90. fejezet

Igazából lassan teltek a napok és mire észbe kaptam kiderült holnap már Szent Este lesz. Azonban ma Rosieval találkozok ma Marco éttermében. Finn lány még nem érkezett meg így csak ücsörgök az asztalomnál és bámulok ki az ablakon. Anya és Apa még mindig a pihenésüket töltik így nem jönnek haza karácsonyra. Sergio dolgozik... Alvaro pedig csak azért, hogy ne legyek egyedül lemond arról, hogy haza menjen a családjához.

-Elnézést Naty. Nagy volt a dugó a városban.-jelent meg hirtelen Rosie az asztalnál. Kaptam két puszit és leült az asztalhoz

- Semmi baj. Örülök, hogy itt vagy.-mosolyogtam rá.

- Hogy vagy már?

- Ezerszer jobban. Szinte teljesen elhagytam már a mankókat.-húztam ki magam büszkén.- Csak a kezemet nem tudom még 100%-san használni.

- De már az is csoda, hogy ennyire helyre jöttél.

- Főleg, hogy Németországban sikerült összetörnöm magam.-sóhajtottam fel és megigazítottam az ujjaimon lévő rögzítést, amit Lucas a gyógytornász pár órával korábban visszahelyezett rám.

- Hallottam Tommitól, hogy mi történt.-csóválta meg a fejét.

- Pusztán véletlen volt. –húztam meg a vállam.- Nem kellett volna Heikkivel beszélnem… és nem is kellett volna beülnöm mellé. Így büntetett meg a sors, hogy összetörtünk egy méreg drága Audit.

- És Heikki összetört téged is.-fejezte be a gondolataimat.

- Körülbelül. Lehet jobban jártam volna, ha Sebi mellé ülök be.-véleményeztem, mire Rosie arcán megjelent egy mosoly.

- Sebastian nagyon vigyázz rád. Megviselte amikor eltűntél. Nagyon.

- Nem akarom elveszíteni újra.-ráztam meg a fejem.- A barátom.

- Tudom… Naty mondanom kell valamit… amit már hetek óta el szeretnék mondani neked… Nagyon fontos lenne.-sóhajtott fel a lány, de hirtelen mind a ketten meglepődtünk amikor nagy hangzavar robbant be az étteremben. A hang felé fordultam és egy csomó öltönyös embert pillantottam meg először. Kellett pár pillanat, hogy rájöjjek kik is az illetők.

- Ugye ez most vicc?-nyögtem fel gondterhelten. A gyomrom egy pillanat alatt elszorult és feszülten kezdtem el fészkelődni a helyemen.

- Jól vagy Naty?-kérdezett rá Rosie homlokát ráncolva.

- Persze.-próbáltam mosolyt erőltettem az arcomra. Pincér lány elénk tette az étlapot és szinte pánikszerűen nyitottam ki és kerestem fedezéket a lapjai között.

- Naty…

- Sose jött ide a Real Madrid. Juan éttermébe mentek mindig. Minden ünnepség után.-motyogtam fél hangosan.

- Naty…-szólalt meg bátortalanul Rosie.- Jól vagy?

- Miért ne lennék?-puffogtam magam elé és ahogy felnéztem elkaptam egy pillanatot. Iker elindult felénk, de Ramos elé állt. Valamit motyogott a kapus fülébe, ami miatt ledermedt Casillas. Talán nekem ez az egyetlen esélyem, hogy eltűnjek.

- Sajnálom Rosie…

…December 24-e este van már. Alvaroval az egész napot együtt töltöttük. Rengeteget beszélgettünk. Az elmúlt időszakról, elkövetkezendő lehetőségekről.

-Nekem kellett volna megcsinálnom a vacsorát.-szólaltam meg a pulton ücsörögve.

-Mondtam, hogy nem baj. Nem adja fel a leckét.-vonta meg a vállát mosolyogva. Csak somolyogva köröztem a boros pohár száján az ujjammal.- Mi jár a fejedben Naty?

-Sok-sok minden. Pedig azt hittem ekkorra a bor lelassítja a gondolataimat.-vallottam be a fejemre mutatva.

- Nézz magadra Naty… Milyen voltál októberben és milyen vagy most…

- Akkor is egy rakás szerencsétlenség voltam és most is.-vontam meg a vállam a szemeimet forgatva.
- Hülye vagy.

- Na pontosan ezt mondom.-vágtam rá egyetértve. Alvaro szemeit forgatva törölte meg a kezét és lépett közelebb hozzám. Megcirógatta az arcomat, én pedig a tenyerébe döntöttem az arcomat. Jól esik, hogy itt van velem. Torkom elszorult egy pillanatra és majdnem a könnyeim is kicsordultak.

- Bati mondhatok valamit?

- Mit szeretnél mondani?-mosolygott rám annyira Batisan, hogy egy pillanatra még is mosoly költözött az arcomra.

- Köszönöm, hogy vagy nekem.-motyogtam.

- Te tényleg hülye vagy így spiccesen.-nevetett fel vidáman és megölelt.

- Tudtam, hogy mennyire szeretsz.-kuncogtam.

Alvaro ezek után gondosan fejezte be a vacsorát, addig én megterítettem. Vacsora alatt is rengeteget sztorizgattunk, hogy milyen volt az elmúlt pár évünk. Mennyire vonzzuk a bajt? Mennyire vagyunk szerencsétlenek? És egyáltalán lesz e valamikor jobb időszakunk, mint a mostani. Bevállaltam, hogy a mosogatás az enyém.       Vagyis bepakolom a mosogatóba a tányérokat.

-Lassan ugye kiviszel majd a pályára? Unatkozok már.-dünnyögtem hangosan.

- Mi az? Minden áron ki akarod nyíratni magad.-nevetett fel Alvaro, miközben öntött mind a kettőnknek még egy pohár sangriát.

- Dehogy. Annyira béna nem vagyok Bati.-forgattam a szemeimet. Becsuktam a gép ajtaját és elindítottam a programot. Neki dőltem a konyhapultnak és összefontam a mellkasom előtt a karjaimat. Alvaro komolyan figyelt engem és láttam rajta, hogy valamin töri a fejét.

- Egyezzünk meg valamiben.-kezdett bele egy fajta szent beszédbe.

- Ez miért hangzik nagyon komolyan?-döntöttem oldalra a fejem és sunyin vigyorogtam.

- Mert komoly is.

- Ohh Alvaro Bautista komolykodni próbál.-ironizáltam viccesen.

- Hallgass már végig González.-csípett bele az oldalamba, mire én ugrottam egyet kuncogva.

- Oké…oké… Mit szeretnél?

- Ki viszlek január végén a pályára…

- Miért pont január végén?-dünnyögtem hangosan és ellöktem magam a pulttól.

- Hallgass végig.-próbált a legkomolyabban rám nézni.- Azért január végét mondok… Szeretném, hogy előtte edzeni járnál.-tette a kezét a derekamra.- Régen ültél motoron és nem akarom, hogy megsérülj.

- Bati…-lepődtem meg, hogy mennyire gondoskodni akar rólam… Szívén viseli a sorsomat.

- Nem kell Batiznod. Ha ezzel kiegyezel velem, annyiszor viszlek ki a pályára ahányszor szeretnéd.

Közelebb léptem hozzá és először nyomtam egy puszit az arcára, majd megöleltem. Szerencsére hasonlóan ölelt ő is. Arcát a nyakamba temette pár pillanatig és ahogy elléptem tőle mágnesként követett. A keze újra a derekamra csúszott és mire megszólaltam volna az ajkai az enyémre tapadt… Ellenkeznem kellene… Lehet… De nem tudok. Ugyan olyan hevesen viszonoztam a csókját. Éreztem, ahogy neki tolt a pultnak miközben a keze a felsőm alá csúszott.

Tudtam, hogy ha akarok még visszaléphetek… de most nem akarok. Minden vágyam az jelenleg, hogy Alvaro szeressen…