16. fejezet

Valami fura zaj ütötte meg a fülemet, de egyszerűen a kispárnát fogtam és a fejem alá húztam. Nem akarok még felkelni. Aludni akarok még, hiszen talán csak pár órát aludtam összesen, azonban kint már a motorok zúgnak, tehát elkezdődtek a szabadedzések. Hallottam ahogy megnyikordult a lakókocsi ajtaja és halkan próbált osonni valaki.

- Ébren vagyok.-morogtam a párnámba.

- Felébresztettelek?-bukott ki a kérdés azonnal Alvaroból.

- Azt hiszem már ideje felébrednem.-nyögtem fel és fordultam a hátamra. Fáztam bár ezen meg se lepődök így a nyakamig felhúztam.

- Hoztam kávét neked is.

- Köszönöm.-vettem el tőle a bögrét. Leült a másik ágyra és szótlanul bámult engem. Felsóhajtottam. Tudom ez mind a legutóbbi veszekedésünk és a tegnapi beszélgetésünk miatt van.

- Sajnálom Naty.-nyögte ki amin igazából meglepődtem. Sose kér ilyen hamar bocsánatot.

- Nem haragudtam eddig se.-ráztam meg a fejem.- Azt hiszem mind a kettőnknek igaza volt.

- Akkor is elég csúnya dolgokat mondtam.

- Nem baj.

- Motorozhatnál Naty…- kezdett bele Bati egy hatalmas sóhaj után.

- Mennyivel lenne jobb az életem ha én is motoroznék?

- Akkor azt csinálnád ami mindig is az életed volt.

- Tudom csinálni.-vontam meg a vállam és a takarómat bámultam pár pillanatig.- Hiszen eljárok veled edzeni amikor csak tudok.

- De ez nem olyan mint ha versenyeznél.-jelentette ki határozottan Alvaro.

- Tudod jól, hogy sokat veszíthetek. Szeretem Ikert és nem akarok ugyan úgy hibázni, mint Heikkivel.-sóhajtottam fel.

- Tudja? Iker tudja, hogy versenyezhetnél?

- Senki se tudja rajtad kívül… És remélem ez így is marad…

…Körülbelül 10 perce kezdődött el a harmadik szabadedzés, amire Alvaro szinte azonnal kigördült. Természetesen reggeli után azonnal a Mobil Klinikára mentünk ahol megkapta a jó adag és jelen pillanatban nagyon is hasznos fájdalom csillapítóját. Nem örülök ennek… Már mint, hogy sérültem motorozik… De reménykedek benne, hogy meg jön az esze… A telefonom rezgett a zsebembe és előkaptam. Rosietól kaptam sms-t, hogy minden rendben van-e velem. Tudom ezt inkább nekem kellene kérdeznem, hiszen már túl van rajta… Túl esett az abortuszon. Pár sms-t váltottunk és megtudtam a körülményekhez képest jól van és a következő versenyre eljön ő is. Nem tudom jó ötlet-e ez, de nem akarok vele szólni.

Éppen felnéztem a mobilomból és Valentinot mutatták a képernyőn aki éppen gyors körön van. Így pár futam után előre kijelenthető, hogy a kilencszeres világbajnok a saját csapattársával küzd az első helyért… A futamgyőzelmekért… A világbajnoki címén… Most már az amerikai Nicky Haydent mutatják, aki cseppet küzd a motorjával. Kanyarból kijövet a motor szitálni kezdett. Szerencse, hogy egyáltalán a motoron maradt. Az idényben eddig csak negyedik helyeket bírt összeszedni a versenyeken. Mindig egy hajszállal maradt el a dobogóról.  Most már Batit mutatják. Végre valahára… Végig mutatták őt egész körben, de amikor megkezdte a második kört akkor se váltott a kamera kép… A pálya középső részén járt, amikor az egyik kanyarból kigyorsítva a motor megbicsaklott.

- A picsába.-szólaltam meg hangosan, hiszen tudtam ebből baj lesz. Bati hatalmasat zakózott és az esés végén nem bírt felállni a kavicságyból. A vállát megüthette, mert azt fájlalja. Mennyire nehéz lett volna belátni, hogy most az egyszer nekem is lehet igazam…

…Mire a Mobil Klinikára értem Alvaro is ott volt. Hirtelen nem tudtam, hogy felpofozzam vagy megöleljem, hiszen most bebizonyosodott, hogy nekem van igazam.

- Ne nézz így rám.-dünnyögte a barátom és mire megszólaltam volna Costa doktor is megjelent és hosszas vizsgálatok vártak Alvarora. Idővel kiderült, hogy szerencséjére egyetlen csontja se tört el, de a mostani műtét helye az ütéstől nagy valószínűséggel be fog dagadni és úgy fog fájni ahogy még eddig soha se.

- Versenyen pedig nem indulhatsz.-jelentette be az orvos, mire Alvaroból kiszakadt egy csalódott morgás.- Erről nem nyitok vitát. Így is ostoba ötlet volt az eddigi próbálkozásod is, de a mostani bukásod után nem kockáztatok.

- Most elégedett vagy?-pillantott rám Alvaro. Próbáltam gyorsan eltűntetni a mosolyt az arcomról, de szinte lehetetlen volt.

- Nem… Dehogy.-feleltem komolyan, de még szerintem az orvos is rájött, hogy hazudok…

…Késő este van és nem rég érkeztem meg Madridba. Alvaro nem tartott velem. Talán szándékosan, de kijelentette ő szeretne még Le Mansban lenni. A csapatot támogatni. Így nem ellenkeztem, hiszen esélyem van arra, hogy haza mehessek Ikerhez. Boldogan szálltam ki a taxiból a ház előtt és miután kifizettem a sofőrt indultam is be a házba. A kocsi a felhajtón állt és tudtam itthon van Iker… Bár amikor beléptem az ajtón a cipőimtől azonnal megszabadultam. Körbe kellett járnom mindent mire rájöttem Iker igazából a fürdőben van és ezért nem vette még észre, hogy haza értem. Gondolkozás nélkül kezdtem el vetkőzni. Szanaszét hagytam a ruháimat és végül elértem a fürdő szobát, ahol igazából alig láttam, mert teli volt gőzzel. Óvatosan léptem be a nyitott zuhanykabinba és öleltem át hátulról Ikert. Összerezzent és azt hiszem nem vett észre.

- Szia.-mosolyogtam rá amikor megfordult. Két kezével közre fogta az arcomat és megcsókolt.- Meglepetés.

- Hogy kerülsz ide Édesem?

- Alvaro összetörte magát és holnap nem indulhat a versenyen. Így én haza jöttem hozzád.-vontam meg a vállam és átfontam a nyaka körül.

- Jól van?-ráncolta össze a homlokát.

- Mihez képest? De egybe maradt minden csontja. Már ez is haladás nem?

- De.-bólogatott, de már megcsókoltam… Iker se volt tétlen. Mind a ketten egyet akartunk… Egymást… Idővel már csak a sóhajaink és nyögéseink hallatszódott… Szenvedélyes és forró ez a szeretkezés… Azonban erre van szükségem… Hogy szeressen engem…

…Az ágyon fekszek és az egyik párnát ölelem és csak a takaró van rajtam. Mosolyogva figyelem ahogy Iker a rövid nadrágját veszi fel, mert kitalálta csinál nekem valami vacsorát.

- Iker nem kell. Nem vagyok éhes.-ráztam meg a fejem.

- Tudom, hogy az vagy.-nevetett fel. A gyomrom hangosan korogni kezdett, hogy bebizonyítsa Ikernek van igaza.- Na látod.

- Akkor inkább veled megyek.-tápászkodtam fel és ő már nyújtotta is a felsőjét nekem. Bele bújtam majd megfogtam Iker kezét, hogy indulhatunk is. A konyhába érve gondosan neki állt vacsorát készíteni nekem. Tükör tojást készít. Azt kívántam meg és tudom neki is ez a kedvence. Az egyik kedvence.

- Beszéltem tegnap Rosieval.-szólaltam meg csendesen.- Eljön Isztambulba.

- Tessék?-csodálkozott el és egy pillanatra.

- Azt mondta, hogy eljön Isztambulba a következő futamra. Nem akar otthon maradni a szüleivel… Hiszen a családja nem is tud semmiről.-húztam meg a vállam és el is hallgattam. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy ebben a pillanatban csak az apukájára és az anyukájára gondol… vagy éppen Tommira is… Akár hogy is van… Ha már tudja a finn… vagy ha később jut a fülébe elég kínos lesz ezek után együtt dolgoznia Sebastiannal…