeztem be a futást. Alvaronak még mérnöki megbeszélése van. Mind a ketten szívesebben lennénk már otthon és néznénk az esti mérkőzést. Felsóhajtottam  és kiengedtem a hajamat.

-Szia Naty.-ért mellém a semmiből Nicky Hayden. Félmeztelen volt, csapzott és izzadt. Ő is futni volt ezek szerint.

- Szia. Nem fáradtál el eléggé ma az időmérőn?-nevettem fel.

- Unatkoztam.-húzta meg a vállát.

- Mondanám, hogy foglald le magad vizszintesben.-húztam meg a vállam ártatlanul.- De félre értenéd és azt hinnéd célzok valamire.

- Nos kedves Natalien… Ha lenne barátnőm szívesen izzadnék inkább rajta és nem futás közben.-vágta rá mire nevetni kezdtem. Kibukott belőlem a nevetés és hasonlóan tett ő is.

- Akkor miért nem teszel azért, hogy a barátnődön izzadhass és ne az aszfalton?

- Kevés az igazán jó nő a paddockban.

- Kacag a májam.

- Jó na.-morogta.

- Tetszik valaki.-állapítottam meg.

- Persze, hogy tetszik valaki… Rosie az.-húzta meg a vállát.

- Ohh…-nyögtem ki.- Azt hiszem…

- Tudom, hogy zárt ajtókon döngetek. De mindegy…

- Nem szokásom kerítőt játszani. De meg van a száma?-motyogtam magam elé.

- Nincs.-rázta meg a fejét. Megesett rajta a szívem. Ártani talán nem ártok semmit se azzal, hogy ha elmondom neki a finn lány telefon számát. Ismerkednie kell a lánynak… Hiszen nem várhat örökre Sebastianra…

…A kanapén ücsörgök és arra várok, hogy Alvaro hozza a hideg sört. Közösen nézzük meg a Spanyolország-Paraguay mérkőzést. A kezdő csapatunk tagjai Iker, Sergio, Gerard Pique, Puyol, Capedvilla, Busquets, Xabi Alonso, Xavi, Andres Iniesta, David és Fernando Torres.

-Kezdődik Alvaro.-kiabáltam a kanapéról.

- Türelmetlen vagy.-kacagott és már a kezembe nyomta az üveget. A chipes tálat pedig a kis asztalra rakta le.

- Persze, hogy türelmetlen vagyok.

A mérkőzés azonnal ütősen kezdődött. A paraguay-i csapat azonnal bele kezdett. Valdéz egy fejes után előkészítette a labdát Santana-nak és erre ő egy erőteljesen a jobb alsó sarok felé lőtte, de Iker lazán kivédte. A hetedik percben Xavi és Xabi közösen készítettek elő egy helyzetett Sergio-nak aki lemaradt róla sajnos. A percek telnek és a fiúk sajnos úgy játszanak, mint a nyugdíjasok. Lemaradnak a helyzetekről, elhamarkodva lőnek el egy-egy labdát. De talán a szünet használ nekik és azt hiszem nekem is, hiszen túlságosan ideges voltam. Bár ezen csak Alvaro szórakozott igazán. Ahogy a tv-hez beszéltem… Ahogy szidtam a bírót és a fiúkat is…Elkezdődött a második félidő és úgy tűnik a fúk végre észhez tértek.  Az 57-dik percben Gerard szabálytalankodott és ezzel elért egy tizenegyest. Bár ez nekünk csepett se jó. A dél-amerikai elszántan ballal erősen, laposna és majd nem középre kapura lőtte a labdát, de Iker egyszerűen kivédte. Alig telt el két perc és a labda átkerült a másik tér félre és megint történt egy-két dolog. David-ot Alcaraz a földre rántotta, mire a bíró újabb tizenegyest ítélt. A büntetőt Xabi Alonso magabiztosan berúgta a kapuba.
- Éljen!-Ugrottunk fel Alvaroval egyszerre, hiszen végre vezetnek a spanyolok. De a legnagyobb meglepetésünkre megszólalt a bíró érvénytelenítő fütyszava.

- De miért?-csódálkozva roskadtam vissza a kanapéra és meg is kaptam rá a választ. Xabi mögött hamarabb beszaladtak, mint kellett volna.- Marhák!

Alvaro kacagott rajtam miközben elrendelték a rúgás megismétését, de sajnos ezt már a kapus kivédte. Azonban most ő szabálytalankodott, mert a kipattanóra berohanó Fabregast elég keményen ferúgta. Ez inkább ért volna tizenegyest mint az eőző megmozdulás, de a bíró elintézte annyival, hogy porold le magad és irány játszani.
- IQ bajnok.-minősítettem a játékvezetőt.
A percek teltek és egyre álmosabb lettem, hiszen nem hozott egyébb izgalmakat a mérkőzés. Alvaro vállára feküdtem és úgy figyeltem a tv-t.  83. percben ismét izgalmat hozott a mérkőzés. Két paraguayit cselezett ki Iniesta, és Pedrohoz passzolt, aki telibe találta a kapufát jobb oldalon. Erre a kipattanó labdát hat méterről David bombázta meg a labdát, és először a jobb kapufát találta el, majd a bal oldalit és be a kapuba. Úgy felordítottam, hogy a szomszédok, ha aludtak tuti felébredtek. Azt hiszem Alvarot is sikerült felébresztenem, hiszen szegény úgy összerezzent és csodálkozva pislogott rám. Vezetünk.  Már csak pár percet kell kibírniuk a fiúknak… Alig 10 perc múlva biztosra tudhattuk, hogy Németország-Spanyolország mérkőzést fogunk látni.

-Jobb ha lefekszel Naty.-puszilta meg a homlokomat Alvaro ahogy felállt a kanapéról.

- Nem sokára. Csak megvárom, hogy Iker felhívjon.-mutattam a mobilomra.

- Rendben. Reggel találkozzunk.

- Jó éjszakát Alvaro.-köszöntem el tőle és kényelembe helyeztem magam a kanapén. Hamar elaludtam…