82.fejezet

Hajnali három óra környékén jár az idő, de a buli javába folyik még. Viszont fáradt voltam és úgy gondoltam, hogy senki észre nem veszi ha felszívódok. Magányra és egy kis csendre vágyok. A szálóda medencéjéhez sétáltam le és óvatosan lehuppantam a szélére.

-Azt hittem minden RedBull-os seggrészegre issza le magát ezen az estén.-szólalt meg mellettem valaki hirtelen.

- Nem minden RedBull-os teheti meg.-nyögtem fel.

- Pedig azt hittem te pontosan köztük leszel.-ült le mellém a váratlan vendégem.

- Ha pár hete nem törtem volna össze magam talán meg is tenném.

- Hallottam mi történt.

- Szerintem az a kevés ember aki nem tudja… meg elég feltűnő vagyok ezek a szarokkal.-böktem a mankóimra. Az őszinteségemet hallva vidáman felnevetett.- Most mi az Jenson?

- Csak túl őszinte vagy.

- És ez miért baj?-húztam fel a szemöldökömet.

- Nem baj.-vigyorodott el.- Csak nem megszokott ebben a világban.

- Tudom, hogy ez a világ kicsit elbaszott.

- Kicsit?-kontrázott vissza, mire én felnevettem.

- Túlságosan elbaszott, de még én magam is elcseszetté teszem.-vontam meg a vállam és kicsikét paskoltam a vizet a lábaimmal.

- Gondolom köze van a kicsikét depressziós finnhez a bárba.

- Te ezt…?

- Honnan tudom? Nem vagyok vak kedves, kicsikét naiv Natalien.

- Ennyire… Ennyire…-hebegtem még mindig. Azt hittem egész jól titkoltam mindent. Főleg itt a paddockban próbáltam titkolni mindent… Mindent ami történt… Azt, hogy Iker elhagyott… Hogy Heikki a közelembe került ismét.

- Messziről lehet látni, hogy mi a helyzet. Kovalainen beléd van zúgva, mint vak ló a gödörbe. Te össze vagy zavarodva, mert elhagyott akit szeretsz… De még is vonzódsz valaki máshoz.

- Pályát tévesztettél Button.-húztam el a számat egy fintorra.- Agytúrkásznak kellett volna menned.

- Dehogy. Ezt élvezem. Ezt az életet.

- Hiányzik a motorozás… A motoros világ.-vallottam be.-Tudod mindig a motorozás kapcsolt ki. A gondjaim elől a pályára menekülhettem. Most pedig itt vagyok. Fogalmam sincs mikor állok talpra. Azon gondolkozok, hogy mit rontottam el amiért Iker elmenekült tőlem. Amiért másnál keresett vigaszt.

- Figyelj a pasik már csak ilyenek.

- Ezzel most vigasztalni akartál?-szaladt a hangom két oktávnyit fentebb. A brit szemei egy pillanat alatt kikerekedett majd egyszerűen csak vállat vont.

- De ezaz igazság. Nem tudjuk megmondani mit miért teszünk.

- Összetörtem… és fogalmam sincs mit csináljak. Merre induljak…

- Talán először jobb lenne ha a szobádba mennél.

- Te most fel akarsz csípni?-bukott ki belőlem a kérdés őszintén.

- Azt hiszem, hogy ha többet ittál volna bepróbálkozok nálad.-segített talpra állnom. Csak a szemeimet forgattam csak.

- Ugye tudod, hogy nem vagy az esetem?

- Te se az enyém.-vigyorgott rám…

…Hétfő este van és a mai napra is csak a buli maradt. Fáradtak vagyunk. A csapat nagyja fáradt, kivétel szerintem egyedül Sebastian. Úgy pörög még mindig, mint egy Duracel nyúl. Tommival a bár pultnál ücsörögve figyeltük, ahogy a német barátunk mindenkivel beszélget, nevet.

-Rögtön itt vagyok.-simított végig a karomon a finn és mosolyogva bólintottam. Tudom rá is rá fér már a pihenés, hiszen nem csak Sebastianra kell felügyelnie, hanem rám is.
- Ni csak ki van itt.-huppant le mellém egy srác hirtelen. Meglepődtem, hogy valaki rólam is tudomást vesz, de csak akkor ismertem fel, amikor ránéztem.
- Thomas… Thomas szia.-öleltem meg. Az osztrák síugró bajnok állt velem szemben teljes élet nagyságában.
- Örülök, hogy látlak.-ült le a szomszédos székre pedig meg se kérdezte, hogy helyet foglalhat-e.

- Hogy kerülsz ide?
- Naty ilyen bugyuta kérdést.-nevetett ki és abban a szent pillanatban rájöttem miért is mondja ezt.
- Bocsi… RedBull támogat.-mutattam rá a tényre.
- Pontosan. Mi történt veled?
- Kicsikét összetörtem magam.
- Ha nem mondod… De hogyan sikerült ennyire?
- Motorbaleset. Jó pár sérülést sikerült összeszednem. Kéz, láb… belső vérzés… Bordatörés.
- A bordatörés nagyon rossz.-fintorgott hatalmasat. Tudom, hogy pontosan tudja milyen fájdalomra is gondolok.
- Már megtapasztaltam. Te hogy vagy? Készülsz az idényre?
- Persze. Pár hét és már Finnországban leszünk. Alig várom már.-csillogott a szeme ahogy bele gondolt újra versenyezni fog.
- Szerinted kinek lesz esélye a győzelemre?
- Hát nekem.-vágta rá gondolkozás nélkül. Összenéztünk és nevettünk. Ritkán találkozok az osztrák sportolóval, de még is hamar egy hullámhosszra kerülünk.
- De jó kedvetek van.-szólalt meg Sebastian mellettem és nyomott egy puszit az arcomra.
- Neked is az van.-vigyorogtam rá és megcirógattam a haját.
- Szerintem hetekig nem bírom a vigyort levakarni az arcomról.-vonta meg a vállát lazán.
- Gratulálok Sebastian.-nyújtott kezet az osztrák a barátomnak.
- Köszönöm Thomas. Neked pedig sok sikert az idényre.
- Egy közös fotóban benne lennél? –vetette fel hirtelen az ötletet a síugró.
- Persze.-bólintott Sebi.
- Megcsinálom a képet.-nyújtottam a kezemet a gépért.

- Ez jó kép lett.-adtam vissza a gépet Morginak egy mosoly kíséretében.
- Ez tényleg.
- Most mennem kell. Jó pofiznom kell még pár sort.-fintorgott Sebi.- Thomas meg tennél nekem valamit?
- Mi lenne az?
- Szórakoztatnád egy kicsikét Naty-t. Lassan elalszik szerintem.
- Vicces vagy Bambi.-fintorogtam rá, de végül nevetnem kellett.
- Itt maradok vele. Menj csak nyugodtan.
- Köszi.
Rengeteget beszélgettünk. Mesélt nekem a felkészüléséről és a csapattal történt vicces dolgokról is. Cserében én is meséltem neki a mostani hétvégéről, a motogp versenyekről és a barátaimról. Érdekelte ez a világ is. Szereti a száguldást is és szívesen ki is próbálna egy verseny autót.
- De nem hiszem, hogy elférnék egy F1-es autóban. Túl magas vagyok.
- Kicsit át kellene csak alakítani az autót.
- Lehetséges. Nincs kedved táncolni?-biccentett a parkett felé.
- Biztos vagy benne?
- Persze.
- Nem félted a lábadat, így közvetlenül az idény előtt?-mosolyogtam sunyin.
- Dehogy féltem. Gyere.-fogta meg a kezemet és a parkettre húzott magával. Lassabb zene szólt éppen és a jobbra balra lépésekre még képes voltam azért. Két percig körülbelül nem is szóltunk egymáshoz. Csak táncoltunk.
- A lelked is beteg…
- Hmmm?-kaptam fel a fejem a megállapításra.
- Nem csak a tested beteg. A lelked is…
- Honnan veszed?
- Látom az arcodon. Hiába mosolyogsz Sebastianra, azért még is szomorú vagy.
- Nagyon jó emberismerő vagy.-bólintottam elgondolkozva.
- Tapasztalat.
- Tényleg jó emberismerő vagy.
- Naty, amíg nem tudsz lenyugodni nem fogsz meggyógyulni. Tudod, amikor hullámvölgybe kerültem a világkupa győzelem után a fejembe kellett rendet raknom. Ez igaz Andreasra is.- kezdte el, de félbe szakítottam.
- Nekem nem munkámmal vannak gondjaim.
- A munka is az élet része… akár csak a szerelem vagy bármi… Itt kell megnyugodnod…-mutatott a szívemre.- És minden rendben lesz.