43. fejezet

 

Igazából napok óta csak sodródok az árral. Nem is igazán tudok mást tenni. Edzésre járok, a menedzseremmel egyeztetek és készülök a következő verseny hétvégére. Nem igazán tökéletes még a lábam de senkinek se panaszkodok. Nem tudhat senki arról, hogy egy-egy fárasztóbb motorozás vagy edzés után úgy érzem leszakad a lábam. Sokak szerint túlságosan elkapkodtam a visszatérést. Van benne valami, de nem fogom úgy se bevallani, hogy igazuk van. De ez van. Motorversenyző vagyok és sose fogom feladni.

Vállamra vettem az edzőtáskámat ahogy beléptem az épület ajtaján és meglepetésemre Rosieval találtam magam szemben.

-Szia.-köszönt csendesen.

- Te hogy kerülsz ide?-kérdeztem kicsikét meglepődve. Igazából bele fáradtam, hogy bunkó legyek vele.

- Sergio ajánlotta ezt a helyet.

- Nem rossz hely.-vontam meg a vállam.- De ha nem akarsz címlapra kerülni gyere el a kirakattól. Elég sok lesi fotós szokott a környéken ólálkodni.

Riadtan kapta fel a fejét és lépett kettőt felém, mint ha én valami biztonságot tudnék nyújtani a számára. Pedig nem tudok és nem is akarom megvédeni.

-Elfelejtkeztem róluk.

- Ennyire hozzá szoktál a felhajtáshoz?-tettem fel irónikusan a kérdést.

- Nem… Csak…-rázta meg a fejét.- Xabi hívott, hogy balhé volt.

- Balhé?-lepődtem meg, hiszen rögtön rájöttem mire gondol. Vagy legalább is volt egy sejtésem, hogy mire is céloz jelenleg.

- Iker és Ramos összevesztek és bevert egyet Ikernek.

Felnevettem. Őszintén kibukott belőlem egy kacagás. Nem is vártam mást. Egy ideje éret már ez a dolog a két focista között. Naty elég sokat mesélt már a helyzetről, amit ő maga is próbált kordában tartani.

-Csodát vártál Rosie?-kérdeztem rá teljesen őszintén.

- Megígérte Iker, hogy nem fogja ezt csinálni.

- És te még hiszel neki?-meglepetésemre nem menekültem el tőle. Kíváncsi voltam, hogy mi fog ebből az egészből kisülni. Azt nem mondom, hogy megsajnáltam a nőt… Inkább csak a kíváncsiság hajtott.

- Alvaro…-sóhajtott fel.

- Mi az?

- Nem tudom.-rázta meg a fejét.- Olyan fura ezaz egész.

- Ugye tudod, hogy nem muszáj ezt velem megbeszélned.-vontam meg a vállam miközben leültem az előtérben a padra. Nem velem kellett volna erről beszélni, de igazából a kíváncsiság hajt.

- Valakivel beszélnem kell erről.-csattant fel hirtelen a lány.

- Oké… Oké…-emeltem fel védekezően a kezeimet.

- Olyan ezaz egész, mint ha Iker és Ramos versengenének. Mint ha folyamatosan dacosan küzdenének egymással… Egymás ellen.

- Mint ha ti lennétek a trófeák

- Azt se tudom mi vagyok már.-vonta meg a vállát.- Amíg nem tudtuk, hogy Natalien és Ramos együtt vannak egész jónak tűnt minden. Azóta Iker állandóan feszült és minden hülyeségen összekapunk.

- Csak tönkre tettetek egy kapcsolatot.

- Nem így terveztem.-mordult rám ingerülten.- Nem akartam se a balesetet, se ami történt Natyval.

- Ezt nem tudod visszacsinálni.

- Erre már akkor rájöttem.

- Még is bele kezdtél.-vontam meg a vállamat.

- Kurvára nem az együtt érzésedet kértem Alvaro…

 

***

 

Felsóhajtottam csak és figyeltem ahogy a fekete nedű lassan megindul a gépben és megtelik a hőálló kancsó. Fáradt vagyok. Túlságosan fáradt vagyok mostanában. Jó tudom magamnak köszönhetem, hiszen túlságosan sok időt fordítottam a munkámra és Theresára is. Mindent magamnak köszönhetek.

A kávéfőző végre kikapcsolt, így elővettem a bögrémet. Három kanál cukrot és egy kis tejet tettem a fekete nedűhöz, ami jelen pillanatban az életemet jelenti. Hatalmasat kortyoltam pedig tudtam végig égetem a torkomat. Fejemet csóválva vettem kezembe a mobilomat és kezdtem el nézegetni az üzeneteket, ami várt rám. Munka… Munka… Theresa… Rosie… Theresa… Theresa…

Tudom. Pontosan erre gondolt a húgom amikor kiakadt. Elveszi az eszemet a volt menyasszonyom. Ellenkezni akartam. Mindent próbáltam megtenni, de egyszerűen a szívem átvette az irányítást felettem. Eszembe jutottak azok a pillanatok, amikor még kezünk tartottuk a dolgok menetét. Amikor nem tartottunk attól, hogy Santiago rájön mindenre. Látom ugyan azt a mosolyt a lány arcán amibe bele szerettem… Megszólalt a mobilom és összerezzentem a hangjától.

-Itt González.-szóltam bele félig ásítva.

- Itt pedig Rosie. Az ajtód előtt. Reggelivel.-csicseregte.

- Itt vagy?-lepődtem meg és elindultam a bejárati ajtóhoz.

- Itt mert tudom, hogy a húgod dolgozik.-közölte velem már  szemtől szembe és rám mosolygott. Első gondolatomat teljesítve öleltem magamhoz a törékeny nőt.

- Gyere be!

- Ugye egyedül vagy?-kérdezett rá ahogy belépett az ajtón és átadta nekem a péksüteményes papírzacskókat.

- Ahogy mondtad, a húgom dolgozik.

- Inkább az éjszakai kalandodra gondoltam…

- Nincs semmi féle éjszakai kalandom.-nyögtem fel szemeimet forgatva.

Gondosan előkészültünk a közös reggelihez. Mind a ketten elég szótlanok voltunk, de valahogy ez most nem zavart. Szükségem volt a csendre és tudom Rosie okkal nem beszél. Két bögre kávéval sétáltam az asztalhoz.

-Milyen napjaid voltak?

- Tűrhető.-vonta meg a vállát miközben már a habot kanalazta a kávéról.- Még ha eltekintek attól, hogy Iker és Ramos megint balhéztak.

- Milyen meglepő nem?-vigyorogtam el.

- Most te is ezzel jössz? Alvaro is azt mondta, hogy ez minden napos lesz. Nagyon-nagyon-nagyon sokáig.

- Te beszélgettél Bautistával?-lepődtem meg rajta őszintén.

- Valakivel beszélnem kellett és abban a szent pillanatban ő volt a közelembe. Emellett most nem is volt annyira bunkó.

- Pedig tud az lenni.

- Ne mondj ilyet Sergio.-korholt le.

- Most miért?-kontráztam vissza és kis híján felnevettem.

- Mert ő Alvaro. Gyerekkora óta ismered.

- Akkor is volt, hogy orrba vágtam volna… Bocsi meg is tettem. Egyszer. Kétszer.

- Hogy viselt el a húgod benneteket egyszerre?-tette fel diplomatikusan a kérdést.

- Nehezen.-nevettem fel és megszólalt az asztalon heverő mobilom. Nem voltam elég gyors és tisztába voltam vele, hogy Rosie el tudta olvasni a hívó fél nevét. Homlokát ráncolva kavargatta a forró csokiját, nekem pedig nem volt más dolgom mint várni.

- Jól meggondoltad te ezt?-tette fel csendesen a kérdést.

- Nem hiszem.-vallottam be először hangosan és teljesen őszintén.

- Ha ő az a lány… Aki miatt felborítottad az életedet…-kezdett bele bátortalanul.

- Pontosan az a lány. Rosie ne légy olyan, mint a húgom. Ugyan azt fújod, mint Natalien.

- És mi van ha igazunk van? Anno is bajba kevert téged. Miért gondolod, hogy most minden más lesz?

- Kezemben tartom az irányítást. Tudom, hogy nem bízhatok meg teljesen benne…

- De még is közeledbe engedted.-sóhajtott fel a lány.

- Tudom…

…Késő este értem haza munkából. Unottan parkoltam le a feljárón és szedtem össze a cuccaimat, amit nem akartam a kocsiba hagyni. Be kell vallanom egész nap Rosie és a húgom szavai jártak a fejembe. Már mint azon rágódtam, hogy talán tényleg kezdem elveszíteni az irányítást magam felett. Kiszálltam a kocsiból és a kulcsaimmal a kezemben torpantam meg.

-Theresa hogy kerülsz ide?-bukott ki belőlem.

- Csak meg akartalak látogatni Sergio.-vonta meg a vállát egy aprócska mosollyal az arcán.-Csak nem gondoltam, hogy ilyen sokáig dolgozol.

- Telefonálhattál volna. Theresa óvatosabbnak kell lenned. Ha Santiago rájön, hogy itt vagy…-kezdtem bele, de inkább nem fejeztem be, hiszen eszembe jutott mit tett legutóbb a férfi vele. Lassan engedtem utat neki a házba és kapcsoltam fel az első lámpát.

- Óvatos vagyok nyugi.

- Akkor is…

- Azt hittem a húgod csak kicseszésből nem engedett be.

- A húgom Barcelonába van. Dolgozik.

- Akkor egyedül vagyunk?-kérdezett rá biztos ami biztos alapon.

- Szerinted?-fordultam felé és azzal a lendülettel megcsókolt. Meglepődtem egy pillanatra, majd óvatosan eltoltam magamtól.-Theresa ezt nem szabad…

- Miért?-csodálkozott el.

- Tudod te…-sóhajtottam fel.

- Pont ezaz… Nem tudom…-nézett rám megtörten. Fogalmam sincs mi ütött belém. Határozottan léptem felé és csókoltam meg…

 

42. fejezet

Már egy jó ideje ébren vagyok. Élvezem a csendet és a pillanatot, hiszen itt van velem. Sokszor nem tudok kiigazodni rajta… De talán magamon se. Azonban annyiba biztos vagyok, hogy jól érzem magam mellette. Végig simított a hosszú barna haján a nőnek, aki lassan mocorogni kezdett és kinyitotta a szemeit. Álmosan pislogott rám és elmosolyodott.

-Jó reggelt.-szólalt meg rekedtes hangon.

-Szia.-tettem hasonlóan és ahogy lehajoltam hozzá nyomtam az ajkaira egy csókot.

- Már reggel van?-érdeklődött miközben átkarolta az egyik kezével a nyakamat és szorosan hozzám bújt. Persze. Nem is olyan régen kerültünk ágyba. Későn jött el hozzám és beszélgettünk. Kajáltunk és meghallgattam minden panaszát.

- Mondanám, hogy nem, de akkor hazudnék.-vigyorogtam, de ő ezt nem láthatta. Óvatosan végig cirógattam a karján, ami a mellkasomon pihent.

- Mit akarsz elérni Ramos?- dünnyögte a kérdést, ahogy a nyakamba fúrta az arcát.

- Miért gondolod, hogy bármit el akarok érni?-nevettem fel.

- Mert kezdelek kiismerni?-kontrázott vissza. Rájöttem már, hogy rég felébredt és jelenleg csak szórakozik velem.

- Az a legnagyobb gond, hogy ha bármit is akarnék a munka közbe szól. Elkésnék a bevonulásról.

- És ez akkora baj lenne?-nevetett fel majd megéreztem az ajkait a bőrömön.

- Naty remélem tudod, hogy a határaimat feszegeted.-piszkáltam a haját és ebben a pillanatban nem is hazudtam. Hamar el tudom veszteni a fejem mellette. Így is… Úgy is…

…Mosolyogva figyelem a kanapén ücsörögve a nőt, ahogy a motoros ruháját készíti elő. Meglepett este, hogy két kerekű géppel érkezett hozzám de ez is bejön. A vagány nem minden napi stílusa. Nem egyszer esett meg, hogy rávett arra menjünk el együtt motorozni. Bár ha tudná a csapat igen elleneznék annyira amennyire lehet. Keze után kaptam és nemes egyszerűséggel az ölembe húztam.

-Gondolkoztam.-jelentettem ki.

-Olyat is tudsz.-nevetett fel mire összeráncoltam a homlokomat.-Csak vicceltem.

- Gonosz vagy.-forgattam a szemeimet. Kezem a fenekére csúszott és egy kaján vigyor jelent meg az arcomon.

- Te pedig disznó.-kuncogott. Ártatlan szemekkel vontam meg a vállamat pedig tudtam cseppet se vagyok meggyőző. Adott egy aprócska csókot a számra.- Ígérj meg valamit Sergio.

- Ezt most nem értem.-ráztam meg a fejemet őszintén, hiszen először én akartam mondani neki valamit.

- Ígérd meg, hogy nem vitatkozol Ikerrel. Nem akarom, hogy feszültség legyen köztetek. A csapatban.

- Naty.-nyögtem ki a nevét nehézkesen. Persze könnyű lett volna megígérni, de akkor hazudtam volna.

- Ramos ígérd meg, hogy viselkedni fogsz!-éreztem meg a tenyerét az arcomon.

- De miért?-tettem fel csendesen a kérdést hosszas hallgatás után.

- Mivel hajlamosak vagytok mind a ketten kakaskodni így tudom ebből semmi jó se sülne ki ha elvesztenéd a fejed…

…Mosolyogva indultam el a bejárat felé kezemben a bukósisakkal, hátamon pedig a zsákommal. Jó pár meglepett és csodálkozó tekintetett zsebeltem be. Miért ne élvezhettem volna ki a barátnőmtől való búcsúzkodást kedvemre? Ha tehettem volna még jobban elhúzom. Talán csak azért, hogy még jobban valaki idegeire menjek. Láttam, hogy ott volt a parkolóban és minden pillanatát látta annak amit tettem. A sisak hangosan koppant a pulton miközben intettem a pincérnek, hogy kérek egy üveg vizet.

-Mi a fene volt ez Ramos?-csattant rám Casillas. Hirtelen jelent meg a csendes helyen. A kiszolgáló fiú csodálkozó tekintettel pillantott ránk, mire én csak megvontam a vállamat. Személy szerint engem annyira nem izgat a megjelenése. Főleg a kiborulása nem.

- Neked is szia Iker.-húztam el a számat egy kicsit gúnyos mosolyra.-Miben segíthetek?

- Mi a fene volt ez?

- Mire gondolsz?-tettem a hülyét. Persze tudom mire gondol, de jelen pillanatban még szórakoztatott is, hogy az idegein táncolhatok. Szinte habzó szájjal állt előttem a kapus. Pont ő van felháborodva? Amikor nem ő a sértet…

- Erre az egészre. Arra amit kint műveltetek…

- Eljött velem a barátnőm és ennyi.-vontam meg a vállam. Igazából jól esett az idegein táncolni. Tudom… Ismerem már annyira, hogy tudjam eddig nyelt és most kibukott belőle minden. Talán szó szerint minden amit az elmúlt hetekben látott és tapasztalt.

- Itt enyelegtetek mindenki előtt.

- Mindenki előtt?-nevettem fel.- Iker rohadt mód nem érdekel kilátott minket. Szabad országban élünk tudtommal.

Lassan csúsztam le a bár székről és idegesítően vigyorogtam csak a csapattársam képébe. Eközben többen próbáltak észre vétlenül belopózni az étteremben, de sunyi módon minden szavunkra figyeltek. Persze meg se kellene ezen lepődnöm. Kíváncsi banda. Túlságosan kíváncsi.

-Miért hiszed azt, hogy nyeregben vagy Ramos? Nem vagy különb.-rázta meg a fejét.

- Miért? Miért ne lennék különb Iker? Elértem azt, amit te talán sose.

- Miről zagyválsz?-horkantott fel. Tettem egy lépést felé és csak sunyin vigyorogtam rá.

- Boldoggá tudom tenni. El se tudod képzelni mennyire… Az a nő teljesen más lett… Túl lépett rajtad. Már csak egy rossz emlék vagy számára. Motorozni fog… Versenyezni fog. A világbajnokságon és egy másik versenyen is Katarban.

Iker szeme egy pillanat alatt kikerekedett. Nem tudom mivel értem el ekkora sokkot nála. Hogy boldognak tituláltam a volt barátnőjét vagy azzal, hogy elkotyogtam Natalien terveit.

-Mit mondtál Ramos?-vicsorgott rám indulatosan. Xabi eközben lassan a közelünkbe somfordált.

- Minden rendben fiúk?-kérdezett rá csendesen.

- Maradj ki ebből Alonso.-legyintettem és le se vettem a tekintetemet Casillasról.-Mire gondolsz Iker? Hogy versenyezni fog vagy éppen az a probléma mi szerint boldoggá tudom tenni?

- Sergio ezt nem kellene.-rázta meg a fejét a baszk társunk.

- Ne vitatkozzatok!-szólalt meg mögöttem Torres.

- Már csak te hiányoztál.-forgattam a szemeimet szórakozottan.

- Azt hiszed különb vagy nálam Ramos? Azt hiszed nem fog senki se a képbe vándorolni pontosan úgy mint nálunk? Tévedsz!-jelentette ki határozottan a kapus.- Nagyon is tévedsz! Valaki be fog táncolni a képbe és te már csak sokadik leszel a sorban.  Ramos csak, hogy tisztába légy a dolgokkal. Sose leszel te az első. Bautista meg Vettel mindig fontosabb lesz. Így is… Meg ki tudja lehet úgy is…

…-Visszamegyek és beverem a képét.-csattantam fel, ahogy Torres belökött a szobám ajtaján. Tudom hirtelen cselekedtem és talán túl is lőttem a célon azzal, hogy orrba vágtam Casillast. Tudom én feszítettem a húrt amíg lehetett, de eljön az a pillanat amikor visszanyalt a fagyi és nekem esett szarul amit hallottam.

- Azt hiszem az már meg volt.-felelte higgadtan és talán kicsikét szórakozottan. Lassan csukta be maga mögött az ajtót megakadályozva a lehetőséget arra, hogy befejezzem amit elkezdtem.

- Akkor is... Kiverem az összes fogát.-téptem le magamról a bőrdzsekimet majd hasonlóan akartam tenni azzal a valamivel amit Naty rám erőltetett mielőtt elindultunk.- Mi a szent szar ez?-fakadtam ki. Nem értettem miért van ez rajtam.-fakadtam ki. Tudom valami védelmi eszköz, de egyszerűen ebben a pillanatban még ez is túlságosan bonyolultnak tűnt.

- Héé... Nyugi. Mielőtt elszáll az agyad.-emelte fel védekezően a kezeit, ahogy tett egy lépést felém.  Ledermedtem egy pillanatra és hagytam, hogy segítsen rajtam. Lazán csatolta ki a tépőzárakat, ami nekem feladta a leckét.

- Ki a fene aggatta rád ezt? Vagy a Realnál ennyire féltenek?-viccelte el a szitut és az eszközt az ágyra dobta egy laza mozdulattal.

- Nando...-horkantottam fel.

- Miért gondolom azt hogy köze van az egész balhénak a motoros lányhoz akivel jöttél?-tette fel a kérdést lazán. Persze mostanában kihagytam pár dologból. Főleg abból, hogy kivel is sikerült összejönnöm.

- A barátnőm.

- Gondoltam hogy nem a szomszédot nyalod szájon.-vágta rá viccesen, pedig ebben a szent pillanatban nem tartottam annyira humorosnak a dolgot.

-Nando…-morogtam.

- Most miért? Hülye kérdésre hülye válasz.-rántotta meg a vállát. Felnyögtem csak és levágtam magam a kanapéra. A vágy, hogy orrba vágjam esetleg újra Casillast nem enyhült. Vissza akartam menni és újra bemosni neki.- Elmondanád, hogy ki ez a lány?

- A barátnőm…-feleltem csendesen és egy apró kis vállrándítással megtoldva.

- Bővebben?-húzta fel a szemöldökét. Tudom nem beszéltem neki Naty-ról… De talán szándékosan tettem így.

- Natalien a barátnőm.-ismételtem magam.

- Tudhatnád, hogy mostanában nem mindenkit ismerek Madridban.

- Natalien Iker volt barátnője…-mondtam ki hangosan a szavakat, amiket próbálok kizárni a fejemből. Hiszen nem akarok arra emlékezni, hogy mi volt… A jelennek akarok élni.

- Azt hiszem most már kapisgálom.

- Nem az amire gondolsz.-ráztam meg a fejem. Persze rögtön tudtam mire gondolt. Mindenkinek úgy is ezaz első gondolata mindenkinek velem kapcsolatban.

- Miért? Szerinted mire gondoltam?-nevetett fel.-Ismerlek Ramos. Megfektetted Iker nőjét.

- Miért gondolja ezt rögtön mindenki?-fakadtam ki ingerülten.

- Mert ismerlek Sergio.

- Nem fektettem meg Naty-t.-védtem magam, mire egyszerűen kinevetett. Hirtelen hallgattattam el, ahogy a fején csattant a párna.

- Idióta.-forgatta a szemeit, hiszen telibe találtam.

- Vagy te.

- Ismerlek Ramos. Kanos vagy és kicsapongó. Nem nagyon változol. Így csodálkozol, hogy ez volt az első gondolatom.

- De most nem én voltam a rossz fiú, Nando.-tártam szét a karjaimat.

- Akkor?

- Iker csalta meg Naty-t… Hosszú sztori és igaz tudtam róla… De most nem én voltam a rossz fiú. Amíg nem volt facér… Nem volt egyedül csak a barátom volt Naty. Segítettem neki miután Iker dobta. Hiszen padlóra került. Volt egy autó balesete…-haraptam el a mondatot, hiszen eszembe jutott milyen állapotban láttam a lányt hetekkel később.

- Te voltál a hős?-szólt közbe.

- Kinek mi a hős…-forgattam a szemeimet látványosan, mire a társam csak szórakozottan felhorkantott.

- De te lettél a hős ha már megcsókoltad.

- Nehezen de igen.-bólintottam.- Csak rohadt nehéz, hogy Casillas az életébe van…  Akarva akaratlanul mindig a képbe kerül.

- Mivel csapattársak vagytok ezen meglepődsz?-húzta fel a szemöldökét.- Néha úgy gondolom, hogy meghülyültél az évek alatt.

- Muszáj bunkónak lenned?-kontráztam vissza.

- Nem… Csak mivel ködösítesz… Istenem áldom a sorost, hogy Ola-ra még nem mozdultál rá.

-  Bunkó!

- Csak annyira mint te.

- Naty csak…-kezdtem el beszélni és hirtelen szómenésem lett. Nem tudom mi ütött belém, hiszen csak beszélni kezdtem.- Nem az a szokványos lány. Benne van az őrültségekben és néha ő visz engem az őrültségbe.-mosolyodtam el, hiszen ő csábított arra, hogy néha elmenjünk motorozni. Nando velem szemben foglalt helyett és homlokát ráncolva figyelt minden szavamra.

- Sergio…

- Tudom… Tudom hülye vagyok.

- Nem… Te szerintem szerelmes vagy.-állapította meg.

- Ne gyere te is ezzel. Alvaro már fejemhez vágta ezt.

- Nem véletlenül haver.-csóválta meg a fejét.

- Nem vagyok szerelmes.-vágtam rá szinte duzzogva. – Csak tudnám Fernando ha az lennék.

- De haver az vagy. Csak kurva nehéz bevallanod, hogy a nőcsábász Sergio Ramost is meg tudja valaki fogni. El tudott varázsolni egy nő.-felelte lazán és egy sunyi mosollyal az arcán.- Mert akkor rájönnél, hogy sebezhető vagy és inkább tagadsz. Tagadsz, mert ettől jobban érzed magad.

- Nem vagy te agyturkász. Vagy másod állásod lett? Nem fogok neked óra díjat fizetni a beszélgetésért.-legyintettem és az ablakhoz sétáltam. Nem bírtam egy helybe maradni. Túlságosan ideges voltam és emellett Fernando a fejembe akar turkálni. Kibámultam az ablakon és a mellkasom előtt összefontam a karjaimat.

- De a barátod vagyok Sergio és ismerlek már. Jobban mint gondolnád.

Miért jön mindenki azzal, hogy mit érzek? Mit kell éreznem? Majd tudom én… Majd szépen minden kialakul ahogy eddig is.

-Sergio be kell látnod, hogy nem rosszat akarunk. A barátaid vagyunk és tudjuk mi a jó neked.

- De…-kezdtem bele, de lehurrogott hirtelen.

- Sergio be kell látnod, hogy szerelmes vagy abba a lányba. Ha tudod, hogy mosolyt csal az arcodra… Alig várod, hogy újra lásd… Amikor nem csak meg akarod hágni egy esti buli után hanem egyszerűen vele akarsz lenni érzel valamit. Ha egyszerűen azt várod, hogy reggel rád mosolyogjon ébredés után az nem csak szex. Rég nem az.

Meg akartam szólalni, de akkorra valaki majd nem szó szerint kacagva rúgta be a szobám ajtaját. Hirtelen nem tudtam, hogy mitől lettem ennyire népszerű, hogy a csapatom egyre inkább az én szobámba kezd el gyülekezni. Összerezzenve pillantottunk az érkező felé és Alvaro vigyorgott ránk.

-Na szét verted már a berendezést?-tette fel olyan egyszerűen a kérdést mint ha azt kérdezné milyen az időjárás odakint.

-Alvaro.-korholta le Fernando és látszódott rajta, hogy ebben a szent pillanatban idiótának gondolja a Real-os társunkat. Be kell vallanom nekem is eszembe jutott hasonló gondolat.

-Most miért? Jobban örültem volna, ha Ikert veri szét.-vonta meg a vállát.- De legalább elkezdte…

- Csapattársak vagyunk…

- Nem vagy ott év közben velünk. Elég viharos a kapcsolatuk.

- Itt vagyok ha nem zavar.-nyögtem fel.

- Nos? Emberek közé tudunk engedni már? Vagy még mindig idegbeteg vagy?-húzta fel a szemöldökét Alvaro.

- Lenyugodtam, hogy ha erre gondolsz.-sóhajtottam fel.

- Arról beszélgettünk…-kezdett bele Fernando, de felhorkantottam. Túlzás, hogy beszélgettünk. Ő inkább kioktatott mint, hogy beszélgettünk.-Igen beszélgettünk hiába hisztizel.

- Hisztizik a nénikéd.

- Lenne egy kérdésem Ramos.-kezdett bele Alvaro.- Rossz voltál és megvonásba részesültél ezért vagy ennyire hisztis? Nem volt szex mostanában? Akkor lassan tájékoztatnom kell Naty-t, hogy a táborban nincs szex előtte lehet.

- Tessék?-fakadtam ki, mire Torres egyszerűen felkacagott mellettem.- Ohh de rohadt viccesek vagytok ma. Csak rajtam tudtok szórakozni.

- Most tényleg hisztizel?

- Nem.

- Sergio azt mondja nem szerelmes.-tájékoztatta Fernando a Realos csapattársamat.

- Dehogy nem.-legyintett Alvaro.- Hónapok óta. Hosszú hónapok óta.

- Miért analizáltok? Foglalkozzatok az asszonnyal.

- A tiéddel?-kontrázott vissza a csapattársam. Hápogtam egy sort… Szó szerint hápogtam mint egy kacsa.

- Szálljatok le Natyról!-bukott ki belőlem teljesen őszintén.

- Nekem nem is állt szándékomban rá mászni.-emelte fel védekezően a kezeit Fernando.  Fújtattam egy sort és tudtam mind a ketten rajtam szórakoznak. Szórakoztatja őket a helyzet, hogy nem igazán vagyok helyzetem magaslatán.- Sergio figyelj rám! Senki se ítél el azért ha szerelmes vagy… Ez az élet rendje… Maximum attól riadtál meg, hogy van olyan nő aki megtudott fogni.

- De…-kezdtem volna bele, de Alvaro csak a fejét csóválta.

- Sergio én melletted voltam… Láttalak. Láttam, hogy változtál. Lehet te is tanácsoltad Ikernek azt amit… De utána helyre akartad hozni a hibáidat… Kerested Natalien társaságát… Mellette voltál a balesete után… Amikor elvesztette a babát. Segítettél rajta. Nem hagytad, hogy a depresszió legyőzze.

- A barátja voltam…-motyogtam magam elé.

- Bele szerettél… Már szilveszter tájékán szerelmes voltál belé… Gondolj csak bele. Igazam van te is tudod.

- Te szilveszterkor matt részeg voltál és kanos. Nem hiszem, hogy emlékszel bármire is abból az estéből.-csóváltam meg a fejem.

- Lehet, hogy részeg és kanos voltam… De arra emlékszem, hogy néztél a lányra amikor belibbent az ajtón…

- A fekete ruhájában és bőr dzsekijében.-jutott eszembe hirtelen az amikor először pillantottam meg a tanácstalan Natalient a nappalim ajtajában.

- Föld hívja, Ramost!-csettintett az orrom előtt Torres. Hirtelen összerezzentem a hangjától. Kicsit bambán pislogtam rá.- Azért arra nem vagyunk kíváncsiak, hogy milyen is vele az ágyban…

- Rohadt jó!-motyogtam csak azért is.

- De gondolom nem csak a szex miatt vagy vele… Hiszen vagy olyan sikeres a nőknél, hogy a kisujjadra is jutna…-vonta meg a vállát Nando.

- Azt bírom a legjobban amilyen… Tudom sokszor még törékeny Iker miatt… De még is velem van… Rám mosolyog.

- Mit is mondtam az előbb?-trillázta Fernando.- Van ki rád mosolyog reggel amikor kinyitod a szemed.

- És várod, hogy este együtt bújjatok ágyba egy kicseszett hosszú nap után… Amikor egyszerűen csak hozzá bújik az emberhez az illető, de védelmezően megölelheted. Te is pontosan tudod Ramos nem minden a szex.

- De…-próbáltam valami értelemeset kinyögni magam miatt. A magam védelmében, de nem ment.

- Valld be, hogy pontosan éreztél már így… Amikor egy fárasztó nap végén az volt a legjobb dolog az életedben, hogy ő veled volt.

- Muszáj nyaggatni?-forgattam a szemeimet.

- Muszáj konoknak lenni?-kontrázott vissza Fernando.

- Oké… Oké! Lehet szeretem.-fakadtam ki és elértem, hogy mind a ketten csendbe maradjanak.- De tudom, hogy még nem rohanhatom le. Szeretek vele lenni. Szeretem, hogy ha elkísér az edzésre… Szeretek kimenni a pályára amikor motorozik…

- Egy szóval szereted. Megértettük.-bólintott Alvaro.

- De idő kell még neki… és én ezt megadom neki. Ti pedig álljatok le az agytúrkászkodással. Szarul áll nektek.

 

41.fejezet

 

 

Zihálva roskadtam le a frissen nyírt gyepre a parkban. Nem kapok levegőt. Szúr az oldalam és lassan csillagokat látok fényes nappal. Miért? Miért megyek bele minden egyes alkalommal, hogy versenyezzek Alvaroval? Rájöhetnék, hogy gyorsabb és erősebb nálam. Emellett alig ha fog nyerni hagyni.  Meghallottam a jellegzetes nevetését és utána felbukkant a bokor mögül.

-Mi az? Megint csak nagyobb volt a szád, mint az erőd?

- Bunkó vagy Alvaro.-nyögtem fel és hanyatt feküdtem. Egy pillanatig a csoda szép eget bámultam és kiszakadt a mellkasomból egy hatalmas sóhaj.

- De attól szeretsz.-nevetett fel és helyett foglalt mellettem.

- Kipurcantam.-nyögtem ki ami eszembe jutott először hirtelen.

- Észrevettem.-vigyorgott rám.-Mi az? Kifárasztottak éjszaka? Egész éjszaka Ramos…

- Nem csak bunkó vagy hanem még disznó is.-szakítottam félbe és nem akartam, hogy befejezze a mondandóját. Nagyon jól tudom mit csináltam az éjszaka.

- Most miért?-vette elő a legártatlanabb nézését, amivel nagyon jól tudja, hogy letud venni a lábamról ha akar. Nem tudok haragudni rá.

- Neked lassan egy csaj kell mert a hormonjaid kifolynak a füleiden.-paskoltam meg az arcát.

- Nem kell felvágnod, hogy neked van pasid.-nevetett fel.

- Nem is vágok fel.-vontam meg a vállamat.

- Minden rendben Naty?-érdeklődött egy pillanat alá komollyá válva. Csodálkozva pillantottam rá, hiszen nem értettem hirtelen a téma váltását.

- Miért ne lenne?

- Olyan vagy mint aki össze van zavarodva.-állapította meg.

- Talán lehet tényleg kicsikét össze vagyok zavarodva.-vallottam be csendesen egy apró vállrándítással megtűzve.

- De…-kezdett bele bizonytalanul.

- Tudod nagyon jól, hogy nem egyszerű. Akik megtudták mibe fogok nem repesnek az örömtől. Félek, hogy be fogok égni és szégyent hozok azokra a kevés emberre akik bíznak bennem.

- Dehogy fogsz szégyent hozni.-horkantott fel és tudtam nem sok hiányzott ahhoz, hogy kinevessen. Szemeimet forgattam csak és megigazítottam a hajamat. Tudom ennyire nem lehetek szerencsétlen… De… De lehetek. Ezt mind a ketten tudjuk. Legjobb és talán a legsértőbb válaszon gondolkoztam, amikor Alvaro nemes egyszerűséggel magához ölelt. Nem szólaltam meg csak szorosan bújtam hozzá. Talán ő az egyetlen személy aki tudja mire van szükségem. Percekig ültünk így a fűben amikor homlokon puszilt.

- Jobban vagy Naty?

- Fogjuk rá.-dünnyögtem és a vállára hajtottam a fejemet.

- Nem lesz semmi baj. Ebben biztos vagyok. Megkapod azt a második esélyt amit minden ember megérdemel.

- Alvaro ugye tudod, hogy büdös vagy?-tettem fel ártatlanul a kérdést.

- Ugye tudod, hogy végig beláttam a felsődbe?

- Te tényleg disznó vagy…-nevettem fel vidáman…

…Késő este van. Most értem haza. Csomagtartóból a táskámat szedtem elő miközben megpillantottam a bejárón a bátyám kocsiját. Meglepő módon már itthon van. Az elmúlt napokban, hetek mindig későn ért haza. Elméletileg sok a munkája, de van egy érzésem régen nem erről van szó. Sokkal bonyolultabb dolgok vannak a háttérben… Nő ügyek… Rosie… Elindultam az ajtó felé és azon filóztam, hogy talán rendelnünk kellene valami kaját, hiszen nem akartam ma már kimozdulni a házból. Zsebemből elő halásztam a kulcsokat és cseppet se zavartatva magamat rontottam be az ajtón.

-Sergio haza jöttem.-kiáltottam el magam és ledobtam a földre a táskámat miközben próbáltam kilépni a sportcipőmből.

- Nincs kedved kajálni? Arra gondoltam rendelhetnénk valamit. Kínai kaját… Pizzát esetleg?-trilláztam és valahogy nem zavart, hogy folyamatosan járt a szám. Jelenleg úgy festhetek, mint akinek elment az esze.- Bár egyiket se ehetném nagyon, de úgy is koplalnom kell a versenyek miatt…-szavam elakadt ahogy befordultam a nappaliba. A világos bőr kanapén ott ült a bátyám komor arccal és mellette pedig egy nem várt személy foglalt helyet. Mind a ketten csodálkozva pislogtak rám.

- Theresa.-nyögtem ki úgy a nő nevét, mint ha egy gombóc költözött volna a torkomba. Valahogy nem keltett ebben a pillanatban jó érzést a bátyám volt barátnőjének látványa. Csak egy aprócska mosoly jelent meg az arcán és biccentett. Nagyon jól tudom, hogy ez a korábbi találkozásunk miatt van. Amikor úgy gondoltam, hogy távolt tudom tartani Sergiotól.

- Nem gondoltam, hogy ilyen hamar haza érsz.-pattant fel a testvérem a kanapéról.

- Csak haza ugrottam…-vágtam rá azonnal meggondolatlanul. Pár perccel korábban pont nem erről beszéltem. Nem akartam sehova se menni, de most még is jelenleg jobbnak látom, hogy ha eltűnök innen. Sarkon fordultam és a szobámig meg se álltam. Hangosan csaptam be az ajtót és azonnal tárcsázni kezdtem Ramost. Harmadik vagy negyedik csörgésre felvette.

- Naty minden rendben?-lepődött meg a hívásomon, hiszen megígértem neki hagyok neki pár napot, hiszen holnap már be kell vonulnia a válogatott edzőtáborába.

- Tudom mit ígértem… De elmehetek hozzád?

- Történt valami? Olyan fura vagy.

- Olyan dolog történt itthon, hogy inkább a békesség megőrzése miatt nem akarok itt maradni.

- Mi az? Sergio összeszedett valakit?

- Mondhatjuk úgy is.-dörmögtem.

- Azt ne mond, hogy Rosie parádézik nálatok.-nevetett fel.

- Eskü még Rosienak is jobban örülnék ebben a pillanatban.

- Baj van?

- Elmehetek akkor?-kérdeztem csendesen.

- Bármikor tudod nagyon jól.

- Egy órán belül nálad leszek.-zártam rövidre a beszélgetést. Először lezuhanyoztam, majd arra döntöttem, hogy motorral megyek a sevillaihoz. Már a csizmámat csatoltam be amikor kopogtak. Lassan nyílt ki az ajtó és a bátyám lépett be a szobámba.

- Akkor mit rendeljek kaját?-tette fel ártatlanul a kérdést.

- Sergio ebbe inkább bele se kezdj!-ráztam meg a fejemet.- Theresa itt van.

- De…

- Ki lesz a következő Sergio?-fordultam felé táskámmal a kezemben.- Santiago? Santiagoval fogsz legközelebb bratyizni?

- Pont te beszélsz? Andreas elmondta, hogy járt nálad.-horkantott fel.

- Oké… Akkor minden kezdődik elölről? Santiago… Andreas… és ez a liba? Ebből semmi jó se fog kisülni.-ráztam meg a fejemet.

- Pont te beszélsz? Motorozni akarsz!

- Motorozni is fogok. De te jelenleg olyan felé sodródsz ami már egyszer már túl nőt rajtad és mélyen eltemetett.

- Az a célom, hogy Santiago sittre kerüljön.-jelentette ki komolyan.

- Az a baj, hogy Theresába se bízhatsz meg. Leginkább benne nem bízhatsz meg.

- Ezt csak azért mondod…-kezdett volna bele egy monológba, de felemeltem a kezemet jelezve, hogy nem is kell folytatnia.

- Ugye tudod… Most mondod a legnagyobb hülyeséget? Jó, hogy nem bízok meg benne. Elő adta, hogy meghalt. Te pedig összetörtél és életed legnagyobb hibáját követted el, hiszen eltűntél és a fene tudja, hogy mibe keveredtél.

- Megmondtam, hogy arról nem beszélek ami történt.

- Megmondtam, hogy nem is érdekel. Csak ha számít valamit a családod rájöhetnél, hogy anya nem fogja elviselni, ha megint eltűnsz egy liba hülyeségei miatt.

- Elítéled Theresat?-tette fel csendesen a kérdést.

- Nem ítélem el. Csak rohadt mód nem bízok meg benne.-vontam meg a vállam.- Sergionál alszok.

- Nat beszéljük meg.-szorította meg a kezemet.

- Te tényleg bele akarsz menni ebbe a játékba? Santiago nyomorult játékába?-tettem fel csendesen a kérdést.

- Tudom, hogy most legalább elkaphatom.

- Meghülyültél.-ráztam meg a fejemet lemondóan.