8. fejezet

Vasárnap délután van. A versenynek közel más fél órája vége van. Alvaro a top 10-ben végzett és hat pontot szerzet. Nagyon szép eredmény és az még jobb, hogy mind ezt hazai pályán érte el. Az interjúkra már nem kísérte el, hanem a pihenőjében mentem összepakolni a cuccainkat, hogy ha visszatér szinte azonnal indulhassunk. Bár valami bulit emlegetett Alvaro még a verseny előtt, de még nem döntöttem, hogy elmegyek-e… Nincs kedvem igazából kimozdulni. Szívesen maradnék Ikerrel kettesben, hiszen alig töltöttünk együtt egy kis időt ezen a hétvégén. Éppen Alvaro felsőit hajtogattam amikor megszólalt a mobilom.

- González.-szóltam bele úgy, hogy meg se néztem, hogy ki keress.

- Szia Natelien… Rosie vagyok.-motyogta, mire én azért megnéztem a kijelzőt, hogy biztosan. De ismeretlen szám volt számomra.

- Rosie… Szia… Hogy vagy?-kérdeztem csendesen. Nem akartam a minden rendben kérdést feltenni, hiszen tudom ez elég pocsék beszólás lett volna.

- Csak beszélni akartam olyan emberrel, aki tud a helyzetemről.

- Minden rendben?

- Döntöttem.-motyogta alig hallhatóan. A gyomrom elszorult és lehunytam a szemeimet. Féltem a válaszától. Pedig szinte biztos vagyok benne, hogy mit fog mondani.

- Igen?

- El akarom vetetni… én… én nem tudom végig csinálni. Egyedül nem megy.

- Sebastian…

- Jajj Naty… Csak szex volt. Tudom jól… Csak én hülye bele szerettem.-nyögött fel.

- De tudnia kellene róla.

- Nem kell Naty… Felelőtlenül viselkedtünk és meg lett az eredménye.

- Mikor fogsz orvoshoz menni?-kérdeztem csendesen.

- A következő verseny utáni hétfőn.

- Akkor Barcelonában itt leszel velünk?

- Igen.-felelte. Hatalmasat sóhajtottam. Nem tudom mit mondhatnék. Óriási döntés előtt áll és sejtem, hogy talán ő maga se biztos még benne. Pár napja még van átgondolni ezt és talán még a hétvégén tudok vele beszélni…

…Ahogy visszatértem a szálódába csak egy apró kis cetli fogadott Ikertől, hogy interjút kell adnia ami elég hosszú lesz hiszen az elmúlt szezonról és az előtte álló világbajnokságról is beszélnie kell. Nem volt kedvem egyedül maradni a szobában… Ezért döntöttem arra, hogy lejövök a buliba. Bár a legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor senki se volt a klubban a csapatból.

- Egy whiskeyt kérek jéggel.-ültem le a pulthoz. Hatalmasat sóhajtottam és azon gondolkoztam egy ital után lehet, hogy visszamegyek a szálódába és alszok egyet. Hiszen csak holnap reggel indulunk Barcelonába ahol már a forma-1-re koncentrálhatok. Az ital fogyott és az agyam először is szépen lassan eltompult, hogy gondolkozni is nehezen bírtam. Bámultam magam elé és a pohár száján köröztem a mutató ujjammal. Hirtelen mindent soknak éreztem. De talán ezt csak azért van, mert a nyakamba szakadt egy hatalmas titok, amit tudom meg kell tartanom. Nem árulhatom el Sebastiannak.

- Azt kérem amit ő csak duplán.-huppant le mellém Alvaro és a pincér egy biccentés után kiöntötte neki az ír italt és bele ejtett még bele két jég kockát.

- Mi ez a szar kedv Bati?-kérdeztem rá csendesen miközben a pincér lehelyezte a poharat a barátom elé.

- A nők…

- Köszi.-fintorogtam. Bele kortyolt a pohárba majd azt hiszem leesett neki az előző mondata.

- Sajnálom Naty.

- Nem baj. Mi történt?

- Noelia…-motyogta.

- Te azzal a nővel kavartál aki az esernyőtartód volt?-csodálkoztam el. Alvaro úgy pillantott rám, mint ha idióta lennék.

- Szerinted kivel randiznék? 90%-ban az időmet a pályán töltöm. 10%-ban meg a családommal vagyok.

- De…

- Mi de?-kérdezett vissza.

- Semmi.-legyintettem és kértem még egy kört. Vagy is kettőt.- Miért akarod le inni magad?

- Kidobott.

- Tessék?

- Noelia kidobott.-ismételte magát szigorúan.

- Miért? Mit csináltál?-fordultam vele szembe a széken mire ő csak csóválta a fejét.

- Hogy kevés időt töltök vele…

- De ő pont tisztába lehetett a munkáddal és a következményekkel. Tudja milyen a MotoGp.

- Meg szerinte túl sok időt töltök veled.-motyogta.

- Ohh… Akkor… Elköltözzek?

- Miért költöznél el? Tudom, hogy elfogsz de nem kell most.

- Bati…-simogattam meg a haját. Láttam a szomorú így áthajoltam hozzá és megöleltem. Bánatosan dőlt a vállamra és nem kellett mást tennem, mint a hátát simogatnom megértően…

…Szerda reggel van még csak és szerencsém van, hiszen nem kell szálódába költöznöm. Örülök, hogy
Csütörötök van. Szerencsére nem kell a pakolással foglalkoznom, hiszen a városban lesz a futam. Szálódába se költözök ezt bejelentettem a csapatnak. Ha legalább egyszer egy évben „saját” városomban van futam nem költözködök potyán egy rideg szálódai szobába. Összekuporodva fekszek a barátom karjaiban aki igaz csak egy napra de eljött hozzám, hiszen hamarosan indul a válogatott edzőtáborában.
- Mi a baj?-cirógatta meg az arcomat Iker. Először összerezzentem, hiszen nem vettem észre, hogy felébredt.
- Semmi csak felébredtem.-ráztam meg a fejemet lassan és mosolyogva.
- Izgulsz?-érdeklődött miközben a vállamat is megsimogatta. Valahogy ezzel akar nekem udvarolni tudom jól.
- Nem.-jelentettem ki határozottan és büszkén. Bár talán picikét tényleg tartok ettől a naptól, de megtanultam ezt nem szabad senkinek se mutatnom.- Ugyan azt fogom csinálni, mint régen csak más csapatnál. Ennyi az egész.
- Fő az önbizalom.-kuncogott, hiszen rájött a taktikámra. Csak a szemeimet forgattam és a mellkasára feküdtem így puszit nyomott homlokomra.
- Te már csak tudod.-nyögtem ki, hiszen általában ő is ezt szokta csinálni. Minden kritika ellenére próbál büszke és erős maradni. Ha vele vagyok tudok ilyen lenni. De ha messze kerül tőlem azt hiszem már nem leszek ennyire határozott.- Ohhh előre utálni fogom a júniust és a júliust.-fakadtam ki egy nagy sóhaj után, hiszen eszembe jutott nem sokára el fog utazni a válogatottal.
- Miért?
- Csak egy dobozon keresztül foglak látni 90 percen keresztül jobb esetben webkamerán.-fintorogtam.
- Hamar el fog telni. Alvaronak akkor lesz a fő szezonja és így nem lesz időd rám gondolni.
- Fogadjunk?-bírkóztam le. Lovagló ülésben rátelepedtem és a kezemet az övére helyeztem. Ujjaink azonnal összekulcsolódtak.
- Miben?-kérdezte enyhe kacérkodással a hangjában.
- Ki nyeri a vb-t? Már mint a foci vb-t.-vágtam rá.
- Kíváncsi vagyok a véleményedre.
- Belső információk szerint a spanyol válogatott mostani összeállítása alkalmas egy vb cím megnyerésére. Tehát én rájuk fogadok.
- Reméltem is.-kicsit felemelkedett, hogy megtudjon csókolni. Az ajkai gyengéden ostromolták az enyémet, miközben a kezemet végig csúsztattam a mellkasán.

- Szeretlek.-suttogtam nagyon halkan. A kellemes pillanatokat kopogás zavarta meg ami miatt bosszúsan felnyögtem.
- Naty ébren vagy?-szólalt meg Alvaro az ajtón túl és mi Ikerrel egyszerűen összenéztünk és a barátom bólintott. Megszólalhatok, hiszen Alvaro se hülye és tudja, hogy már ébren vagyunk.
- Igen. Mi a baj?
- Vendéged van.
- Ki az?-kérdeztem vissza, de nem válaszolt.-Jobb, ha megnézem.
- De siess vissza.-csókolt meg és ezzel próbálta elérni, hogy az ágyban maradjak.
- Ha ezt csinálod el se jutok az ajtóig.-világosítottam fel és miután bele bújtam a mamuszomba és kicsit megigazgattam magamon a hálóingemet kisétáltam a nappaliba. 

7. fejezet

Alvarot nehéz szívvel, de egyedül hagytam Isaval. A barátom nem tehet semmiről és talán nem is részesül egy orrba vágásban. Az csak nekem járt ki. Talán együtt tudnak majd dolgozni ahogy a profikhoz illik. Most azonban az estére készülök a fürdőszobában. Csinosan próbáltam kinézni, hogy kicsikét kedvezzek Ikernek az egész napos magány után. Tudom… Tudom ő vállalta ezt, de normálisan kell viselkednünk. Neki is kijár a normális hétköznapi élet… egy hétköznapi este velem. A hajamat tökéletesre vasaltam és hatalmas sóhaj után léptem ki a szobába.

- Nagyon csinos vagy.-bókolt, ahogy meglátott és felállt az ágyról.

- Neked még egy zsákban is tetszenék.
- Ez igaz.-vigyorgott. Elmosolyodtam rajta. Igazából meg se lepődök, hiszen mindig ezt csinálja. Szótlanul sétáltunk kézen fogva és örültem, hogy így teszünk. A csend jelen pillanatban nagyon is jót tesz a lelkemnek… Vagy is a gondolataim ugyan úgy kavarognak, de próbálok ki igazodni rajta.

- Szerinted fog javulni a helyzet később?-kérdezett rá végül Iker legnagyobb meglepetésemre.
- Nem értelek.-ingattam a fejemet jobbra-balra. Próbáltam ki igazodni rajta, de szinte lehetetlen döntésnek bizonyult.
- Itt van most Isabel és ha visszamész az F1-ben ott lesz Heikki. Eddig se voltak boldogok, de ezek után se lesznek azok… Bántani fognak Naty… Más nem szavakkal.
- Hát Isa már orrba vágott… Ennél már nem lehet rosszabb… De amúgy tudnod kell valamit. Nem érdekel, hogy mi lesz megmondom őszintén. Hibáztam és most kibírom. Ki kell bírnom a következményeit. Itt vagy velem Te, Alvaro és Sebi is. Már nem vagyok gyenge.-öleltem meg két lépés közt.
- Tudom.-egy puszit nyomott a homlokomra és a naplementét figyelte.- Beszélgettem valamelyik nap Alvaroval…-kezdett bele nagy lendülettel, de elhallgatott. Kíváncsian pislogtam rá, hiszen meglepett. Meglepett azzal, hogy ilyen hirtelen abba hagyta.

- Mit mondott már megint?-érdeklődtem egy hatalmas sóhaj után, mert tudom néha napján a drága barátom össze-vissza dumál. Persze ettől nagyon szeretem Batit és nem is haragszok rá.

- Csak kérdezett valamit, ami olyan alapvető dolog. Vagy legalább is annak tűnik így… Ennyi idő után.
- Iker muszáj kétszer megkerülni a dolgot mi előtt rátérsz a lényegre?-korholtam le morcosan. Utálom amikor nem tér a lényegre, hanem csak célozgat és nekem kellene kitalálnom mire is gondol. Azt is tudom, hogy jelen pillanatban olyan vagyok, mint egy durcás kis gyerek, aki nem kapja meg az édességét, de hát utálom amikor ezt csinálja velem. Iker kinevetett. Őszinte… Zabolátlan és boldog kacaj volt ez… Szeretem hallani, ahogy nevet. Szinte úszok a nevetésében.
- Na jó mielőtt itt esel össze a kíváncsiságban…-nyögött fel és megpuszilta a homlokomat két lépés közt. A vállaimra helyezte a kezét és tovább sétáltunk lassan. A tengerparton sétálunk és így az egyik kezemben a szandám volt a másikkal a derekát öleltem át.- Azt kérdezte miért nem költözzünk össze ennyi idő után? Nem egy-két hónapja vagyunk együtt és azt hiszem tényleg igaza van. Mi lenne, ha összeköltöznénk Naty?
- Szeretnéd? Komolyan?-fordultam vele szembe és kíváncsian pislogtam rá. Egyszerűen látni akartam az arcát.
- Igen. Szeretném.-bólintott lassan. Meg fogta mind két kezemet.
- Csak egy kikötésem van.-jelentettem be hirtelen. Láttam az arcán az értetlenséget.- A vb után költözök hozzád. Előtte nem akarom elvonni a figyelmedet…
Nem tudtam befejezni a mondatomat, mert megcsókolt. Hosszan, lágyan és érzékien. A térdeim is bele remegett.

- Ez mit jelent?-kérdeztem rá csendesen és még csak az arcomat cirógatta.

- Azt, hogy szeretlek…

…Hajnali 5 óra van és nem rég ébredtem fel. Már eszembe sem volt visszafeküdni, mert úgy se megy. A hatalmas ablak párkányra ültem és Ikert figyeltem ahogy hatalmas gyerek módjára átöleli a párnámat. Elmosolyodtam rajta. Iker… Ő egy nagyon rendes férfi. Aki kihúzott a gödörből. Nem hittem, hogy találok ilyen embert. Természetesen Heikkit is szerettem, de amik velem történtek megváltoztatott és most, hogy megtaláltam Ikert azt hiszem komolyabb lettem. Jó lehet, hogy ez csak részben igaz… Hiszen minden őrültségben benne vagyok amit Alvaro kitalál. De az élethez kell az őrültség is és a barátok is…

…A Suzukinál egész nap folyt a munka. A szerelők próbálták a gépeket teljesen tökéletes állapotba hozni, hogy a versenyzők minél jobb eredményt érjenek el. Alvaro jelen pillanatban Isaval beszélgetett. Látszólag minden rendben és ettől megnyugodtam. Talán a honfitársamat nem utálja a lány, hiszen még mindig nem ő tehet a történtekről. Az órámra pillantottam és rájöttem itt az idő.
- Alvaro öltöznöd kell!-szóltam oda és felsóhajtottam.
- Rendben.-először rám mosolygott, majd Isa felé fordult.- Edzés után folytatjuk a beszélgetést.
- Köszönöm és én itt leszek.-vonta meg a vállát a szőke nő. Csak figyeltem őket összefont karokkal és a barátom ellökte magát a szerelő doboztól. Alvarotól menet közben kaptam egy puszit és végül eltűnt a „színfalak” mögött. Tudtam egy jó 15 percbe bele fog telni mire elkészül. Előszedtem a bukó sisakját a zsákból, amiben tartjuk és elkezdtem előkészíteni gondoskodóan. Kicseréltem a plexit és áttöröltem. Isa neki dőlt az alkatrészes doboznak és engem figyelt először és egy árva szót se szólt. Nem tudtam mi jár a fejében, de nem is akartam inkább tudni.
- Miért csinálod ezt?-kérdezett rá komolyan.
- Mire gondolsz?-érdeklődtem miközben a sisak tökéletes állapotban volt. Előszedtem a két kesztyűt és azt apró kis védelmi eszközt amit a mellkasához szokott rakni.
- Itt vagy és szereted csinálni ezt a dolgot.-állapította meg, de ezt én is tudtam. Szeretem irányítani az Alvaro körüli eseményeket, hiszen sokkal nagyobb terem van mint a Forma-1-ben, bár azt is imádom és jelenleg egy apró kis gombóc van a gyomromban amikor arra gondolok, hogy következő hétvégén már magamra ölthetem az új egyenruhámat.
- Ugyan azt csinálom, mint régen. Csak más a környezet.-próbáltam magabiztosnak tűnni, miközben hátra dobtam a szőke hajtincseimet.
- Ezt jobban csinálod.-felelte csendesen először.- Van valami plusz a tekintetedben amit még sosem láttam. Óvod Alvarot és ez feltűnt.-csóválta meg a fejét Isa.
- Talán a közös múlt miatt van ez. De Sebire is vigyázok.
- Ha vigyáztál volna nem lépsz le.-vetette oda fog hegyről és én úgy tettem, mint ha nem is hallottam volna amit mondott. Nem vettem tudomást a flegma stílusáról.
- Ez most már az életem… És Sebastianra is ugyan így figyelek. De lehet… Igen lehet, hogy Alvarora jobban figyelek… Itt nagyobb a rizikó faktor… Itt hamarabb vége lehet mindennek… De amúgy ha nem tetszik valami egyszerűen ne szólj hozzám.-vágtam vissza keményen. Egyszerűen már elegem volt az állandó piszkálódásból. Tudom meg kell védenem magam amennyire csak tudom. Egy sunyi mosoly jelent meg az arcán, de nem szólalt meg csak egy kis szünet után.
- A barátod tud mindenről?
- Igen.
- Mindenről?-kérdezett vissza hitetlenül. Nem tudom, hogy miért hihetetlen ez ennyire. Tiszta lappal kezdtem mindent.
- Igen mindenről. Az elejétől a végéig.-fintorogtam.
- Nem zavarja?
- Nem. Ha most dolgom van. A piszkálásomat majd később folytathatod.-kaptam fel a sisakot és elindultam a kijárat felé. Inkább itt hagyom most mielőtt bármi rosszat mondanék.
- Semmi se lesz a régi.-kiáltott utánam tudálékosan.
- Azt hiszed ezzel újat mondtál nekem? Tisztában vagyok mindennel. Tisztában vagyok az átkozott helyzetemmel.-fordultam meg indulatosan és szét tártam a két karomat. A sisakkal sikeresen gyomron vágtam az érkező Alvarot.
- Aúú.-nyögött egyet a barátom miközben fintorogva megsimogatta a hasát.
- Bocsi nem akartam.-néztem fel rá motyogva.
- Addig jó míg nem egymást ütitek.-vigyorgott Alvaro mivel a mi arcunkra is mosolyt csalt…

…A nap gyorsan eltelt, de tényleg úgy éreztem, hogy nagyon gyorsan. A szabadedzésen Alvaro a motor beállításának a tökéletesítésén dolgozott és elmondása szerint kezd rájönni hogyan lehet minden tökéletes. Tudom, hogy fáradt és küzd, hiszen neki még teljesen új ez a kategória. Jelenleg interjút ad így egyedül maradtam a motorhomeunkban. A laptopomat nyomkodom amikor megszólalt a mobilom. Rá se néztem csak a fülemhez emeletem a készüléket.

- González.

- Szia Naty. Sebastian vagyok.-szólt bele csendesen a német a telefonba. Azonnal mosolyra szaladt a szám.

- Hogy vagy?

- Egész jól. Bár alig várom, hogy újra kocsiba üljek.

- Valahogy sejtettem.-nevettem el magam.- De jövő héten már autóba ülhetsz.

- És te is a csapatnál leszel.

- Teljes nagyságban.-bólintottam rá és közben kiléptem a böngészőből és hátra dőltem a széken.

- Kérdezhetek valamit Naty?

- Persze. Sebi baj van?-kérdeztem rá.

- Csak kérdezni akarok valamit.

- Igen?

- Hallottál valamit Rosieról?-lepett meg a kérdésével.

- Ezt miért pont tőlem kérdezed?-kontráztam vissza. Jobban nem is lephetett volna meg.

- Mert láttam, hogy Kínában milyen jól elbeszélgettetek… És…

- Sebastian egy hétvége alatt nem lettünk puszi pajtások a lánnyal. Fogalmam sincs, hogy mi van vele.-húztam meg a vállam. Nem árulhatom el neki, hogy mi a baj… Miért nem keresi a lány.

- Csak azt hittem… De mindegy… Milyen a MotoGp hétvége?-terelte el a témát és tudtam, hogy mosolyog.

- Olyan amilyen szokott lenni és szerencsére Alvaro még egészben van.-nevettem fel…

…Pár óra múlva a parkolóban ácsorgunk mind a hárman. Iker azt mondta, hogy értem jön és én rá várok. Alvaro és Isabel nem rég érkezett meg szintén. Szerencsére Isa a barátom jelenlétében mellőzi a szurkáló megjegyzéseket.
- Haza vigyelek?-érdeklődött Alvaro mosolyogva.
- Nem kell köszi. Iker értem jön.-vontam meg a vállam.
- Erre kíváncsi leszek.- motyogott Isa és úgy tettem mint aki nem vesz róla tudomást.
- Béküljetek ki!- csattant fel Alvaro, de erre valahogy egyikünk se reagált.
- Én nem haragszok senkire.-feleltem csendesen és egy puszit nyomtam az arcára, hiszen Iker parkolt le a kocsival és így inkább nagyon hamar a távozás mellett döntöttem… Talán miatta, de magam miatt is…

6. fejezet

… Április 29-e van csütörtök. Már itt vagyunk Jerezben és már programjaink lesznek a futammal kapcsolatban, de még Ikerrel vagyok a szálódai szobánkban. Igen a meglepi az volt, hogy ő is kint lesz a futamon vasárnap a bwin miatt… Vagy is ez neki is egy szponzori megjelenés, de legalább a közelemben van. Eljött velünk már tegnap este és jól el lesz szerinte vasárnapig a szobába. Pihenget és kész. Ezzel is készül a közelgő világbajnokságra talán. Ő még alszik, de én az ablakpárkányon ücsörgök és figyelem a tengert. A könnyű tavaszi szellő lebegteti a függönyt hiszen kinyitottam az ablakot egy kicsikét. Szeretem ezt az időszakot.
- Ki ne ess az ablakon. Az ötödiken vagyunk.-szólalt meg Iker. Összerezzentem a hangja hallatán és elmosolyodtam. Felébredt és én nem vettem észre. Visszamentem az ágyhoz és odabújtam mellé egy puszi után.
- Jól aludtál?-érdeklődtem tőle és a mellkasát végig cirógattam.
- Igen. Főleg, hogy itt vagy velem.-nyújtózkodott egyet majd átkarolt.
- Három nap alatt nem sokat fogsz látni.-dünnyögtem. Picikét nyűgös vagyok.
- Tudom, de legalább este látni foglak. Uhhh…alig lesz közös hétvégénk.-esett le neki a dolog. Igazából erre már én is rájöttem és arra is, hogy kevés hétköznapot fogunk együtt tölteni mint eddig. Két különböző élet, de meg kell próbálnunk összeegyeztetni.
- Tudom. Egyszer motorverseny. Egyszer Forma-1 vagy te leszel a világ másik végén. De ami vígasztal, hogy úgy se mehetnék a közeledbe a vb alatt, így segít a helyzeten, hogy messze leszel.
- Na látod. Van valami jó is a rosszban.-egy puszit nyomot a homlokomra nevetve. – Azonban mi lesz, ha egyszerre lesz mind a két verseny?-kérdezett rá, ami eddig eszembe se jutott. Ritkán és csak a szezon vége fele szokott megtörténni, hogy a két versenysorozat egy időben a szó szoros értelemben.
- Sorsot húznak…Vagy várj nem is. Akkor tuti veled leszek.-nevettem fel.
- Úgy se tudnál itthon ücsörögni.-rázta meg a fejét és egy hajtincsemet az ujjára csavarta.
- Megváltoztam. –bizonygattam.- Ezt te tudhatod a legjobban.
- Mi lesz a mai program?-hagyta figyelmen kívül a mondatomat.
- Egy nagy hajón egy nagy póker.-foglaltam össze röviden és tömören a mai napunkat.
- Te nem is tudsz pókerezni.-nevetett ki. Ez igaz és ezért nem is próbálkozok vele. Teljesen felesleges lenne.
- Én csak néző leszek, mint mindig.-vontam meg a vállam.- Este elmehetnénk sétálni.
- Benne vagyok…

…Nem sok kedvem volt ehhez az egész naphoz, de Alvaro miatt erőt vettem magamon és mosolyt erőltettem az arcomra ahogy megérkeztünk a megadott címre. Már többen is ott várakoztak a stégen ahova Alvaro maga előtt terelgetett. A franciák versenyzője Randy de Puniet már ott ácsorgott félmeztelenül. Napszemüveget viselt, a vállán pedig ott volt az összegyűrt szponzori felsője.

Randy iszonyatosan jó pasi és egy alkalommal elég közelről tapasztaltam meg… Bár nem sok dologra emlékszek arról az éjszakáról. Egyik futam után arra döntöttem, hogy alaposan a pohár fenekére nézek és ő volt a szárnysegédem. Akkor még nem élt ilyen komoly párkapcsolatban és végül egy ágyban kötöttünk ki. Egy éjszaka volt… és ennél sosem lesz több. Neki már komoly kapcsolata van Laurennel, a tökéletes testű modell lánnyal, illetve nekem is hasonló kapcsolatom van Ikerrel. Randyvel azóta is ha alkalmunk adódik beszélgetünk, de nem hozzuk szóba azt ami történt.

- Sziasztok.-köszöntek egyszerre szinte egymásnak a franciával.
- Nos mi lesz a program?-kérdezte Bati fülig érő szájjal. Pedig szerintem pontosan tudja.
- Úgy tűnik mi jetski-vel megyünk ki.-vigyorgott ugyan olyan lelkesen Randy. Pasi… Olyan pasi aki függ a száguldozás élményétől. Ismerem milyen érzés ez, csak próbálom magamban elnyomni.
- Na én nem.-ellenkeztem azonnal.- Nem akarok teljesen vizes lenni.

Colin Edwards a rangidős amerikai kacagni kezdett és tudom jól, hogy rajtam… Azonban ez még is őszintének és aranyosnak tűnt egyben.
- Titeket segítőket és kísérőket motorcsónakkal fognak odavinni.-magyarázta el úgy, mint ha idióta lennék. Bár szőke vagyok… Nem vagyok hülye annyira.
- Ez remek.-sóhajtottam fel.
- Tudod Naty ez csak arra szükséges, hogy szülessen pár jó fotó.- szólalt meg Alvaro diplomatikusan mögöttem. Jelen pillanatban a motoros társai mellett áll.
- Még egy ilyen és hátsón rúglak.-emeltem fel fenyegetően a kezeimet.
- Ez olyan szeretni való.-gúnyolódott nevetve Marco Melandri, aki most érkezett meg szorosan a nyomában Mika Kallioval. Remek teljes a banda.

Talán fél óra telt el mire a többiek kitudták a fiúkat parancsolni a vízből. Úgy játszottak, mint egy igazi rossz gyerek, de csak nevetni tudtam rajtuk. Ahogy megérkezett Alvaro is először egy törölközőt adtam neki, majd a ruháját. Először tehát rendbe szedték magukat a fiúk majd végre elkezdődött a program. A többi kísérő már régről ismeri egymást így beszélgetni kezdtek, de valahogy én nem éreztem jól magamat köztük. Közelebb sétáltam a fiúkhoz és figyeltem ahogy játszanak. Bár csak részben értem a játékot és ha játszok akkor eszem ágában sincs pénzben játszani… Maximum a ruháimban…  Azonban eszembe jutott egy régi esett ahogy Alvaro kártyáit néztem, ami nagyban megváltoztatta az életemet. A 2008-as dolog amikor hosszas vacillálás után motorozásra adtam a fejem és egy silverstone-i estén felkeresett Bati. Akkor is egy póker partyn voltam… Akkor hívott fel Alvaro, hogy Costa doktor hajlandó megvizsgálni… És ez egyenesen arányosan jelentette azt, hogy bajba kerülök… És bajba is kerültem.
Miután visszatértem a valóságba Bati kártyájára pillantottam és rájöttem, hogy szarban van. Nagyon is. Randy rám nézett az asztal másik oldaláról és kérdőn pillantott rám, tudom várta a segítségemet. Nagyon is arra várt. Elmutogattam szám szerint a lapokat, amik a barátomnak vannak. Tudtam, hogy szemét húzás, de annyit szívatott már Bati, amikor pókerezni tanított a télen, hogy megérdemli. Sorba jó lapokat tudott rakni Randy és mindenki a szerencsének gondolta. Így szokott lenni. Azonban a következő leosztásnál a finn azaz Kallio meglátott. Kacagni kezdett.
- Csaltok?-kérdezett rá hangosan, és többen rám pillantottak.
- Azt hiszem igen.-vörösödtem el. Bati hitetlenkedve visszanézett, de amikor meglátta az arckifejezésemet leesett neki a bizonyos tantusz.
- Ezt visszakaptam ugye?-dobta le a kártyáit kacagva.
- Megígértem.-nyújtottam ki a nyelvemet. Végül Colin nyerte a játszmát és én már nem csaltam többet…

Visszatérve a szárazföldre elindultunk a pályára. Alvaroval az összes dalt végig énekeltük a dugóban ácsorogva. Ha látott minket valaki nem láthatott mást, mint két idióta óbégat. De ezen mi csak jól szórakoztunk. A pályára kiérve a csapatunkhoz mentük. A szerelők készítették elő a gépet a holnapi szabadedzésre. Tökéletes munkát akarnak végezni, hogy Alvaronak minél jobb legyen a motorja holnap. Az újságíró nő aki hétvége folyamán Alvaro mellett lesz… igen menet közben kaptuk az infót és azt is most tudtuk meg, hogy nő késik. A motorhomeunk mellé sétáltunk és vártunk. Alvaro lazán neki támaszkodott a falnak, míg én leültem a betonra török ülésbe és szintén neki támaszkodtam a falnak. Mind a ketten napszemüveget viseltünk és örültünk, hogy süt a nap. A szőke hajamat lebegteti a kellemes szél. Lehunytam a szemeimet és hatalmasat sóhajtottam.
- Mi lesz a ma esti programod?-érdeklődött Bati pár perc csend után. Meglepődve toltam a homlokomra a szemüvegemet.

- Sétálni megyünk Ikerrel. Neked?-néztem fel rá. Egy sunyi mosoly jelent meg az arcán és tudtam miről van szó. A titokzatos barátnő.-Ja…Nem is kell folytatnod.-ráztam meg a fejem. Biztos vagyok benne, hogy okkal nem ismerem a nőt. Bár kérdéses, hogy jelenleg kivel is van baj… A nővel vagy velem.
- Ígérem nem sokára megismerheted. Csak még idő kell.
- Nem kell magyarázkodnod. Mit mondtak mi lesz a riport témája?-érdeklődtem másra terelve a szót. Elővett egy papírt a farzsebéből és olvasni kezdte.
- A MotoGp és az F1 összehasonlítása…ez marhaság.-fakadt ki őszintén. A világ leglehetetlenebb módján próbálják ezt a két sportot összehasonlítani. Tudom… Ismerem mind a két oldalt. Egyedül talán csak a hozzáállás hasonló. Semmi más.
- Egyszerű. Egyiknek két kereke van a másiknak négy.-nevettem el a dolgot. Szándékosan akartam viccesre venni a figurát, de szerencsére Alvaro is velem kacagott, amikor megszólalt mögötte valaki.
- Ezt eddig is tudtam Natalien.-szólalt meg egy ismerős hang pontosan a barátom mögött. Mind a ketten elsápadtunk és a barátom egy oldalazó lépést tett felém, hogy tisztán lássam a vendégünket.
- Isa?-kérdeztem rá azért, pedig hittem a szememnek. Ő áll itt teljes nagyságban.
- Amint látod. Szia Alvaro.-köszönt a barátomnak kedvesen. Persze… Vele kedves. Ő nem ártott neki.- Ezek szerint tényleg itt is dolgozol.
- Igen.-feleltem csendesen. A bátorságom inába szállt ahogy megláttam a német lányt.
- Ki kell velem bírnotok három napot. Elhiheted… Nekem is nehéz lesz, de ha együtt működtök minden rendben lesz.-szólalt meg gúnyosan a volt barátnőm, de tudtam ez csak nekem szól. Csak is nekem. Hosszú lesz a hétvége… Nagyon hosszú…

5. fejezet

Vasárnap éjszaka van és jobb ötletem nem volt így eljöttem a futam utáni bulira. Mit ne mondjak? Ez azért a bulik változtak… Ezerszer vadabbak lettek. A pultnál ücsörgök és figyelem az embereket. Szívesen beszéltem volna még Rosieval, de ő nem jött el. Sebastian pedig egy ideig Hannaval táncolt, de most már inkább a pohara a társa és nem a lány. Láttam Isabelt és Roberttel táncolni és Fernandoval beszélgetni, de tőlük inkább távol tartottam magamat. Hatalmasat sóhajtottam és kisétáltam a teremből, hogy találjak egy csendesebb helyett. Fel akarom hívni Ikert és hallani akarom a hangját. Remélni tudom csak, hogy felveszi a telefont.

- Szia!-köszöntem kedvesen.
- Szia Kicsim.-kicsit fáradt volt a hangja.
- Jól vagy?-kérdeztem bátortalanul. Leültem az egyetlen üres kanapéra.
- Igen.
- Itt ragadtam a sok kicsi kínai közt.-motyogtam szomorkásan.
- A héten talán hazajutsz. Repülő az egyetlen lehetőséged.-közölte amit eddig is tudtam. Kína rohadt messze van Spanyolországhoz képest.
- Sajnos. Hiányzol.
- Te is nekem? Megkaptad a szerződést?
- Igen.-válaszoltam gyorsan.
- És aláírtad?
- Időt kértem.-tudja, hogy elbizonytalanodtam. Több dolog is elbizonytalanított ebben a pár óra hosszábban.- Meg akartam veled beszélni.
- Szeretsz ott lenni?-tett fel egy teljesen logikus kérdést.
- Igen.-motyogtam. Megtörtem. Hamar és szinte tudtam, hogy ezt fogom mondani.
- És ott akarsz lenni?-jött a következő kérdés.
- Azt hiszem igen, de akkor még kevesebbet foglak látni. Utaznom kell… Szinte minden héten.
- Nekem nincs jogom panaszra, hiszen én fogok egy hónapra Afrika másik végébe „költözni”, hogy játszunk. Szeretlek akár, hol is dolgozol. Írd alá azokat a papírokat és megoldunk mindent.-lett teljesen kedves a hangja.
- Szeretlek Iker Casillas!

Ahogy befejeztük a telefonhívást percekig ücsörögtem csak és bámultam magam elé. Be kell vallanom hirtelen rengeteg gondolat fordult meg a fejemben. A hajamba túrtam és felpillantottam. Ekkor jelent meg Sebi. A járása kicsit ingatag, hála a sok pezsgőnek.
- Naty nem is táncoltam még veled.-indult el felém, de megbotlott a saját lábába és kis híján hasra esett, de még időben pattantam fel a kanapéról és kaptam el. Először csak megcsóváltam a fejemet. Nem értettem miért nézett ilyen alaposan a pohár fenekére.
- Sebi neked le kellene feküdnöd aludni.-fogtam át a derekát. Megfogadtam nem szólok egy árva rossz szót se. Pedig lenne okom bántani őt. Amit Rosieval tesz… Itt van Hanna… És totál károsra itta magát ma éjszaka.
- Nem akarok.
- De muszáj.
- Hol van Rosie?-tette fel nekem a kérdést pedig ő nem is tudta, hogy körülbelül mindent tudok.- Nem is láttam ma…

- Biztos dolga volt… De itt a barátnőd. Tudod Hanna…-csak morgott hangosan.- Akinek nem kellene így látnia.

- Nem érdekel.-vonta meg a vállát miközben lassan a lift felé indultunk. Szorosan öleltem a derekát. Fel kell cipelnem a szobájába, de nem tudom, hogy Hanna mennyire fog örülni annak, hogy így fog viszem fel. A liftbe néma csendben ácsorogtunk.

- Baj van Sebi?-kérdezte csendesen.

- Semmi amit nem tudnék megoldani.-motyogta rekedtes hangon…

…Közel négy napot töltöttünk Sanghajban. Addig is próbáltam jobban megismernem az embereket körülöttem. Kis időt töltöttem Sebastiannal, de Rosieval is. Csak beszélgettünk. De szerintem mind a kettőjüknek jól esett. Azonban most már haza értem Barcelonába és pakolok kifelé a táskámból.
- Mit szóltak hozzád?-érdeklődött Alvaro, miközben az egyik felsőmet vizsgálta. Teszem hozzá az ágyamon fekszik amire nem kapott engedélyt.
- Vegyes fogadtatás. Sebi olyan, mint régen. Ő meg is tudott bocsátani. Isa és Heikki két külön világ. Isa orrba nyomott, Heikki elküldött melegebb éghajlatra a maga sajátos stílusában.
- Várható volt. Tudják, hogy ki a barátod? Vagy tudják, hogy egyáltalán van valakid?
- Is-is.-vontam meg a vállam.

- Ez mit jelent?-csodálkozott el.

- Elmondtam neki, de vasárnap éjszaka olyan szinten berúgott, hogy az leírhatatlan.
- Kis német leitta magát?-kuncogott Alvaro.
- Nem tudom idény végén ki kezdett el vetkőzni az asztal tetején, mert vesztett egy hülye vodkaivó versenyen.-vontam meg a vállam. Természetesen mindenkinek van ilyen sztorija… De Alvaronak jelenleg ez a legjobb sztorija.
- Az Valentino hibája volt. Ő beszélt rá.-felelte azonnal és ezzel mint ha védeni akarná magát.
- Hiszi a piszi.-kuncogtam és egy halom szennyest löktem a földre. Muszáj lesz mindent kimosnom még azelőtt, hogy újra elutaznánk.
- Azt hiszem nálad is, találnánk spicces megmozdulásokat.-próbált vissza vágni, de hangosan kacagtam.
- Te segg részeg voltál Alvaro. Ezen nem kell szépíteni.
- Mindenkivel megesik.-fintorgott egyet.

- Megnéznéd az ebédünket?-kérdeztem rá és elő vettem a legszebb nézésemet.

- Elintézem.
- Köszi.

Amíg ő a konyhába ment addig én elindítottam még egy mosást. Fáradt vagyok és eléggé hiányzik nekem Iker, de tudom holnap már jön. Azt mondta van valami híre is, de fogalmam sincs mire gondol.10 percet tölthettem egyedül amikor megérkezett Alvaro és egy papír lapot lebegtetett meg előttem.
- Ez mi?-csodálkoztam el, de megkaptam a lapot és olvasni kezdtem, bár ő ebben a pillanatban ugyan ezt kezdte el mondani ami rajta szerepel.

- Jerezi programunk. Nos csütörtökön meg kell jelennünk egy póker party-n. Teszem hozzá, ami egy hajón lesz.
- Az jó lesz nem?-kérdeztem rá, mire ő csak lazán vállat vont.
- Hiányzik?-érdeklődött Alvaro pár pillanat után.
- Tessék?-nem tudtam, hogy mire gondol.
- Iker? Szomorúnak tűnsz.
- Igen hiányzik.-mosolyogtam zavartan.- Jó ideje nem láttam csak a tv-ben.
- Akkor miért nem költöztök össze? Lassan egy éve együtt vagytok és ha látni akarjátok egymást akkor több, mint 6 órát utaztok.
- Mond azt, hogy meg akarsz tőlem szabadulni.- sunyi vigyorra húztam a számat. Ez eddig nem igazán jött szóba köztünk és nem is akarom erőltetni ezt. Kialakul. Ahogy általában mondani szoktuk minden kialakul.- Mondtam, hogy nem zavar ha csajt hozol fel.
- Vicces vagy González.- felállt és egy hatalmas sóhaj után elindult ki felé. Azonban gondoltam egyet és marhaságot csináltam. Mint valami majom Alvaro hátára csimpaszkodtam. Kicsit megingott a súlyom miatt, de azért talpon maradt. A lábammal átkaroltam a lábait, míg a kezemmel a nyakát.
- Utálom, ha a vezetéknevemen hívsz.- egy puszit nyomtam az arcára.

- Tudom. Pont ezért csináltam.-kacagott rajtam.- Szerintem kész a kaja. Ebédeljünk.

- Rendben.-egyeztem bele és kisétált velem a konyhába. Már rég meg volt terítve így csak leültünk az asztal mellé. Először szedtem én, majd amíg ő is ugyan így tett megszólaltam.

- Kérdezhetek valamit?

- Baj van Naty?-csodálkozott el Bati és hatalmas szemekkel pislogott rám.

- Kínában megtudtam valami fontosat.

- Mivel kapcsolatban?

- Inkább kivel kapcsolatban.-nyögtem fel.- Sebastian megcsalta Hannat.

Alvaro hangos köhögésbe kezdett, hiszen nem erre számított. Azt hiszem erre senki se számítana.

- Mi bajod van?-horkantott fel.

- Sebastiannak viszonya van egy lánnyal...-ismételtem meg magam nagyon lassan.-Egy nagyon fiatal lánnyal.

- Mennyire fiatal?- kérdezett rá Bati kíváncsian.

- Alig 20 éves a lány.-piszkáltam a tányéromon a kajámat. Igazából ahogy előhoztam ezt a sztorit el is ment az étvágyam.

- Ohh...- nyögött fel gondterhelten.-  És viszonyuk van vagy csak egyszer megtörtént?

- Szerintem ez viszony... Rosie szerint egy ideje tart már.

- Rosie?-kérdezett vissza.

- Ő az a lány... Sebi személyi edzőjének az unokatesója.

Úgy nézett rám, mint valami idiótára. Megvontam a vállam.

- Ne nézz így rám Bati. Ez az igazság.

- De... Azt mondtad ott volt Hanna.-szólalt meg a barátom.

- Igen ott.-biccentettem aprót. Hatalmasat sóhajtottam miközben Alvaro látványosan gondolkozott valamin. A homlokát ráncolta ezért is tudtam, hogy elmerült a gondolataiban.

- A legjobbat nem is mondtam...- motyogtam hiszen a történet nem ért itt véget.- Teherbe is ejtette.

Bati száját is nyitva felejtette a mondatom után. Először megrázta a fejét, de tudom még mindig nem fogta fel azt amit mondtam neki.

- Ez...

- Igen... Biztos.-bólintottam lassan.

- Ezen ki fog jobban kiakadni?-tette fel jogosan a kérdést, aminek részben már tudtam a válaszát.

- A lány össze van törve. Kétségbe van esve, hiszen részben ő még csak egy gyerek.

- És Sebastian? Hogy kezeli?

- Rosie nem mondta még el neki.-ráztam meg a fejem.

- Miért?

- Mert ott volt Hanna... és biztos vagyok benne, hogy Tommi se tudja. Akkor szerintem már Sebastian nem élne.

- Nem neked kell elmondanod.- nyögte be hirtelen amin még én is meglepődtem. Csodálkozva pillogtam rá.- Még csak most mentél vissza. Ne keverj bajt.

- Nem akarok bajt keverni...de ez nagyon durva.- motyogtam kiürítve a tányérom. Egyszerűen nem voltam éhes. Elvettem előle is a tányért, mert tudtam már nem fogja megenni a maradékot.

- És a legnagyobb baj hogy Rosie szerelmes.-nyögtem fel ahogy megnyitottam a melegvizet a mosogatónál.

- Abba a gyökérbe?

- Héé... Azért nem gyökér.-horkantottam fel. Azért nem szeretem, hogy ha a barátaim egymást szidják előttem.

- De az… Aki felcsinál egy 20 éves lányt, miközben több éves kapcsolata van...

Ráncoltam a homlokom. Ennyire bölcsnek talán sosem láttam még Alvarot. Felsóhajtottam hangosan és elmostam a két tányért.

- És most mihez kezd szegény lány?-dőlt hátra Bati.

- Van egy sejtésem. –motyogtam. Összenéztünk Alvaroval és tudom tudja mire gondolok. Azt is tudom, hogy meg fogja tenni akár mennyire is ellenezné bárki is. Fiatal... Nem szúrhatja el az életét… És ha jól bele gondolunk talán Sebiét sem.

- És ha megbánja?

- Ha megteszi akkor már nem tudja visszacsinálni.

Megráztam a fejem és a csörömpölő telefonomra figyeltem fel. Anya az… Felsóhajtottam. Nem nagyon akarok beszélni vele pedig már napok óta beszélnem kellene vele. Most viszont nincs hangulatom hozzá, így nem is vettem fel a telefont. Alvaro rosszallóan rázta meg a fejét.

- Neked nincs dolgod?-kérdeztem vissza. Utálom amikor ilyen.

- Nincs.-húzta ki magát dacosan A szemeimet forgattam és bele kortyoltam a kávémba. Alvaro addig is mellettem volt. Nem szólt egy árva szót se Tudtuk... Mind a ketten tudtuk, hogy ebbe nem szólhatunk bele... De még is nyomasztó, ha olyan dolgokról tudunk amik mások életét befolyásolhatja....

4. fejezet

 Órákat töltöttem Sebastiannal. Beszélgettünk, bár általában csak rólam kérdezett és a Forma-1-ről beszélgettünk. Hiába tereltem a témát rá mindig talált valami kibúvót. Sejtettem, hogy van valami baj, de biztosan csak idővel fog megnyílni felém és akkor talán elárulja, hogy mi is a baj.

Régen aludtam ilyen jót… Pontosabban régen aludtam ilyen jót szálódában, hiszen én sosem érzem otthonosnak ezeket a helyeket, de pedig már jó pár több csillagos szálódában fordultam már meg. Pont az oldalamra fordultam, amikor az éjjeli szekrényen lévő mobilom megszólalt. Halkan zenélt, de elég kitartó volt így csukott szemmel tapogattam ki a készüléket, majd szétcsúsztattam és felvettem.
- González!-szóltam bele álmos hangon.
- Még mindig alszol?-érdelődött Sebastian kicsikét szórakozottan.
- Azt hiszem.-feleltem bár ez annyira nyilvánvaló volt. Hiszen még a szemeimet sem tudom kinyitni.- Miért?
- 10 perc és indulnunk kellene, mert a rajtra se érünk ki a pályára a dugó miatt.-kotyogta lazán. Kellett pár pillanat, hogy felfogjam mit is mondott.
- A fenébe! Rögtön lent leszek.-csuktam össze a készüléket és már rohantam is a fürdőbe. Egyszerre mostam fogat és fésülködtem. A farmeremet kapkodva vettem fel és mire felrángattam magamra a ruhadarabot megbotlottam, aminek a következménye az lett, hogy elterültem a földön.
- Remek!- tápászkodtam fel a földről felsőmet is felvettem és az se érdekelt, hogy melyik az eleje. Magamhoz vettem a táskámat, amibe bele löktem a mobilomat és a kabátomat is előszedtem, mert elég nagy szürke felleg terül el egész Sanghaj felet. Egy év lesz, mire lejutok a földszintre hiszen a 67-en van szobám a 80-ból. Egy emeletet haladtam csak le amikor kinyílt az ajtó és a tegnap megismert finn lány lépett be a felvonóba.

- Szia.-mosolygott rám.

- Szia Naty. Felébredtél ezek szerint időben?-érdeklődött kedvesen.

- Igazából Sebastian hívott fel. Kapkodva készültem el.

- Megesik az emberrel.-nevetett fel.

- Pocsék dolog így kiugrani az ágyból.-forgattam a szemeimet, amin csak szórakozott. Igazából nem beszélgettünk, hiszen ő elmélyülten nyomkodta a mobilját. Felpillantottam kis idő elteltével és láthattam a hatalmas számsoron, hogy még csak a 47-en járunk. Megnéztem magamnak, hogy ki is csatlakozott hozzánk, ahogy kinyílt a lift ajtaja és azon nyomban elsápadtam. Hányingerem támadt. A térdeim pedig remegni kezdtek és meg kellett kapaszkodnom, hogy ne ájuljak el. Heikki áll velem szembe. Ő arcáról is hasonló dolgokat bírtam leolvasni. Rosie is csak felpillantott és egy nagyon halk ó-t ejtett ki a száján és próbált úgy tenni, mint aki itt sincs.
- Jó reggelt.-köszönt egyszerűen és neki támaszkodott a falnak és engem figyelt. Nem mertem ránézni. Egyszerűen még arra az oldalra se néztem amerre ő állt. Most még a lift is kétszer lassabban halad le felé, mint ez előtt. Miért csinálod ezt velem? Miért?
- Jó újra látni.-szólat meg Heikki csendesen pár perc, hallgatás után.
- Heikki…-kezdtem volna el a magyarázkodást, de a hangom egyszerűen elcsuklott. Rájöttem lehetetlen bármit is mondani ebben a helyzetben. Hiszen bántottam, úgy ahogy talán eddig senki se. Utálhat. Joggal utálhat.
- Tetszik az új hajszíned, de szerintem a barna jobban állt.-fecsegett úgy mint ha jó barátságban váltunk volna el.
- Heikki…-kezdtem el újra, de többre nem jutottam. Egyszerűen a nevénél többet nem tudtam kinyögni.
- Igen?- feltűnt neki végre, hogy ki akarnék nyögni valamit.
- Sajnálom.-végre sikerült a nevén kívül valamit sikeresen kimondanom. Bár nem hiszem, hogy erre volt kíváncsi. Nem mondott semmit se.  Csak néztük egymást és láttam, ahogy néha Rosie ránk pillant, de nem mert semmit se mondani. Milyen egyszerű lenne ebben a pillanatban, ha megnyílna alattam a föld és eltűnnék… Ezt helyre kell hoznom. Itt minden rajtam áll.
- Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam…
- Ne beszéljünk erről.-kért csendesen, miközben a haját hátra simította és nagyot sóhajtott.
- De. Erről beszélnünk kell.- jött meg a hangom, de tudom ez csak ideiglenes dolog.
- Elég profi vagy a dolgok szőnyeg alá seprésében. Akkor bírd ki ezt is. Elmentél és kész. Alvaroval jól el voltál ezt tudom…-vágta rá és Rosie már leplezetlenül bámult minket.
- Honnan?-bár ez hülye kérdés. Aki figyelt az apró kis részletekre az rájöhetett erre.
- Néha napján megnéztem egy-két motor versenyt. Ott virítottál Bautista mellett, mint esernyő tartó. Ha már bujkálni akartál rosszul csináltad…
- Nem bujkáltam.-vágtam rá dacosan. Csak elmentem és nem bujkáltam.
- Akkor csak véletlenül tűntél el?-fintorgott rám.
- Beszéljük meg.-kértem megint szinte már könyörögve, de nem válaszolt.  Nem sokkal később Heikki kilépett a liftből majd én is követtem a finn lánnyal a nyomomban. Sebastian a bejárat előtt várt ránk. Tudtam, hogy ő is mindent látott, de egyszerűen nem beszélünk róla. A pályára tartó út sokkal hosszabbnak tűnt, mint bármikor. Kiléptem a cipőmből és felhúztam a lábaimat, hogy átkarolhassam, de legalább Rosie és Sebastian tökéletesen elbeszélgettek, miközben Tommi valami könyv szerűséget olvasott… Pár perc csend… Erre volt szükségem…

…Megérkeztünk a sanghaji pálya parkolójába. Az eső szemerkél is nagy lélegzettel indultam le a többiek társaságában a paddock bejárat felé. Egy új nap, egy új ütközet. Erre már a liftes esett után rájöttem. Sebastiannak ilyen-olyan interjún kell részt vennie a futam előtt és addig egyedül maradtam. Megismerkedtem pár emberrel a motorhomeban, akiket a pár év alatt még sose láttam, de persze találkoztam régi jó ismerősökkel is. Egy idő után azonban szűknek éreztem az épületet és elindultam sétálni. Fel akartam mérni a terepet újra… A karomban pihent a kabátom, mert éppen nem eset. Az utam a Lotus csapat felé vezetet igazából célirányosan. Nem adom fel és ha kell lekötözöm Heikki-t, hogy beszélhessek vele. Vagy legalább is egy csavarkulccsal megfenyegetem, hogy hallgasson végig. Bár tudom nem lennék ennyire bátor. Ahogy beléptem a csapat garázsában Heikki-t a nagy láda tetején pillantottam meg és szótlanul meredt maga elé.
- Szia!-köszöntem neki csendesen ahogy közelebb értem hozzá. Hűvösen rám nézett amin nem csodálkozok.
- Miért jöttél vissza?-tért a lényegre azonnal. Tudom már a liftben megkérdezte volna ezt, de nem voltunk egyedül.
- Sebastian miatt. Christian hívott és ide jöttem.
- Ő is haragudott rád. Már, mint a német. -válaszolta egy kedvűen vállrándítás után.
- De megtudott bocsátani.
- Sebastian olyan, mint egy kis kutya. Ha kedvesen szól hozzá valaki farok csóválva és nyáladzva rohan az illetőhöz.
- Ez most nem vicces.-jelentettem ki pedig tudom nem viccnek szánta.- Beszéljük meg.
- Mit Naty? Magyarázd el kérlek.
- Heikki akkor én azt láttam a legjobbnak. Talán most is ezt tenném. Pontosabban most is ezt tenném. Heikki egyszerűen tönkre tettük volna egymást. Te se tudtál rám nézni úgy, mint régen…-kezdtem el, de félbe szakított nagy meglepetésemre hangosabban szólt a kelleténél. Bár talán igazából rám kiabált, de megérdemeltem.
- Esélyt se adtál rá, hogy feldolgozzam a dolgot. Nekem is nehéz volt, nem csak neked!
- Ezért mentem el.
- Alvaro megértet? Vagy rajta nem láttad ezt?
- Bati már egyszer felkapart a padlóról és most is feltudott…
Észre vettem, hogy a szerelők minket néznek. Kivétel nélkül. Igazából nem is akarták leplezni a dolgot. Elszégyeltem magam. Nem a legjobb ötlet volt a garázs közepén letámadni, de innen legalább nem szalad el. Hiszen még ő volt az aki leordított.
- Minden rendben?-lépett közelebb Catherine csendesen. Ő se mert eddig közbe lépni, hiszen láttam ahogy az ajtóban állt végig és csak most, hogy nem szólaltunk meg erőt vett magán.
- Persze…Szia!-vágtam rá dacosan és igazán utálatosan.
- Tessék?-csodálkozott el.
- Kérlek menj el!-néztem rá nyomatékosítva a dolgot, mert semmi kedvem se volt jó pofizni vele.
- Ne dirigálj nekem.-kezdte el ő is emelt hangon. Heikki felé fordult, nyomot egy puszit a homlokára. Talán ő sem akarja azt, hogy a szerelői előtt két csaj összeverekedjen.
- Kicsim most az egyszer…
- Rendben. Várlak a motorhomeban.
- Rendben.- Catherine jó kis lány módjára elsétált és a szerelők úgy tettek, mint ha eddig nem hallgatóztak volna.
- Itt is akarsz maradni? Vagy behülyíted Sebit és eltűnsz, ahogy szoktál?
- Ha szerződést kapok aláírom. Ennyi.
- És akkor mi lesz Bautistával? Tudtommal Suzukis vagy.
- Két helyen leszek. Meg tudom oldani.-nagy meglepetésemre leugrott a ládáról és felém lépett. Megriadtam és nem bírtam megmozdulni. A lábaim földbe gyökereztek.
- Ha visszajössz kerülj el engem nagy ívben. Ne szólj hozzám és rám se néz. Catherine-re is ez vonatkozik. Ne bántsd!
- Nem is akartam.
- Nem bízok benned! Tudod merre van a kijárat.-mutatott a garázs ajtó fele és faképen hagyott.

Szótlanul rontottam ki a garázsból legszívesebben leordítottam volna mindegyiknek a fejét, hogy mit bámulnak. Végig trappoltam a paddockon és az egyik cölöpökön álló RedBullos létesítmény teraszán álltam meg. Megkapaszkodtam a korlátban és hatalmasat sóhajtottam. Ez mindig ilyen lesz? Mindig utálni fognak ennyire? Szipogásra lettem figyelmes és riadtan néztem körbe. Rosie gubbasztott a földön és sírt. Bátortalanul léptem hozzá.

- Jól vagy?-fogtam meg a vállát.

- Ühüm…Jól!- suttogta kisírt szemekkel. Homlokomat ráncoltam és leguggoltam hozzá.  Pár órával ezelőtt még nem volt ilyen pocsék a hangulata. Hiszen mosolygott és nevetett.

- Biztos?-kérdeztem rá újból. Bólogatott, de be kell vallanom nem győzött meg.- Idehívjam Sebit?

Azt hittem igent fog mondani hiszen rájöttem az itt töltött kis időben is, hogy jó barátok.

- Nem...dehogy nem.-vágta rá azonnal.

- Akkor... Az unokatestvéredet?-motyogtam. Elfelejtettem a nevét hirtelen.

- Tommit se… nem…-segített ki suttogva.- Mindjárt jobban leszek...

Simogattam a vállát némán, de aggódtam. Nagyon is… Leültem mellé és simogattam a vállát.

- Mond el mi a baj...-kértem csendesen remélve ha kiadja magából a bajt, akkor jobban lesz.

- Csak igazán hülye vagyok.-szipogott és zsepit nyújtottam neki.

- Tudom milyen érzés.-vallottam be, mire ő csak hangosan felnyögött.- Sajnálom.-motyogtam.

- Itt van Hanna.- bukott ki belőle

- Ezt nem is tudtam.-ráztam meg a fejem.

- Most jött... Már a pályán volt amire ideértünk.

- Akkor nem én vagyok az egyetlen meglepetés a hétvégén. Miért sírsz? Hanna miatt?-próbáltam rájönni, hogy mi is lehet a baj.

- Is...-vallotta be.

- Sebastian miatt?-Bólintott lassan, amin igazán meglepődtem.- Miért?-ráncoltam a homlokomat. Felsóhajtott. Rájöttem túlságosan lassan fogom fel az információkat.

- Hagyjuk inkább… Menj, biztos keres már.

Segítettem felállni neki és gondosan megtöröltem az arcát, hogy az elfolyt sminkje ne legyen túl feltűnő.

- Mesélj ha tudsz.-bátorítólag mosolyogtam rá.- Sokat hibáztam de titkot tudok tartani.

- Szerelmes vagyok Sebastianba.

Szipogta nagyon halkan és azt hittem dobok egy hátast abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta.

- Komoly?-kérdeztem vissza biztos ami biztos alapon. Bólintott.- Ohh....-nyögtem ki meglepetten. Felnyögött halkan és megtörölte a szemeit

- Tudja?

- Persze, hogy tudja. Mindent tud.-ezzel megint meglepett. Azt hittem nemet mond… Hogy ez olyan reménytelen plátói szerelem féle.

- Volt köztetek valami?

- Hónapok óta tart ez.-motyogta megtörten.

- Hülyít? De biztos ez Rosie? Nem csak úgy érzed?

- Teljesen biztos Natalien.

- Történt valami?- kérdeztem rá újra.

- Napokat töltöttünk együtt... Londonban, de még Finnországban is. Olyan volt mind végig, mint aki udvarol.

- Hmm...- suttogtam.- Lefeküdtél vele?

Ajkaiba harapva bólintott. Bár ez szinte csak formalitás volt ez a kérdés.

- Micsoda????? Ez komoly???

- Még a teszten… Az elsőn.

- Sajnálom... Tudod, hogy nem fogja elhagyni Hannat… Soha nem tenné.-nem tudtam vigasztalni. Egyszerűen most nem.

- Talán egyszer.-motyogta, de már nem sírt. Szomorúan pislogott rám.

- Nem hiszem...

- Bízok benne.-ismételte magát.

- Évek óta vannak együtt…-nyögtem ki végre ami végig a fejemben járt.

- Terhes vagyok.-már semmit se tudtam kinyögni. Egyszerűen nem hittem a fülemnek.

- Terhes vagy?

- Igen...-bólintott lassan.- Tőle!

- Tudja?

- Még nem. Senki sem tudja.

- Le kell nyugodnod most.

- Nem tudok… 20 éves vagyok.

- Meg kell próbálnod lenyugodni... Hogy gondolkodni tudj… Hogy mindent áttudj gondolni logikusan.

Újra pityergett… Megöleltem a lányt, aki ebben a pillanatban erősen csimpaszkodott belém is sírt. Annyira sajnáltam… Nem ismertem igazából, de féltettem… és rettentően mérges voltam Sebire. Hiszen tönkre teheti szerencsétlen lány életét. Más az, amit én tettem és törtem össze az életemet... De Sebastian szinte még egy gyerek lányt használt ki. Aki naivan bele szeretett.

- Beszélj vele.

- Nem ma fogok... Hiszen itt van Ő…

Felsóhajtottam. Erre gondolhattam volna.

- Mit keres itt Hanna?

- Szerintem még Sebastian se tudja.

Elhúztam a számat… Ez igaz lehet. Segítettem neki összeszedni magát, majd visszamentünk a motorhomeba és úgy tettünk mint ha semmi se történt volna…

…A pályán egy kör 5,451 km, a verseny 56 körös volt. Az első rajtsorból a Red Bull versenyzői rajtoltak, Sebastian indult Webber elől. Alonso kiugrott a rajtnál és így az élre állt, de később boxutca-áthajtásos büntetést kap. A verseny elején baleset történt, emiatt bejött a biztonsági autó. Tonio szánkázott át a kavicságyon és magával rántotta a Toro Rosso-s Buemit és a Sauberes de la Rosa-t is. Ekkor többen kiálltak a boxba intermediate gumikért mivel úgy gondolták, erősödni fog az eső. Volt egy rossz érzésem, hogy ez hülye ötlet volt. De nem szóltam csak ücsörögtem a garázs sarkában a dobozon. Nico Rosberg vette át a vezetést Button és a két Renault előtt. Mivel az eső nem erősődött, a gumit cserélő versenyzők ismét a boxba hajtottak slick abroncsért, így Rosberg, Button, Kubica és Petrov nagy előnyre tett szert. Amikor megérkezett az előre jelzett eső, mindenki a boxba hajtott. Alonso a box bejáratánál megelőzte Massát, míg Hamiltont és Vettelt egyszerre engedték kiállásukkor, így egymás mellett haladtak a boxutcában. Gyomrom görcsbe rándult, mert tartottam attól, hogy Sebi fogja megszívni, de végül is ő nyert. Mindkettőjüket figyelmeztetésben részesítették a verseny után. A 19. körben a vezető Rosberg hibázott a 11-es kanyarban, Button pedig ezt követően megelőzte a németet. A 22. körben Alguersuari orrkúpjának darabjai szóródtak szét a pályán, ezért ismét bejött a biztonsági autó. Az új rajt után Hamilton számos versenyzőt előzött meg, egészen a második helyig jött fel. A versenyt Button nyerte Hamilton, Rosberg, Alonso, Kubica és Sebastian előtt…

…A verseny után elkísértem Sebit az összes megjelenésére amire kellett. Amolyan visszaszokás az egész. Némán ácsorogtak a barátom mellett és észre vettem páran engem néznek. Mi ilyen érdekes rajtam? Nem tudom.  De egyszerűen nem tudtam odafigyelni. Sebastian járt a fejemben és az, hogy mi lesz később vele és Rosieval.