38. fejezet

 

Hallom a madár csicsergést… Az autók zaját ahogy beszűrődik az utca felől, de nem akartam megmozdulni. Iker keze a derekamon pihen ezt érzem. Lassan megmoccantam és kinyitottam a szemem. Iker még mindig alszik. Halvány mosoly jelent meg az arcomon. Jelen pillanatban nyugodt. Végre itt van velem. Óvatosan megérintettem az arcát, amin jelenleg egy ránc se látszik. Ilyenkor nem nyomasztja semmilyen gond. Adtam neki egy óvatos puszit, majd kicsúsztam az öleléséből. Kiültem az ágy szélére és bele bújtam Iker egyik pólójába. Hajamat megráztam és óvatosan kisétáltam a teraszra. Jelenleg talán még szebbnek látom Madridot. Hiszen boldog vagyok… Kellemes szellőtől megremegtem egy kicsit.

-Szép nem?-szólalt meg David szomszédos teraszon.

- Csodálatos.-feleltem egyszerűen, de egyenesen vigyorogtam.- Pat?

- Alszik még.-bökött a szoba felé.

- És te? Miért nem alszol még?-kértem számon egyszerűen. Elnevette magát.

- Bagoly mondja verébnek. Igazam van nem?

- Mindig kevesett alszok… Kivéve ha betintázok…-vigyorogtam. David arcán is csak egy fél oldalas mosoly jelent meg. Megtámaszkodtam a korláton és körbe pillantottam újra.- Akármi történik mindig visszatalálok ide…

- Iker mellé?-érdeklődött, de én csak megráztam a fejem.

- Madridra gondoltam…Akár mi történt életem során mindig visszatértem ide.

- Hiszen itt születtél. Itt élnek a szüleid. A barátaid.

- Tudom.-bólintottam.

- Szereted Ikert?-bukott ki belőle eléggé hirtelen a kérdés, amivel még engem is meglepett.

- Persze, hogy szeretem.-vágtam rá azonnal.

- És eltudnád képzelni az életedet vele… Örökre?

- David…-sóhajtottam fel.- Nem akarok esküvőre gondolni. Nem is kérte meg a kezemet. Szóba se jött köztünk még ez a téma.

- Igent mondanál neki, hogy ha megtenné most?

- Szerintem nem.-ráztam meg a fejem.- Nem azért tenném, mert nem szeretem… Csak… Magamban nem lennék biztos.-magyaráztam teljesen komolyan Davidnak.

- Azt hiszem értelek.—bólintott. Hatalmasat sóhajtottam és úgy gondoltam beszélhetek Davidnak erről. Még akkor is, hogy ha Iker bent alszik.

- Neked és Patriciának… Fernandonak és Olanak megadatott az, hogy elsőre megtaláltátok az igazit… Nekem pedig eddig küzdenem kellett… Voltam boldogtalan… Nem akarok elkapkodni semmit se.-pillantottam rá és láttam rajta, hogy komolyan figyel. -Ti tényleg szerencsések vagytok.

- Hát azért nálunk se ment minden olyan tökéletesen, mint hiszed.

- De együtt vagytok.-jelentettem ki.- És valljuk be… Boldogabbnak tűntök, mint Torresék.

- Ez gonosz volt Naty.-nevetett fel vidáman. Lépteket hallottunk meg mind a ketten és David ahogy megfodult megpillanthatta a csodaszép feleségét, aki bár kicsit kócos volt és látszódott, hogy percekkel korábban ébredt. De az első dolga még is az volt, hogy üdvözölje a férjét. Egy szerelmes csók után ölelték meg egymást.

- Jó reggelt Édesem.-bókolt a férfi a feleségének.

- Szia… Szia Naty.-köszönt nekem is.

- Szia Pat… Azt hiszem én visszamegyek…-mutattam az ajtó felé.- És David… Köszönöm a beszélgetést…

…Ikerrel ébredés után nem sokkal mentünk le az étterembe reggelizni. Na jó inkább ebédelni. De egyikünket se zavart ez a dolog. Ha nem lettünk volna éhesek lehet még mindig fent pihennénk. A kapus elment nekem kávét szerezni és én ücsörgök az asztalnál és figyelem az embereket.

-Ezt már láttad?-vágódott le elém Sergio. Azt hittem menten lefordulok a székről hiszen annyira elbambultam, hogy észre se vettem addig amíg le nem akart rohanni.

- Serg… Az Istenért. Kicsikét nem lehetet volna normálisabban lerohanni?

- Azt hittem már ébren vagy.-vonta meg a vállát.

- Mit kellett volna látnom?

- Hát az újságot Naty.-tolta elém és csodálkozva vettem kezembe  a mai lapot. A címoldal természetesen a válogatottal foglalkozott, de csak egy pontott szúrtam ki. „Iker Casillas megcsókolt egy vadidegen lányt!”

- Ohh…-nyögtem ki nem túl értelemesen.

- Gondoltam, hogy ezt még nem láttad.

- Jó, hogy nem láttam.-dohogtam.- Még csak most jöttünk le.

- Mi van? Bepótoljátok ami elmaradt?-húzta el a száját egy perverz vigyorra.

- Héé… Én nem faggatlak arról, hogy kivel és hányszor csináltad.-rúgtam bokán az asztal alatt, mire egy kicsit megugrott és fintorogva dörzsölte meg a lábát.

- Naty te biztos motoros voltál annó. Úgy rúgsz mint egy focista.

- Kapd be Sergio.                                              

- Iker nem hiszem, hogy örülne neki.-felelte lazán.

- Köcsög vagy.-morogtam.

- Amúgy készülj fel!-kezdett el beszélni.- Most már mindent kinyomoznak rólad. Még azt is, hogy milyen színű melltartót viselsz nem csak azt, hogy kivel jártál. Jobbak mint a zsaruk esküszöm.

- Köszi a tanácsot.-nyögtem fel.- De amúgy te is egy firkásszal jársz nem?

- Ezért ismerem a módszereiket.

- És ezt az ágyban osztotta meg veled?

- Na ki a perverz?-kérdezett vissza vigyorogva.- Amúgy csak részben.

- Sergio miért beszélsz réboszokban? Utálom, hogy nem értelek.

- Annyit kértem tegnap, hogy figyelj az emberekre. Arra, hogy ki hogy viselkedik.-húzta meg a vállát.

- Miért?

- Majd rájössz.-ekkor állt meg az asztalnál Iker. Értetlenül pislogott a társára, majd rám és az újságra, miközben a két bögre kávét szorongatta. Sergio azonnal felpattant és meglengette a kapus orra előtt az újságot.

- Csak a friss híreket hoztam… Hogy le ne maradjatok semmiről.

- Kösz.-húzta el a száját Iker, de én kikaptam a kezéből a bögrémet és arcon csókoltam.

- Életmentő vagy Kicsim.-érzek valami féle feszültséget köztük, de azt hiszem csak képzelődök. Ha pedig valami féle baj van azt pedig majd megbeszélik egymás közt. Visszahuppantam a székemre és hatalmasat kortyoltam a koffein adagomból. Sergio áthajolt és adott egy puszit az arcomra.

- Vigyázz magadra Naty.-köszönt el tőlem és magunkra hagyott. Iker újra helyett foglalt az asztalnál és maga felé fordította az újságot. Szótlanul bámultuk mind a ketten a nyomtatott hír hordozót. Tudom, hogy a teremben lévők 90%-ka szintén hallott már erről és arra kíváncsiak, hogy mit fogunk lépni. Vártam arra is, hogy Iker reagáljon, de nem mondott semmit se.

- Iker…-szólaltam meg.- Mondj már valamit.

- Ez…-kereste a szavakat. Tudom tegnap ilyenkor spicces volt és nem gondolkodott. Talán még is az lehet a legnagyobb baj, hogy megbánta. Eddig gondosan rejtegetett a sajtó elől.

- Megbántad?-kérdeztem rá.- Szégyelsz?

Talán a legbutább kérdést tehettem fel, hiszen elkerekedett a szeme először majd kibukott belőle a kacagás.

-Miért kérdezel ilyen idiótaságot?

- Csak… Hát…-kezdtem bele.- Nem így gondoltuk nem?

- Tisztában voltam vele, hogy mit teszek. Megcsókoltalak. Tudtam, hogy láthatnak minket és lefotózhatnak.-cirógatta meg az arcomat óvatosan. Elmosolyodtam rajta csak és a tenyerébe hajtottam a fejemet.

- És mi lesz most?

- Elmegyünk nyaralni… és lehet kicsikét többen fognak felfigyelni ránk… És így kénytelen vagy fürdőruhába napozni.-vigyorodott el.

- Mindig fürdőruhába napozok.-dünnyögtem és ő egyszerűen kinevetett…

…Holnap reggel indul a repülőgépünk Amerikába, de a ma estét még Iker szüleivel és testvérével töltjük. Bepótolunk mindent egy vacsorával. Csendesen hallgatom a meséiket.

-És akkor összeköltöztök?-kérdezett rá vigyorogva Unai.

- Igen.-bólintott határozottan Iker.

- Jól meggondoltad ezt Naty? A bátyám elég nyűgös.

- Vicces kedvedben vagy Unai.-forgattam a szemeimet. A fiatalabbik Casillas hangosan felnevetett. Iker átkarolta a vállamat és magához húzott.

- Szerintem ezzel a beszélgetéssel elkésték öcsi.

- Bármikor rájöhet, hogy hülye vagy.-felelte lazán. Meglepődtem rajta, hogy mostanában mindenki arra figyelmeztet, hogy vigyázzak Ikerrel… Vagy arra, hogy jól meg kell gondolnom helyesen gondoltam-e bármit. Az összeköltözést.

- Nem vagyok hülye.-hangsúlyozta a kapus lassan ahogy az öcséhez beszélt. Tipikusan olyan momemtum amikor a két testvér összekap. Mindig eszembe jutt a bátyám akit jó pár éve nem láttam már. Fogalmam sincs mi van vele, de be kell vallanom nem is érdekel. Ki akarok maradni a zűrös ügyeiből… Meg vannak a saját gondjaim. Nem hiányzik a nyakamba más gondja. A hétköznapinál is zűrősebb gondok.

- De akkor is hülye vagy…-vágott vissza Unai amikor az apjuk közbe szólt. Összerezzentem a legidősebb Casillas hangjától. Felpillantottam rá és elmosolyodtam rajta ahogy a feleségének segítkezett. Azonban megszólalt a mobilom. Tudtam mindenki engem bámult hiszen a készülék a táskám alján bújt meg. Elnézést kértem és kisétáltam a teraszra. Leültem a hintaágyba és megnyomtam felvevő gombot.

- Szia Rosie. Mi újság?

- Szia Naty. Remélem nem zavarok. Csak tudni akarom, hogy vagy…tok.-kezdett bele kicsikét bátortalanul.

- Meg vagyunk. Kicsikét fáradtan, de holnap indulunk nyaralni.-húztam meg a vállam.- És te? Mikor is kezdesz a csapatnál?

- Hivatalosan majd szeptemberben. De a nyáron el-el megyek a versenyekre, hogy megismerjem a munkatársaimat. Mindent finanszíroz a csapat. Azt mondta Gresini úr, hogy neki fontos, hogy jól érezzem magam náluk.

- Ezt tök jó hallani Rosie.-mosolyodtam el.- Elhiheted ezek után minden jobb lesz.

- Ennél csak jobb lehet tényleg… Kérdezhetek valamit Nat?

- Sosem voltál még ennyire udvarias Rosie.-mosolyodtam el.- Bármit kérdezhetsz. Erre rájöhettél volna már.

- Tudom… Tudom…-dünnyögött.- Csak azt akarom kérdezni…Amikor Ikernek edzőtábora lesz eljönnél velem Finnországba?

- Én… Finnországba?-csodálkoztam el. Mindenre számítottam. Csak erre nem. Barátok vagyunk, de nem gondoltam, hogy elhív… Finnországba.

- Persze… Ezen nem kell meglepődnöd. Sebastian is volt már itt. Szeretném, hogy elgyere te is. Voltál már itt nem? Tudod milyen csodás ország.

- Rosie… én sosem voltam még Finnországba.-motyogtam úgy mint ha hatalmas titkot mondanék el neki. Erre a lány nevetni kezdett. Vagy is kacagott egyenesen.

- Ez komoly? Egy finn pasival jártál.

- Ezzel nem mondasz újat… Csak nem jutottunk el sose Finnországba.-húztam meg a vállam. A lány még mindig szórakozott rajtam. Tudom, hogy kicsikét vicces helyzet, de ezen már nem tudok változtatni.

- Tehát… Ezért kell igent mondanod nekem.-nyüstölt tovább. Felnyögtem csak először.

- Rendben. Elmegyek veled… Hozzád.-adtam meg a választ amire várt.

- Szuper. Ezt majd még lefixáljuk, de szuper.